Egyre szomorúbb hullámokat vet a múlt héten elfogadott „pedofiltörvény”, melyet az utolsó pillanatban sikerült meleg- és transzellenes törvénnyé alakítani – ami eddig csak nézetkülönbség volt, lassan szimbolikus harc lett (hiszen kampányban vagyunk), és átterelődött a politika mezejéről a focipályákra, minek következtében ki fogják venni Arany Jánost a tantervből, ha minden így megy tovább.

Még Arany János esete a legegyszerűbb. Hej, de nagy kár, hogy pont most kegyvesztett Szakács Árpád és csapata, hogy ők mit ki nem tudnának hozni ebben a mesterségesen felfokozott hangulatban abból, miszerint Arany János „botrányos című és témájú verset írt”! A vers címe ugyanis:

„A gyermek és a szivárvány”

Mindent lehet tanítani, de ezt nem. Pláne, hogy így kezdődik:

„Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.”

Micsoda,? Szivárvány, ráadásul páros? Azonos nemű párok propagandája! Keletet koszorúzta, a romlatlan Keletet, nem a dekadens, rothadó Nyugatot? És egy ábrándos fiú nézi? Ez maga a fertő. Vasseprűvel kell kitakarítani a perverz Arany Jánosnak még a nyomát is az iskolai tankönyvekből!

Legalábbis ilyent írhatnának a kultúrkampf hajdani lovagjai, csak most épp pikszisen kívül tartózkodnak és dühükben, bánatukban hol Leninnel, hol a pápával, hol épp a mostani magyar kormánnyal hadakoznak, mert nem találják elég jobboldalinak. De hagyjuk is őket, lássuk, mi a baj a szivárvánnyal.

Azzal elég sok baj van, ugyanis volt egy olyan kezdeményezés, mely szerint a ma esti mérkőzésre a müncheni Allianz Arénát a magyar válogatott érkezésekor szivárványszínekkel akarták kivilágítani. Volt, de nem lett belőle semmi. És nem azért, mert Szijjártó külügyminiszter megkavarta a dolgokat – inkább annak ellenére.

Ezt meg kell magyaráznom. Szóval, eredetileg ez Dieter Reiter müncheni polgármester ötlete volt, aki a dpa német hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy ez:

„Fontos jelzés, amely a tolerancia és az egyenlőség melletti kiállást jelenti”.

Igen, ez érthető: csakhogy... mindig van egy csakhogy. Kevesen veszik tudomásul nálunk, a Kárpátok gyűrűjében, ugyanis nekünk eltérőek a hagyományaink, de tény, hogy a világ nagyobbik részében a nemzetközi sportmérkőzések többnyire nem számítanak nemzeti ügynek. Akkor sem, ha a nemzeti válogatott játszik. Sőt, még az olimpiákat sem országok, nemzetállamok rendezik, hanem városok – az más kérdés, hogy van, amikor az állami költségvetést is képes megborítani az olimpiai sikkasztáshullám, ezt láttuk például Brazíliában. A sportmérkőzések normális körülmények között a rendező városra és az illetékes sportszövetségre tartoznak, nekik van szavuk az ügyben, az adott állam kormányának nincs.

Ezt a tényt nálunk annyira nem tudják, hogy Szijjártó külügyér figyelmen kívül is hagyta, mikor tegnapelőtt közölte, miszerint a stadion ilyen kivilágítását politikai ügynek tartja. Sőt, idézzük szó szerint a szavait, mert érdemes:

„Én rendkívül károsnak és veszélyesnek tartom azt, amikor akárkik politikát össze akarnak keverni sporttal. Ez szerintem rendkívül káros, történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez rossz és azt gondolom, hogy ezt a németek is - ha valakik, akkor ők egészen pontosan jól tudják. Tehát sportnak és politikának az összekeverése az rossz.”

Túl a nyilvánvaló utaláson a megtagadott (és nem letagadott) náci múltra, mintha csak hülyegyerekeknek beszélne a South Parkban. Azt nem tette hozzá, hogy „Értem?”, de szinte hallani. Nagyobb baj, hogy míg meg nem szólalt, ez nem volt politikai ügy, ettől lett az. Németországban és a világ egyéb részein is alapvetően magánügy a nemi orientáció, és magánügy a sport is. Illetve, mint említettem, a nézőkön és a játékosokon kívül a rendező város és a sportszövetség ügye.

Ha például Santa Cacafuego szigetén betiltják a rövidlátást, és a cacafuegói válogatott játszik Müncheben a némettel, akkor a városi hatóságok dönthetnek úgy, hogy az Allianz stadion tetejére feltesznek a rövidlátókkal vállalt szolidaritásuk jegyében egy hatalmas szemüveget, az nem politikai ügy. Az a müncheni válaszott városi hatóságok véleményét tükrözi. És tiltakozhat a cacafuegói kormány, míg belé nem zöldül: ha a sportszövetség beleegyezik, az okuláré ott lesz.

Csakhogy most az UEFA nemet mondott az ötletre.

Miért?

Pont azért, mert Szijjártó idézett, brüsszeli nyilatkozata már politikai üggyé tette a javaslatot.

Az UEFA keddi nyilatkozatában kijelentette, hogy ugyan „évek óta elkötelezettek a sokszínűség és befogadás iránt”, valamint elítélik a „rasszizmust, a homofóbiát, a szexizmust és a megkülönböztetés minden formáját”, azonban magukat politikailag semleges szervezetként tartják számon, így nem kívánnak belefolyni az ügybe – mint a HVG írja.

Ilyenkor kellett volna a magyar diplomáciának csendesen hallgatnia és örülnie a nincs minek, de nem tette. Szijjártó rátett egy lapáttal. Azt nyilatkozta Luxemburgban, hogy:

„Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) vezetői helyes döntést hoztak, amikor úgy határoztak, hogy nem asszisztálnak a Magyarországgal szembeni politikai provokációhoz. Hála Istennek az európai futballvezetők körében megmaradt a józan ész.”

UEFA se lennék most egy darabig, mert ez pontosan az az eset, mikor az embert szereti a Piszkos Fred. Valahogy nem a népszerűség titka. De mindez nem elég.

Két reakció is született az eseményekre. Az egyiknek nem biztos, hogy jó vége lesz, a másiknak biztos, hogy nem lesz jó vége.

Az első az, hogy a holland válogatott bejelentette: a csapatkapitányuk, Georginio Wijnaldum különleges karszalaggal vezeti majd ki a csapatát a Puskás Arénába az Eb nyolcaddöntőjében. Szivárványos karszalagról van szó, „One Love” felirattal. A világ bármely más országában azt mondanám: jó ötlet, és maga az ötlet jó is, Georginio Wijnaldumnak nincs honnét tudnia, hogy erre lehetséges egy nagyon rossz magyar válaszreakció. Mert akkor a magyar ultrák (és nem a szurkolók összességéről beszélek) egy része szintén karszalagot ölt, csak azért is. Olyan karszalagot, ami valhaogy ennek az ellentéte legyen. És hát a magyar történelemben épp ismert egy nagyon gonosz korszakból egy bizonyos, nyilaskeresztes karszalag... igen, önkényuralmi jelkép, igen, tilos a használata, de mikor zavarta ez az ultrák legradikálisabb részét?

A másik következmény ennél is rosszabb.

Az ugyanis, hogy ma este a mérkőzés időtartamára, mint Kubatov Gábor Facebook-oldalán közzétette:

„A szurkolók felhívásának eleget téve a német-magyar Eb-meccs alatt magyar nemzeti színekbe borul a Groupama Aréna.

Arra kérem a többi klubvezetőt, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Fessünk holnap este piros-fehér-zöldre minden stadiont!

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!”

És ez a végtelenül ostoba, ez a végtelenül szomorú. Hiába nem világítják ki a müncheni Allianz stadiont, mi akkor is világítunk, nem is akárhogyan.

A nemzeti trikolórt állítjuk szembe a szivárvánnyal.

Mintha ez két ellentétes dolog volna. Mintha a melegek vagy a transzszexuálisok nem is lehetnének magyarok. Mintha a magyar nemzeti géniusz sajátja lenne a szexuális intolerancia.

Na, ez már a baj, éspedig nagyobb baj bárminél. Mi következik?

Betiltják a szivárványt Magyarországon, zivatar után Gripen-járőröket küldenek rá? Érdekes lesz, lévén, hogy fénytöréssel van dolgunk.

Vagy kitiltják az országból a jelenséget? És csak akkor láthatunk ilyent, ha akkora, hogy egyik vége Bécsben van, másik vége Aradon?

Nem lesz jó ez a szimbolikus politizálás, pontosabban: nagyon rossz vége lesz ennek.

Nem szabad senkit kirekeszteni a nemzetből, nem szabad ostoba jelképek mentén csatázni – majd' tizenkét éve mondom, ezt, azon csodálkozom, hogy még maradt pár ember, aki megfelel a kormány pillanatyni politikai érdekek szerint kialakított magyarságfogalmának, de nincsenek már túl sokan.

Jelezném, hogy a szivárvány: természeti jelenség.

A szexuális intolerancia pedig természetellenes jelenség.

Ez ennyire egyszerű.

Szele Tamás