Nem tehetek róla, Gajdics Ottó mai írásáról az óvodai középcsoport jut eszembe, mert ott szokás ujjal mutogatni egymásra, a nyelveket nyújtogatni és az bizonygatni, hogy „a Pisti hülye!” „nem iiis, a Jani a hülye!” „nem iiis, a Pisti a hülye!” és ez eltarthat akármeddig. Okos ember nem is kezdi el az ilyesmit, én most mégis válaszolok rá.

Éspedig azért teszem, mert attól félek, hogy esetleg pár felületes olvasó érvelésnek tekinti Gajdics úr (igen, úr, kedves kommentben reklamáló olvasó, én nem fogom sértegetni nyilvánosan, és nem fogok azért sajtópert veszíteni, hogy maga fél másodpercig valamivel kellemesebben érezze magát a szokásosnál, mindenkit úrnak hívunk, kivéve a hölgyeket) nyelvöltögető-kiabáló performanszát. Nem érvel: állít, éspedig sértődötten, vádaskodva teszi. Akkor vegyük az írást, aminek a felcíme és a címe:

„ŐRZŐK LÁZADÁSA – A LEGSZEBB AZ, AMIKOR A GLOBALISTA PROPAGANDA PROPAGANDISTÁZIK

Összeesküvés-elmélet és -gyakorlat”

is arra utal, hogy a konteók igazak, az összeesküvések nem elméletek, és induljon mindenki boszorkányt, vagyis független sajtómunkást égetni. De az első bekezdés már eligazítja, aki beleolvas:

„Amikor a globalista haladárok a nemzeti konzervatív álláspont lejáratásával, hiteltelenítésével kísérleteznek, rendszeresen vádaskodnak oly módon, hogy összeesküvés-elméletek gyártóiként állítanak be bennünket. Ám egészen döbbenetes, amikor azt tapasztaljuk, hogy – ellentétben a vádakkal – nem mi szövünk összeesküvés-elméleteket, hanem maga az összeesküvés rajzolódik ki a szemünk előtt, amiről a libernyákok nemes egyszerűséggel összevissza hazudoznak.”

Mindezt pedig arra alapozza az úr, hogy az ő ferde logikája szerint az ukrajnai háború elhúzódása bizonyítja, hogy az Egyesült Államok harcol ott az Oroszországi Föderációval, nem az ukránok, mert ha Amerika nem szállítana fegyvereket Ukrajnának, már nem lenne háború.

Az igaz, hogy nyugati fegyverek nélkül ott már nem lenne háború, de nem lenne Ukrajna sem, ami Gajdics mestert a jelek szerint a legkevésbé zavarná itt, a kies Budapesten, neki mindegy, persze ha ide is benézne pár orosz taktikai zászlóaljcsoport, biztos benne, hogy ő a nyertes oldalon állna. Az a csecsen vagy burját katona nem tudna erről, akinek megtetszene az okostelefonja, az autója vagy a háza, és attól tartok, nem lenne idő eszmei alapokon elmagyarázni, miszerint oroszbarát káderről van szó, a rendszer oszlopáról. Az ilyen emberekről mindig Sinkovits Imre jut eszembe, aki „A tizedes meg a többiek”-ben – bár csak pár szót tud oroszul – egyszer csak elbődül: „Já bálsoj kommunyiszt!” Ami akkor is mérsékelten lett volna hasznos valós harci körülmények között, maximum filmben ment el, ott is poénnak, de manapság még annyi eséllyel sem lehetne hasznosítani az ilyen pecsovicskodást, mint akkor.

De térjünk vissza az ismertetett tézisekhez, melyekből a legelsőt, miszerint világösszeesküvések igenis léteznek és azokat csak a soroscsicska „rettenetesen független-objektív sajtó” tagadja, mert hatalmas összegekkel fizetik meg ezért, most lépjünk tovább, mert Gajdics – miután ismertet néhány, általa szignifikánsnak vélt mozzanatot a háború eddigi történetéből – Bogár Lászlóhoz fordul, Alekszandr Dugin legjobb magyar tanítványához és megfejti, miért zajlik a háború!

Erre a kérdésre magam is hasztalanul kerestem a választ mindeddig, de van egy olyan érzésem, hogy Moszkvában és Kijevben sem tudják. Zajlik, tévedésből, Putyin felemelt egy akkora követ, hogy már nem bírja letenni – súgja az én megérzésem, bár érvekkel nem tudnám bizonyítani. Gajdics és főként Bogár mélyebbre hatoltak a dolgok elemzésében. Idézem:

„A már emlegetett Bogár László úgy fogalmazott a Háttérkép című műsorban, hogy olyan bonyolulttá és összetetté vált a világ hatalmi szerkezete, hogy a nem létező globalista háttérhatalom nem tudja már átlátni és kezelni. Ezért vissza akarja bontani egy alacsonyabb összetettségi állapotba, hogy uralni tudja. Ezt a célt szolgálja a kiprovokált orosz agresszió, a háború következtében kirobbant energiaválság, és az egyre fenyegetőbb gazdasági világválság. Putyin felelősségét Bogár László szerint nem csökkenti, sőt növeli, hogy hagyta magát provokálni. De végtelenül leegyszerűsítő az a megközelítés, hogy a gonosz oroszok megtámadták az ártatlan Ukrajnát.”

Háttérhatalom. Ez tehát egy olyan mindenható, mindenütt jelenvaló, ám sátáni szervezet, amely ezek szerint túlbonyolította a világot, melyen uralkodik – megtehette, hiszen minden hatalmában áll, övé minden pénz és vagyon, energiahordozó és nyersanyag – most meg lebutítaná, de nem bírja. Akkor mégsem mindenható – meg mintha más részről olyant is olvastam volna a kormánysajtóban, hogy a világ minden energiahordozója és nyersanyaga az Oroszországi Föderációban található, de legalábbis a legnagyobb részük. Ami meg nem, az majd hozzájuk kerül úgyis, hiszen a hivatalos moszkvai ideológia szerint „Oroszország határtalan”. Az orosz agresszió tehát kiprovokált, ott sétáltak az orosz csapatok a nyírfácskák között az ukrán határon, balalajkázva, mikor úgy érezték, hogy az ukránok megtámadhatják őket, és inkább ők támadtak először, merő egy önvédelemből... Az energiaválság meg kicsit sem az orosz fél bűne, aki nem szállít gázt, olajat, pedig az a kettő, amivel még szabad neki kereskedni, az energiaválságot is és a gazdasági válságot is a gonosz Háttérhatalom idézte elő, mely vérünket kívánja inni. Olyan ugyanis a történelem folyamán még sosem volt, hogy háborús időkben rosszul ment a gazdaság és válságba került. Az most van először.

„Szerintem ha mindezt végiggondoljuk, bátran kijelenthetjük, hogy aki ezek után Putyin-pártiságnak minősíti az amerikai globalista hatalmi körök és a politikai céljaikat velük elérni szándékozó multinacionális világcégek szerepének és felelősségének felvetését, az a Biden-adminisztráció és a Soros-hálózat hátsó feléből ki sem látszó lakájmédia propagandistája.”

Ügyes. Határozottan ügyes, előre vádolja meg a kritikát, olyan ez, mint Tutankhamon sírkamrájának bejáratánál a fáraó átka: „Gyors szárnyakon száll a halál arra, aki a fáraók sírjához merészel nyúlni” – aztán ha jönnek a sírrablók, jól meg vannak átkozva, ha nem jönnek, ott áll pár ezer évig a Halál a szemöldökfán és tollászkodik, mármint az átkozódó elképzelése szerint. Aki ezek után egy szót is mer szólni, az, mint írva vagyon, „a Biden-adminisztráció és a Soros-hálózat hátsó feléből ki sem látszó lakájmédia propagandistája”.

Szűrjük le a tanulságot: két elmélet verseng most Gajdics Ottó értelmezése alapján a magyar köztudatban.

Az egyik szerint Oroszország megtámadta Ukrajnát és emiatt háború zajlik, mely a mi állapotainkra is kihat, méghozzá negatívan. Ez az elmélet Gajdics szerint hazugság.

A valóság ezzel szemben az, hogy a Háttréhatalom gyíkemberei által irányított Egyesült Államok fondorlatosan rábírta Ukrajnát, hogy ne támadja meg Oroszországot, ellenben ha az megtámadja őt, elvetemült módon védekezzen és ne hagyja magát, pedig alig pár tízmillió ember halála és/vagy szenvedése árán béke lehetne (ezek természetesen ukránok volnának). A Háttérhatalom szervezett meg mindent, aki tagadja, az hazudik és a Háttérhatalom embere. Ez igaz, mert Gajdics mester ezt mondta.

A középkorban is azért volt aszály időnként, mert a boszorkányok eladták az esőt, ezt mindenki tudja.

Emiatt is jut eszembe Gajdics Ottó mennydörgéseiről a Malleus Maleficarum, a Boszorkányok Pörölye, a hírhedt középkori inkvizíciós kézikönyv. Annak volt a mottója:

„Haeresis est maxima, opera maleficarum non credere”

vagyis:

„A legnagyobb eretnekség nem hinni a boszorkányságban.”

A boszorkányságban való hitre szükség van, mert magyarázatot ad a feltételezése minden bajra. Hazug magyarázatot, de magyarázatot.

A Háttérhatalomban is ezért kell hinni annak, aki hajlamos rá.

És annak, aki szereti, ha hazudnak neki.

Szele Tamás