Rögtön a legelején kategorikusan ki kell jelentenem, le kell szögeznem: nem én vagyok a Facebook magyarországi tényellenőre. Sőt, nem is tudom, hogy ki az. Annyit tudok róla, mint bárki más, vagyis azt, hogy újságíró, illetve annyival többet még, hogy fizessék meg bármilyen jól is, a legkevésbé sem irigylem, annyi baja lesz neki a közeljövőben.

(Fotó: 444)

A távolabbi jövőt meg már ne is említsük: ha valami, hát ez nem nyugdíjas állás, ha nem esik az ember a politika áldozatául, akkor is tönkremennek tőle az idegei. Ahogy tönkremennek a Facebook-moderátoroké is pár hónap alatt. De lássuk, miről beszélek.

Mint azt tegnap a fél magyar sajtóból megtudhattuk – én a 444-et fogom idézni – a közösségi oldal bejelentette, miszerint egy fővel ugyan, de beindul a magyar anyanyelvű tényellenőrző csoport.

No, az nem sok. És mi az a tényellenőr? Az volna a rettegett és csak a mesékben létező „Facebook-rendőr”?

Nem.

„A tényellenőrök a Facebookon terjedő hírek és posztok valóságtartalmát vizsgálják, és ha egy hírt egészben vagy részben hamisnak bélyegeznek, akkor azok elérését csökkenti a Facebook, így kevesebb emberhez jutnak majd el. Ha egy bejegyzést hamisként jelöl meg a tényellenőr, a Facebook figyelmezteti erről a bejegyzés korábbi olvasóit és megosztóit. Az álhírek közül a legdurvábbakat, amelyek a való világban tényleges kárhoz vezethetnek, vagy erőszakos összeesküvés-elméleteket propagálnak, a Facebook eltávolítja. Amit nem távolít el, azoknál jelezni fogja, hogy a külső tényellenőrző partner szerint ez egy hamis hír, és megjeleníti majd azokat az információkat is, amik alapján a tényellenőr ezt a döntést hozta.” (444)

Erre vártunk már mióta – sóhajt fel a sajtószakma, aminek bőven és hosszú ideje elege van a gombamód szaporodó, virálisan terjedő álhírekből. Azok ugyanis a teljes sajtó hitelét ássák alá, az olvasók nagy részét nem érdekli, miben jelent meg, hol, miszerint mondjuk Donald Trump tegnap vízen járt és meggyógyított három leprást, vagy óriások csontvázait fedezték fel a Bakonyban, osztja, mintha az élete függne tőle, forrásra való tekintet nélkül, hiszen „megírta az újság”. Akkor is, ha az, ami megírta, nem újság (van olyan ultrakormánypárti politikai orgánum, aminek még hivatalos papírja is van arról, hogy nem sajtótermék, a sajtópereket elkerülendő). Hát, sóhajtozzunk akárhogy is, az álhírek problémáját az anyanyelvi tényellenőrzés – amit pedig magam is követeltem, nem egyszer, nem kétszer – meg is oldja meg nem is.

Ugyanis a tegnapi hírek kicsit mélyebb betekintést nyújtottak a tényellenőr munkakörébe annál, amennyit eddig tudtunk róla. Igen, azt tudtuk, hogy – pont az elfogulatlanság miatt – a közösségi oldal külső, független szakértői csoportokat alkalmaz erre a célra (minálunk egy fős a csoport, és az AFP hírügynökség keretén belül dolgozik és azért az AFP foglalkozik ezzel, mert ők rendelkeznek a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat, vagyis az International Fact-Checking Network – IFCN tanúsítványával). Az sem titok, hogy sok ilyen független tényellenőrző csoport viszonylag hamar szerződést bontott a Facebookkal, mikor rájöttek, hogy a munkájuk fontos ugyan, csak látszatja nincs és nem is lehet.

Hiszen a tényellenőr csak egyetlen dolgot művelhet: ellenőrizheti, igaz-e egy poszt, valóság-e amit tartalmaz, avagy sem, és ennek függvényében ha bizonyos, hogy nem vagy csak részben igaz – ráütheti a pecsétet. A pecsét pedig lehet „Hamis”, „Részben hamis”, „Módosított fénykép” vagy „Hiányzó kontextus” (ez utóbbi azt jelenti, hogy nincs megfelelő forrása az információnak, kitalálhatták akárhol, akármikor). Ennyit tehet.

Nem törölhet posztokat, nem tilthat le személyeket a közösségi oldalról, még abban sem határozhat, hogy egy nyilvánvalóan hamis hírnek csökkentsék a forgalmát. Ez mind-mind a moderátorok dolga, a tényellenőr csak áll a kezében a mérleggel és latolgatja: mi igaz, mi nem, egyéb hatalma nincs.

Már emiatt is habzó szájú őrjöngés várható a magyar politikai körökből és főként azok holdudvarából, ugyanis mi az, hogy nem szabad hazudni? Hát van egy rossz hírem: politikusoknak még szabad is. Idézzük megint a 444-et:

„A Facebook partnerei nem fogják ellenőrizni a politikusok posztjainak és beszédeinek valóságtartalmát, szerintük ugyanis ez az emberek és a hagyományos média dolga. Azonban a politikusok továbbra sem oszthatnak meg olyan tartalmat, ami a felhasználói irányelvekbe ütközik, és ha továbbosztanak egy olyan posztot, amire korábban már rákerült az álhír-bélyeg, akkor az a politikus oldalán is álhírként jelenik majd meg, ennek minden következményével.” (444)

Tehát ha X. politikus saját nevével és oldalán azt állítja, hogy a Blaha Lujza teret lila denevérek lepték el, és mindenkinek lerágják a fülét, aki arra jár, éspedig politikai ellenfeleinek aknamunkája következtében történt így, X. politikusnak haja szála sem görbül, sőt, a bejegyzése is a helyén marad, és míg az ő nevén, oldalán fut, bélyeget sem kaphat. Ha azonban ezt a posztot továbbosztja Zuzmó Géza laza- és nagyfröccsöntő vállalkozó, aki neki lelkes híve, nála esetleg már rákerülhet a bélyeg. És úgy is mehet tovább. Ellenben ha X. osztja tovább Zuzmó Géza egy olyan bejegyzését, ami álhírnek minősült korábban, akkor bizony a politikus oldalán is rajta marad a stempli.

Látható, hol fog kiborulni az éjjeliedény: a fanatikus híveknél. Akik megosztják majd a lila denevéreket a bálványuktól, és csodálkozni fognak, hogy lehazugozzák őket, mennek is majd panaszra a Nagyhatalmú Sündisznócskához. Aki viszont nem tehet ez ellen semmit, maximum interpellál vagy megszavazza a készülő Facebook-törvényt. Azért is készül ez a törvény, hogy még a viszonylag reális szabályozást is tegye lehetetlenné, az egész felülettel, közösségi oldallal együtt. De ez más lapra tartozik.

Elegendő lehet egyetlen ember erre a herkulesi munkára?

Dehogy lehet. Annyira nem, hogy valószínűleg akármennyire is ő lesz a bűnbak mindenért, ami a Facebookon történik, főleg politikai területen, akármennyire is keresni fogják, nyomozni fognak utána állami szinten is, magánemberek is, ha elkapják, agyonütik, vagy lehetetlenné teszik a teljes életét – valószínűleg nem is ezzel fog foglalkozni.

Hanem mivel? A tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott egy, egyetlen egy érdekes mondat, ami talán megvilágítja ennek a magányos hősnek a valódi feladatát:

„A sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva elmondták, hogy egy magyar és egy bolgár tényellenőr áll munkába, de bizonygatták, hogy ez az egy-egy fő nem kevés a magyar és a bolgár nyelvterületekre, ugyanis a tényellenőrök egy nagy európai csapat tagjaiként dolgoznak majd, így a külföldön már álhírként azonosított tartalmak magyar fordításait nagyon hamar megtalálják majd.” (444)

Vagy úgy. Tehát a magyar tényellenőrnek nem kell Ponciustól Pilátusig loholnia, hogy utánajárjon a helyi pletykáknak és rágalmaknak, kiderítse, hányat kölykezett a politikus kutyája vagy volt-e fiatalkorában ilyen-amolyan viszonya mindenféle személyekkel: ők nem a belső hírforgalomra koncentrálnak, hanem a bejövőre. Arra mondjuk könnyebb is, hiszen ha elindul egy álhír, mondjuk az Egyesült Államokból indítják (bár többnyire nem ott találják ki, csak ott ideális a környezet a terjesztéshez), az fenn fog akadni már az amerikai tényellenőrökön is. Ők aztán hamisnak nevezhetik a Facebookon, mert ott vannak otthon, de nem nevezhetik hamisnak a Breitbarton mondjuk, mert ahhoz a céghez semmi közük. Így aztán a Breitbartról megoszthatja mindenki, ámde az angol nyelvű változaton már rajta lesz a stempli. Viszont ha egy szorgos aktivista lefordítja magyarra, azt eddig a kutya nem vette észre, maximum akkor ha ugyanazt a fotót használta illusztrációnak, ami az eredetiben is szerepelt, de különben mehetett, hiszen az algoritmus nem ismerte a mi nyelvünket, nem azonosította, hogy ez a hír az a hír. Hogy is mondta a Fonográf?

„Kár, hogy a magyar nyelvet
rajtunk kívül nem érti senki
Nem érti senki, nem érti senki
és nem is akarja megtanulni”

Egyvalaki azonban már érti, így az ő munkája valószínűleg úgy néz majd ki – még ezt sem irigylem tőle! – hogy megkapja reggel a vezető külföldi álhírek listáját és azok magyar változatait kergeti majd a közösségi oldalon. Amit elkap, lepecsételi. Tudok olyan honi sajtóvállalkozást, ami már ettől is rángógörcsöt fog kapni, ugyanis még véletlenül sem használnak hiteles forrásokat, sőt, a minap még követelték is a sajtó többi részétől, hogy ők is dobják ki az ablakon a valódi híreket, de még az MTI-t is, míg akad politikai manipuláció. És akad.

Szóval: mire is lesz jó ez az egyszem magyar tényellenőr?

Leginkább arra, hogy legyen kit utálni, legyen egy bűnbak az országban, akire a közösségi oldallal kapcsolatos összes panaszt rá lehet kenni, legyen, kit „cenzornak” nevezzen a kormánysajtó, legyen, kinek a nevét követelje (és ne kapja meg) Varga Judit mennydörgő hangú levélben a Facebooktól, legyen valaki, akinek a személyazonosságát majd találgassa a lakájmédia, legyen egy emberünk, aki Mohács óta minden bajunkról tehet.

És a Mohács előttiekről is.

Céltáblának lesz ő alkalmas leginkább, és az Isten mentse meg attól, hogy kiderüljön, kicsoda. Ugyanis a Mindenható még kegyelmezhet neki, de a politikusok és a csőcselékük nem fognak.

Arra jó lesz, hogy a fontosabb külföldről érkező álhíreket hamisnak bélyegezze, ez munkaköri kötelessége, de már a belföldiekkel, ha azok politikusoktól származnak, nem is foglalkozhat. Nem tartozik a hatáskörébe.

Szóval, jó hogy van, legyen is, sok erőt kívánok a munkájához, még annál is több türelmet: de igen örvendek annak, hogy nem engem kínáltak meg a munkakörével.

Az ugyanis biztos, hogy nem fogják rosszul fizetni, még nyugati szemmel nézve is szép bérezése lesz, és olyan nehéz lett volna ennyi pénzt elutasítani...

Már pedig, ha engem találnak meg: semmiképp sem fogadom el.

Nem lettem volna bolond agyonüttetni magamat.

Kínáljanak akármennyit.

Szele Tamás