Forgókínpad

Forgókínpad

Gabonagondok és milicisták

2022. május 16. - Szele Tamás

Tegnapi írásom kapcsán kialakult egy érdekes eszmecsere – egyáltalán nem vita, attól távol áll, kulturált volt a hangvétele, bár mindig ilyesmivel találkoznék – melynek az volt az egyik sarokpontja, hogy mennyire befolyásolja a háború az ukrán gabonatermést, mennyire súlyosbíthatja a már úgyis létező élelmiszer-válságot?

aratas_csecsennel.jpg

Nekiláttam körülnézni, két friss hír is azonnal elém ugrott, az egyik a konstancai kikötő igénybevételéről szólt a szállítmányok behajózásához, a másik pedig helyszíni tudósítás Herszon tartományból a termelés körülményeit illetően – esküszöm, nem beszéltem össze a Novaja Gazeta munkatársával, Olga Vasziljevnával, de jobbkor nem is jelenhetett volna meg az ő kiváló riportja, mármint az én számomra. Kifejezetten kapóra jött. Szóval akkor lássuk: lesz gabona, lesz termény vagy nem lesz?

Ezt ilyen egyszerűen, igennel vagy nemmel képtelenség megválaszolni. Lesz, mert termett, de nem lesz annyi, amennyi kéne, és csak a jó Ég tudja, hogy kerül majd oda, ahol szükség van rá. 2021-ben 75 millió tonna gabona termett Ukrajnában, igaz, kivételesen jó év volt a tavalyi, az idei várakozások szerint 54,6 százalékkal csökken a várható mennyiség, 38,9 millió tonnára számítanak, mert a tavaszi hadműveletek miatt a vetésterületet 15 millió hektárról 7 millió hektárra kellett csökkenteni. A mostani számítások szerint a télen vetett 6,5 millió hektárnyi búzából 4 milliót tudnak majd learatni. Ehhez vegyük a még tavaly óta Ukrajnában „ragadt” 20-25 millió tonna gabonát, amit már rég el kellett volna szállítani, csak nincs rá mód, lehetőség, és azt mondhatjuk: igen, lesz gabona, csak kevés lesz.

Jó, de miért nem lehet elszállítani? Azért, mert hajó és kikötő kéne hozzá. Mariupol kikötője romokban, évekig nem fogják azt békés célra használni, Berdjanszk elesett, Herszon szintén, Csornomorszk és Juzsne kicsik – egyedül Odessza maradna, de azt meg tengeri blokád alatt tartja az orosz flotta, magát a várost is minden éjjel lövik rakétákkal. Ott ugyan egy szem gabona nem jut ki.

Ha ott nem, akkor hol? Van még kikötő a Fekete-tengeren, ott van például rögtön a legnagyobb: Konstanca. Romániához tartozik, tehát nem lehet(ne) lőni, blokád alá venni, nagy is, alkalmas is – csak épp nagyon nehéz eljuttatni oda az ukrán terményeket, főleg ekkora mennyiségben, ugyanis a román vasúti nyomtáv olyan, mint a miénk, 1435 milliméteres, az ukrán vasúté meg széles, orosz szabványú. Nagy gondot okoz az átrakás, a román állam most építi ki a széles nyomtávú vonalat a határtól a kikötőig – jól jöhet az még később is, csak készüljön el időben. Addig, ahogy a Telex írja:

Ukrajnai gabonatermesztők és gabonakereskedők tucatjai igyekeznek az Ukrajna délnyugati részén lévő kis dunai kikötővárosokba, Izmajilbe és Renibe szállítani a gabonájukat, ahonnan – aki ahogy tudja – vonatokkal, teherautókkal és bárkákkal szállítják tovább az árut Konstancába. Az első, ukrán gabonát szállító hajó április végén hagyta el a romániai kikötőt 71 ezer tonna kukoricával, a második május elején, 26 ezer tonnás rakománnyal.” (Telex)

Ez igen szép, csakhogy... a mostani tempóval és kapacitással tizennégy évbe telne csak a most felhalmozódott gabona elszállítása Ukrajnából, szóval vagy megépül az a vasút, vagy nagyon gyorsan meg kell nyerni a háborút, harmadik lehetőség nincs.

Illetve van: ha elviszik az oroszok a termést. A Novaja Gazeta írása épp arról szól, hogy megtermelni is nehéz a gabonát, megőrizni még nehezebb. Április végén az Összukrajnai Agrár Rada arról számolt be, hogy a megszállók kisajátítják a gazdaságok tulajdonát, a raktárakból elviszik a terményeket, és arra kényszerítik a lakosságot, hogy nekik dolgozzanak. Azokat, akik ezt megtagadják, fizikai erőszakkal fenyegetik. És ez nem mesebeszéd, tanú van rá.

„– Fegyveres csecsenek csoportja, akik magukat „kádirovitáknak” nevezik, hatolt be április 11-én és 12-én a gazdaságaimba a Genicseszkij körzetben a Herszoni Területen – mondta Albert Cserepaha, az Agro-Szpivdruzsnyiszt és a Szivdruzsnyiszt-Pivden mezőgazdasági vállalkozások tulajdonosa. Az agrárszakember elmondása szerint cége 20 ezer hektár földet birtokol, és fő gazdaságai Csongar, Cservonoje és Pavlovka falvakban vannak. A tanyáira érkező fegyveresek azt mondták, hogy a vállalkozás minden vagyona mostantól az övék. Az egységek vezetőit figyelmeztették, hogy bármilyen kár esetén lefejezik őket. Albert Cserepaha hangsúlyozta, hogy a megszállókat a szeparatista Sejtumer Nimetullajev, a Genyih körzet korábbi vezetője vezette, aki 2014-ben a Krímbe menekült. Most a vállalat alkalmazottai kénytelenek a csecseneknek dolgozni. A megszállók elkezdték irányítani a termelési folyamatokat a vállalatnál, követelve, hogy végezzék el a vetési műveleteket, és készítsenek igénylést az ehhez szükséges anyagokról. Ezzel egyidejűleg elkezdték a raktárakban tárolt termékek elszállítását és értékesítését.

A megszállók ipari mennyiségben viszik el a gabonát az ideiglenesen megszállt területekről – mondta Mykola Szokolszkij ukrán agrárpolitikai és élelmezésügyi miniszter. – Már 400-500 ezer tonnát szállítottak a Krímbe. Ez egy nagy üzlet, amelyet olyan emberek irányítanak, akik nem csak tévékészülékeket lopnak el a szupermarketekből. Nyilvánvaló, hogy az agresszor ország különleges szolgálatainak képviselői, a hadsereg felsőbb szintjei érintettek. A Szevasztopolból érkező hajók mindegyike lopott ukrán gabonával van megrakva. Voltak esetek, amelyekre a Külügyminisztériumunk reagált, néhány hajót visszafordítottak Egyiptomból és más országokból. Az ukrán ügyészség már kezdeményezett néhány büntetőeljárást. Azon is dolgozunk, hogy ezt a gabonát nyugati partnereink segítségével lefoglalhassuk és eladhassuk.”

A gabonán kívül a megszállók több tízezer tonna napraforgóolajat, több száz kilogramm zöldséget, mezőgazdasági eszközöket és vegyszereket vittek el Herszon, Zaporozsje, Luhanszk és Donyeck régiókból.

„– Mezőgazdasági gépek ellopásával kapcsolatos eteteket jegyeztünk fel – mondta Tarasz Viszockij, Ukrajna agrárpolitikai és élelmezésügyi miniszterhelyettese. – Főként modern gépekkel rendelkezünk, amelyeken GPS-érzékelők vannak, és ezek azt mutatják, hogy a berendezéseket a Krím és az Orosz Föderáció területére vitték.”

Igen, vagy két hete volt is egy komikus eset, mikor a Ramzan Kadirov szülőfalujába került kombájnokat, traktorokat nem tudták beindítani a helyiek sehogyan sem, ugyanis a valódi tulajdonosok műholdon keresztül blokkolták a gépeket. Szóval, nem nagy ötlet korszerű mezőgazdasági technikát lopni. De akkor mi a nagy ötlet, mi a jó üzlet?

A gázolaj. Amiből ugyan az orosz hadseregnek sincs elegendő, emiatt akadnak el egész harckocsi-oszlopok a sártengerben, de ettől még bőszen kufárkodnak vele. Egy névtelenséget kérő üzletember a Herszoni Terület Gornosztojevszkij kerületéből elmondta a Novaja Gazetának:

Jelenleg megszállás alatt állunk. Gazdaságunkban elsősorban búzát, árpát és szóját termesztünk. Életünk február 24-én hirtelen megváltozott. Az egyetlen jó dolog mostanság az, hogy a gazdák igyekeznek vetni és továbbra is dolgozni, amennyire csak lehet. A rossz: üzemanyaghiány. Az üzemanyagot közvetítők importálják a Krímből. Vannak olyan esetek is, amikor orosz katonák árulják, leöntik a harcjárműveikről. Minden mezőgazdasági gépet dízelüzemanyaggal hajtanak. A striciktől vásároljuk 45-50 hrivnyáért (1,5-1,6 euró) literenként. Az ár folyamatosan változik, és nehéz bármit is megjósolni. Egyébként az ukrán ellenőrzés alatt álló területen a benzinkutakon 67 hrivnya (2,2 euró) az ár literenként. Így olcsóbb az oroszoknak, akik a Krímből hozzák az üzemanyagot.”

Tavasszal, a háború első heteiben elhangzott olyan javaslat is az ukrán agrárminisztérium részéről, hogy a megszállt területeken egyáltalán ne is vessenek, de ezt sürgősen visszavonták: a mezőgazdasági munkát egyszerűen nem lehet egyik napról a másikra leállítani. A megművelt föld elgyomosodik, esetleg hosszú ideig nem lesz majd jó semmire, és a háború sem tarthat örökké. Ha már a gyomoknál és a növényvédelemnél tartunk: a gazdák másik komoly problémája a vegyszerek és a növények betegségekkel és kártevőkkel szembeni védelmét szolgáló eszközök hiánya. Ezek gyakorlatilag eltűntek, ahogy a műtrágya is. Ha valahol találnak egy raktárban egy elfekvő készletet, három-négyszeres áron adják el, hiszen mindenkinek szüksége volna rájuk.

További probléma, hogy az orosz hatóságok tiltják a termények exportját ukrán területre. Ennek következtében megjelentek a Krímben a herszoni zöldségek és gyógynövények – ezeket nem mindig rabolják, akadnak gazdák, akik jobb híján ráfanyalodnak az oroszokkal való kereskedésre is.

Visszatérve a gabonára: a Novoalekszejevkában, Konsztantyinovkában és Malaja Lepetikában lévő silókat az orosz hadsereg teljesen kiürítette. Persze, egy vasat sem fizettek érte. Van különben, amikor hajlandóak fizetni, csak épp fél- vagy harmadárat – azoknak a gazdáknak, akiknek még vannak tartalékaik, most 100 dollárt kínálnak a búza és az árpa tonnájáért. A napraforgómagért tonnánként 7000 hrivnyát (230 euró) kínálnak. A háború előtt, piaci körülmények között a búza és az árpa tonnája 250-300 dollár volt, a napraforgómagé 600-700 dollár.

Gondot jelent az öntözés is, nincs, ki feltöltse a csatornákat, a háború előtt zökkenőmentesen működő rendszer mára tönkrement. Nyolcvanegy nap alatt ment tönkre, de Herszon évtizedekig fogja nyögni ezeket a károkat.

Gazdasági szempontból teljes a csőd. Ha az idei év pénzügyileg sikertelen lesz a termelők számára, akkor a mezőgazdaság évtizedekkel esik vissza a fejlődésben. Nincs készpénz, a bankok nem működnek a Herszoni Régióban, a számlákat zárolták, és még azt sem tudják felvenni, ami rajtuk van. Az a kevés készpénz, amellyel a gazdák rendelkeztek, a vállalkozásaik teljes pénzügyi háttere jelenleg. Aki nem adja el a még meglévő gabonáját százdolláros áron, attól elkobozzák – ingyen.

Ami műtrágya még akad, azt is lopják – egy esetben 500 tonnát vittek el, félmillió dollár értékben. Egyszóval: a helyzet borzalmas. Ha ennek alapján kéne megmondanunk, lesz-e elég gabona nem csak Ukrajnának, hanem az egész világnak, az lenne az eredmény, hogy aligha. Nem tűnik el teljesen, az túlzás, nem is lesz ugyanannyi, mint volt, pláne nem lesz több: lesz valamennyi, de jóval kevesebb a szükségesnél. És azt sem lesz egyszerű leszállítani.

A legszomorúbb ebben a történetben egy jelszó, ami a donbásszi katonák között terjedt el. Mikor megérkeznek rabolni, konfiskálni, azt mondják a herszoniaknak:

Mi nyolc évig rosszul éltünk a Donbásszban. Most ti fogtok rosszul élni.”

És lassan az egész világ is. Az így okozott károk évekig, évtizedekig éreztetni fogják a hatásukat mindenfelé – hiszen enni mindenhol kell, mindenkinek.

De ebbe a szakadár köztársaság milicistája nem gondol bele.

Szóval: ha Budapesten esztendőre ezerötszáz-kétezer forint lesz a kenyér kilója, tessék megköszönni a donbásszi milicistának és a csecsen kadirovitának.

Akikkel most olyan sokan szimpatizálnak.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása