Ma nagy kérdésekről lesz szó, ország dolgát feszegetjük, akkora a probléma hordereje, hogy remegő kézzel nyúl hozzá az ember, ugyanis nem kevesebbet kutatunk, mint azt, hogy honnan származik a kormány választási jelszava és ebből mi következik. Természetesen semmi, de úgy tárgyalja ezt a médiájuk, mintha sorskérdése volna ez a nemzetnek.

A szorgos magyar újságolvasó persze tudja, miről beszélek, a kevésbé szorgosnak elmagyarázom. Tehát, a kormány megadta az idei választási szlogenjét, amely úgy hangzik, hogy:

„Magyarország előre megy, nem hátra!”

ami viszonylag evidens állítás, csak azt nem részletezi, merre van az az előre. És azt sem, milyen sebességgel megy. De előre, nem hátra. Mivel énekelhető egy régi, közismert nóta dallamára – úgy is ugorhatott be valakinek az ötlet, hogy azt dudorászta magában, miszerint „piros lett a paradicsom, nem sárga” – rittyentettek hozzá olyan mulatós klipet is, hogy azzal hét falut ki lehetne irtani. Azt fogjuk hallgatni egész tavasszal, míg bele nem bolondulunk. Ez ugyan a választók mélységes lebecsülése, de az emoji-óriásplakátok után nyilvánvaló, hogy a kormánypárt híveit és választóit analfabétáknak tekinti, akik számára a mulatós zene a legmagasabb művészet, amit még felfognak. Hogy ez miképpen esik az illető választóknak, azt ők tudják, én csak annyit jegyeznék meg itt a kommenthuszárok kedvéért, hogy nem én néztem hülyének ezt a réteget, hanem a kormány. A kérdés meg majd eldől a szavazófülkékben.

Nyilván az volt a legelső, amikor feltűntek az óriásplakátok a csodás jelmondattal, hogy értő kezek megkorrektúrázták a szöveget egy kis festékkel:

„Magyarország előre megy? Nem: hátra.”

amihez csak pár írásjelet kellett módosítani. Így legalább van értelme és igazságtartalma, és valószínű, hogy az átírás lehetőségére nem gondoltak a választási szakemberek, mikor megszövegezték ezt az okosságot, de hát így jártak. Azonban a mondat akár így, akár úgy, de ismerős volt. A 444 utána is járt, honnan, Tordai Bencénél találtak rá a vélt ősforrásra.

„A magyar nép előre akar menni és nem hátra – mondta... Rákosi Mátyás, 1946-ban.”

És valóban. Rákosi ezt egészen pontosan 1946. április 18-án mondta a MÁVAG üzemében tartott beszéde alkalmával. Mondta még ezen kívül Erich Honecker, az NSZEP központi bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke 1989. október 7-én, majd 11 nap múlva leváltották, szóval ómennek ez a mondat nem tökéletes, de mondta 2005-ben Tony Blair is, „Nagy-Britannia előre megy, nem hátra” formában, szóval az már nem is volt csoda, amikor kiderült, ki mondta még előttük, melyik politikus tekinthető az ősforrásnak.

Persze, hogy Vlagyimir Iljics Lenin, ki más?

1989-ben azt reméltem, hogy egy életre elbúcsúztam azoktól a mondatoktól, amik úgy kezdődnek, hogy: „Mint Lenin mondotta...”, de mit tehetünk, ha egyszer tőle származik az idézet? Ezt is pontosan dokumentálja a 444:

„Vlagyimir Iljics Lenin összegyűjtött műveinek negyedik kötetében olvasható egy 1922-es interjú, amit a Manchester Guardian című brit lap újságírója készített Leninnel. A bolsevik vezér az interjúban egy helyen azt magyarázza, hogy a szocializmushoz, majd a kommunizmushoz első lépésként az államkapitalizmuson át is vezethet út, már amennyiben az állam a bolsevikok kezében van. És – mint magyarázza – a Szovjetunióban akkoriban éppen ez a helyzet.

A szovjet államkapitalizmus aktuális gazdasági helyzetét, vagyis a hosszú polgárháború után lassan beinduló iparukat bemutatva mondta azt Lenin, hogy „Oroszország előre megy, nem hátra”. Egyből hozzátéve, hogy „lassan és szakaszosan”. Az eredetiben: Россия идет вперед, а не назад, хотя, повторяю, очень медленно и с перерывами.”

Akkor ez a magyarázat: Rákosi épp elég Lenint olvashatott életében, de Honecker is, Blair szintén munkáspárti volt (ha nem is mondanám leninistának), a szlogen annyira faék-egyszerűségű, hogy adja magát bármilyen politikai cél támogatására – a kampánystábban a dudorászó szakembernek tudat alatt derenghetett valami, amit még a foxi-maxin tanult.

Mindegy is, az a lényeg, hogy így indult el a Fidesz a lenini úton. Előre, ahogy kell, nem hátra.

Aki azt hinné, hogy ezzel vége is a történetnek, nagyon téved.

Tegnap a Pesti Srácok egy szorgos munkatársa ellentámadásba lendült. Úgy érezhette: az egy dolog, hogy Lenint plagizálták via Rákosi, de vissza kell ütnie.

„Fizessenek a gazdagok! Ismerős szlogen? Igen, ezzel plakátolták tele a Facebookot az ellenzék megmondóemberei az utóbbi években. Ezt a bölcsességet pedig nem máshonnan kölcsönözték, mint Rákosi Mátyás azonos című pamfletjéből. Az ideológiai örökség eddig is világos volt, mindenesetre most már nyilvánvalóvá tették, hogy a baloldal nem tagadja meg kommunista gyökereit.”

Annyi becsület viszont volt benne, hogy megjelölte a saját forrását, ami a BalFake News nevű Facebookon megjelenő kormányzati mém-oldal. Akkor nézzünk utána: írt ilyent Rákosi? Legnagyobb meglepetésemre igen, írt. A Szikra Nyomdában készült brosúrájának ez a címe, megjelent 1947-ben. Mondjuk akkor épp nem nyüzsögtek Magyarországon a gazdagok, de mire minden munkás a gyár tulajdonosává vált, rájöhettek, hogy is néz ki, amikor gyártulajdonosként bánnak velük. Arra már csak egy évet kellett várni, és fizethettek is, bár inkább közvetve, alacsonyan tartott bérekkel, rossz ellátással, munkaversennyel, csengőfrásszal. De fizettek, mert gazdagok lettek.

Jó akkor lássuk azt, mikor használták „az ellenzék megmondóemberei” ezt a jelszót? Hát, nem mostanság: 2017-ben találta ki ezt a szlogent az MSZP, nem kevés vitát kiváltva még ellenzéki oldalon is, hiszen ha csak a három szót nézzük, az biony adós marad néhány alapfogalom meghatározásával, úgymint:

• Kik is azok a gazdagok?

• Mekkora jövedelemszint fölött gazdag valaki?

• Mennyit fizessenek a gazdagok és milyen formában tegyék?

Ezekre a kérdésekre részben találtam választ egy korabeli, csodálatos módon fennmaradt MSZP-oldalon:

„Ma Magyarországon dúsgazdag fideszes politikusok mondhatják fapofával az emberek szemébe, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni. A magyarok néhány tucat embernek adóznak, hogy ők kastélyokat, szállodákat vásárolhassanak, helikopterrel repkedhessenek. Az ezredfordulón Fidesz polgári társadalmat ígért, ma pedig az urak és szolgák rendszerét építi. Ma tízből öt embernek semmilyen vagyona nincs az országban. Tízből hét ember nem tud még belföldön sem nyaralni vagy egy váratlan kiadást fedezni – és sokan vannak, akik munka mellett is napról-napra tengődnek csak.

Mi azt mondjuk:

• Fizessenek azok, akik havi 1 milliót visznek haza!

• Fizessenek azok, akiknek jachtjuk van!

• Fizessenek azok, akik helikopterrel járnak szórakozni!

• Fizessenek azok, akik luxusvillában, kastélyban urizálnak! 

Igazságot teszünk!”

Ja, vagy úgy. Még ez sem részletes program, de a 2018-as választások előtti kampányfogásnak elmegy, főleg, ha az istenadta nem ismeri a szlogen szerzőjét.

De ez nem mostani jelszó, és a maga idejében, öt éve sem volt túl népszerű.

Elég röhejes, hogy ma ott tartunk, miszerint a magyar politika egymással szemben álló oldalai egyaránt Rákosiból merítik a kampányszövegeiket, de ha belegondolunk, természetes is: a magyar belpolitikai nyelv nem sokat változott, a szavak jelentése ugyan módosult, de maguk a szavak adottak, és mindkét idézett szlogen közös jellemzője az „üzenet” végletekig való leegyszerűsítése. Ami ugyan azzal jár, hogy maga a mondat értelmét veszti, mert teljesen általánossá válik, de az okos szakértők szerint ez kell a tömegeknek, ezt bírják megjegyezni. Megérteni ennyit sem képesek szerintük, de az ilyen elemista szintű „üzenetekben” érteni nincs is mit. Hogy pont Rákosit vették elő (ő meg rengeteget merített Leninből)? Használta már a Fidesz (igaz, csak házon belül, az 1998-2002-es ciklusban) azt a módosított Kádár-idézetet is, hogy „Aki nincs velünk, az nincs”, de ezt már Kádár is Rákosiból, ő meg Leninből vette:

„Kíméletlenül fogunk harcolni mindazok ellen, akik a legkisebb mértékben is akadályozzák harcunkat. Ki nincs velünk, az ellenünk van.” (V. I. Lenin összes művei, 29. kötet)

Lenin pedig egyenesen Márk Evangéliumából, csak minden stációnál csavartak egyet a mondaton, így a végére már semmi köze az eredeti értelméhez. De térjünk vissza Rákosihoz, nincsenek a munkásságában még jól használható címek, jelszavak az idei kampányhoz? Dehogy nincsenek.

„A magyar jövőért!”

„Jó pénzt! Jó békét! Rendet!”

„Harc a demokráciáért minden eszközzel”

„Megvédjük a demokráciát!”

„Tiéd az ország, magadnak építed”

„A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján”

„Honvédelem és hazafiság”

Mind jól újrahasznosítható volna, ráadásul bármelyik oldalon. Amiből az a tanulság, hogy a magyar politikai szövegek, jelszavak, kifejezések Rákosi, de lehet, hogy Tisza, sőt, talán Kossuth óta nem változtak egy fikarcnyit sem.

Minden alkalmas mindenre, bármi jelenthet bármit.

Nincs új a Nap alatt.

Szele Tamás