Vannak dolgok, amiket ép eszű és lelkű ember nem mond. Azért nem mondja ezeket a bizonyos dolgokat, mert nem is gondolja. Ha mégis megteszi, akkor ott vagy az elmével, vagy a lélekkel vannak gondok. Nem mondom, pillanatnyi elmezavarban kicsúszhat valami véletlenül az emberek száján, de után bocsánatot kell kérni. Van eset, amikor kötelező is.

Méghozzá őszintén, aztán nem csak megígérni, hogy többet ilyent nem teszünk, arra minden KESMA-vezérpublicista képes, de be is tartani. Akkor viszont lesz bocsánat. Ha viszont még bőgve védjük is az érzéketlen szamárságunkat, ne is számítsunk ilyesmire.

Elég nehéz helyzetben vagyok, mert perelős emberrel akasztok most tengelyt, még az a szerencse, hogy én ismerem a magyar sajtójogot, ő kevésbé, akármilyen százmilliós keresetekkel fenyegetőzik (pont ebből látszik, hogy nem tudja, mit beszél, kérni, követelni akármekkora összeget lehet, de hogy mennyit ítél meg a bíróság és milyen formában, azt nem a felperes dönti el), azonban a tények sajnos makacs dolgok, elhallgatni őket nem lehet.

Igen Schobert Norbert vállalhatatlan megszólalásáról lesz szó, majd utána még vállalhatatlanabb védekezéséről.

A kijelentés pont egy héttel ezelőtt hangzott el a Pesti TV egyik adásában, ennek azért van jelentősége, mert ma van a holokauszt nemzetközi emléknapja. Azonban, mivel a Pesti TV nem egy nagyon nézett médium, tegnap került a nyilvánosság elé, éspedig a sajtó hasábjain, mi hangzott el. Nem állítanám, hogy akár a sajtó, akár a megszólaló részéről tudatos lett volna az időzítés, ez csak szerencsétlen véletlen – de nagyon szerencsétlen.

Lássuk tehát – a 444 nyomán – mi hangzott el. 

„Schobert elmondta, hogy szerinte senki sem születik kövérnek, azzal folytatta, „ha volna olyan genetikai betegség, ami az embert elhízlalja, akármit tesz ellene, akkor...”, ám itt közbevágott a műsorvezető, hogy ott a pajzsmirigy, amire Schobert így reagált:

„Nem, az se. Igazából ugye a pajzsmirigy is tudja azért szabályozni az anyagcserét meg a vízháztartást, 3-5 kilóért tud felelős lenni. De nekem egy orvos barátom mondta, hogy: »Te láttál a gulágon vagy Auschwitzban elhízottat?«”

Erre a műsorvezető is azt mondta, hogy „erős példa”, majd Schobert úgy folytatta, „ez erős példa, de nem igaz”. Hogy mi nem igaz, az ebből sajnos nem derült ki, mindenesetre azzal folytatta, hogy „az tény, hogy nem születünk egyforma genetikával és egyforma képességekkel”, majd hozzátette, az elhízás nem egy olyan probléma, hogy ha felhívjuk rá az emberek figyelmét, akkor testszégyenítésnek kell megélni, mert az egy kóros betegség”.

Annyit még a végén megjegyzett, hogy ő a 172 centiméterével „átlagos rasszba” tartozik, aminek így semmi értelme: a testmagasságnak semmi köze ahhoz, hogy valaki europid külső jegyeket visel.

Ilyenkor kapkodja az ember egy kicsit a levegőt, eszébe jut dr. Nyiszli Miklós letaglózó erejű kötete, az Orvos voltam Auschwitzban, (épp azért van ma a holokauszt nemzetközi emléknapja, mert ezen a napon szabadult fel az a földi pokol), eszébe jut hatmillió halott, akiknek jó része éhen halt a táborokban, gettókban, eszébe jutnak a halálmenetek, szóval sajnos nagyon sok minden akad, ami eszébe jusson.

És eszébe jut a gulágról Dancig Baldajev vagy Szolzsenyicin – utóbbi szerzőtől idéznék pár mondatot:

„Kb. 1940-ben barátaimmal figyelemreméltó hírre bukkantunk a Tudományos Akadémia Természet c. folyóiratában. Az állt ott apró betűkkel, hogy a Kolima folyó melletti ásatások során valahogy felszínre került egy földalatti jéglencse, egy megfagyott ősvilági folyó – és abba belefagyva egy ásatag (több tízezer éves) faunába tartozó néhány állatpéldány. Ezek a halak vagy tritónok, a képzett tudósító tanúsága szerint, olyan frissem s épségben őrződtek meg, hogy a jelenlévők, a jeget meglékelve ott helyben elfogyasztották őket, mégpedig a legnagyobb KÉSZSÉGGEL.

A folyóiratnak bizonyára sikerült csodálatba ejtenie kisszámú olvasótáborát, hogy a halak húsa oly sokáig frissen megőrződik a jégben, de kevesen lehettek az olyanok, akik előtt megvilágosodott ennek a meggondolatlan hírecskének valóban kolosszális tartalma. Mi azonnal megértettük. Világosan, apró részleteiben magunk előtt láttuk az egész jelenetet, mily lázas sietséggel lyuggatták a jeget a jelenlévők, s lábbal tiporva az ichthyológia magasabb érdekeit, könyökükkel egymást taszigálva, hogyan szaggatták ki az ezeréves húsdarabokat, cipelték a tűzhöz, olvasztották meg s laktak jól belőlük. Megértettük, mert mi magunk is ama JELENLÉVŐK közül valók voltunk, a RABOKNAK abból a hatalmas, a világon semmihez sem hasonlítható néptörzséből, mely egyedül képes KÉSZSÉGESEN tritónt enni.” (Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport)

Dancig Baldajev még Szolzsenyicinnél is hitelesebb forrás, de tessék nekem elhinni: nem akarják maguk, hogy őt is idézzem. Hogy lehet ilyen bornírt, érzéketlen párhuzamot vonni az elhízás és a haláltáborok között? Egyáltalán: hogy merül fel a kép?

Nem hinném, hogy a megszólaló valójában antiszemita volna, aki ráadásul még sztálinista is, bár kétségtelen, hogy léteztek ilyen emberek is. Azt viszont hinném, hogy fogalma sincs arról, mit beszél, vagy arról nincs fogalma, mit érez azok jelentős része, aki hallgatja őt. Mindenesetre két dolgot nem lehet tenni ezzel a megszólalással: mentegetni és elviselni.

Okos ember a botrány kitörése után azonnal nyilvánosan bocsánatot kért volna, és nem próbálja meg védeni a védhetetlent. Nos, ennek az ellenkezője történt. Schobert mester kioktatta a sajtót. A Facebookon adta közre a következő bejegyzést:

„Kedves Újsàgírók! Kérem pontosan idézni! Nem Schobert Norbi mondta hanem több orvos és a Time magazin. Én is azt tudom idézni amit itt olvasok és orvos szakemberek idéznek. Ki ne találjuk, hogy én találtam ki. Ha elmegyek szakmai témában, akkor felkészülök. Ilyen szarságokból, mint a Time, vagy a pubmed.gov... Szép estét! Norbi”

Ehhez mellékelt egy rövid hírt a Time magazinból.

Egyfelől a Time nem orvosi szaklap, sőt, egyáltalában, nem is tudományos kiadvány, de ez még hagyján. Hanem hát tudni kéne angolul, ha már felkészül az ilyen szarságokból. Vagy ha nyelvtudás nélkül készül fel az angol szövegből, akkor mindent értek.

Az írás ugyanis azt mondja, hogy egy ismert ausztrál orvos, bizonyos Dr. Ric Gordon (ő lenne emberünk „orvos barátja”?) valóban azt állította egy tévéműsorban, miszerint a fogyásért végső soron az étrend és nem a testmozgás a felelős, ezt akarta a koncentrációs táborok példájával bizonyítani, ahol tényleg szinte semmi élelmet nem kaptak a foglyok, ellenben – mutat rá a Time írása – szemben Gordon állításával, mely szerint „nem sokat sportoltak, csak nem ettek”, nagyon is komoly, nehéz fizikai rabszolgamunkát végeztettek velük, aki pedig annyira legyengült az alultápláltságtól, hogy képtelen volt erre, azt kivégezték. Gordon cinizmusától még a műsorvezető, Karl Stefanovic is elhatárolódott, de más forrás alapján tudjuk, hogy az ügynek Ausztráliában komoly utóélete volt: a B’nai B’rith Rágalmazásellenes Bizottság helyi csoportjának vezetője, Dr. Dvir Abramovich meglehetősen keményen fogalmazott az ügyben:

„Ez a gusztustalan és megdöbbentően érzéketlen koncentrációs tábor-analógia, amelyet Dr. Ric Gordon használt az egészséges táplálkozás népszerűsítésére az ausztrálok körében, aggasztó és alapvető tudatlanságot jelez a holokauszt borzalmas tényeivel és bűneivel kapcsolatban. A haláltáborok kimondhatatlan tragédiája, ahol emberek milliói vesztek éhen, kínozták és gyilkolták meg őket a gázkamrákban, sokkal tragikusabb annál, minthogy hogy ezen az alapon hívják fel a figyelmet a fogyás fontosságára. Ez bagatellizálja és meggyalázza a holokauszt emlékét, és relativizálja a nácik rémtetteit. Ez iszonyatos sértés, arculcsapása mindazoknak, akik a nácik miatt pusztultak el és azoknak is, akik túlélték a Vészkorszakot. Felszólítjuk Dr. Gordont, hogy haladéktalanul kérjen bocsánatot, és arra kérnénk a Today show-t, hogy hívjon meg egy holokauszt-túlélőt, hogy elmondhassa a jelenlegi és a jövő generációnak, milyen elképzelhetetlen körülményeket és szenvedéseket kellett elviselnie Harmadik Birodalom karmai között.”

Tegyük hozzá azonban a pontosság kedvéért, hogy mindez még 2015-ben történt. Dr. Gordon bocsánatot kért ugyan, de csak ímmel-ámmal, körülbelül azt mondta, hogy „nem akartam senkit megbántani, sajnálom, ha mégis megtörtént”, szóval Demeter Szilárdnak volt honnét tanulnia az ál-pardont, ez a gesztus elégtelen volt, de Gordon doktor most is vígan nyilatkozgat: legutóbb tavaly hallatott magáról, amikor azt terjesztette, hogy a terhes nők nem fertőződnek meg könnyebben a koronavírustól és a magzatnak sem árt ez a betegség. Amit biztosan nem tudhatunk, de az látszik, hogy Gordon magiszter az orvostudomány minden ágához is ért, ha nyilvánosan megszólalhat róla.

Szóval, én nagyon nem hivatkoztam volna egy vállalhatatlan megszólalás után egy vállalhatatlan figurára. Ha Schobert Norbert annyira felkészült dr. Ric Gordonból, amint mondja, ez a kínos ügy el sem kerülhette volna a figyelmét – én reggel hét és nyolc között el tudtam olvasni és le is tudtam fordítani elég sok nyilvános részletét, ki sem lehet kerülni a Google-ben.

Egy megoldást látok, éspedig a nyilvános bocsánatkérést, annak beismerésével együtt, hogy át sem gondolta, mit mond: ugyanis valószínűleg ez a helyzet.

A dr. Gordon vagy Demeter Szilárd-féle ál-bocsánatkérés nem sokat segít a dolgon, ezt meg kell bánni. Őszintén, és nem megismételni. Soha.

Schobert úr maga dönti el, mit tesz, én a magam részéről egyet tudok, amint már említettem: vannak dolgok, amiket ép elméjű és lelkű ember nem mond, mert nem is gondol.

És vannak dolgok, amiket nem felejt el sohasem.

Például a holokausztot.

Szele Tamás