Forgókínpad

Forgókínpad

Patrusev, a trónörökös

2022. május 02. - Szele Tamás

Tegnapi a hír, de mikor elolvastam, nem az jutott eszembe, ami mindenki másnak. Arról van szó, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin állítólag megnevezte helyettesét arra az időszakra, amíg állapota nem javul egy esetleges orvosi beavatkozás után. Ez pedig Nyikolaj Patrusev egykori KGB–tiszt, az orosz Biztonsági Tanács titkára, az ukrajnai háború orosz stratégiájának egyik megalkotója.

patrusev_es_putyin.jpg

A legtöbben azt kérdezték volna: „Miért, ennyire beteg Putyin?”, de én tudtam, hogy valamiféle bajai vannak, csak azt nem tudni, igazából mik: egy lovas baleset miatt állandóan fűzőt kell viselnie, egy óránál hosszabb rendezvényen nem vesz részt, valamiért feltűnően érdeklődik a pajzsmirigy-rák kezelési módszerei iránt és a legutóbbi nyilvános megjelenésén a Parkinson-kór markáns tüneteit mutatta. Szóval, nem ok nélkül veszi ő azokat a híres-hírhedett agancsfürdőket (aki nem tudná, miről beszélek, itt megtalálja).

Rendben, szóval az nem új, hogy Putyin beteg, az már új, hogy műteni is fogják, és lehet, hogy helyettesre lesz szüksége – ilyenje van az amerikai elnöknek is orvosi beavatkozások idején. Aztán az ilyen helyettesnek orosz földön kétféle sorsa szokott lenni: vagy előlép utóddá, ahogy Jelcin is kiszemelte Putyint a maga helyére, mikor eldöntötte, hogy visszavonul, vagy ha túl jól helyettesít, a felgyógyuló cár atyuska elküldi a Jauza folyó fenekére, hogy ott fogócskázzon a halakkal, betoncsizmában. Már amennyiben az a cár atyuska eléggé vagy akár tökéletesen is felgyógyul – mert ez esetben nincs szüksége egy rátermett riválisra.

Mondjuk Patrusev esetében rátermettségről nem beszélhetünk. Azzal együtt, hogy a képességei közepesek vagy annál is gyengébbek, most mégis úgy érezheti magát, mintha védőháló nélkül táncolna a kötélen a cirkusz kupolájában és 144 millióan lesik, mikor lép mellé. De rokonszenvet így sem lehet érezni iránta. Ahogy elkezdtem utánanézni kiféle-miféle, előbb a Moscow Times összefoglalója került elém a hosszú interjúról, amit a Rosszijszkaja Gazetának adott pár napja, aztán maga az eredeti interjú is. Nosza, ismerjük meg Oroszhon második emberét, akiből – ki tudja? – rövidesen lehet első is, ha Vlagyimir Vlagyimirovicsot túlságosan is elaltatnák a műtétekor. Vagy ha szövődmények lépnének fel nála. Adódhatnak kellemetlen szövődmények, főleg, ha orosz elnök az ember és kórházba kerül: akkor felléphetnek, sőt, lehet náluk Sztecskin maroklőfegyver is.

Egyet tudok mondani Patrusev elvtársról elöljáróban: Isten mentse meg tőle a világot. Ez nem viccel, ez putyinabb Putyinnál is. Tudom, hogy az interjú közönsége – ahogy azt Mark Galeotti a Moscow Timesban igen helyesen megjegyezte – nem az olvasó volt, hanem csakis Vlagyimir Vlagyimirovics, de Patrusev minden szavából süt, hogy ő nem a leckét mondja fel, ő hisz is a leckében (sőt: valószínűleg egy részét ő maga írta). Már a cím felér egy gyomorszájon vágással:

A Nyugat egy olyan hazugságbirodalmat hozott létre, amely Oroszország elpusztítását jelenti”

Hát, ez nem lesz egy könnyen kezelhető tárgyalópartner, az már előre látszik. Fogja ez még cipővel verni az ENSZ-székházban az asztalt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy Nyikita Szergejevics Hruscsov verte-e valójában, de Patrusev fogja. Már azzal kezdi a nótáját, hogy:

A világválságok tragikus forgatókönyveit, mind az elmúlt években, mind napjainkban, Washington kényszeríti ki, hogy az egypólusú világ összeomlásának ellenállva megszilárdítsa hegemóniáját. Az USA mindent megtesz annak érdekében, hogy a többpólusú világ többi központja még a fejét se merje felemelni, miközben hazánk nemcsak hogy merte, de hangosan ki is jelentette, hogy nem fog a ráerőltetett szabályok szerint játszani. Arra próbálták kényszeríteni Oroszországot, hogy feladja szuverenitását, identitását, kultúráját, független kül- és belpolitikáját. Nincs jogunk elfogadni ezt a megközelítést.”

Ez még csak a kezdet.

Oroszország elnyomására tett kísérletükben az amerikaiak kijevi megbízottjaik segítségével úgy döntöttek, hogy létrehozzák hazánk antipódusát, cinikus módon Ukrajnát választották erre a célra, és megpróbáltak megosztani egy lényegében egységes nemzetet. Mivel Washington nem talált pozitív alapot arra, hogy az ukránokat a maga oldalára állítsa, már jóval a 2014-es államcsíny előtt az ukránokat nemzetük kizárólagosságára és minden orosz iránti gyűlöletre oktatta. A történelem azonban arra tanít bennünket, hogy a gyűlölet soha nem lehet megbízható tényező a nemzeti egységben. Ha valami összeköti a ma Ukrajnában élő embereket, az a nacionalista zászlóaljak atrocitásaitól való félelem. Ezért a Nyugat és az általa irányított kijevi rezsim politikájának eredménye csak Ukrajna több államra való szétesése lehet.”

Azt tudom, hogy ezt szeretnétek, meg szerintetek Ukrajna sem létezik, de ha tényleg nem létezne, „kiválasztani” sem lehetett volna. Vagy hogy is van ez, Nyikolka. És Európával mi lesz?

Európa országai mély gazdasági és politikai válsággal néznek szembe. A növekvő infláció és a csökkenő életszínvonal már most is hatással van az európaiak pénztárcájára és érzelmeire. Emellett a nagyarányú migráció új kihívásokat jelent a régi biztonsági fenyegetések, például az illegális kábítószer-kereskedelem és a transznacionális bűnözés számára. Már csaknem ötmillió ukrán migráns érkezett Európába. Számuk a közeljövőben tízmillióra fog emelkedni. A Nyugatra érkező ukránok többsége azt hiszi, hogy az európaiaknak kellene támogatniuk és gondoskodniuk róluk, és amikor munkára kényszerítik őket, lázadni kezdenek.”

No, ezt mondhatta volna Orbán Viktor is, úgy 2015 óta bármikor, ő szokta a háború elől menekülőket bűnözéssel vádolni: a valóságban nincs több bűnöző a menekültek között, mint bármely más embercsoportban, ami meg az Ukrajnából menekülőket illeti, inkább azt tapasztaljuk, hogy az első adandó alkalommal munkát kérnek, keresnek. Szorgalmas emberek azok, nem ingyenélők, csibészek. Persze a Kremlnek jól jönne, ha sikerülne elhitetni róluk ezt: hátha kiközösítené őket Európa, 2015-ben Magyarországnak olyan sikeresen beadták ezt a maszlagot, hogy azóta is sértés a „migráns” szó. De ha ez nem lenne elég, megpróbálkozik a járványpánik keltésével is:

Az Ukrajnából érkező migránsok áradata jóval 2022 előtt kezdődött, és most már rég elfeledett betegségekre emlékezteti Európát. Végül is az Ukrajnából érkező menekülteknek csak a tizede van beoltva koronavírusfertőzés, vírusos hepatitis, tuberkulózis, rubeola és kanyaró ellen. A Szovjetunió e korábban virágzó köztársaságában ugyanis az egészségügyi és járványügyi ellenőrzés és az egészségügyi alapellátás rendszere szinte teljesen összeomlott.”

Nem omlott össze, csak sosem volt túl acélos – főként a szovjet időkben nem, de riogatni remekül lehet a betegségekkel. Aki nem nézi bűnözőnek a menekülőket, az se merjen hozzájuk közel menni. És mondja, Patrusev elvtárs, mi lesz így a világgal? A világ, kérem, ki fog pusztulni. Éhen vész.

Az oroszellenes szankciók hátterében a világ fokozatosan példátlan élelmiszerválságba süllyed. Afrikában vagy a Közel-Keleten emberek tízmilliói kerülnek az éhhalál szélére a Nyugat miatt. A túlélés érdekében Európába fognak rohanni. Nem vagyok benne biztos, hogy Európa túléli a válságot. A politikai intézmények, a nemzetek feletti szövetségek, a gazdaság, a kultúra, a hagyományok a múlté lehetnek. Európa még mindig a könyökét fogja harapdálni, de Amerika megszabadul legfőbb geopolitikai félelmétől, az Oroszország és Európa közötti politikai és gazdasági uniótól.”

Itt azért már érezni néminemű Hieronymus Bosch-hatást, a saját könyökét harapdáló Európa – hogy magyar politikai szlengben fogalmazzak – „nagyon erős kép”, de az igazi abszurd akkor is az Oroszország és Európa közötti politikai és gazdasági unió. Ezt hogy tetszett gondolni, kedves Nyikolaj? Önként egyesülünk, mondhatni, egységbe forrunk a maguk „szabad köztársaságaival” és az lesz majd a nagy Oroszország kovácsolta frigy? Vagy meg is tetszenek hódítani minket? Mesélj, Patrusev, mesélj még, olyan jó hallgatni! Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét...

Európa már most a fasizmus és a neonácizmus hivatalosan tiltott megnyilvánulásainak felerősödésével szembesül, mivel az Ukrajnából érkező migránsok a neonáci nézeteket valló Bandera által támogatott bűnözőkkel együtt menekülnek az elkerülhetetlen büntetőeljárás elől. Ez a náci eszmék újjáéledéséhez vezet Európában, olyan megnyilvánulásokhoz, amelyeket nem is olyan régen még lehetetlennek tartottak. Nem zárható ki a szélsőjobboldali érzelmek erősödése, amelyet több tízezer kiképzett és harci tapasztalattal rendelkező ukrán radikális táplál, akik már megtalálták a közös hangot az európai Hitler-rajongókkal.”

Aha. És csak az ukránok fasiszták? Nem: Európa és Amerika is az!

Az 1930-as években a Nyugat nemhogy nem tagadta, hanem aktívan támogatta a fasizmus hatalmának létrejöttét és növekedését Németországban. Különösen a nagyvállalatok tűntek ki. Később, a háború után a nyugati történészek mítoszt kreáltak a német iparosokról, akik állítólag nagyban hozzájárultak Hitler hadigazdaságához. Néhány amerikai vállalat 1943-ig, azaz a háború döntő fordulatáig együttműködött a nácikkal. És el kellene olvasni, hogyan szervezték meg a nácik ezt az egész folyamatot. Mindenki ismeri például az IBM-et. A nácik a számítógépeken számolták és tervezték az emberek megsemmisítésének folyamatát a koncentrációs táborokban.”

Nono. Számítógép akkor még alig létezett. Az IBM létezett, és üzletelt is a Harmadik Birodalommal, de például 1971-től a Szovjetunióval is gyümölcsöző együttműködést épített ki, pedig hát nem volt a legdemokratikusabb állam, de az üzlet érdekelte őket, nem az ideológia – tetszettek volna nekik 1971-ben nemet mondani. De hogy is volt ez a kooperáció? A cég története azt írja, miszerint:

Az IBM-nek volt egy jövedelmező leányvállalata Németországban, amelynek többségi tulajdonosa volt, valamint Lengyelországban, Svájcban és más európai országokban is működött. Mint a legtöbb ellenséges tulajdonú vállalatot a tengelyhatalmak országaiban, ezeket a leányvállalatokat is a nácik és más tengelyhatalmak kormányai vették át a háború elején. A New York-i központ eközben az amerikai háborús erőfeszítéseket segítette.”

Vagy úgy. Igen, lehettek IBM írógépek és irodai számológépek a náci adminisztrációban – csak azt a céget államosították a németek, számítógéppel meg akkoriban csak Neumann és Turing foglalkozott (némi túlzással, persze). Patrusev elvtárs itt csúsztatott egy hatalmasat a saját gondolatmenete érdekében. Látunk mi még ilyent tőle.

A különleges katonai műveletnek konkrét céljai vannak, amelyek elérésén nemcsak a jólét múlik, hanem emberek millióinak élete is, az LNK és a DNK lakosságának megmentése a népirtástól, amelyet az ukrán neonácik nyolc éve követnek el. A hitleri fasizmus annak idején az egész orosz népesség elpusztításáról álmodott, és ma követői Hitler parancsait követve káromló módon a szlávok kezével próbálják ezt megtenni. Oroszország ezt nem fogja hagyni.

Ha már a denazifikációról beszélünk, célunk, hogy legyőzzük a neonácizmus hídfőállását, amelyet a Nyugat erőfeszítései hoztak létre a határaink közelében. A demilitarizáció szükségességét az a tény indokolja, hogy a fegyverkezéssel telített Ukrajna fenyegetést jelent Oroszország számára, többek között a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek kifejlesztése és alkalmazása tekintetében.”

Pár mondatban annyi fikció, mint a Sztrugackij testvérek teljes életművében. Ha ez a Patrusev nem volna politikus, érdemes lenne fantasztikus regényeket írnia. A „donbásszi népirtásra” semmiféle elfogulatlan forrásból származó bizonyíték nincs, csak „azt beszélik”, hogy volt. Főleg az orosz propaganda beszéli. Az beszél egyébként az ukrán nukleáris, vegyi és biológiai fegyverekről is, melyek egy vonásban megegyeznek egymással: abban, hogy nem léteznek. Nebula-díjat Patrusinnak!

Az amerikaiak megszokták, hogy felperzselt földön járnak. A második világháború óta egész városokat semmisítettek meg bombázások, beleértve a nukleáris bombázásokat is. Mérgekkel árasztották el a vietnami dzsungeleket, radioaktív lőszerekkel bombázták a szerbeket, fehér foszforral égették el élve az irakiakat, segítettek a terroristáknak klórral mérgezni a szíriaiakat. Nem hiszem, hogy az ukránok élete érdekli az USA-t, amely többször is bebizonyította agresszív, emberellenes természetét. A történelem azt mutatja, hogy a NATO soha nem volt védekező szövetség, csak támadó.”

Mindeközben a Szovjetunió soha, sehol, senkit nem bombázott, ellenben a béke áldásaival árasztotta el a világot. Ezt tette 1956 novemberében is Budapesten, akkora békét hozott, hogy 1990-ig itt is maradt, nehogy háborgatni merjük. Szíriáról meg inkább ne tessék beszélni, ott maguk támogatták a kormányerőket. Igen, vegyi fegyverekkel is. Amiket nem csak az Iszlám Állam ellen vetettek be. Vietnamot se tessék emlegetni, ha nem akarja, hogy szóba hozzuk a „szovjet tanácsadókat”. Különben tessék mondani, milyen az időjárás ilyentájt Kandahárban? Maguknak azt tudni kell, tíz tavaszt is láttak Afganisztánban. Ahova szintén békét vittek. Ja: nem. Háborút.

Szellemi és erkölcsi értékeink lehetővé teszik számunkra, hogy önmagunk maradjunk, hogy hűek legyünk őseinkhez, hogy megőrizzük az egyént, a társadalmat és az államot. Az európaiak például másképp döntöttek. Elfogadták az úgynevezett liberális értékeket, holott valójában neoliberalizmusról van szó. A magánélet elsőbbségét hirdeti a közélettel szemben, a hazaszeretetet elnyomó individualizmust, az állam fokozatos erózióját. Most már világos, hogy egy ilyen doktrínával Európának és az európai civilizációnak nincs jövője.”

Hát, ha annyiszor halt volna meg az európai kultúra, ahányszor a patrusevek eltemették, vele volna tele a világ összes temetője. De hagyjuk is, kezdek minden létező terjedelemből kifutni, már csak egyetlen mondatot idéznék:

A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy szükség van Oroszország hagyományos szellemi és erkölcsi értékeinek fenntartására, az oktatási rendszer és a felvilágosítás reformjára, a nemzeti iskola történelmileg indokolt előnyeinek visszaszerzésével. Továbbra is meg vagyok győződve arról, hogy a szovjet oktatási iskola történelmileg a legfejlettebb és leghaladóbb volt a világon, és a fejlődést ezt szem előtt tartva kell megvalósítani.”

Uram: ön az eleven bizonyíték az állítás ellenkezőjére, ugyanis maga is szovjet iskolában tanult, és képes tizenkét oldalon keresztül bődületes ostobaságokat nyilatkozni ellenben nincs egyetlen értelme szava sem. Ha a szovjet oktatás nem lett volna ingyenes, magának visszajárna az iskolapénz.

És ez az ember lesz Putyin helyettese.

Esetleg az utódja is.

Hát, sosem hittem volna, de ha Vlagyimir Vlagyimirovicsot netán tényleg megműtenék, én komolyan fogok drukkolni.

Vagy azért, hogy felgyógyuljon, vagy azért, hogy Patrusevvel is történjen valami. De minél előbb.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása