Forgókínpad

Forgókínpad

A normandiai formátum

2022. január 28. - Szele Tamás

Rögtön az elején közölnöm kell: nem lőnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem fognak egyáltalán lőni, azt se, hogy mindenáron lőni fognak, ez csak annyit jelent, amennyit írtam – hogy most épp nincs háború. Amiatt folynak a meglehetősen reménytelen tárgyalások, hogy ne is legyen. Vagy ha mégis lesz: ne Ukrajnában. De még semmi sem biztos.

ukraine_donets_basin_katonak.png

Ez a „semmi sem bizonyos” végigkíséri az ukrajnai válságot, mintha mindenki vaksötétben tapogatózna, bekötött szemmel: még a politikusok is láthatóan csak a saját szempontjaikat ismerik. Tegnap óta kiegyenlítettebbé vált valamelyest a hangnem, Moszkva kissé visszavett a harcias modorból, Washington ráerősített, ami persze nem azt jelenti, hogy majd valami középgoromba modorban meg is fognak tudni egyezni – egyelőre ha lesz is valamiféle megoldás, az nem fogja megoldani a kérdést, az csak a potenciális fegyveres konfliktust odázza el és költözteti át esetleg más helyszínre.

Ha ugyan van erre szándék egyáltalán.

Tegnap ott hagytuk abba, hogy az alapkérdés az ukrán krízis mögött már elméleti és univerzális: nem igazán Ukrajnáról van már szó, hanem a NATO keleti terjeszkedésének állítólagos tilalmáról, amelyre orosz értelmezés szerint utal két EBESZ-dokumentum, melyeket azonban senki más nem értelmez így. Viszont Lavrov külügyminiszter színvallásra akarja kényszeríteni az összes érintett EBESZ- és NATO-tagállam kormányát az ügyben – ami mindenképpen polarizálni fogja a világpolitikát és vagy nagyon megnehezíti vagy lehetetlenné is teszi a diplomáciai semlegességet ebben a kérdésben (meg az összes többiben). Akkor lássuk, mi történt azóta.

Először is az történt, hogy a Pentagon ismertette, mely alakulatok vehetnek rész egy esetleges európai bevetésen, melyeket helyeztek készenlétbe. Ezek a Defense One alapján:

A 82. légideszant hadosztály és a XVIII. légideszant hadtest egy részei az észak-karolinai Fort Braggből. Ezek az erők már most is magas fokú készenlétben vannak, ők működtek közre az afganisztáni evakuáció során is.

A készenlétbe helyezett további egységek közé tartoznak: a 4. gyaloghadosztály egy része és más egységek a coloradói Fort Carsonban; a 101. légideszant hadosztály és a XVIII. légideszant hadtest egy része a Kentucky állambeli Fort Campbellben; valamint az arizonai Davis-Monthan légibázison; a texasi Fort Hoodban; a Washington állambeli Lewis-McChord közös bázison; a louisianai Fort Polkban; a georgiai Robins légibázison; a georgiai Fort Stewartban; az ohiói Wright-Patterson légibázison; valamint több más meg nem nevezett amerikai légi támaszponton lévő egység.

Az egységek között logisztikai, egészségügyi, repülési, szállítási, valamint hírszerzési és felügyeleti támogató alakulatok is vannak. Ezeknek a csapatoknak a fokozott készültségbe helyezése azt a célt szolgálja, hogy csökkentsék a bevetésre való reagálási időt, így egyes egységeknél ez azt jelenti, hogy 10 napról öt napra csökken a bevetési idő.”

Ne feledjük: összesen 8 500 katonáról van szó, senki se gondolja, hogy ez egy hadsereg. Viszont – a legjobb katonák, akiket erre a feladatra küldeni lehet. De lépjünk tovább. Hivatalos közleményt adott ki a Fehér Ház is:

Joseph R. Biden elnök ma megbeszélést folytatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel.

Biden elnök megerősítette, hogy az Egyesült Államok szövetségeseivel és partnereivel együtt készen áll arra, hogy határozottan reagáljon, ha Oroszország tovább fenyegeti Ukrajnát. Hangsúlyozta továbbá az Egyesült Államok elkötelezettségét Ukrajna szuverenitása és területi integritása mellett. Biden elnök megjegyezte, hogy az Egyesült Államok az elmúlt évben több, mint félmilliárd dollár fejlesztési és humanitárius támogatást nyújtott Ukrajnának, és további makrogazdasági támogatásokat vizsgál, hogy segítse Ukrajna gazdaságát az orosz katonai nyomás közepette. Biden elnök világossá tette, hogy a követségi személyzet amerikai családtagjainak távozása ellenére az Egyesült Államok kijevi nagykövetsége továbbra is nyitva áll és teljes mértékben működőképes. A vezetők megvitatták az európai biztonsággal kapcsolatos összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket, aláhúzva a „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül” elvét.

Biden elnök tolmácsolta az Egyesült Államok támogatását a normandiai formátumban zajló konfliktusrendezési erőfeszítésekhez, és reményét fejezte ki, hogy a felek január 26-i újbóli elköteleződése a 2020. júliusi tűzszünet feltételei mellett hozzájárul a feszültségek csökkentéséhez és a minszki megállapodások végrehajtásának előmozdításához.”

Ezt a normandiai formátumot jegyezzük meg, erről még lesz szó. Biden nyilatkozata egyet jelent: tapodtat sem hátrál, de minden harcnál jobban szeretne egy tárgyalásos megoldást. Mit válaszol erre Moszkva? Lavrov külügyminiszter megérzésem szerint ma hajnal óta folyamatosan nyilatkozik, ebéd- és cigarettaszünet nélkül, az ember nem is érti, mikor dolgozik – csak hát mégis érti, ugyanis ezek a megszólalások nem annyira a sajtónak vagy a közönségnek szólnak, sokkal inkább a túloldali tárgyalópartnereknek üzen velük. Sokat üzen, és elég sokfélét. Például mondott olyan, miszerint:

Oroszország különböző változatokat készít a biztonsági garanciákról szóló amerikai-NATO válaszreakcióra adott reakcióra, de a végső döntés Vlagyimir Putyin elnökön múlik. Hogy mit fogunk tenni, ha a Nyugat nem hallja meg a józan ész szavát, azt az elnök már elmondta: ha nem vezetnek eredményre az európai biztonság kölcsönösen elfogadható elveiről való megegyezésre tett kísérleteink, akkor válaszlépéseket fogunk tenni.”

Mit tesznek tehát válaszul? Válaszlépéseket tesznek (esküszöm, mint egy nyelvkönyvben). Mifélék lesznek ezek a válaszlépések?

Ezek nagyon különbözőek lehetnek. A döntéseimet a katonai erőink által elém terjesztett javaslatok alapján fogom meghozni. Természetesen más ügynökségek is részt vesznek majd ezeknek a javaslatoknak az előkészítésében. A kapott válaszok ügynökségek közötti feldolgozása folyamatban van.”

Tehát sokfélék lehetnek, de végül mégis csak egyfélét fognak választani a lépések közül. Nesze semmi, fogd meg jól. De mégis, mire számítsunk?

Ha ők ragaszkodnak ahhoz, hogy nem változtatnak az álláspontjukon, akkor mi sem fogunk változtatni a mi álláspontunkon. Csakhogy az ő álláspontjuk hamis érveken és a tények közvetlen elferdítésén alapul, míg a mi álláspontunk azon alapul, amit mindenki aláírt. Nem látok itt semmilyen lehetőséget a kompromisszumra, különben is, miben tudnánk megegyezni, ha nyíltan szabotálják és félremagyarázzák a korábbi döntéseket? Ez lesz számunkra a főpróba.”

Ez viszont fenyegetően hangzik. Csakhogy kicsúszott egy érdekes mondat is a száján:

A biztonsági garanciákról szóló amerikai válasz a „diplomáciai tisztesség mintapéldányának” tűnik a NATO hasonló dokumentumához képest.”

Akkor Biden eltalálta a hangnemet, rájött, hogyan kell velük beszélni. Vagy nem. De különös hangok is hallatszanak, például a tegnap még harci lázban égő Lukasenka fehérorosz elnök mára valamitől elkötelezett pacifistává változott, és beszédben szögezte le:

Határozottan elutasítjuk a háborút. A háború rossz és szörnyű dolog. Ma az élet teljesen más, mint 1941-ben volt. Akkoriban az emberek egyszerűbbek voltak, a legtöbben egyszerűbb életet éltek, és nem volt olyan kényelmes, mint a mi életünk most. Isten ments, hogy kitörjön a háború, mert akkor az egyik első dolog, amit tennünk kell, hogy magunk mögött hagyjuk a kényelmes életünket, és elviseljük a háború nehézségeit. Ki akarja ezt? Senki sem. A világon senki sem akarja.

Abban a háborúban nem lesz győzelem, mindannyian veszíteni fogunk, ezért nem akarunk háborút, elég háborúnk volt már. Emberek millióit vesztettük el a múltbeli háborúkban, békében akarunk élni és dolgozni. Fehéroroszország soha nem okozott és soha nem is fog problémát okozni szomszédainak és más nemzeteknek.”

Hát ezt meg mi lelte, megharapta egy békegalamb? Tegnap még azonnali támadást követelt és új katonai alakulatok felállításáról beszélt, akár sorozás útján is. De a pálfordulást magyarázhatja Lavrov egy másik nyilatkozata:

Vlagyimir Putyin azt mondta: ha Zelenszkij tárgyalni akar a kétoldalú kapcsolatok normalizálásáról, amelyen a rezsimje egyoldalú akciói sokat rontottak – és mi természetesen reagáltunk ezekre az akciókra –, mi készen állunk erre, nincs probléma. Jöjjön Moszkvába, Szocsiba vagy Szentpétervárra, ahol megegyeznek. De ha a Donbasszról akar tárgyalni, akkor forduljon a kontaktcsoporthoz, amelynek a normandiai formátum döntése értelmében közvetlenül Kijev és Donyeck, Kijev és Luganszk között kell megvizsgálnia a rendezés minden kérdését.”

Mi ez a sokat emlegetett normandiai formátum? Ez azt jelenti, hogy a tárgyalásokon Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország vesz részt, ezt a négy országot hívjuk „normandiai kontaktcsoportnak”, ugyanis 2014. június hatodikán találkoztak az illető országok vezetői először a Donbasszról szóló tárgyalások céljával a normandiai partraszállás hetvenedik évfordulóján rendezett megemlékezésen. Ezt a tárgyalási módszert, melyben Németország és Franciaország békéltetőként vesz részt, valamiért minden érintett fél elfogadja és be is tartja az így létrejött megegyezéseket. Na jó: majdnem betartja, és maximum egy ideig, de ez is több a korábbi kísérletek eredményénél.

Ehhez vegyünk egy múlt heti hírt. Aszerint az orosz Állami Duma kommunista frakciójának néhány képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, mely független államként ismerné el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, ezt a két szakadár területet, melyeket együttesen Donbassznak hívunk. Tulajdonképpen ezek is a feszültségek fő forrásai, 2014 óta harcolnak Ukrajnával, megint ne kérje tőlem senki, hogy eldöntsem, „kinek van igaza”, mert nem teszem meg: legyen elég annyi, hogy harcolnak és már 15 ezren estek el a két oldalon együttvéve az elmúlt nyolc év folyamán. Ezt én igen soknak találom, tekintet nélkül arra, miért is harcolnak.

Akkor most hogy is néznek ki a dolgok? Ugyan Peszkov szóvivő múlt héten még óvatosan fogalmazott a törvényjavaslat kapcsán (nincs kizárva, hogy ez lehet a mentőöv Putyin számára, bár nem biztos, hogy szükség lesz rá):

Ez egy parlamenti kezdeményezés, amelyhez szavazásra lesz szükség, és addig nem tudunk nyilatkozni, amíg ez a folyamat le nem zárul.”

de gondoljuk át, mi következik abból, ha a Duma nagy hirtelen megszavazza a törvényt?

  1. Zelenszkij elutazik Moszkvába, és jobb híján ő is belenyugszik a szakadár területek független államiságába – most sem ellenőrzi őket Ukrajna, és a teljes pusztulásnál még mindig jobb odaadni valamit, ami gyakorlatilag már nyolc éve nem a miénk.

  2. Putyin visszarendeli a csapatok javát, bár erős helyőrségeket hagy Donbasszban, biztos, ami biztos alapon, és győztesként vonul be az orosz köztudatba.

  3. A tegnapi és mai Lavrov-nyilatkozatok, valamint a konfrontatív politika erőltetése azonban továbbra is életben tartja az alapkérdést, vagyis a NATO keleti bővítésének jogszerűségét, legfeljebb az ehhez kapcsolódó konfliktus nem Ukrajnában fenyeget majd, hanem máshol. Mondjuk a kényelmesebben elérhető és kisebb államokból álló Baltikumban.

  4. Ellenben ha a két szakadár népköztársaságot elismeri Moszkva – amint elismerte Transznisztriát, Abháziát, Dél-Oszétiát is – akkor adható nekik támogatás, akár pénzben, akár paripában, akár fegyverben, akkor beléphetnek a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetébe is, tehát az ukrán állami függetlenség csak átmenetileg szabadul meg az orosz fenyegetéstől, viszont

  5. ha Zelenszkij belemegy egy szerződésbe ebben a kérdésben – és bele kell mennie – lehetővé teszi, hogy ezt a két bástyáját korlátlanul erősíthesse Moszkva, most már nyilvánosan is, hiszen függetlenek, és onnan bármikor támadhatnak, ha idejét érzik.

Tehát a nyárs kéznél lesz akkor is, ha kicsit odébb teszik a tűztől. És a valódi kérdés – tehát a NATO keleti bővítéséről szóló – távolról sem dől el azzal, hogy Ukrajnában egy ideig mégsem lesz háború.

Meg az is lehet, hogy lesz, most kizárólag az időt húzzák. Tudjuk, hogy a kínai elvtársak azt kérték a Kremltől: csak a téli olimpia vége után háborúzzanak, addig az őket zavarná. És a kínai elvtársak gyártókapacitására szükség lesz még.

Szóval: sokkal okosabbak nem lettünk.

Maradjunk annyiban, hogy még nem lőnek.

Híradásainkat folytatjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása