Kérem, nem kötelességem egy cikk utóéletéről beszámolni, de az már mégiscsak meghökkentő, mikor az embernek előre bejelentik, hogy üldözni fogják a véleménye miatt, szóval készüljön. Annak van egy finom, vajszínű árnyalata. Külön gratulálok azoknak a szellemóriásoknak, akik ezt szervezik, és jelzem, hogy nem ez az első ilyen eset életemben.

Hogy térjünk a tárgyra: írtam én a múlt héten egy anyagot, két helyen jelent meg, a Forgókínpadon és a Huppa.hu-n. Ebben beszámoltam arról, miszerint járvány- és vírustagadó kongresszust kívánnak rendezni az ebből élő körök. Azóta meg is rendezték, kinek örömére, kinek bánatára, arról már nem írtam, mert mit írjon az ember azon, hogy nagyjából minden a tervük szerint zajlott le, csak az élő közvetítés akadozott?

Lassan olvashatnak vírustagadóék, ugyanis az első fenyegetőzés – írás alatti kommentben – csak tegnap este futott be. Abban sajtóperről volt szó. Hát kérem: az a helyzet, hogy perelhetnek, csak elveszítik. Ugyanis az írásban forrásaim gondos megjelölésével idéztem mindent, éspedig kétszer pont őket, szó szerint, mert arra kényes vagyok, egyszer pedig a Magyar Orvosi Kamarát, szintén szó szerint. Szóval, a per alapja pontatlanság nem lehet. Azt sem írtam, hogy ne lenne szabad egyletbe tömörülniük, mert a törvény nem tiltja, azt viszont igenis írtam, hogy a vírus- és járványtagadás sarlatánság, és három fő magyarországi képviselője bizony mind ismert már másféle konteós vagy politikai ügyek kapcsán. Ezt tényleg írtam.

Ugyanis életem folyamán akadt pár sajtóperem, komoly arányban meg is nyertem nagyobbik részüket, tehát megnézem, mit írok le és mit nem. Büntethetőt, büntetendőt és bizonyítatlan dolgot nem szokásom írni, most sem tettem.

Amiatt nem írnék viszont egy sort sem, hogy egy hozzászóló sajtóperrel fenyeget, az azért a napi rutin része, egy pernek megvan a maga útja és módja, száz fenyegetésből egy, ha eljut akár csak a feljelentésig is, mert a sértődöttség nem jogalap, a nézetkülönbség sem, tehát ha vállalja is ügyvéd, meglehet, a keresetet nem fogadja be a bíróság. Bár: bírósága válogatja. De ma délelőtt, midőn búsan merengtem a napi hírek fölött, érdekes levélváltásban volt részem a Messengeren. Idézném, szintén szó szerint, mert ezt szerkeszteni nem érdemes. Nem is lenne szabad, elveszne a stílus ősereje.

„– Szele Tamás! Ezt a cikket maga írta? (itt az írásom egyik linkje következik) Mert remélem, hogy nem... Kérem válaszoljon! Tisztelettel: H. A.

– Igen, én. Különben jó napot kívánok. Válaszoltam, kérem. (harminc percig nem reagált)

– „Jó napot kívánok” írók írója, „zsurnaliszták gyöngyszeme”! Csak azért kérdeztem, hogy nehogy porig alázzak a nyilvánosság előtt egy ártatlan újságírót! Gratulálok a cikkhez, mivel nincs rossz reklám, ezzel tehette a legrosszabbat kenyéradóinak. Biztos jól megfizetik. Mi is megfizetjük ténykedését – ezt ígérem. Mostanában sokat fog csuklani. nagy lesz a szellemjárás az életében. Szép napot és „JÓ NAPOT”! A bírósági tárgyalására szívesen elmegyek majd, s ajánlanám még figyelmébe a firkász Úrnak ezt: ENSZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA / részletek

1. cikk
Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.

18. cikk
Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk
Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk
Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.
Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni.

– Értem, uram. Ajánlanám figyelmébe a hatályos sajtótörvényt. Amint látom, sok embert fogok mostanság letiltani, kezdjük is rögtön önnel.”

Nos, mint említettem, pereskedni lehet, ha valaki a Budapesti Ügyvédi Kamarát kérdezi erről, még ajánlatos is, mivel ők ezen az úton nem kis pénzt keresnek, tehát minden kereset tiszta haszon a tanult doktoroknak. Azonban jogalap nélkül pereskedni már kevésbé lehet – az enyhébbik esetben meg sem indul az eljárás, hiszen a bíróság nem foglalkozik az alaptalan keresettel, a súlyosabb az, amikor megindul, és a felperes elveszíti. Így járt velem annak idején Orosz Mihály Zoltán, Érpatak volt polgármestere, bár mondjuk ő egy időben szakmányban veszítette a sajtópereket, ugyanis indulatból jelentette fel, aki csak írt róla, és nem az alázat és csodálat hangján tette. Tehát aki pereskedik, készüljön arra, hogy minden pernek többféle vége is lehet (még csak nem is okvetlenül kétféle).

Ami az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát illeti, én egy szót nem írtam arról, hogy bárkinek is tilos legyen kifejezni véleményét vagy vallási nézeteit (mióta vallás a vírustagadás?), esetleg ne alapíthasson egyletet – dehogynem, joga van hozzá. Én arról írtam, hogy nem értek egyet a vírus- és járványtagadással, amint nem értek egyet az oltásellenességgel, a chemtrail-hittel, a Qanon-konteóval, azzal, hogy jön az égből Ashtar parancsnok és még ezer hasonló áltudományos és összeesküvés-elmélettel sem értek egyet.

Így tehát, mivel hamis tényeket nem ismertettem, nekem csak egy vétkem lehet az ő szemükben: a véleményem. Az, hogy nem értek egyet.

Sajnálom, az márpedig így marad, se korbáccsal, se kaláccsal meg nem változtatják. De még fenyegetőzéssel sem.

Marad még a „szellemjárás”. Ha a t. fenyegetőző arra gondolt, miszerint jól megátkoznak vagy asztaltáncoltatás útján hívják fel rám a túlvilági hatalmak figyelmét, az nem tilos, lehet is, szabad is, annak büntetőjogi következményei nincsenek. Egyéb következményei sem, az csak olyan emberre hat, aki hisz a szellemekben.

Ha azonban – és úgy látom, ez a helyzet – zaklatásra gondol, mindenféle információs csatorna útján, attól óva intem. Az ugyanis már büntetendő. Úgy szokták csinálni, hogy az inkriminált írást kihelyezik céltáblának valamilyen csoportban vagy orgánumban, a tisztelt közönség elkezdi hergelni magát és egymást, aztán szólnak, hogy meg lehet ám trollkodni a szerzőt, itt az elérhetősége. Ezt különben a kurucinfó találta ki még igen régen és a szélsőjobboldal orgánumai kultiválják, fejlesztik máig.

Kérem, ilyenben nekem már épp elég részem volt. Volt, amikor az orosz foci-VB visszásságairól írtam (azok ráadásul jó részt orosz trollok voltak, alaposan kiképzettek), volt, mikor a vizes-VB korrupciójáról írtam, volt még sokszor és egyes témákban máig van. Nem most jöttem a falvédőről, nem fogok leállni tárgyalgatni, az ismeretlen megkereséseket azonnal tiltom.

Illetve, ha már maga a megkeresés tartalmaz sértő kijelentést, előbb mentem, névvel, adatlappal együtt, azután tiltom csak, ugyanis érdekes adalék lesz majd a tárgyaláson. De külön polgári kereset alapját is képezheti, egyenként, a trollocskák ellen.

Azt értem, hogy megkövetelnék a feltétlen egyetértést ezek a körök. Hogy milyen alapon, nem tudom – de értem.

Azt már kevésbé, hogy támadni próbálnak, a siker reménye nélkül.

De az igazi melléfogás a „szellemjárás” bejelentése volt, jó előre, mert így már nem lehet ráfogni, hogy ez csak az olvasók spontán véleménye, a népharagot én magam váltottam ki az írásommal.

Innentől kezdve világosan bizonyított tény, hogy ez egy szervezett támadás, hadjárat – ha sor kerül rá – ami kizárólag egyetlen kör érdekeit szolgálja.

Nézeteim a fenyegetéstől nem változtak, csak megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy igazam van.

Ha ugyanis nekik volna igazuk, nem így és nem ilyen eszközökkel védenék.

No, mindegy, amint látom egyesek nagyon sokoldalúan nem értenek mindenféléhez.

Eleinte a virológiához és epidemiológiához nem értettek, de most már a joghoz sem.

Csak jelezném, hogy már maga a fenyegetésük is képezhetné per alapját.

Nos: ők tudják.

Szele Tamás