Forgókínpad

Forgókínpad

Pletykatörvény és rágalompolitika

2021. június 16. - Szele Tamás

Hát akkor tegnap megszavazták azt a pedofilokat melegekkel összemosó törvényt. Persze ez így nem hír – az lenne a hír, ha nem szavazzák meg. De akkor menten arról koldultak volna a honanyák és honatyák, szóval bejött a papírforma. Az sem eget rengető újdonság, hogy a Jobbik is a kormány mellett voksolt, a Mi Hazánk is, hát mikor voksoltak ezek másképpen?

boszorkanyegetes_boszorkanyper_boszorkanyuldozes.jpg

Csoda kellett volna ahhoz, hogy át ne menjen a javaslat. Az a javaslat, ami természetesen nagyon nem annak indult, ami lett belőle: az első változatában még nem szerepelt a homoszexualitás és transzszexualitás azonosítása a pedofíliával. Az még tényleg a pedofil bűnelkövetést rendelte volna szankcionálni, a módosítót, ami botrányossá és igazságtalanná tette, csak június 10-én nyújtották be hozzá. Persze, hogy módosítással együtt fogadták el. Lássuk, mi az, amiben különbözik a megszavazott törvény az eredetitől? A következő kitételekben:

A gyermekvédelmi rendszerben az állam védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.”

Hm, ez kétélű kérdés, mert lehet az a gyermek önazonos a születési nemével ellenkező szexussal is – az ahhoz való jogát nem védi az állam? Ejnye.

E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”

Ez a mondat nem egy tilalom, hanem négy. Tilos tehát elérhetővé tenni első sorban a pornográf tartalmakat a tizennyolc éven aluliak számára. Aztán tilos másodsorban elérhetővé tenni azt is, ami a szexualitást „öncélúan” ábrázolja úgy általában véve, tehát mondjuk a Káma-Szutra vagy az Illatos Kert is tilalmas. Ezek után jön harmadsorban a „születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek és a nem megváltoztatásának” elérhetővé tétele, negyedsorban pedig tilos a homoszexualitást népszerűsíteni. Hogy kerül ez mind egy paragrafusba?

Úgy, hogy összeseperték. Maguk a javaslat beterjesztői tiltakoznának a leghangosabban, ha értenék, mit írtak oda, vagyis azt, hogy egy kalap alá vették a pornográf termékek – például mindenfajta pornófilm – forgalmát az azonos neműek kapcsolatával vagy a nem megváltoztatásával. Ilyenformán ha valaki rágerjed egy heteró szexfilmre, ugyanolyan lesz a törvény előtt, mintha mondjuk a nemét akarná megváltoztatni. Illetve, ha nagykorú, rágerjedhet, de nem teheti elérhetővé a tartalmat. Ami azt jelenti, hogy mivel a legritkább esetben szoktak magánszemélyek egymásnak és főleg kiskorúaknak ilyen tartalmakat küldözgetni (illetve, aki mégis megtette, azt eddig is sújtotta a törvény), ennek az lesz a hozadéka, hogy elüldözik a magyar nyelvű online térből az összes pornótartalmat, lesz majd tüntetés a Pornhubért, Kovi fogja vezetni. Mert hiszen a Pornhub teszi a tartalmat elérhetővé.

Azt nem kell magyarázni, hogy az összemosott kategóriák egymástól teljesen és tökéletesen eltérő magatartásformák, semmi közük egymáshoz. De még akad kifogásolható módosítás, haladjunk, mert sosem érünk a végére.

A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást (a továbbiakban: program) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”

Szóval még több minden kerül az alá a piszok nagy kalap alá, befér oda a kábítószer, az internet is a nemiség mellé, ezekről iskolákban csak Tóth Tihamér atya méltó utódai beszélhetnek, az illető úr „Tiszta férfiúság” című kötetének szellemében, csak őket veszi nyilvántartásba a jogszabályban kijelölt szerv. Mivel pedig ez kifejezetten a nemiség tárgykörével foglalkozik, tekinthető nemi szervnek.

Annyit azonban meg kell jegyezzünk, hogy a törvény önmagában nem rendeli, nem is rendelheti büntetni sem a homoszexualitást, sem a transzszexualitást, hiszen ezek nem bűncselekmények – csak az ilyesmiről szóló tartalom terjesztését szankcionálja, ha az kiskorúak körében történik.

Azonban rendeli mindenkinek a nyilvános listára vételét, akire akár csak a gyanú árnyéka is rávetül.

Végig lehetne menni az egész módosító javaslaton, de ezek a legdurvább botránykövek. Sokan mondják, hogy „ez egy orosz mintára készült törvény”, még én magam is leírtam, tegnap, de ahogy sokaknak, úgy nekem sem volt igazam. A magyar törvény ugyanis sokkal szigorúbb az orosznál!

Nem én vettem észre ezt, hanem Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, aki a posztszovjet térség és Oroszország kül-, biztonság- és védelempolitikáját kutatja. Ő világított rá még tegnapelőtt – csak akkor még nem olvastam a véleményét – hogy:

A magyarral szemben az orosz jogszabály nem mossa össze szándékosan (már a címében is) a pedofíliát a homoszexualitással.

Az orosz jogszabály az LGBTQI-körben maradva a „nem hagyományos” (ezt nem definiálja pontosan, de a gyakorlatban ez a homoszexuális kapcsolatot jelenti) szexuális kapcsolat ábrázolását és népszerűsítését tiltja 18 év alattiak körében.

A magyar jogszabály ezzel szemben sokkal szélesebb korlátozást vezet be: tiltja a homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, illetve a nem megváltoztatását, valamint azt is, hogy a 18 év alatti személyek ilyesmiről egyáltalán halljanak.” (Index)

De az alapötlet mégis oroszos, mondom is, hogy miért.

Édes testvére ez a tegnapi törvény a hatályon kívül került (a valóságban sokkal szigorúbbra változtatott) magyar „Stop Soros” törvénynek, az orosz „idegen ügynök” törvénynek, de még a kormánymédia kampányainak is. Az bennük a közös, hogy nehezen bizonyítható vagy éppenséggel bizonyíthatatlan magatartásokat kriminalizálnak.

Igen, a homoszexualitást nagyon hosszú ideig tekintette sok európai jogrendszer bűncselekménynek, szegény Oscar Wilde mesélt is erről a readingi fegyház balladájában, de viszonylag kevés ügyben született ítélet, ha mindkét partner nagykorú volt, ugyanis a nemi élethez nagyon ritkán szokás tanúkat hívni, és ha mégis megteszik, az egy igen speciális, minősített eset, orgiának hívjuk. A transzszexualitás pedig a nemi dysphoria állapota, tehát nem cselekmény, fennáll folyamatosan, de nem nevezhető tevékenységnek, így aztán bizonyítani sem lehet. Mindig is pletykáltak az erre illetékes gangokon arról, hogy X.-et sosem látni nővel, vagy Y. kirúzsozva nyitott ajtót a postásnak, Z. meg hölgy létére aranykezű ezermester, de ez nem bizonyító erejű és nem is büntetendő, a legszigorúbb jogrendszerben sem. Ez ugyanis pletyka, nem több.

Nos, az előbb említett törvények mind-mind a pletykát rendelik jogerősen büntetni. Illetve, ha valakiről pletykálkodnak, akkor nem a pletykásokat, hanem a szóbeszéd tárgyává tett személyt. Valóságos Petri-csészéje, baktériumtenyészete vagy inkább lepratelepe lesz ez a rágalmaknak, hazugságoknak, hamis vádaknak és botrányos bírósági eljárásoknak.

Mert ha valaki mondjuk nem ért egyet a kormánnyal – vagyunk így páran – arról a kormány gondolhatja, hogy bizonyára Soros ügynöke. A kormány mondhatja is ezt orgánumai útján az illetőről, legfeljebb, ha azok nem tudják bizonyítani az állításukat, elvesztik az ellenük indított sajtópert. El is szokták veszíteni rendszerint. Azonban, ha a kormány hoz egy olyan törvényt, miszerint mindenki idegen ügynök, aki külföldről kap vagy kapott pénzt, akármennyit is (ez nálunk már nincs hatályban, Oroszországban viszont épp most szigorították), és ügynöki mivoltát minden tevékenysége során köteles jelezni, akkor hiába nem igaz a vád és hiába nem büntetik mással, maga a kormány indította pletyka emelkedik törvényerőre!

Azt meg piszok nehéz bizonyítani, hiszen negatívum, hogy valaki nem kap pénzt külföldről. Meg soha nem is kapott. Mindenkinek élnek rokonai külföldön, Keleten is, Nyugaton is, olyan magyar állampolgár nincs, akit ezzel el ne lehetne kapni. De mondjuk, hogy van.

Akkor pletykál róla a kormány mást. Mondjuk azt pletykálja, hogy meleg vagy transzszexuális. Mégis, hogy bizonyítja az ellenkezőjét? Senki sem fog tanúk előtt heteroszexuális tevékenységet abszolválni ennek kedvéért, arról már nem is szólva, hogy még egy ilyen bizonyítási eljárás után is lehet belőle a pletykában biszexuális. Csak ez olyanféle pletyka, hogy annak alapján nyilvántartásba veszik az áldozatát, mégpedig olyanba, amit mindenki elérhet. Mind mondhatja utána, hogy hazugság, ott a neve a lajstromban. Ez ellen nincs védelem. Hogy mondaná Weöres Sándor?

Bárki inge, rokolyája

Letye – petye – lepetye! –

Lyukat vágnak közepébe,

Kitűzik a ház elébe

Letye – petye – lepetye!”

Pletykapolitika, rágalompolitika, hazugságpolitika.

És nem is előzmények nélkül való. A középkorban ilyen pletykákból lettek a boszorkányperek, amikben addig kínozták – lelkük üdve érdekében! – a megrágalmazottakat, míg azt is bevallották, hogy Lucifer alfelét csókolgatják minden héten a Gellérthegy tetején. Azelőtt a templomos lovagokat fosztották meg előbb szabadságuktól, aztán minden vagyonuktól, legvégül az életüktől is, mert azt pletykálta róluk Szép Fülöp francia király Guillaume de Nogaret főpecsétőrrel, hogy ők is egymást szeretik, de közben még Baphometet is imádják. A sor elején állnak az őskeresztények, akiket Néró császár pletykái alapján üldöztek, mint állítólagos kannibálokat és az emberiség ellenségeit. Szóval, van a pletykapolitikának, rágalompolitikának történelmi előképe, amennyi csak kell. Mindig a legmocskosabb elnyomás eszköze volt.

Röviden, velősen: nem csak annyiról szól ez a tegnapi törvény, hogy büntetni kívánják a büntethetetlent. A pedofíliát tényleg szankcionálni kell, mert mást nem tudunk kezdeni vele, a törvény szövegében előforduló többi állapot vagy magatartás azonban sem nem büntetendő, sem nem büntethető. Egy kategóriába sem esik egyik a másikkal, az egyik alma, a másik körte, a harmadik barack, és valamiért mindegyiket belapátolták a vaskereskedésbe.

Arról is szól ez a dal, hogy bárkit, bármikor, bármivel meg lehessen rágalmazni, aztán büntetni és bélyegezni, megfelelő bizonyítékok nélkül is.

Hiszen az ártatlanság bizonyítása ilyen esetekben a lehető legnehezebb, ha nem képtelenség: negatívumot kéne ugyanis bebizonyítani.

Ezért volt szükség erre a törvényre.

És jön még ilyen, meg tetszenek látni.

Nem hiszik?

Tavaly ilyenkor hitték volna akár ezt is?

A 2018-as választások előtt hitték volna a „Stop Soros”-törvényt, a rabszolgatörvényt?

Azelőtt hitték volna, hogy a netadónak akár csak a gondolata is felmerülhet?

Van egy angol mondás, mely szerint:

Sometimes things have to get worse before they get better.”

Magyarul:

Néha a dolgoknak rosszabbra kell fordulniuk, hogy jobbra fordulhassanak.”

Na, de ennyire?

Készüljenek fel a pletyka és a rágalom közelgő világára, mert itt van már, a nyakunkon.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása