Történt pedig, hetedhét országon innen, üveghegytől messzi, hogy egy kis magyar falu arra ébredt egy tavaszi reggelen: mind egy szálig kipusztult. Apraja is, nagyja is, senkinek sem volt kegyelem, elvitte őket a csúnya, nagy rossznyavalya. Illetve nem a rossznyavalya vitte el őket, hanem az ellenszere. Vagyishogy senkit sem vitt el, mivel az egész hazugság volt.

Ezen igazodjék ki az ember, ha tud! Szóval az úgy volt, hogy akkortájt dühöngött az országban a fekete csoma. Igazából nem fekete csoma, hanem koronavírus, de azért az sem volt épp méznyalás, bár kevesebbet ölt mint a szép, régi középkori járványok (régen minden jobb volt, ugye), de azért pusztított, ahol tudott. A doktorok meg próbálkoztak mindenféle bajbajó orvossággal. Hamar kiderült: van a bajra gyógyszer, többféle is, ha csodát nem is képesek tenni, az oltás rengeteget segít. Oltatta is magát, akinek jutott a szérumokból, meg aki akarta – sokan viszont nem is akarták, nem azért, mert meghalni szerettek volna, hanem, mert csak.

Ostobák voltak-e? Nagyon, főleg, mert mindenki mást is meg akartak győzni az igazukról.

Addig győzködték a népet, addig-addig hazudoztak, mígnem ki kellett dobolni mindenhol: aki hazug rémhíreket terjeszt, menten poroszlók kezére kerül. Aztán ki került, ki meg nem. Mi most arról a bácsiról beszélünk, akit megfogtak, nem azokról, akik most is szaladnak, mint a futóbetyárok.

Ez a bácsi 2021. május másodikán, 14:49 perckor fogta magát, s kiírta a Facebook-oldalára – olyan az mostanság, mint a kocsma meg a fonó és a hetipiac együtt, csak nagyobb, mert mindenki látja – miszerint:

„Nyíregyháza mellett egy pici faluban mindenki meghalt az oltás után!
A falu: Rozsály”

Rettentő dolog ez, balladába való lenne: az benne a szép viszont, hogy szemenszedett hazugság. A mesében még az a legkisebb mellébeszélés, hogy Rozsály Nyíregyháza mellett feküdne – majdnem száz, egészen pontosan 97,5 kilométerre fekszik tőle a mappa szerint. Nagyobb maszlag, hogy bárki is meghalt volna: dehogy halt, él mindenki. Amennyire lehet, még virul is.

Csóválták a fejüket a jó rozsályiak, mert ha ilyen az, amikor ki van pusztulva az ember, nekik már el is jött a feltámadás, az pedig nem kis csoda volna. A polgármester, Sztolyka Zoltán ki is írta a Facebookra, miheztartás végett:

„Egyelőre elmarad a feltámadás, mert még élünk.”

De megjött a szava a falu népének is. Elsők között, ahogy illik, a papnak:

„Rozsályi görögkatolikus papként szeretettel jelzem, hogy október óta nem volt felekezetünk szerinti temetés a faluban, pedig körülbelül a népesség fele görögkatolikus, én januárban megkaptam az oltást és feleségemmel hármasikreket várunk azóta. Köszönjük szépen, élünk és virulunk!!!”

Szólt a tanítónő is:

„Szóval rozsályiak, hosszú életűek leszünk, hisz halálhírünket keltették! Lehet, hogy én is a túlvilágról írok, lévén Rozsály község beoltott lakosa? Ja, és az sem igaz, hogy csak öregek laknak itt – a rozsályi iskolában tanítok, ahová majdnem 200 gyerek jár!!!”

Szóltak a rozsályiak, már aki tehette:

„Na hát ilyet, én meg most költöztem vissza kicsi szülőfalumba, most akkor mi lesz???!”

„Ezt nevezem! Tőlünk 1,5 max 2 órányira van Nyíregy nem a szomszédba!!! Élünk és virulunk , köszönjük szépen!!!”

„Várom mar a rozsályi zombiapokalipszist.”

Egyszóval, ostoba, hazug rémhír volt, Rozsály nem halt ki, ellenben él, virul, gyarapodik is, ahogy tud. A poroszlók is így gondolhatták, amint vagyon is, mert lám, mit tudtunk meg tegnap az Indexből? 

„Rémhírterjesztés miatt a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda büntetőeljárást rendelt el egy nagykanizsai férfi ellen, aki közzétett egy bejegyzést, amelyben tényként állította, hogy egy Nyíregyháza melletti faluban mindenki meghalt oltás után. A hír gyorsan terjedni kezdett, ezért a település polgármesterének közleményben kellett cáfolnia a hamis állítást – jelentette be Kiss Róbert, az operatív törzs műveleti központjának helyettes vezetője a testület szerdai sajtótájékoztatóján.

A férfinak minél nagyobb figyelem elérése volt a célja. Május 11-én átkutatták a lakását, majd előállították és őrizetbe vették. A férfi elismerte, hogy ő tette közzé a bejegyzést. A továbbiakban szabadlábon védekezik. Állításai alkalmasak arra, hogy a lakosságban bizalmatlanságot vagy félelmet keltsenek az oltakozással szemben. Hasonló tartalmú bejegyzések közzététele – hívta fel a figyelmet Kiss Róbert – akadályozza a járvány elleni védekezést.”

Szóval, büntetés néz ki a terjesztőnek, pletykálkodónak, amit meg is érdemel. A nevét nem írom le, mert még neki is vannak jogai – másokét sem emlegetem ebben a történetben, ugyanezért – de jó tudni róla, hogy nem akárki, bizonyára nagy titkok tudója. Nyugalmazott faipari mérnök, szóval nem lehet műveletlen ember, tudnia kell, hogy az írott, kimondott szó felelősséggel jár. Azonban az említett posztot, ami az egész galibát okozta – máig nem vette le. Ott virít, hozzá is szóltak eddig egészen pontosan százötvenen, nagyobb baj, hogy meg is osztották ezerötszázan. Ez az ezerötszáz megosztó pedig mind részes a hazugságban, és egy se nézett utána kicsit sem, mi az igazság. Csak adta tovább a rémhírt, a szamárságot.

Még szomorúbb, hogy a százötven hozzászólónak is csak a nagyobbik része mondott olyasmit, hogy „bolond kend, senki sem halt meg, aludja ki magát”, jó páran bizony a messze távolból is, minden ismeret híján is amellett kardoskodnak, hogy a rozsályiak tudják rosszul, ők bizony kihaltak!

„És még mindig nem ébrednek fel az emberek. Nagyon szomorú.”

„Sőt, a sok agymosott fiatal, egymást taposva km-es sorokban áll a kórházak előtt.”

„A HÍR IGAZ, DE NEM ROZSÁLY, HANEM EGY MÁSIK TELEPÜLÉS BALKÁNY MELLETT. PONT MOST MONDJÁK TELEFONON AZ INFORMÁCIÓK SZERINT BALKÁNY MELLETTI PICINY TELEPÜLÉS.”

„Ne kételkedjetek a tényben

A hazúgságot ismerjétek már fel.Ha mincs ébredés ,halál vagy soha meg nem szünö rabszolgaság vár ránk.Nem tünik fel mi folyik itt brutális gyilkosok levezényletével.”

Ébrednek, lám, az emberek, úgy ébrednek, hogy setét rémálmokat képzelegnek. Persze, Balkány mellett sem halt meg senki. A posztoló B. Zoltán pedig folytatja, mintha mi sem történt volna – az hagyján, hogy a poszt ott maradt, ahol volt, de azóta is terjeszti a maszlagot. Május hatodikán például ezt tette közzé:

„5 éven belül a választással vagy kényszerrel oltottak 80% -a legrosszabb esetben halott lesz, és legjobb esetben halálosan megsérül a prionok, a tüskefehérjék, a transzhumanista DNS-be átalakított Messenger RNS miatt; anafilaxiás sokk, a tüdő bénulása, halálos véralvadás, valamint az abortált magzati és állati szövet koktélja, amely vírusokat tartalmaz, beleértve az AIDS-et is. Ugyanaz a módszer, csak még több fájdalom.

De nem az „oltottakról” beszélek. Ők a sétáló halottak. A „vakcinára” nincs gyógymód, mert ez nem „vakcina”, hanem Bill Gates és a Big Pharma kísérleti eugenikai depopulációs génterápiája, amelyet a „sürgősségi felhasználási engedély” leple alatt exportálnak.”

Vagy annyira ostoba, hogy nem érti a tulajdon büntetőjogi felelősségét, vagy annyira vak az ő hite, hogy nem érdekli: eleven parazsat gyűjt a saját fejére ezzel. De meglehet, abban bízik: nem érheti bántódás, ugyanis az adatlapja szerint tagja az Új Magyar Vérszövetségnek és a Nádori Testületnek is.

Mesevilágban élt ez az ember a járvány előtt is ezek szerint.

Most már lehet tagja ugyan bár a Kurultájnak is, elveszi a maga büntetését, mert vétkes. De vegyünk egy másik esetet, amiben ártatlan kapta a büntetést.

Még tavaly történt az eset, Gyulán. Ahogy a Magyar Narancs írja:

„2020. május 13-án tartottak házkutatást Csóka-Szűcs János gyulai ellenzéki aktivistánál rémhírterjesztés gyanúja miatt. Informatikai eszközeit lefoglalták, előállították a rendőrségre, ahol rabosították és kihallgatták. Az ügyészség rövid időn belül bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. Utóbb kiderült, a feljelentő Görgényi Ernő gyulai fideszes polgármester volt.”

Akkor azt mondtuk: jó ez így, ha macerával is járt, igazság tétetett, ugyanis Csóka-Szűcs úr nem hazudott volt annak idején, a kórházkiürítésről írt, méghozzá igazat. Hol van itt a büntetés? Hát ott, hogy a bíróság mindennek dacára mégis elítélte emberünket, csak nem ebben az ügyben. Ebben igazat adtak neki, az ítélet azért született, mert panasszal élt a rendőrségi intézkedés ellen. Első fok, másodfok... most tart a panasz a Kúriánál, terjedelem híján nem ismertetném a részleteket, pedig van az eljárásnak egy neobarokk bája, az a lényeg, hogy a panaszosnak a dolgok jelen állása szerint 30 ezer forint illetéket és 60 ezer forint perköltséget kell fizetnie az elvesztett per miatt.

Mit mond, a Kúria, majd meglátjuk, de lássuk, mit lehet mondani az egészről paraszti ésszel?

Az bizonyos, hogy a rémhírterjesztést, főleg nehéz időkben büntetni szokás, mert büntetni is kell. Láttuk Rozsály esetét: B. Zoltán egy egész, több, mint nyolcszáz lelkes falut irtott volna ki, pusztán mendemonda útján az ő nagy, fanatikus, vak hitében. Nem is kérdés, hogy büntetés jár neki, melynek mértékét a bíróság szabja meg a lehetőségekhez képest.

De látjuk a gyulai esetet is, mikor sem a rendőrség, sem az ügyészség nem akart „ügyet” kreálni – nem akart, hiszen nem is volt. Ott viszont mintha azt büntetnék, hogy az alap nélkül előállított panaszkodni mert.

Nem lesz ez így jó, emberek. A gyulai történetről nem győzöm hangsúlyozni, hogy már nincs köze az állítólagos rémhírterjesztéshez, a másiknak annál több van. A kettőt a jogrend el is választja, csak a köztudatban folyik össze, ami nagyon káros: a magyar köztudat ugyanis fekete-fehérben lát, vagy angyalokat, vagy démonokat vizionál. Nem fér bele, hogy az egyik vádlott ártatlan, a másik bűnös – hogyha hasonló az ügyük.

Márpedig így van, jó lenne megtanulnunk, hogy van szúnyogcsípés és van kígyómarás.

A kettő között pedig van különbség.

Szele Tamás