Ez a mai a sértődések napja a politikában. Kövér László nem szereti Zelenszkijt, tehát lehülyézte, arra nem számított, hogy kamatostól kapja vissza, mire fel Szijjártó a védelmére kelt, hogy kicsit rontson az amúgy is pocsék helyzeten, mindeközben Lavrov nagy, mély szúrást őriz a szívében, mert nem engedték elrepülni Szerbiába olyan légtéren keresztül, mely egyébként zárva van az orosz gépek elől.

Ezen kívül azok az olvasóim, akik Kövér László, Szijjártó Péter, Lavrov és elsősorban Orbán Viktor rajongói, meg lesznek sértődve azon, hogy én ezt most megírom ahelyett, hogy felkötném magamat, kívánságuk szerint, melyet annyiszor hangsúlyoztak már, azon olvasóim pedig, akik a fentebb említett uraknak nem hívei, azért lesznek megsértődve, mert nem szidom elég cifrán az illetők felmenőjének a mindenségit.

Szóval mindenki baromira meg van sértődve, amilyen csipkefinom, habos lelkecskéje van az egész társaságnak, úgy látom, egyedül én vagyok belül kovakőből, kívül smirgliből. Mindenesetre a jobbfajta kocsmai verekedések szoktak így kezdődni, mármint szándékos sértődéssel. Aztán lejátsszák, jó esetben a műintézet előtt, rossz esetben belül. Most erről szó sem lehet, és ezt a sértődékenyek is tudják, azért hisztériáznak, mint megannyi önképzőköri primadonnajelölt a teadélutánon.

Vegyük előbb Lavrov esetét, azzal végzünk hamarabb. Lavrov elvtárs ma és holnap látogatást kívánt tenni Szerbiában, csak épp az útba eső országok, úgymint Bulgária, Észak-Macedónia és Montenegró nem voltak hajlandóak légifolyosót nyitni Lavrov repülőgépe előtt. Földrajzot kevésbé ismerők már feltették nekem a kérdést, hogy miért nem került felénk, el kellett magyaráznom nekik, hogy ahhoz előbb át kellett volna repülnie a teljes ukrán légtéren, ami jelenleg és az ő számára nem lett volna túlzottan egészséges – mindenesetre otthon kellett maradnia, tetszik, nem tetszik, és Lavrov nem szokta meg, hogy van olyan a világon, amibe nincs beleszólása. Két reakciót is látott tőle a világsajtó, az első még indulatból született, sebtében összekaptak neki egy online sajtótájékoztatót, mely szerint olyasmiket mennydörgött, hogy:

„Rengeteg kérdés érkezett a médiából tegnap este és ma reggel arról, hogyan reagáltunk az Észak-atlanti Szövetség egyes tagjai által hozott példátlan döntésekre, valamint azokra a döntésekre, amelyek megakadályozták az orosz külügyminiszter szerbiai látogatását. Természetesen megtörtént az elképzelhetetlen, megértem, hogy milyen érdeklődést mutat e felháborító akciók értékelése iránt.”

Annyira azért nem volt az elképzelhetetlen, Lavrovnak, mint külügyminiszternek tudnia kellett, hogy február 27-én az Európai Unió összes tagállama lezárta a légterét az orosz tulajdonú repülőgépek előtt. Később, kicsit nyugodtabban még mindig azt mondta a TASZSZ szerint:

„Tudom, hogy rengeteg olyan magyarázat lesz, amelyet még nem hallottunk. Azok az országok, amelyek megtagadták az orosz repülőgép szerbiai repülését, azt fogják mondani, hogy az Európai Unió és a NATO utasította őket, amelyek viszont azt fogják mondani, hogy ezek az országok független döntéseket hoztak, de önök mindezzel tökéletesen tisztában vannak. A lényeg az, hogy senkinek sem sikerül tönkretennie a Szerbiával való kapcsolatainkat.”

Senki nem is akarja, szeressék egymást, csak most távolról tessék, mert valóban le van zárva az uniós légtér, ez nem „utasítás”, nem „hivatkozás”, nem „mentegetőzés”, ez közismert tény, melyet az orosz diplomácia vezetője le méltóztatott volna szarni, csak nem engedték meg neki. Most haragszik és kis, radioaktív porfelhőket ereget a két füléből.

Egyelőre hagyjuk békén, lássuk a hozzánk közelebb álló sértődéseket. Az nem nagyon képezheti vita tárgyát, hogy a személyes ellentétet Orbán Viktor kezdte Zelenszkijjel, mikor a választási győzelmét követően ellenségnek nevezte. Mármost ez még Orbántól is túlkapás volt, Zelenszkijt sem olyan fából faragták, hogy lenyeljen egy sértést, pláne nem most, hadak idején, visszaszólt ő is, megy már egy ideje az üzengetés, szó szót követ. Azt már nem mondom, hogy a magyar kormánymédia a legelső megszólalást is kilövési engedélyként értelmezte Zelenszkijre és azóta is szorgosan hajigálják rá, ami a kezük ügyébe akad (nem élhetnek nagy tisztaságban, olyasmik akadnak náluk kézügybe), a magyar politikusok is kötelességüknek érzik, hogy be-beszóljanak a hazája védelmében emberfeletti erőfeszítésekre kényszerülő ukrán elnöknek, de Kövér László minden határt túllépett. Szombaton abott egy interjút a Hír TV-nek, melyben azt mondta:

„Ami az ukrán elnök magatartását illeti, azt szerintem a világ ámulattal és értetlenséggel figyeli. Aki segítségre szorul, az kérni szokott, udvariasan. Akár persze konokul, kitartóan, de mindig csak kérni, sohasem követelőzni, és aztán végképp sem fenyegetőzni. Fenyegetőzni az ember általában az ellenségeivel szemben szokott, azokkal szemben, akiket barátul akar megnyerni, ritkán [tesz ilyet]. Tehát itt van egy ilyen személyes, pszichés probléma, amivel nem tudok én a magam részéről mit kezdeni.”

Röviden: lehülyézte Zelenszkijt. Mármost ez különösen attól a Kövér Lászlótól érdekes, aki korábbi megszólalásaiban évek óta bizonygatja, miszerint a világot összeesküvők irányítják, sőt, például tavaly azt nyilatkozta egy lengyel hetilapnak, miszerint:

„A világgazdaságban olyan erők alakultak ki, amelyek befolyása, pénze, a nekik alárendelt média és politikusok messze túlmutatnak a központosított európai állam lehetőségein. Lényegében amolyan, alakulóban lévő virtuális, nyugati, transzatlanti birodalomról van szó. Az ezt építő korrupt politikai elitnek nemzetállamként áldozatul esett az Egyesült Államok is.”

Szóval, én nem vagyok pszichiáter, nem állítanék fel diagnózist, de annyit megjegyeznék, hogy a magyar Országgyűlés elnökét még paraszthajszál sem választja el a qanonizmustól. A hülyézésre érkezett válasz Kijevből, több is, hiszen ők sincsenek most a legjobb idegállapotban (csak nekik okuk is van rá), először csak a hivatalosat idézném az Unian nyomán:

„Az ukrán külügyminisztérium elvárja, hogy Kövér László magyar házelnök hozza nyilvánosságra a mentális egészségéről szóló igazolást. Kövér úr szavainak további értékelése közvetlenül a bizonyítványban rögzített eredménytől függ.”

Ezt Oleh Mykolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője tette közzé a Twitteren, és azt kell mondanom: ügyes. Mert két lehetőség van. Kövér vagy bemutatja a bizonyítványt vagy nem. Ha nem mutatja, az már mond valamit, ha bemutatja, megint két lehetőség van, vagy az áll benne, hogy épelméjű, vagy ennek az állításnak az ellenkezője. Ha épelméjű, akkor baj van, mert becsületsértést követett el, abba meg már bele sem gondolok, hogy mi van, ha azt írja a passzus, hogy nem tiszta az esze?

Ezen a ponton szállt be a vitába Szijjártó Péter mint fogadatlan prókátor (kocsmai viszonyok közt az ilyen beavatkozások miatt gyakran lesz a prókátor fogatlan is), aki közölte:

„Miközben Magyarországon az elmúlt hónapokban több tízezer ember dolgozott azért, hogy segítséget nyújtsunk a háború sújtotta Ukrajnának és az ukrán embereknek, addig az ukrán politikusok folyamatosan elfogadhatatlan hangnemben beszélnek Magyarországról, provokálnak minket, hazugságokat állítanak és próbálnak minket befeketíteni.
A köszönet hangján egyszer sem szóltak.

Mindezek alapján Kövér Lászlónak teljesen igaza van, még akkor is, ha ezen az ukránok felháborodnak.”

Egyfelől, a vita fentebb vázolt története pontosan mutatja, ki kezdte: Orbán Viktor, mindenki más meg rátett egy lapáttal. Másfelől Zelenszkij nagyon szívesen köszönne meg dolgokat, ha volna mit. Hogy Mikhajlo Podoljaknak is sarkos a véleménye, az sem csoda, de hallgassuk meg őt is:

„Az orosz hóhérok ölnek, erőszakolnak és városokat pusztítanak el. Zelenszkij elnök a népéért küzd. Európa pedig segít és adja a lőszereket. Magyarország szándékosan olaj-mézeskalácsra váltja az elhunyt ukrán gyerekek lelkeit. Szégyen.”

Itt tart most a vita, amiben a legfrappánsabban Andrij Szibiha, a kijevi elnöki hivatal helyettes vezetője szólalt meg, éspedig Kövér Lászlóról:

„Sok mondanivalója annak van, aki bűnös. A szamarat a füléről, a bolondot a beszédéről ismered fel. Hosszú beszéd, rövid ész.”

Aki pedig ezek után Ukrajnát és politikusait magyarellenességel vádolja, annak idézném Szibiha egy későbbi mondatát.

„A bölcs magyar nép pedig mindig is baráti kapcsolatot fog ápolni az ukrán néppel, ellentétben holmi átmeneti politikusokkal.”

Egyelőre itt tart a vita jelenleg, lehet vele kapcsolatban egymásnak esni egyik vagy másik felet pártolva, ahogy én a közönséget ismerem, meg is fogják tenni, mindenesetre én egy tanulságot vonnék le belőle.

Akiből politikus lesz, az sértődékennyé válik, főleg, ha a saját sértéseivel fizetik ki: ilyenkor mutatkozik meg, hogy érzékeny a lelke, mint egy lókórházi kedvesnővérbe ojtott zupás őrmesternek. A lószerszámot is glaszékesztyűben fogná legszívesebben.

Mindenesetre szép példáját látjuk annak, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is.

Különben pedig ilyen időkben nem kéne kicsinyes marhaságokon veszekedni, de ők tudják.

Szele Tamás