Újfent mondom, mindig mondom: nem a koronavírus fog minket sírba tenni, hanem az a rengeteg eszünk meg az a nagyon jó szívünk, e kettő, semmi más. Ahogy az ember reggel körbenéz a hírek között, felméri a szaporulatot, mint a számadó juhász, el sem bírja dönteni, okosabbak vagyunk-e vagy jó…

A hír rövid és látszólag érdektelen: főként mert nem a koronavírusról szól (fél napokat keresgél az ember, míg ilyenre bukkan mostanság), hanem a rendszerváltásról. A kormány múzeumot akar létrehozni az emlékére, vagy ha rosszmájú akarok lenni, múzeumba küldené a rendszerváltást. Hát, körülbelül ez…

Ilyen bizony, kérem, showbusiness az élet, és a közönség azt hiszi, hogy nincs fontosabb a shownál. Ugyanis ha nem ezt hinné, nem közönség volna. Akkor lássuk, mi minden kerül elénk a mai reggelen így vírus idején, pletykák, álhírek és hülyeségek viharzó tengerén, politikától keletre, pániktól…

Azért így, álmos szombat reggeleken jobb lenne felhasználónak lenni, mint újságcsinálónak. Én például nem mindig vagyok biztos abban, mit is kéne írnom, a Felhasználó még abban is biztos, mit kéne gondolnom, sőt, mi a véleményem. Abban pláne, mennyiért az, ami, és miért volna ennek a pénznek nála a…

Most egy gondolatkísérlet következik. Előre hangsúlyozom, hogy spekulációról van szó, információtöredékek összerakosgatásáról és néminemű kiegészítéséről a széphangzás mián, ugyanis személyesen nem vettem részt az operatív törzs tegnapi sajtótájékoztatóján, de a közvetítést figyelemmel kísértem.

Annyit jó előre megjegyeznék, hogy most kell észnél lenni. Ugyanis most valóban van súlya a szónak, van következménye is annak, ha marhaságokat írunk, szóval okosabb mindent háromszor meggondolni, főleg, ha vírusos megbetegedésekkel kapcsolatos. Szándékosan nem írok koronavírust, majd meg tetszik…

Ez a világ, kérem, tele van látszattal és káprázattal. Nem, nem világosodtam meg és ez alkalommal nem is a buddhizmus tanításait kívánom népszerűsíteni Májá fátyláról, mely mindannyiunk szemét takarja – egyszerűen csak híreket olvastam és be kell látnom, itt vagy mindenki hülye, vagy mindenkit…

Kérem, én tegnap óta fokozott részvéttel tekintem a közmédiát, mint olyant. Nincsenek azok a szerencsétlen tintakulik megfizetve, akkor sem lennének, ha kétmilliót kapnának havonta. Mint a Politicóhoz kikerült információk bizonyítják: olyan mértékű a cenzúra náluk, hogy ahhoz hasonlót még a…

Ha most azt kérdezném bárkitől, hogy gyakori-e az olyan szélsőjobboldali menet Magyarországon, mint a tegnapi, melyet elviekben a Mi Hazánk szervezett Horthy kormányzóvá választásának századik évfordulója alkalmából, a legtöbben azt mondanák: á, dehogy, századik évforduló csak egyszer van, és utóbbi…

Tartozom egy vallomással: vonzanak a megoldhatatlan feladatok. Munkanélküli periódusaimban régebben a Rohonci-kódexet fejtegettem, mint egy Baross téri Champollion, csak nem sokra jutottam vele – pontosabban annyira, amennyire mindenki más, aki nekilátott, miszerint az eleje evangélium, a vége egy…