Nem nagy élvezet Orbán Viktor-megszólalásokat elemezni, de van, amikor rákényszerül az ember, mert közérdekű dolgokról van szó. Ma két ilyent kell elővennünk, az egyikből később lehet baj, a másikból hamarább, pedig a második elvben jó dolog kéne legyen, esetleg még hasznos is. De sajnos rendkívüli helyzetben vagyunk, amin nem segítenek a „kommunikációs módszerek”.

Antimaszk. Tényleg van ilyen...

Mindenki mást nevez „kommunikációs módszernek”, a magyar kormány feje például azt, hogy mindenkinek azt mondja, amit az illető szerinte hallani akar, aztán utána meg ő azt tesz, amihez épp kedve van.

Ez akkor működik, ha csak egyfajta hallgatóságunk van és ha jól tudjuk, mit akarnak hallani. Azonban, ha rosszul tudjuk, vagy ha mások is tudomást szereznek arról, miket fecsegtünk össze (és mivel nyilvánosság előtt tettük: tudomást szereznek) izzasztó pillanatok várhatnak a politikusra. Ilyen eset volt az október huszonhetediki, amikor is a magyar kormányfő átadta George Bush (mármint az idősebb) amerikai elnök szobrát a Szabadság téren. Ahol lassan már kitehetik a „Szoborpark” táblát, de mert közel a Parlament, oda kiszaladni egy avatásra még a legkényelmesebb program. Azzal együtt, hogy a német megszállás sokat vitatott emlékművét máig nem avatták fel. De Bush elnök szobrát nyugodtan fel lehetett avatni, az ellen sem bel- sem külföldön nem volt ellenvetése senkinek.

Az avatás ellen nem is, hanem a beszédet meg kellett volna kicsit gondolni. Orbán ugyanis többek között mondott egy olyant, miszerint:

„A tér egyik oldalán áll a német, a másikon a szovjet megszállás emlékműve. Világos üzenet ez is: ha magyar vagy, csak két lehetőség között választhatsz, vagy a megszállók, vagy a szabadság mellé állsz.”

Nekem ez másért nem tetszik, mint Moszkvának, ugyanis nem értem, a kettőből melyik a megszálló és melyik a szabadság, mert szerintem egyik sem. Reagan meg Bush elnökök pedig a szovjet hősi emlékmű közelében álldogálnak, amiben van egy annyi logika, hogy az Egyesült Államok mégsem a Harmadik Birodalom szövetségese volt – de azért ezt a mondatot minden lapszerkesztő visszadobná, mert logikátlan. Moszkvának sem tetszik, csak nekik másért nem tetszik. A tegnapi nap folyamán közleményt adott ki az Oroszországi Föderáció külügyminisztériuma, éspedig Maria Vladimirovna Zakharova szóvivő útján. (Köszönet ‎Kerekes-Nagy Gáspár‎nak, aki észrevette). Lássuk a fordítását!

„Október 27-én V. Orbán magyar miniszterelnök a budapesti Szabadsag téren tartott beszéde során „a szovjet megszállás emlékművének” nevezte az ott található emlékművet, amelyet a Vörös Hadsereg 80 ezer katonájának emlékére állítottak, akik a magyar főváros felszabadítása során haltak meg a náci betolakodókkal vívott harcban.

Az ilyen kijelentések durván eltorzítják a történelmi igazságot és a második világháború eseményeit, amelyek eredményeit a nürnbergi törvényszék megfelelő határozataival megerősítették. Szeretnénk emlékeztetni Önöket arra, hogy Horthy Magyarországa Hitler legközelebbi szövetségese volt, aktívan részt vett Csehszlovákia felosztásában és Hitler Jugoszlávia elleni agressziójában, 1941. június 27-én kezdeményező félként csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához, és a megszállt területeken a békés lakosság, valamint a szovjet hadifoglyok elleni hatalmas bűncselekményekkel tűnt ki.

A Vörös Hadsereg, miután megszabadította Európa népeit a „barna pestistől”, békét és szabadságot hozott számukra. Jelenleg egyes államokban el akarják torzítani ezt a tényt, és elhallgattatni hazánk kulcsfontosságú szerepét a győzelemben a fasizmus felett, felszámolni az egyes fővárosok történelmi felelősségét a háborús időszak bűncselekményeiért, „tisztára kívánják mosni” a náci csatlósok rendszereit.

Továbbra is határozottan tiltakozunk az ilyen hamisítások ellen.”

Hm, vakarja a fejét az ember, ez bizony ejnye-bejnye. Vagy kicsit több is. Pedig hát milyen nagyon jó barátok voltunk mi az elmúlt tíz évben, mármint Moszkva és Budapest. Igaz, a legutóbbi időkben kicsit sokat riszált, kacsingatott Orbán Viktor Washington felé, hát most ideszóltak egy morcosat. Ez a közlemény nem azt jelenti, ami oda van írva, illetve csak részben jelenti azt: ez a hosszú szöveg rövidebben úgy szól, hogy:

„Öcsi, attól, hogy nem beszélünk minden nap, még látlak és hallom minden szavadat, figyellek, úgy vigyázz!”

Nyugalom, úgy fog vigyázni. Érti ő az üzenetet. Szerencsétlen mondat volt, meg kell hagyni, de Moszkva sem sértődött volna meg más, könnyebb időkben tőle – attól sem sértődött meg, sőt, a füle botját sem mozgatta, mikor odaállították a szovjet emlékmű mellé a németet.

Viszont nehéz idők járnak, és a magyar miniszterelnök ma reggel bejelentette: hétfőtől még nehezebbek jönnek. Ha ez egyáltalán lehetséges. Persze nem udvariasan jelentette be a Kossuth rádió adásában ezt, hanem fölényesen, lekezelően:

„Én annak a híve vagyok, hogy üssünk le néhány szabályt, azok legyenek komolyak és utána tartsuk be. Nem a szabályok számának szaporítását tartom fontosnak, hanem a már létezők betartását. Abban látom a kulcsot, hogy a maszkviselést be kell tartani. A helyzet és a fertőzés arányszámai arra kényszerítenek bennünket, hogy tekintsük lezártnak a beszoktatást, ahogy az óvodában mondják nekünk, hozzá kellett szokni, mi a helyzet, meghoztuk a szükséges jogszabályi döntéseket és hétfőtől az ellenőrzések tekintetében új világ kezdődik. Eddig a rendőr segített, elmagyarázott, kért, hétfőtől büntetni kell. Eljött az a pillanat, hogy erőből kell betartatni a szabályokat.”

Hej, azért az ország mégsem óvoda (az óvodások alkalmazkodóbbak, mint a felnőttek, meg kell hagyni), a maszkviselet ellen szavam nincs, de ne így tessék „kommunikálni”, mert ettől megsértődik a büszke állampolgár, és némi joggal. Nálunk erősebb és gazdagabb államokban sem beszélnek ilyen modorban a vezetők, de ez még hagyján. Vegyük a dolog értelmét: a rendőr tehát büntetni fog (a minap emelték meg a büntetések mértékét, változtattak a szabályozáson). Hát, akkor maszkot kell hordani, nincs mese. Azonban van remény?

„Áprilisban mindannyian meg fogunk szabadulni a járványtól!”

Szeretnék én legalább egyszer ilyen magabiztosan megjósolni bármit. Azt alá tudnám írni, hogy „reményeink szerint áprilisra megszabadulhatunk a járványtól”, az elfogadható lenne, de ilyen kategorikusan csak olyan ember jelentheti ki, aki tudja: úgysem kell soha felelnie azért, mit mondott, mit ígért.

„A harmadik legnagyobb egészségügyi tartalékkal rendelkezünk ágyak tekintetében Európában a németek és az osztrákok mögött, lélegeztetőgépekben első helyen vagyunk.”

Ha ez háború lenne, abban valóban lehet döntő a hadianyag mennyisége, csakhogy nem háború. Járvány. Ennyi erővel azt is elsorolhatta volna, hány új Leopard páncélosunk van, itt nem a mennyiség dönt. Lehet szerepe a betegek ápolásában, persze, hiszen mindenkinek meg kell kapni az ellátást, aki rászorul, de azért az sem ártana, ha azt a páncélost, bocsánat, lélegeztetőgépet elegen tudnák kezelni, azt a tesztet szakszerűen le tudnák venni. Ember nincs elég, kérem.

„A krónikus betegeket és az idősek közül a leginkább veszélyeztetetteket januárban be tudjuk oltani, a nagy tömegnek pedig áprilisig kell kitartania. Az operatív törzs átoltási tervet készít, hogy a vakcina eljuttatása az emberekhez megoldott legyen.”

Akkor itt, ezen a ponton jelezném, hogy baj várható, éspedig a maszkviselet és az oltás körül. Nagyjában-egészében feleslegesen ordibálunk páran a járvány kezdete óta – és nem, nem az értelmes viták ellen ágálunk, hanem az értelmetlenek ellen – kiabáljuk, hogy minden korábbinál erősebb álhír-kampány folyik az egész világon, tehát nem csak nálunk, minden eddiginél elterjedtebbé és társadalmilag elfogadottabbá kezd válni az oltásellenesség (nem csak a koronavírus elleni oltásról van szó), egyre fanatikusabbak a hívei. Kifejezetten az olyan politikai-üzleti szerencselovagok mozgalmairól beszélek, mint Gődény doktor, akik adatokat, pénzt, aláírásokat gyűjtenek, pártot építenek a „járványtagadó” mozgalom nevében, mindenfélét árulnak, hirdetnek, szóval meglovagolják az ellenérzéseket, nem kis haszonnal.

Lovagol ezen a helyzeten különben mindenki, aki csak anyagi hasznot, politikai tőkét remél belőle kovácsolni, és ebben a különleges helyzetben senkinek sem kell reklámra, propagandára költenie: aki maszkkal akar kereskedni, annak kampányol a kormány, a törvény, a hatalom, aki antimaszkkal – nem hülyéskedek, ilyen is van, „maszknak látszó tárgy”, mely azonban hálóból, csipkéből, miegyébből készül, hogy ne szűrje ki az aeroszolokat, annak meg kampányol az oltásellenes, járványtagadó divat. Tiszta üzleti mennyország volna, ha nem lett volna az országban tegnap is 65 halottja a járványnak, 3286 új fertőzöttje, de így azt mondom, nem kufárkodni kéne, hanem most már ebben a helyzetben először magától a járványtól megszabadulni, és ha az megvan, no, akkor leépíteni az összes járványvédelmi intézkedést, hiszen már nem lesz rájuk szükség, meg helyrehozni azokat a károkat, amiket azok óhatatlanul okoztak.

De előbb legyen vége az epidémiának.

No, de egyelőre ez nem várható. Ugyanis senki sem hajlandó racionálisan átgondolni a helyzetet, senki sem az észérvekre hallgat: mindenki a hitéhez és a véleményéhez ragaszkodik.

Ami azt jelenti jelen helyzetben, hogy hétfőtől megint egy teljesen hamis kép jelenik majd meg a magyar köztudatban, miszerint a maszkviselet egyenlő a kormánypártisággal (hiszen aki viseli, az biztos hitt Orbánnak) és a maszk dacos mellőzése egyenlő az ellenzékiséggel. Kinek lesz ez jó?

Na kinek?

Orbán Viktornak és Gődény doktornak, mert látszólag mindkettő megnöveli majd ily módon a táborát. Látszólag, mondom, mert ez csak amolyan gulyásgergelyi növekedés lesz, mint amikor a miniszterelnökséget vezető miniszter azt állította, hogy az SZFE mellett demonstrálók valójában a kormány mellett tüntetnek: dehogy is, ellenkezőleg, de ebben a valóságon túli világban elhangozhatott ez is.

Ha lesz majd vakcina, világos, hogy minél magasabb arányú átoltottságra próbál majd törekedni az egészségügy, megpróbálhatják majd akár kötelezővé tenni is, de nem kizárt, hogy ugyanolyan ellenállásba ütköznek majd, mint amilyen hétfőtől várható Hunniában a maszkviselet szigorítása miatt: és elvi alapú ellenállásról van (meg lesz) szó, amit a világméretű és hazánkban is meglovagolt álhír-kampány fog kiváltani, fenntartani. Ezt a tények nem zavarják, ez gyíkemberektől Cabalig, Qanontól 5G-ig minden hazugságot előcibál, csak, hogy az emberiség minél nagyobb része maradjon oltatlan, ha lehet, nem csak koronavírus, de minden egyéb ellen is.

Kik terjesztik, honnan ered? Gyanús, hogy Olginóból indult el, és elszabadult. Bizonyítani nem tudjuk.

Szóval, hétfőtől két dologra számíthatunk: szigorúságra és konfliktusokra.

Az intézkedéseket sikerült ráadásul még nagyon rosszul, fölényeskedve, agresszív módon is kommunikálni.

Minden adott az általános elégedetlenség növekedéséhez anélkül, hogy a járványügyi helyzet érdemben enyhülne.

De hát miért is enyhülne, kinek lenne az jó?

Maximum nekünk, a lakosságnak.

Senki másnak.

Szele Tamás