Forgókínpad

Forgókínpad

Szobordöntés szobor nélkül

2020. november 28. - Szele Tamás

Nem igazán tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen, esetleg inkább kiszaladjon a világból, ha belenéz a ma reggeli lapokba. Persze, leginkább kormánylapokba: Béláim most már annyira túltolták, hogy arra sem volt könnyű egyből rájönni, mit toltak túl, ahhoz is kutatni kellett kicsit, úgy háborgott a szittya fergeteg, úgy harsogtak az átkok. Persze, oka van ennek is, mint mindennek.

blm-szobor.png

Mikor az első szalagcímeket megláttam, pont úgy reagáltam, ahogy az átlagolvasó, és ahogy a szerzők elvárták volna tőlem is, mástól is: csakhogy én elolvastam az írásokat, mindegyiket, végig. Embert próbáló feladat volt, tekintve, hogy nem lettem tőle okosabb, viszont igen magas köntörfalakat kellett megmásznom közben. Ugyanis mit mond – teszem azt – a Magyar Nemzetben a cím?

BLM-szobrot akar állítani a baloldali polgármester Ferencvárosban”

Erre persze, hogy azt dörmögi magában az ember, miszerint „oszt azt meg minek?” és igaza is volna, ha ugyan nem egészen másról lenne szó. De ez nem derül ki egyből, ugyanis a viszonylag hosszú írásnak csak az első mintegy másfél bekezdése foglalkozik magával a szoborral, a többi a Black Lives Matter és az Antifa bűnlajstromát sorolja, olyan indulattal. hogy a nyálas olvasó az írás végén lehetőleg azonnal keressen egy lepedőt, terítse magára és úgy, ahogy van, rohanjon belépni a Ku-Klux-Klanba. Az egy dolog, hogy BLM bizonyos dolgairól reggelig lehetne vitatkozni, nekem sem tetszettek a szobordöntések, szót is emeltem ellenük, van is ismerősöm, akivel emiatt nem állunk szóba. Amilyen figura, kár ugyan, hogy nem vesztünk össze előbb. Viszont mielőtt nekikezdenénk bármi efféle vitának, előbb nézzük meg: érdemes? Akar Baranyi Krisztina szobrot állítani a Ferencvárosban a BLM-nek?

Először is, Baranyi Krisztina magánemberként nem akar semmiféle szobrot állítani, nem is tehetné, Baranyi Krisztina polgármester a ferencvárosi önkormányzat nevében döntött több köztéri szobor állításáról. Azért döntött egyedül, mert a járványügyi rendelkezések most ezt írják elő. Ezek között volna az inkriminált műtárgy is, de olyan társaságban, mint például a „Kántor nyomoz”, a „Csak lesek” vagy a „Köztányérok” című alkotás. Igaz, ennek tényleg az a címe, hogy „BLM”. Akkor lássuk a leírását.

Egy olyan köztéri emlékműszobor-parafrázis, amely jelenleg is aktuális társadalmi és politikai kérdéseket érint, hoz játékba: Black lives matter, az LMBTQ-val kapcsolatos a társadalomban élő előítéletek. A szobor térdelő gesztusa a köztéri szobordöntési mozgalmakra is utal, a műalkotás mindenkori helyzetről is elgondolkodtat. Az utcáról egyszerű befogadó számára is jól dekódolható nyelve a public art elvárásoknak a felirattal kiegészülve jól megfelel.”

Aki ezt fogalmazta, az finoman szólva sem ostromolta a magyar stilisztika bérceit, biztos vagyok benne, hogy nem a polgármesterről van szó, mert igazi szép, hivatali bikkfanyelvezetet látunk. Akkor mi is ez? Mivel a látványtervet nem mutatják sehol (tán nincs is, vagy ha van, nem jutott eszükbe közzétenni) azt tudjuk, hogy ez egy parafrázis. Nem a BLM mennybe menesztése, inkább kissé ironikus kacsintás lehet a nézőre: „látod, öcsém, így néz ki, mikor szobrot állítunk a szobordöntésnek!” A kormánymédia az Origo nyomán leragad a BLM-gyalázásnál és nem jut el a mondat második feléig, „az LMBTQ-val kapcsolatos a társadalomban élő előítéletekig”, ami súlyos ébertelenséget mutat, ezért fejek fognak hullani: a rasszizmus kedvéért ugyanis megfeledkeztek a homo- és transzfóbiáról, hát mire fog ez vezetni, elvtársak? De köztéri plasztikához visszatérve: nem néz ez ki veszélyesnek, még felháborítónak sem, ez egy vizuális poén lehet, a Szobordöntés vagy a Szobordöntő Szobra. Abszurd, de az egész világ is az körülötte.

Ugyan még csak jövő április 14-én avatnák, de már akad, aki ledöntené. Ő sem látta egyelőre, ahogy mi sem és az alkotón kívül senki sem (sőt, még az alkotó is csak lelki szemeivel), de biztos, ami biztos, megígéri jó nagy hangon a Pesti Srácok vezércikkében:

Ha Baranyi fölállítja a fehérgyűlölet szobrát, le kell dönteni!”

Túl azon, hogy nem Baranyi állítja, és ez semmiféle gyűlöletnek nem szobra, lássuk, mit is mond még a szerző, Pilhál Tamás, aki áradó indulatairól ismertebb, mint hidegvérű, visszafogott, tartózkodó modoráról.

Baranyi Krisztina, Ferencváros balliberrált polgármestere egy rasszista, fehérgyűlölő, gyilkosságok elkövetéséért felelős terrorszervezetnek, a Black Lives Matternek akar szobrot állítani a főváros IX. kerületében. Ez a fehérellenes fajgyűlölet szobra lesz – a mi Budapestünkön, a mi hazánkban. Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, amit meg kell akadályozni. Ahogy nem állítható szobor az ÁVH-nak vagy az SS-nek, úgy a BLM nevű terrorszervezetnek sem. Ha a boszorkány a tiltakozások dacára mégis fölállítaná, akkor le kell dönteni (mármint a szobrot)!”

Nocsak. Túl azon, hogy már az első bekezdés perelhető (a „boszorkány” kitétel miatt), de ráadásul nem is igaz. A szerző még annyit sem járhatott utána a tervezett szobornak, mint én: szó nincs egy „szervezet” emlékművéről. A BLM különben sem szervezet, hanem mozgalom, a szervezetnek van vezetése, a mozgalomnak nem kötelező legyen. De mindegy, ez mellékvágány, bár az nagyon érdekes, ahogy a BLM-et állami erőszakszervezetekkel hasonlítja össze. Ugorgyunk, Pósalaki úr.

Baranyi Krisztina, a moslékellenzék ferencvárosi polgármestere ennek a bolsevista náci bandának akar most szobrot állítani a mi Budapestünkön, a mi hazánkban. Importálni próbál egy elmebeteg, szélsőséges, rasszista ideológiát Magyarországra. (Hasonlóan a Momentumhoz, amely külföldi tartótisztjei utasítására ugyanezzel próbálkozik már egy ideje.)”

Ez a barokkos jelzőhalmozás, ezek a dúsan áradó képzavarok... igen, ezekért olvas az ember kormánysajtót. Meg a vérnyomása végett. Azt mondja: „moslékellenzék, bolsevista náci banda”, ami maximum a vlaszovistákra lett volna igaz a második világháborúban, ugyanis ők valóban a Vörös Hadseregben kezdtek és a Wehrmachtban végezték (meg a Gulágon), de itt nem róluk van szó, hanem – nem tudjuk, kiről, még nem tudunk semmi biztosat a modellről. A Momentum „külföldi tartótisztjei” se kutya: épp most nem rajongok feltétlenül a Momentumért, de azért hazaárulással álmomban sem vádolnám őket.

Van épp elég történelmi traumánk, nem igényeljük, hogy Magyarországra telepített, Gyuri bácsi fizetési listáján lévő provokátorok újabb koloncokat kössenek a nyakunkba! Aki Magyarországra be akarja hurcolni az Egyesült Államokban tenyésző BLM-rasszizmust, az közveszélyes őrült és gazember.”

Ráadásul konkurenciát teremt az őshonos, hazai rasszizmusnak is, márpedig Isten áldja a tisztes, honi ipart... na jó, ne marháskodjunk. A világon senki sem akarja behozni Magyarországra ezt a mozgalmat, nekünk történelmi és geopolitikai okokból más disznóságaink és szégyeneink vannak. De hát nem is erről van szó, álljon már meg a verekedés, akárhogy is forgatom, egy vicc miatt őrjöngenek!

Ráadásul olyan vicc miatt, amit még el sem mondtak.

Nem arról van szó, hogy valami felháborító dolog kezd formálódni előttünk, de már látszik, mi akar lenni belőle, ellenkezőleg: a leírás alapján vizuális poénnak néz ki a botrány köve.

Mikor a Szabadság téri német megszállási emlékmű váltott ki tiltakozást, a sem esztétikai alapú volt: arról már az alap kiásása előtt lehetett tudni – pontosan a leírásából – hogy azt fogja majd üzenni a közönségnek: a magyarországi holokausztért kizárólag a Harmadik Birodalom felelős, senki más. Ami bizony hazugság volt, tiltakozni is kellett ellene, ettől még a szobrot felállították, igaz, fel nem avatta senki. Itt viszont mit tudunk meg a tervezett szobor leírásból? Azt, hogy aktuális politikai és társadalmi kérdéseket hoz játékba. Ráadásul érzésem szerint fanyar humorral.

Hát, amondó volnék, az se piskóta, ha szobrot állítunk az Ismeretlen Szobordöntőnek. De az sokkal szebb, ha ezt a szobrot ledöntik. Éspedig azon nézetek hívei döntik le, akik különben pártolják a köztéri szobrok állítását, termett is belőlük annyi az elmúlt tíz évben, mint gomba eső után.

Az pedig a legeslegszebb, ha ezt a szobrot azelőtt döntik le, hogy egyáltalán felállították volna.

Persze értem én, hogy itt egyáltalán nem a szobor számít, állíthatna szobrot a ferencvárosi polgármester Hunyadi Jánosnak is, az sem tetszene nekik, azon is felháborodnának: itt nem a szobrot akarják tönkretenni, hanem magát Baranyi Krisztinát, őt utálják, a szobor csak eszköz.

De akkor mondanák úgy.

És hagynák a fenébe a szemforgató, álszent mű-felháborodásukat.

Viszont annyira nem bátrak, hogy őszintén kimondják: nem a szoborba akarnak ők belekötni, hanem abba, aki engedélyezte.

Azt hiszem, hallunk mi még erről a szoborról eleget.

Mondjuk ha én ferencvárosi képviselő lennék, azt javasolnám a polgármesternek, hogy csesszünk ki a propagandistákkal: erről a szoborról cselből és átmenetileg mondjunk le.

Ők meg majd tüntethetnek a „Kántor nyomoz” vagy a „Köztányérok” ellen világ csúfjára.

Mert hogy tüntetni fognak: az biztos.

Legalább csináljunk belőlük bohócot.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása