Én ma tényleg nem erről akartam írni, hanem a zaporizzsjei atomerőműről, de ez a veszély közelebb van – bár az meg nagyobb, mert ha nukleáris szennyezés szabadul el, az aztán nem fog ismerni határt, sem schengenit, sem uniósat. De ez a probléma frissebb: dióhéjban megpróbálom elmagyarázni, mi a baj az uniós tagság megerősítéséről szóló törvény javaslatával.

Bár elfér mogyoróhéjban is: az, ami Cameronnak volt a Brexittel. Akkora képtelenségnek tartotta minden épeszű ember, hogy a végén sikerült. De vegyük a hírt. Dr. Ujhelyi István ma hosszú közleményt adott ki az MSZP Facebook-oldalán, aki kíváncsi, olvassa végig ott.

„Népszavazást kezdeményezek az uniós tagságunk megerősítéséről! Soha ilyen komoly és valódi veszély nem fenyegette még Magyarország uniós tagságát, mint most, amikor világos és egyértelmű lett, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormány képtelen teljeskörű kompromisszumra jutni az Európai Bizottsággal és a hazánknak járó források egy részét bizonyosan elveszítjük. Miután a jogállamisági eljárás végén a kormány bűnei miatt nyilvánvalóan megbüntetik Magyarországot, a Fidesz propaganda-gépezete bizonyosan teljes gőzerővel az Európai Uniót fogja hazug mód vádolni és hazug mód felelőssé tenni a családok megélhetési válságáért. Orbánt és rendszerét eddig sem az értékek, hanem kizárólag az uniós pénzek tartották az európai közösségben, vagyis, ha a pénzcsap elzáródik, nem lesz, ami az Unióban tartsa a rezsim vezetőit. Az általuk hozott hatályos szabályok szerint ráadásul a nép egyetértő szavazata nélkül, saját maguk dönthetnek erről. Mindezek miatt egyértelmű, hogy radikális lépésre van szükség: népszavazáson, de minimum egy, a jelenlegi kormány kezét megkötő törvényben meg kell erősítenünk hazánk uniós tagságát!”

Minden szó igaz, nem is azzal van a baj, de hogyan képzeli el ezt a vállalkozást?

„A következő napokban ennek megfelelően hivatalosan is be fogom nyújtani az illetékes választási bizottságnak azt a jogászokkal egyeztetett kérdést, miszerint „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” A hatályos szabályoknak és a célnak egyaránt megfelelő kérdés. Ha politikai nyomásra elkaszálják, újból és újból, másként megfogalmazva be fogom nyújtani. Miután hazánk európai közösséghez való tartozása sorsdöntő közös ügyünk, ezért biztos vagyok benne, hogy minden Európa-párti politikai és civil mozgalom egyetértően csatlakozni fog a kezdeményezésemhez. Az MSZP parlamenti frakciója ezzel párhuzamosan be fogja nyújtani azt a törvényjavaslatot, amelyet a népszavazási kezdeményezés akar kikényszeríteni a magyar választók akaratának megfelelően. Amennyiben a Fidesz parlamenti többsége nem fogja ezt is lesöpörni és semmibe venni – ahogyan tette azt egy korábbi, napirendre sem engedett ellenzéki alkotmánymódosító javaslattal –, úgy nem lesz szükség a referendumra. De, ha a Fidesz elzárkózik attól, hogy hosszútávon és egyértelműen megerősítsük az értelmezhető alternatíva nélküli európai uniós tagságunkat, akkor mindent el fogunk követni azért, hogy mozgósítsuk Magyarország európai többségét és népszavazáson akadályozzuk meg, hogy a Fidesz képes legyen kivezetni minket az Unióból.”

Tovább idézni nem is érdemes, mert látjuk a lényeget. Tehát: Magyarország uniós tagságáról, illetve kilépéséről nem népszavazás dönt. Hanem a kormány javasolhatja a mostani jogi feltételek szerint, igaz, kétharmados támogatás kell hozzá, de minő csoda, van nekik olyan. Az téveszt meg sokakat, hogy a belépés kapcsán valóban tartottak 2003-ban egy ügydöntő népszavazást (bár még az akkori jog is adott volna lehetőséget az akkori kormánynak, hogy ezt a lépést kihagyja, de nem tette).

Akkor miről szólna tehát a népszavazás?

Az uniós tagság iránti elkötelezettséget megerősítő törvényről, arról lehet referendumot tartani, magáról a tagságról nem. Az ugyanis nemzetközi szerződésből eredő elkötelezettség, és az alaptörvény tiltja róla a népszavazást. Viszont mit írt erről Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens 2020. december 7-én?

„Ellenben, amit meg lehet tenni, az egy olyan népszavazást kezdeményezése, ami nem engedi meg, hogy az Országgyűlés a kilépés mellett döntsön. Ez nem érint semmilyen nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettséget, az Országgyűlést kötelezi, és kellően egyértelmű.”

Ha pedig az Országgyűlés törvényben kötelezi el magát az uniós tagság mellett, akkor ugyebár nem hozhat törvényt az ellenkezőjéről. Ha el nem kötelezi magát, úgy lehet népszavazást kezdeményezni – de nem az uniós tagságról, hanem a most már elég sokat emlegetett törvény ügyében. Jogi szempontból rendben volna minden. Miért óvok tőle mégis mindenkit?

Mármint azon túl, hogy információim szerint holnap ugyanilyen vagy nagyon hasonló lépésre készül a Jobbik is, és velük én egy utcába sem vagyok hajlandó bemenni.

Kérem, tekintsük a 2003-as, elvileg ügydöntő népszavazás adatait!

Akkor a résztvevők 83,76%-a támogatta a belépést, a részvételi arány pedig 45,62%-os volt.

Egy olyan történelmi helyzetben, pillanatban vett részt a referendumon a választók nem több, mint 45,62%-a, amikor minden és mindenki Európába kívánkozott. Érvényes lenne ma ez a népszavazás?

Nem lenne érvényes.

Ugyanis az alaptörvény 8. cikke világosan kimondja:

„Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.”

2003-ban ez nem teljesült, de akkor más volt a szabályozás. Viszont azóta is makacsul tartja magát a közvélekedés, kurta kocsmától művelt körökig, hogy belépni is, kilépni is csak népszavazással lehet, és ebben az esetben a kormány ezt ki tudná használni. A következő forgatókönyvek elképzelhetőek:

1. Az Országgyűlés vita nélkül megszavazza az Ujhelyi dr. által javasolt törvényt, ez esetben semmi baj, de annyira valószínű, mintha én kozák egyenruhában, tangóharmonikázva járnám a gopakot a Keleti előtt hajnali kettőkor.

2. Az Országgyűlés már csak rutinból is lesöpri a javaslatot, innentől jön egy kis – elhúzódó – harc, többször is beadják, többször is elutasítják, közben eljön a tél. Végül megindul a népszavazási kezdeményezés.

3. Ehhez össze kell gyűjteni hóban-jégben a százezer aláírást, amit vagy elfogad az Országos Választási Bizottság, vagy nem.

4. Közben a pártsajtó – úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti – elnevezi az egészet „uniós tagsági népszavazásnak”, hogy egyszerűbb legyen leírni, amitől a választók legalább háromnegyede azt fogja hinni, hogy ő most tényleg a tagságra vagy az ellen szavaz.

5. Vagy nem szavaz, de tegyük fel, az OVB elfogadja, és lesz referendum. Minek következtében halllali-halihó, lesz kampány is!

6. Mely kampány már teljesen össze fogja mosni az uniós tagságot és az annak megerősítéséről szóló törvényt. Ráadásul tél lesz, és ha addig nem dől el az ukrajnai háború, cefetül hideg is: aki tud fűteni, az az ára miatt lesz elégedetlen, aki nem tud, a hideg miatt.

7. A kampányig már általános lesz a vélekedés, hogy vagy az Unió miatt fázunk, mert támogatja Zelenszkijt (a többség így fogja megfejteni a kérdést), vagy Putyin miatt, aki nem ad gázt vagy drágán adja (ez lesz a gondolkodásra hajlamos kisebbség véleménye).

8. Eljön a népszavazás napja, a kormánypárt minden emberét mozgósítja, a nem-kormánypártiak közül elmegy szavazni, aki akar meg aki bír, a részvételi arány függvényében várható az eredmény.

9. Ami vagy az lesz, hogy a népszavazás nem érvényes, vagy amennyiben mégis érvényes, hát a törvényt vagy meg kell hozni, vagy nem.

Mármost ha nem érvényes, az hatalmas adu a kormány kezében egy kilépési terv esetén, mert azt fogják mondani: „Hazánk lakosságának nem volt fontos az uniós tagság”.

Ha érvényes, de a „nemek” győznek, akkor azt mondják majd: „Hazánk lakossága egyértelmű nemet mondott az uniós tagságra”.

Egyedül akkor kell visszakozzanak, ha érvényes is, és az „igenek” győznek, és akkor legfeljebb nagy késéssel, vajúdva, de valamikor meghozzák a törvényt. Egyszer és majd. Aztán hatályon kívül helyezik egy zajosabb időszakban, amikor másra figyelünk.

Szóval, a dolog hibája az, hogy három esetből kettőben törvényszerűen rosszul jár az Európa-párti többség, ugyanis mikor Putyintól, Zelenszkijtól, gázártól és háborútól függetlenül vizsgálták az uniós tagság népszerűségét a magyar lakosság körében, utoljára idén február elején, akkor az jött ki, hogy:

„A megkérdezett magyarok 62 százaléka válaszolt úgy, hogy alapvetően jó dolognak tartja hazánk uniós tagságát, 33 százalékuk semleges a kérdésben, és mindössze 9 százalék felelt nemmel. Ennél még többen, 79 százaléknyian gondolják úgy, hogy Magyarországnak előnyére vált az uniós tagság, és mindössze 19 százalék van azon a véleményen, hogy nem lett jobb a helyzet.”

Tehát nem az alapvető véleménnyel lehet (és szerintem lesz is) baj, hanem az azóta változott politikai- és propagandatérrel, amiben élünk. Az nem kétséges, hogy ennek a népszavazásnak a kampányát a Putyin-Zelenszkij, háború-béke ellentétre fogja a magyar kormány felépíteni, a „gáz vagy nem gáz” jegyében, és aki eléggé fázik, valamint eléggé ostoba is, el fogja nekik hinni, hogy ha nem leszünk uniós tagállamok, akkor nem fog fázni.

A britek ennél kisebb hazugságok hatására hozták meg abszurd döntésüket, amit azóta is bánnak. David Cameron annak idején kiváló és pontos adatok ismeretében tette fel a kérdést a Brexitről, hirdette meg a népszavazást és halálosan biztos volt abban a statisztikák alapján, hogy Britannia művelt népe borzadva fogja elutasítani az ötletet. Britannia művelt népe pedig megszavazta, bár minimális többséggel. David Cameron másnap lemondott és azóta kerüli a nyilvánosságot.

De hogyan szavazhatták meg? Ahogyan majd mi is: a propaganda zajában rengetegen nem fogják átgondolni, miről szavaznak, és elhiszik, hogy gázról, olajról, Putyinról, Zelenszkijről szól a referendum.

Aztán majd csodálkoznak, mikor mindenhova vízumot kell kérjenek és az árak még magasabbak lesznek, hiszen már nem lesz Unión belüli vámmentesség. Még külföldre sem mehetnek ki dolgozni, hogy pénzt keressenek.

Mindenesetre háborús helyzetben, az orosz propaganda legaktívabb napjaiban (a Brexit idején negyed-ennyi kapacitással nem dolgoztak az olginói srácok, mint most), az érzelmi alapú és manipulált szavazások korában én ezt a javaslatot nem vetettem volna fel, mert pontosan hatvanhat százalékos esélye van annak, hogy biankó csekket adjon a magyar kormány kezébe egy uniós kilépéshez – bármikor, amikor kedvük lesz hozzá.

Ha mégis lesz népszavazás, akkor viszont azt mondom, mindent tegyünk meg a törvény meghozatala érdekében, akkor már nem lesz más hátra, mint előre.

De mondom: Cameron szellemét érzem átsuhanni a szobán.

Annak ellenére, hogy Cameron még él.

Ne legyen igazam.

Szele Tamás