Azt hiszem kevés dolog tarthat számot ma nagyobb érdeklődésre, mint Kásler Miklós tegnapi nyilatkozata a harmadik oltásról – meglehet, a tizenkilencedik században lazán kiváltott volna ezzel a megszólalással egy koleralázadást, de mielőtt elszabadulnak az indulatok, gondoljuk át, miről van szó. Bár sok örömre nincs okunk, az tény.

Dióhéjban arról van szó, hogy már megint le vannak osztva a szerepek kormánykörökben, és úgy játsszák a darabot, mintha könnyű, nyári francia komédiáról vagy sorosozó csasztuska-hakniról volna szó, nem világjárványról. Gulyás miniszter a kormányinfón heroldként belengette azokat az intézkedéseket előbeszédében, amiket a miniszterelnök másnap a pozitív, ám zord hős szerepében be is jelentett – eddig a szokásos dramaturgiai helyzetet látjuk, hírnök jő, pihegve szól, kisvártatva dobszót hoz a szél, érkezik a vezér, aztán elmondja, miért kell rosszkedvünk nyarát York napsütése miatt tündöklő télnek látnunk. Azonban ez így nem színmű, kell bele konfliktus, melynek során legalább történik is valami, tehát színre lép Kásler, aki most a Rossz Hírek Hozóját alakítja. Ámde a közönségnek meg kell tapsolnia a rossz híreket is, minek következtében a konfliktus nem a színpadon alakul ki, hanem a nézőtéren.

Tehát, ugye, hogy butítsuk le a darab eddigi cselekményét az előadó társulat és a karzati iparos közönség szintjére, csütörtökön még csak „sejthettük”, ami péntekre bizonyossá vált, miszerint bármit is beszéljen Merkely professzor és rektor a Vasárnapi Újságban még alig hat héttel ezelőtt (azt mondta, hogy ahol ilyen magas a koronavírus elleni átoltottság, mint Magyarországon, nem fog bekövetkezni negyedik hullám), a hivatalos kormányálláspont szerint mégis lesz újabb hullám, lesz harmadik oltás. Június elején még az volt biztos, hogy nem lesz, van ez így, amikor kormányzati szinten dőlnek el orvosi kérdések.

Ha lesz, akkor lesz. Csak tanultunk az első háromból annyit, hogy ezt az akadályt már valamivel könnyebben vegyük.

Egyrészt dehogy tanultunk, másrészt az akadályoknak az a természete, hogy ha valamelyiken átküzdöttük magunkat, rögvest elénkbe áll egy másik, ami még véletlenül sem hasonlít az elődjére.

Most éppen arról van szó, hogy a kormány bejelentett módszereivel sokkal inkább volna megoldható a mezőgazdaság kollektivizálása, a kolhozosítás, mint a járvány újabb hullámának leküzdése. Kicsit hasonlított rá az orbáni, első változatban is, a kásleri verzió már világosan mutatja, hogy onnét vették a mintát. Akkor lássuk, miről beszélt tegnap az „emberminiszter” a Hír TV-ben?

Arról van szó, miszerint a harmadik oltás fajtáját illetően a háziorvosok dönthetnek, de iránymutatást kapnak hozzá az Emmitől. Még jó, hogy kapnak, különben mindenféle indokolt és eseti döntéseket hoznának, mondjuk a betegeik egyéni helyzetét figyelembe véve. Mármost milyen utat mutat az a drága Emmi, mármint azon kívül, hogy a fényes jövőbe és a nemzet felemelkedésébe vezetőt?

 Az orvosoknak postai úton szétküldött irányelvekben azt fogják javasolni nekik, hogy a heterológ oltási formát alkalmazzák.

 Ezt Kásler azzal indokolta, hogy jóllehet nem mindenki találja helyesnek ezt a megoldást, azonban ők mégis. És punktum. Hiába figyelmeztetett a WHO utoljára öt nappal ezelőtt, hogy ne keverjük az oltásokat, mi keverni fogjuk, nekünk az nem árt. Nekünk a sör-unikum kombó sem árt, sőt, attól vagyunk ilyen okosak. Nekünk ugyan mondhatja Soumya Swaminathan, a WHO vezető kutatója, hogy nagyon veszélyes trend lett a különböző vakcinák keverése, hogy egyelőre csak az AstraZeneca után adott Pfizerre van megfelelő mennyiségű és minőségű adat, arról tudjuk, hogy biztonságos, a többi koktél ismeretlen terület, alig tudunk róla valamit, könnyen lehet aknamező – nekünk okos vezetőink vannak, akik így döntöttek. És mi választottuk meg őket. Ha sokat okoskodik a WHO, majd jól megkérdezzük, hogy őket meg ki választotta? Ja, hogy a tudományos ismereteket nem választás útján nyerik el, mint az állam vezetését? Máshol, kérem, máshol: ez Hunnia.

Kásler értelmezése szerint a heterológ oltás az, amikor mindenki, aki mRNS típusú oltóanyagot (Pfizer, Moderna) kapott, harmadiknak vektorvakcinát (AstraZeneca, Szputnyik V) vagy elölt vírusból készült oltást (Sinopharm) kap, és fordítva.

Akár hatásos így a dolog, akár nem. De a demokrácia magyaros felfogása tökéletesen érvényesül, ugyanis mindenki egyformán rosszul jár. Olyan változat is van, amikor mindenki jól jár, de nem nálunk, hanem a hanyatló Nyugaton, az ő példájukat nem követhetjük. Honnan tudom, hogy mindenki rosszul fog járni?

Orvosi értelemben természetesen nem állíthatom ezt. Virológusok sem tudják, miféle eredménnyel jár majd a magyar módszer, ők sem jósolgatnak, én sem teszem. Ellenben emberileg és politikai tekintetben igenis állíthatom, hogy ez az intézkedés nagyon rossz vért fog szülni, éspedig kivétel nélkül mindenkiben.

Azt leszögezhetjük, hogy az oltások nem ártanak, sőt, valóban az egyetlen kiutat jelentik a világjárványból. Csakhogy Magyarországon, ahol nem teljesen volt szabad a választás a vakcinák között – bár a saját példámmal is tudom igazolni, hogy lehetséges volt! – a legelső oltás beadásától kezdve politikai kérdéssé vált, ki milyen vakcinát szeretne. És az esetek többségében kis türelemmel, szép szóval olyant is kapott. Az ellenzék az Unióban elfogadottakat preferálta (ezt torzította a kormánypropaganda aztán „oltásellenes baloldallá”), a kormánypárt hívei követelték az orosz vagy kínai vakcinát, nekik csak az volt jó. Meg is kapta mindenki a magáét, kivéve azt, akinek peche volt, és a másét kapta. Ennek nagyon kevés köze volt az oltások hatékonyságához, annál több a páciensek politikai beállítottságához.

A botrány akkor kezdett kitörni, mikor a hatvan feletti korosztályban kiderült, hogy aki Sinopharmot kapott, annak vagy kevés, vagy semennyi antitestje nem képződött. Persze, ezt sem jelenthetjük ki ilyen határozottan, lássuk a SOTE által kiadott eredményeket!

A Pfizer/BioNTech vakcinája (Comirnaty) 95%-os

A Moderna készítménye 94,5%-os

Az Oxford/AstraZeneca készítménye (a 12 hetes oltási séma alkalmazásával) 82%-os

Az orosz Gamaleja készítménye (Szputnyik V) 97,6%-os

A kínai Sinopharm vállalat oltása pedig átlagosan 79,4%-os hatásossággal rendelkezik.

Az elérhető maximális védettség átlagosan a vakcinák mindkét dózisának beadását követő két-három hétben alakul ki.

 Más kutatások ennél is gyengébbnek mutatják a Sinopharm hatékonyságát, ami talán nem is csoda a hatvan fölötti korosztály esetében, hiszen a kínai gyártó cég kifejezetten jelezte, hogy ennek a vakcinának a használata csak 18-59 éves kor között ajánlott.

Meg is indultak sokan a környező országokba, főleg Romániába, harmadik, de nem Sinopharm oltásért, életemben kevés alkalommal kellett annyi naiv és időnként rosszhiszemű kérdésre válaszolnom, mint utóbbi időben és ebben az ügyben. No, de most már lesz nálunk is!

Lesz ám, csakhogy mindenki pont olyant kap majd, amilyent nem akar.

Aki kiharcolta magának a Pfizert, kaphat Sputnikot vagy Sinopharmot, aki kikövetelte a Sputnikot, válogathat az általa ellenszenvesnek talált Unióban elismert termékek közül. Választási évben ennél nagyobb hibát kormány nehezen tud elkövetni, bár lehetséges, de azon sokat kell még dolgozni.

Azt itt és most ne boncolgassuk, mire lesz jó a koktélparty, mert nem tudhatjuk, inkább nézzük meg – a Telex nyomán  – hogyan áll Magyarország vakcinákkal, miből mennyink van a kredencben? Jelenleg az ország rendelkezik

3 106 911 Sinopharm

1 891 311 Pfizer

1 191 065 AstraZeneca

408 712 Janssen

351 227 Moderna és

189 036 adag Sputnik

oltással. Ez tán csak elég? Elég, azonban aránytalannak tűnik a Sinopharm-vakcinák száma. Az új, heterológ oltási rendszer ad bizonyos mozgásteret a kombinációk között – csakhogy egyvalamit nem szokás emlegetni.

 A vakcinák szavatossági idejét. Azzal hogy állunk?

 Úgy, hogy a Sinopharm és az egydózisú Janssen két évig is eláll a mélyhűtőben, megfelelő körülmények között, ellenben a Moderna szavatossága a gyártástól számított hét hónap, a Szputnyiké, a Pfizeré és az AstraZenecáé pedig csak fél év. Mit jelent ez a gyakorlatban?

 Azt, hogy jelenleg Magyarországon a beoltottak száma 5 559 178 fő, közülük 5 268 814 fő már a második oltását is megkapta (július 16-i adatok, frissebbek nincsenek). Azt képtelenség megállapítani, hogy milyen arányban részesültek a beoltottak a különböző vakcinákból, ilyen adatnak kell lennie, csak nem elérhető, így nem is bocsátkozom feltételezésekbe: azonban az új módszer csak akkor működik Kásler útmutatása szerint, ha van az országban durván hárommillió ember, akit nem Sinopharmmal oltottak előzőleg kétszer is és van másik körülbelül hárommillió, akiket viszont igen.

Összesen nincs ennyi beoltott polgára az országnak. Jó pár százezerrel kevesebb van. Ezenkívül ne feledkezzünk meg arról, hogy még legalább négy és félmillióan semmiféle oltást nem kaptak, nem, hogy kettőt: egyet sem. Akkor most mi lesz? 

Most az lesz, hogy eltelik a kétszer oltottaknál a harmadik oltás előtt javasolt négy hónap – nekem például szeptember végén jár le ez a terminus – és majd jelzik nekik, hogy lehet menni harmadik szurira. Milyent kérnek? Kérhetnek, amilyent csak akarnak, viszont addigra már kizárólag Sinopharm lesz raktáron.

Már, ha ragaszkodunk a heterológ módszerhez.

November végére a még meglévő, egyébként tisztes Pfizer-tartalék is kifogy, illetve lejár a szavatossági ideje, és mivel május huszadikán Magyarország úgy döntött, hogy nem kíván több ilyen oltóanyagot beszerezni az uniós vakcinaprogram keretében, utánpótlás vagy nem lesz, vagy ha mégis, hát nagyon drágán kapunk. Ezen sokat az AstraZeneca-készlet sem segíthet, hiszen annak is pont akkor jár le a szavatossága.

Tehát az uniós anyagokkal oltottak haragudni fognak azért, mert választhatnak Sinopharm és Sinopharm között, a kínai vagy orosz vakcinákkal oltottaknak meg esetleg nem is jut semmiféle harmadik vakcina.

Kásler úr, ki tetszett ezt számolni, mielőtt döntött?

Az sem lesz hétköznapi, ahogy a háziorvosok és rezidensek járják majd az országot házról házra, mint megannyi fehérköpenyes agitátor, és magyarázzák majd azoknak, akiket illet, miszerint tessék elfogadni az oltást. Mármint az elsőt, másodikat is. A Magyar Orvosi Kamara, mely közelebb tartózkodik a Realitás nevű jelenséghez, mint Kásler miniszter valaha is, megpróbálta ezt plakátkampányra átváltani, de Kásler nem enged: ragaszkodik ahhoz, hogy menjenek csak, semmiféle egyéb javaslatot el nem fogad. Csak hát ezek nem lesznek könnyed korzózások, főként, hogy a lakosság oltatlan része döntő többségében kis településeken, sőt, tanyákon vagy szegregátumokban él, ahol nem lesz életbiztosítás az „agitáció”.

Nem mellesleg, azt is el kéne dönteni, hogy mit műveljen az a szerencsétlen orvos: járkáljon vagy oltson? Mert a kettőt egyszerre nem lehet.

A döntés élettani hatásaival nem foglalkozom, mert nem értek hozzájuk, egyelőre különben más sem ért, ilyen még nem volt, mi próbáljuk ki először.

De hogy politikai szempontból ennél rosszabb elhatározásra nem is juthatott volna a kormány, az egészen biztos.

Elnézem a kubai népet. Ott nem csak a nyomor miatt tüntetnek az emberek, hanem azért is, mert követelik, hogy kapjanak oltást.

Úgy tűnik, ha ezt a heterológ módszert meg nem változtatják sürgősen, nálunk meg azért fognak, hogy ne kapjanak.

És összefolyhat majd a féleszű oltásellenesség, a konteós megszállottság és a jogos aggodalom – éspedig minden politikai oldalon.

Randa egy őszünk lesz, annyit mondhatok.

Jó egészséget!

Szele Tamás