Csak ne tessék afféle balkáni kuriózumnak tekinteni a dolgot, mint ahogyan a legtöbben teszik. Elsőre én is azt mondtam: „nincs az a Kusturica vagy Caragiale, aki ilyent ki tudna találni”, de mikor átgondoltam a dolgokat, utánuk olvastam, kiderült, miszerint igenis volt értelme annak, hogy a romániai Deveselu faluban egy halottat választottak meg polgármesternek. De haszna mindenképp volt.

Kezdjük azon, hogy ne legyintgessen senki, Deveselunak igenis van világpolitikai jelentősége. Fent van a térképen, még ha kicsiny pontként is, ráadásul az a kicsiny pont Olténiában fekszik: viszont a falu határában fekszik az a NATO-bázis, ami az Aegis Ballisztikus Rakéta-elhárító Rendszer részeként fél Kelet-Európát védi a középhatótávolságú rakétáktól. Persze a bázis nem a falu és a falu sem a bázis: annyi köze van a kettőnek egymáshoz, mint annak idején a taszári bázisnak magához Taszárhoz és viszont. Ellenben nem árt tudni arról, hogy van ott egy ilyen is. Hogy nem a világ közepén, az érthető: rakétavédelmi rendszereket ritkán telepítenek mondjuk az Eiffel-tornyba vagy Kheopsz piramisára, az akkor jó, minél eldugottabb helyen van, nehezebb felderíteni, megtámadni. Úgy mellesleg: ez csak védekezésre alkalmas, támadásra kicsit sem, de mégis nagyon csípi Moszkva szemét, bár elég nehezen tudják megindokolni, miért is nem jó egy rakétapajzs: többnyire épp ezért nem is indokolják, csak kifogásolják.

Így áll hát Deveselu nagyvilággal, ha nem is körülötte forog, de lehet tudni arról, hogy létezik.

Azt is tudja az átlagos magyar újságolvasó, hogy a hét végén Romániában önkormányzati választásokat tartottak, tudja, mert beszámolt a magyar sajtó is a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt győzelméről – és nem számolt be számos más helyről, ahonnét nem lehetett volna győzelmi jelentést adni, a végeredményt, engedelmükkel, nem értékelném, tegye meg azt a Magyar Nemzet vagy a 444, ízlés szerint tessenek tájékozódni: ez a választás pont úgy alakult, ahogy alakult.

Tekintsük azonban Deveselut!

Deveselu a magyar politika szempontjából jelentéktelennek tűnhet, ugyanis tudomásunk szerint sem nem világváros, sem nincs magyar lakosa, tehát nem tudjuk miatta harapdálni szokásunk szerint egymás torkát.

Mégis, Deveseluban kitaláltak valami újat.

Valami nagyot, egész estét betöltőt: valamit, amit valószínűleg mi is el fogunk tanulni tőlünk, mert teljesen új útja a politikai korrupciónak. Találékony ugyanis a bukaresti politikus és békeszerető, jólelkű a deveselui választó. Ennek a két kiváló tulajdonságnak a találkozása hozta a hihetetlen eredményt, miszerint a falu polgármestere olyan ember lett, aki már két hete elhunyt.

Mármost mondhatnánk, hogy halottat nem lehet indítani önkormányzati választáson, de ez nem okvetlenül van így: még halála előtt indult el, nem lehetett megsemmisíteni a jelölését, ő maga jelentkezett. Akkor rendben, vegyen részt haló poraiban is a megmérettetésen, csak nem akad olyan bolond választó, aki rá szavazna?

Csak de. Sőt, komoly többséggel választották meg Ion Alimant, a korábbi polgármestert, aki azelőtt tengeri hajóskapitány is volt. Hogy egész pontos adatokkal szolgáljak, 1020 (más források szerint 1057) szavazatot kapott a lehetséges 1600-ból. Sőt, miután kiderültek a választási eredmények, a rá szavazók egy része kivonult a temetőbe, a sírjához megünnepelni a győzelmet és egyben a születésnapját is, mert aznap lett volna, ha ugyebár, életben marad. Mellesleg koronavírus miatt hunyt el, nyugodjon békében.

Gogol forog a sírjában, annyit mondok. Olyan már sokszor volt, hogy holt lelkek voksoljanak, de olyan most először, hogy a túlvilágról jöjjön az is, akit megválasztanak. A dolognak a lehetőségét azzal magyarázta az alpolgármester, hogy Aliman úr nem régen hunyt el, és nem volt idő lehúzni a nevét a szavazólapról. Csak ez akkor azt is jelentené, miszerint a helyi lakosság végzetesen alulinformált, és tévedésből választották meg a holtat – ennek azért sok jel mond ellent.

A román Digi24 televízió le is ment a helyszínre és csodálatos interjúkat sikerült készíteniük. Lássuk, hogy értékeli a helyzetet az alpolgármester, Nicolae Dobre? 

„Ion Aliman jelölt bár elhunyt, továbbra is szerepelt a szavazóíveken, így legális módon szavazta meg a lakosság. Ez a valóság. Ahogy az egyik embernek van joga szavazni, úgy a másiknak van joga jelöltnek lenni. Sőt, én is rá szavaztam. Egyébként a település vezetését a következő választásokig én veszem át, és úgy döntöttem: indulok a polgármesteri székért. A többi jelölt közül senki sem nyerte el a választók bizalmát. Ez a valóság. A lakosok nem bíztak a másik két jelöltben, és úgy vélték, hogy a PSD-nek is versenyben kell maradnia.”

Itt már felsejlik, mi is történt valójában. De nézzük csak a Digi24 riportjából, hogyan látják ugyanezt a deveselui választópolgárok?

- Tessék mondani, miért szavazott valakire, aki már nincs az élők sorában?

- Jó volt, csak azért.

- De ha esetleg győzne, és nem él, ki fogja vezetni a falut?

- Jöjjön az utána következő, legyen az is ugyanilyen jó.

- Milyen érzéssel adta le a szavazatát egy elhunyt személyre?

- Mély fájdalommal, kérem...

Amint látjuk, nem lehetett drága a kampány, és nem bővelkedhetett váratlan, valamint kalandos fordulatokban. A deveselui polgárnak jó volt Aliman, de ugyanolyan nagyon jó lesz bárki más is, feltéve, hogy a PSD indítja, arra is leszavaznak. Esetünkben ez az új jelölt Nicolae Dobre úr lesz, aki – lássunk csodát – szintén a PSD soraiban vitézkedik. Most alpolgármester, később polgármester lesz, nincs itt semmi látnivaló. Ha az volt az ára annak, hogy Deveselu első embere a PSD tagja legyen, miszerint halottat válasszanak meg, akkor az volt az ára, megválasztották. Ez áll tehát a különös eset mögött, nem valamiféle észak-balkáni egzotikum, folklorisztikus kuriózum, még akkor sem, ha a történet Kusturica után kiált.

Hanem amondó volnék, hogy akasszuk szegre a mi fenenagy büszkeségünket, és tanuljunk Olténia leleményes népétől: ez a választás teljesen új utat mutat a kelet-európai választási csalásokban.

Nem kell többet elromoljon a számítógépes rendszer, nem kell kamupártokat indítani, átrendezni a választási körzeteket gerrymandering útján, semmi szükség az ilyesmire. Elég holtakat indítani, ami könnyen megoldható a választási törvény enyhítése útján. Sőt, jobbat mondok: enyhíteni sem kell, ugyanis a mostani választási törvényünk sehol sem tartalmazza, miszerint az egyéni jelöltnek életben kell lennie. Annyit tartalmaz csak, hogy a listás jelöltnek jelölése pillanatában rendelkeznie kell szavazati joggal, de egyéni jelöltek esetében még ez sem fontos.

De például elkerülhetőek lennének azok a kellemetlenségek is, amelyek Mohácson történtek tavaly: akkor a Fidesz polgármester-jelöltje kampány alatt boldogult meg, és az ellenzéki jelölt nem volt hajlandó visszalépni, így meg is választották, csak mivel sok szavazat érvénytelen volt, épp a hét végén kellett megismételni a választást. Most ellenben a Fidesz jelöltje nyert az időközi önkormányzati választáson.

Lám, ha akkor ismeri a kormánypárt a deveselui módszert, az egész hercehurca nem történik meg: Mohácson leszavaznak az elhunytra, és utána megoldják a helyettesítését.

Szóval, ha meg kell őrizni egy politikai vagy közigazgatási pozíciót, nincs egyéb teendője a kellőképpen erős pártnak, csak annyi, hogy előkeressen egy népszerű, bár halott személyt, akit meg fognak választani. Ez már településtől függ, van választókerület, ahol Horthyra szavaznának szívesebben, van, ahol mondjuk Rejtő Jenőre (csak sajnos nem sok), a holtak jó esetben nem fognak síron túlról tiltakozni, aztán, ha már megválasztották őket, mivel a párt kapta a voksokat, a párt gondoskodik a helyettesítésükről.

Választó legyen a talpán, aki nem szavaz Toldi Miklósra vagy Dobó Istvánra, annyit mondok.

Ja, hogy ez a választási rendszer tejes kijátszása?

Persze, hogy az.

Miért, a mostani helyzetet nem nevezhetnénk ugyanígy?

És végre nagyjaink képviselhetnék a nemzet választóit.

Már látom a választási plakátokat:

„Panteonból a Parlamentbe! Szavazz te is Mátyás királyra!”

És még jó, ha Kossuth megússza az előrángatást. Tisza már nem fogja, az biztos.

Nem lesz többé baj a kétharmaddal, de az önkormányzatokkal sem.

A helyettesítést meg majd megoldják a mai politikusok.

Mondom én: Deveselu utat mutat.

Szele Tamás