Azért az Origónál se szívesen lennék oknyomozó munkatárs, mert, amint látom, náluk előbb van meg a nyomozás, aztán dikicselnek hozzá okot. Vagy hogy is van ez... mindenesetre elég sántikáló világszenzációval álltak elő tegnap, pár perc munka a keresővel kimutatta, hogy ezer sebből vérzik a vád, vagy inkább álhír. De szenzációsnak szenzációs, bár – nem igaz.

Egyszóval, azt mondja az írás címe, miszerint:

„Bizonyíték van rá, hogy a Facebook megvásárolta Joe Biden győzelmét a 2020-as választásokon”

No, ha van rá bizonyíték, akkor elő vele, vagy hallgassanak örökké. Bár, nincs nekünk akkora szerencsénk, hogy a második verzió megvalósuljon. Amerikában komoly vád ez, ér pár ezer évet San Quentinben, akárkire is bizonyítsák rá – csak hát nem fogják mert nem is lehet, hiszen elméletről van szó, éspedig összeesküvés-elméletről. A lényegét maga az Origo foglalja össze a (már megint) szignálatlan írás elején:

„Egy friss tanulmány szerint a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg az általa létrehozott nonprofit vállalatokon keresztül több százmillió dollárt juttatott el kulcsfontosságú államokban lévő megyei és városi választási irodák számára annak érdekében, hogy Joe Biden-t és a demokratákat segítse győzelemhez. Az elemzés számos bizonyítékot mutat be arról, hogy milyen módszerekkel és milyen jogi kiskapukat kihasználva tudta a Facebook a demokraták javára billenteni a 2020-as elnöki választásokat az Egyesült Államokba. Mindez intő jel, hiszen a közösségi-oldal jól láthatóan mindent megtesz annak érdekében, hogy nem csak Amerikában, hanem szerte a világon olyan pártokat és politikusokat juttassanak hatalomra, akik számukra a legkedvezőbbek. Elmondható az is, hogy a Facebook egyértelműen a baloldali indulókat támogatja, miközben a konzervatív jobboldali hangokat nem csak az interneten, hanem a választások során is próbálják elnyomni.”

Nos, ez vagy így volt, vagy nem, mondani bármit lehet. Nekem ugyan nem fér a fejembe, hogy a kiválóan felépített és majdhogynem magától működő amerikai társadalomban mi érdeke lett volna Mark Zuckerbergnek beleszólni a választási eredményekbe, mikor annyira nem csorbultak a szabadságjogai, hogy még az elnök posztjait is letilthatta időnként, ha megsokallta az uszításait, ostobaságait, az elnök meg – ezt fogjuk már fel végre – nem tilthatta volna be a Facebookot semmi szín alatt, ugyanis ehhez nem lett volna joga. Indíthatott volna ellene ezer és egyféle vizsgálatot, ilyenek zajlanak is, folyamatosan, és a Facebook sem kisangyalok gyülekezete, az ellene felhozott vádak egy része igaz, kár, hogy ebben az írásban, „tanulmányban” pont a valós, jogos vádakat nem említik egy szóval sem. Csak a rágalmakat, mint a fentiekben bemutattam. Különben is, egy republikánus győzelem csak növelte volna a közösségi oldalak forgalmát, tehát bevételét: nem tetszenek ismerni a fegyvergyár-effektust?

Úgy látom, nem. Szóval, az Egyesült Államok alkotmányának egyik fontos alapvetése a szabad fegyverviseléshez való jog. Ezt államonként vagy akár kisebb területi egységenként lehet szabályozni, teszik is, New Yorkban például sokkal nehezebb fegyverhez jutni törvényesen, mint teszem azt a texasi Austinban, a demokrata kormányzatok rendszeresen szigorítanák a szabályozást, a republikánusok enyhítenék: 2016-ban például sok fegyvergyár támogatta Trump kampányát komoly összegekkel. Csak rá kellett jönniük, hogy maguk ellen dolgoztak. Obama korábbi megválasztásaikor megugrott a forgalmuk, mindenki arra számított, hogy szigorodni fognak a fegyvervásárlás szabályai, aki csak tehette, gyorsan beszerzett valami parittyát, hozzá való lőszerrel „míg még lehet”, aztán – radikális változás nem történt. Ellenben Trump megválasztása után a piac megnyugodott, négy évig biztos, hogy bármikor lehet majd stukkert venni, így hát a forgalom vészesen lecsökkent. Ha most a közösségi oldalak ellen folyamatosan ágáló Trumpot választották volna meg, boldog-boldogtalan azokon lógna, „míg még lehet”, bár mindenképpen lehetne, hiszen nem tilthatná be őket, de az elnökkel szemben állva akkor is nagyobb volna a forgalom, tehát a bevétel is.

De mondjuk, hogy Zuckerberget a személyes érzelmek vezetik, és nem kedveli Donald Trumpot. Ami megérthető, mert a volt elnök nem tette magáévá Ovidius elvét, mely szerint „Ahhoz, hogy szeressenek, légy szerethető”, őt nagyon nehéz volna szeretni. Azonban egy ilyen személyes érzelem sem érne meg a kiváló üzletembernek több százmillió dollárt, amennyit a cikk emleget. Azt azért nem az Ég madarai hordták össze és nem is a fán termett: ilyen szamárságokra – a szamár különben a Demokrata Párt jelképe – nem dobna ki Zuckerberg egy vörös centet sem.

Általában véve is: az Origo leírja ugyan az állításokat, de semmivel sem bizonyítja őket, illetve annyi forrást jelöl meg, hogy:

„A The Federalist nemrég tett közzé egy tanulmányt, amelyben többek között kiderítették, hogy Mark Zuckerberg cége több százmillió dollárt adott olyan álnonprofit szervezeteknek, amelyeken keresztül a 2020-as amerikai választások során hatalomra juttatták a demokratákat és Joe Bident.”

Ezzel meg is szabadult látszólag a bizonyítás terhétől, bizonyítson a The Federalist, ők csak bemutatták, mintegy szemlézték az amerikai lap írását. Akkor lássuk csak, hova visz az Origo által megadott hiperhivatkozás, elterjedt nevén link?

Nem a The Federalistra.

Hanem a Sputnik Newsra, erre a világszerte moszkovita propagandát terjesztő, az álhíreket előszeretettel közlő, meglehetősen hiteltelen oldalra. Ők indították el például az 5G-ellenességet is annak idején. De legyünk elfogulatlanok és nézzük meg, ők mit mondanak az ügyben? Bizonyos Svetlana Ekimenko elemzi a The Federalist írását, az Origo cikke tulajdonképpen Ekimenko anyagának a szöveghű fordítása, kissé megmagyarítva. Akkor még mindig nem vagyunk a forrásnál, ez még mindig közvetett információ. Vegyük elő az eredetit a The Federalistból!

Végre megvan. Illetve, nem egy eredeti van, hanem rögtön kettő is, az ősforrást William Doyle írta, a folytatását – amit már nem szemlézett a Sputnik News, miből következően az Origo sem – Kylee Zempel. Doyle írásában már vannak számok, grafikonok, ez az állítás vagy inkább legenda alapja – de semmiféle eredeti iratot nem mutat be, a hivatkozások obskurus alt-right lapok oldalaira vezetnek. Ő ezt mondja, és akkor úgy is van, higgyük el, különben megsértődik, és irgum-burgum lesz!

Kylee Zempel is takarékosan bánik a bizonyítékokkal (egyet sem találunk nála) ám bőkezűen az állításokkal, de neki legalább sikerül a 2020-as választásokba belekevernie Soros György egy 2015-ben megszűnt vállalkozását is, ami azt mutatja, hogy sorosozás nélkül még Amerikában sincs jobboldali sajtó, valóságos áldás ez az üzletember minden ilyen lapnak, ha meghal, imát mondanak érte, mielőtt csődbe mennek – hiszen belőle éltek. Igen, de Zempel írásában tulajdonképpen a saját vezető lapszerkesztőjének, Mollie Hemingwaynek a most megjelent kötetét ismerteti, melynek címe:

„Rigged: How the Media, Big Tech, and the Democrats Seized Our Elections” (Hogyan ragadta el a média, a Big Tech és a demokraták a választásokat)”

Szóval, ez nem egyéb, mint bújtatott reklám. Doyle írását folytatja látszólag, de a valóságban a lapszerkesztő szellemi termékének promóciója. Amit Kylee Zempel vagy kifejezett utasításra írt, vagy magától akart egy kicsit lendíteni a karrierjén ennél a lapnál.

Akkor nézzük magát az orgánumot. A címe komolyságot, nagy hagyományokat sugall, de egy kis keresgéléssel megállapítható, hogy 2013. szeptember elsején indult, alig nyolc éve. Az orgánumot Ben Domenech és Sean Davis alapította, társ-szerkesztői (vezető szerkesztői) David Harsanyi és Mollie Hemingway. David Harsanyi magyar származású lehet, róla annyit tudni, hogy „Eurotrash” című kötetét Victor Davis Hanson konzervatív kommentátor és hadtörténész így mutatja be:

„David Harsanyi kíméletlenül figyelmeztet arra, hogy az Európai Unió sajnálatos eszméi, hozzáállásai és intézményei – ateizmus, támogatott öngyilkosság, terméketlenség, vérszegény gazdasági növekedés, csökkenő népesség, szocializmus, pacifizmus, utópizmus, klímaváltozás-vallás, a szabad véleménynyilvánítás és szólás korlátozása, antiszemitizmus és nyitott határok – miként tették Európát külföldön éppoly jelentéktelenné, mint amilyen antidemokratikus zűrzavart okoztak határain belül. Harsányi élesen figyelmezteti az amerikaiakat, hogy Európa nem követendő példa, és valószínűleg nem is fog változtatni katasztrofális útján. Könyvének minden amerikait figyelmeztetnie kell arra, hogy mit ne tegyen.”

Van egy olyan érzésem, hogy hallunk mi még Harsanyi úrról itt, a Kárpátok alatt. Mollie Hemingway pedig Trump korai kritikusából vált a volt elnök fanatikus hívévé, aki valószínűleg minden áron bizonyítani próbálja hűségét a trumpi republikanizmushoz.

A lap azonban érdekes orgánum. Elég sok álhírt közölt korai időszakában, és hagyományaihoz máig hűséges maradt: mostanság tulajdonképpen két fő témával foglalkozik, az egyik az, hogy a 2020-as választásokat „igazából Trump nyerte, csak a világösszeesküvés elcsalta a győzelmét”, a másik tárgykörük a világjárvány tagadása, mely pandémiát egyébként a Demokrata Pártnak tulajdonítják, és minden erejükkel győzködik közönségüket, hogy ne tartsák be a biztonságos távolságot a mindennapi életben. Sőt, egyik írásukban kifejezetten azt javasolták egy álorvos nevében, hogy tartsanak COVID-partykat, hadd kapja el mindenki a kórt, alakuljon ki a nyájimmunitás. Tulajdonképpen tehát ők nem is tagadják a járványt (csak a súlyosságát), ők igazából terjeszteni próbálják szerény eszközeikkel a betegséget.

Ennek a cikknek különben az lett a következménye, hogy az írást letiltották a Twitterről és a Redditről, ugyan egy ideig magát a lapot is, de visszasírták magukat. Volt még egy afférjuk, az írásaik alatt megjelenő rasszista kommentek miatt: a Google Ads demonetizálta őket. Ez a csúnya szó azt jelenti, hogy hiába raknak hirdetéseket a lapba, azokért nem jár pénz. Válaszul egyszerűen megszüntették a kommentszekciót mindenestől – ez az egész világon elterjedt gyakorlat. De azért jellemző, kikből állt a közönségük.

Summa summarum: szenzáció ez a történet?

Dehogy szenzáció. Ostobaság. Valahol Washingtonban, egy obskurus lapnál, amelynél még a Huppa.hu is régebbi alapítású, egy ember kitalálta, hogyan lehetne csalni az amerikai választásokon, ha igen sok pénze volna. De mivel neki nem volt igen sok pénze, megnézte, kinek van. Mark Zuckerbergnek van, és a nyakába is varrta a történetet, tekintet nélkül arra, hogy semmi bizonyíték nincs rá. Valódi konteó, álhír, összeesküvés-elmélet, nem egyéb.

Erre a sztorira – melyhez ma reggel még hozzácsaptak egy kis önreklámot – csapott le a Sputnik News sasszemű publicistája, Svetlana Ekimenko, aki már kész tényként tálalta a hiszékeny közönség elé a „választási csalást”, és tőle vette át a történetet magyar Origo, szöveghű fordításban, minden változtatás nélkül.

Most pedig megy a pletyka vándorútra, egyik lapból a másikba...

Hogy szemenszedett hazugság, de legalábbis bizonyítatlan és bizonyíthatatlan?

Az senkit sem zavar.

Egy legenda megszületett.

És terjed, virálisan, járványosan.

Szele Tamás