Nos, ma egy kis kremlinológia következik, amit az ember néha komikusnak érez, néha hiábavalónak, hiszen nyugodtan lehetne az is a címe az ilyen írásoknak, hogy „a cári udvar hírei”, de azért általában célravezető elemezni, hogy mi történik a Kreml bástyáin belül. Most például arról érkezett hír, hogy Alekszandr Haricsev rövidesen lemond.

No, és akkor mi van, jegyzi meg a magyar olvasó, akinek Haricsev neve nem mond semmit, benéz a ló az ablakon? Az nem várható, de maga az eset figyelemreméltó. Először is el kell mondanom, hogy a hír forrása a Meduza, amire lehet mondani, hogy „de hiszen az ellenzéki lap, amit száműzetésben szerkesztenek”, azonban nagyon jó, pontos forrásai vannak az orosz Elnöki Adminisztráción belül, eddig még sosem tévedtek az onnan érkező információik.

Akkor először is lássuk, kicsoda Alekszandr Haricsev, mert ugyan nem első vonalbéli politikus, de mégis a mostani orosz rendszer egyik kulcsembere. Haricsev Szergej Kirijenko egyik legtapasztaltabb munkatársa. Még a 2000-es évek elején a Volgai Szövetségi Körzet elnöki meghatalmazottjaként dolgozott, amelyet akkoriban Kirijenko vezetett. Hariscsev ezután az elnöki adminisztrációba került, ahol a Belpolitikai Igazgatóság helyettes vezetője lett. Az Elnöki Adminisztrációban 2009-ig dolgozott, majd négy évet töltött a Renovánál. Ezt követően ismét Kirijenkóval kezdett együtt dolgozni, ezúttal a Roszatom állami vállalatnál, amelyet a 2010-es évek közepén vezetett. a Roszatomnál Hariscsev volt a felelős a politikai szervezésért: egységének alkalmazottai választási kampányokat folytattak a Roszatomhoz lojális jelöltek számára azokban a városokban, ahol a vállalat fiókjai találhatóak.

Kirijenko 2016-ban a Kremlbe költözött, és Hariscsev hamarosan csatlakozott hozzá. Az elmúlt években Hariscsev munkatársai voltak azok, akik részt vettek a kormányjelöltek (különböző szintű) választási kampányaiban. Például Hariscsev volt az, aki felügyelte a 2018-as elnökválasztást, a 2020-as alkotmánymódosító szavazást (amely „érvénytelenítette” Putyin elnöki ciklusát) és a 2021-es dumaválasztást. Emellett Hariscsev személyesen kezelte a „problémás” kormányzói kampányokat: a Primorszkiji Terület vezetőjének újraválasztását 2019-ben és Szentpétervár kormányzójának megválasztását ugyanebben a 2019-es évben (amelyet a Kreml által támogatott Alekszandr Beglov nyert meg).

Hariscsev alatt a Kreml által kívánt választási eredményeket nemcsak a szavazóhelyiségekben elkövetett közvetlen csalással és az állami alkalmazottak által leadott szavazatokkal, hanem „vállalati mozgósítással” is biztosították. Emellett Hariscsev alatt a Kreml elkezdett nagyobb mértékben támaszkodni az általános kültéri választási hirdetésekre – és a várható választási eredményeket előre az ellenőrzött média „kezébe” adta. Amelyeket aztán rendszerint túlteljesítettek.

Ha valaki most azt gondolná, hogy Haricsev az orosz Kubatov – szép ennek a mondatnak a spontán iróniája – az egyáltalán nem téved nagyot.

Miért távozik Haricsev?

Hivatalosan „egészségügyi okok miatt”, úgy szokás, mármint, ha az embert nem gyorsított eljárással nyugdíjazzák, egy magas épület ablakán keresztül. Más információk szerint Hariscsev lemondásához magas rangú biztonsági tisztviselők ragaszkodnak, akiknek „panaszaik” vannak „az ukrán területek Oroszországhoz csatolásáról szóló „népszavazások” megszervezése miatt. A „népszavazásokat”, amelyekért többek között Hariscsev irodája volt felelős, az orosz hadsereg fronton elszenvedett vereségei miatt többször elhalasztották. Aztán szeptember végén sor is került rájuk, de november elején az orosz hadsereg kénytelen volt visszavonulni az elcsatolt Herszonból.

Itt történt a baj. Míg Haricsev csak belső választások szervezésével foglalkozott és csak a saját stábja tudta, mire megy el és mennyi pénz, nem volt semmi baj, de ezeket a népszavazásokat értelemszerűen úgy kellett megszervezni, hogy bevonták a hadsereget, a Kreml „politikai technológusait”, az Elnöki Adminisztráció tisztviselőit, és – az FSZB hivatalnokait is. Ők voltak azok, akik enyhén szólva is meglepődtek a kampányok költségein, az elköltött összegeknek már nem is a mennyiségén, hanem egyenesen a nagyságrendjén, és mikor kiderült, hogy bár a népszavazások a kívánt eredménnyel jártak, de semmiről nincs komoly elszámolás, sőt, ez az óhajtott eredmény (amit elértek, ahogyan elértek) a Kremlnek gyakorlatilag semmire sem jó, hiszen a megszállt területeket az ukránok vagy visszafoglalják, vagy az oroszok vonulnak ki róluk maguktól, tehát semmit sem legitimáltak a referendumok, elkezdték követelni Haricsev – legalább Haricsev – távozását.

Miért fontos ez?

Azért, mert Haricsev nem csak ezzel foglalkozott. Ő volt az összes oroszországi választás kurátora az Elnöki Adminisztráció politikai blokkján belül, ő felelt az összes választásért, így ő foglalkozott Putyin 2024-es elnökválasztási kampányával is. Az utódjának nem lesz könnyű dolga, mert jóllehet Haricsev patrónusa, Kirijenko maradt a helyén, de Haricsev kapcsolatrendszere nagyon fog neki hiányozni. Tengernyi pénznek kell hiányoznia, ha ezt a régi, bevált szakembert elküldik.

És Haricsevnek volt egy sötét oldala is, mármint sötétebb az eddig vázoltaknál. Igen, létezik olyan. Ő volt az egyik személy, aki felelt az új orosz állami ideológia kidolgozásáért.

Miért, ki kell dolgozni? Ki bizony. Idén februárig nem is létezett hivatalos orosz állami ideológia, annyit lehetett tudni, hogy Putyin kedveli Dugint, olvassa Iljint, erősen konzervatív, még inkább nacionalista és igen vallásos. Tehát, aki akarta vinni valamire, eszerint helyezkedett a politikai palettán. De most már végső formába kell önteni a putyinizmus ideológiáját, és ez nem egyszerű feladat. Az elmúlt hónapokban az elnöki adminisztráció belpolitikai blokkja ultrakonzervatív filozófusokat és történészeket – elsősorban Alekszandr Dugint, Alekszandr Prohanovot és Vardan Bagdasariant – hívott meg „beszélgetésekre” a Kremlbe. Ezek a személyek nem vesznek részt a konkrét kérdésekkel (például a 2024-es elnökválasztás előkészítésével) foglalkozó megbeszéléseken – nekik más munkafrontjuk van. A velük tartott magánbeszélgetések és találkozók kifejezetten ideológiai kérdésekről szólnak – arról, hogy mi Oroszország célja, mit akar.

A Kreml emellett „konzultálni” kezdett Konsztantyin Malofejevvel, a Cárgrád TV-csatorna alapítójával és „ortodox oligarchával” is. Az elnöki adminisztráció belpolitikai blokkjának korábban feszült volt a viszonya az üzletemberrel. Az illető ugyanis 2019-ben úgy döntött, hogy a közéleti politizálásba kezd, és csatlakozott az Igazságos Oroszország párthoz – úgy tudták, hogy ő fogja finanszírozni a párt megújulását, és csatlakozik a vezetőséghez. Malofejev azonban megpróbálta átvenni a párt teljes irányítását, ami nem tetszett sem a Kremlnek, sem a párt jelenlegi vezetőinek, tehát átmenetileg parkolópályára tették.

A Kremlhez közel álló források szerint Malofejev, Dugin, Prohanov és Bagdasarjan segítenek a Kremlnek „egy új ideológia körvonalainak megérzésében”. Mind Szergej Kirijenko, a Kreml politikai blokkjának vezetője, mind a legközelebbi munkatársai – például Alekszandr Haricsev, az Államtanács ügyek osztályának vezetője és Szergej Novikov, a közprojektek osztályának vezetője – „ideológusokkal” találkoznak. Nyilván még Dugin közülük a legtehetségesebb, bár a legőrültebb is: az az ijesztő, hogy az ő kifejezései (például a „népi háború”, a „Sátán elleni harc”) már fel-felbukkannak Kirijenko, sőt, Putyin nyilvános megszólalásaiban is.

Más jel is mutat arra, hogy Haricsev ezen az „új ideológián” dolgozott. Épp ma egy hónapja derült ki, hogy a Kreml új egyetemi tantárgyat akar bevezetni, „Az orosz államiság alapjai” címmel, az új tárgy kidolgozását a Kreml belpolitikai blokkja felügyeli, amelynek élén Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció első helyettes vezetője áll. Az Elnöki Adminisztráció Közprojektek Hivatala helyett, amely hagyományosan egyetemekkel dolgozik, ez az osztály az Államtanács ügyeinek támogatásáért felelős, ez egy olyan egység, amely általában választási kampányokkal foglalkozik. A szervezetet Alekszandr Haricsev vezeti, aki Kirijenko közeli szövetségese.

A Kreml terve szerint a nem bölcsészhallgatók egy évig, a bölcsészhallgatók több évig, a történészek és politológusok pedig a teljes tanulmányi idejük alatt tanulják majd a tárgyat. Az új „tudomány” alapjait a Szocsiban megrendezett „Oroszország DNS-e” tudományos és oktatási konferencián rakták le, amelyet a Tudományos és Oktatási Minisztérium támogatott. (Örök kár, hogy errre Európa DNS-ét nem hívták meg ezek szerint). Alekszandr Haricsev, az Elnöki Államtanács tevékenységét támogató adminisztráció vezetője például azt mondta, hogy a jövőbeni „Az orosz államiság alapjai” tankönyvi kurzus kidolgozásának legalább három összetevőből kell állnia, és „a nemzeti célok, a történelmi tapasztalatok és a szociológiai kutatás keretét kell tartalmaznia.” Ugyanakkor a tisztviselő hozzátette, hogy az Oroszország megőrzését és fejlődését szolgáló „nemzeti céloknak” a következő öt összetevőre kell épülniük: hazafiság, állampolgári bizalom, harmónia, szolidaritás és család.

Mármost, ha ennek az ideológiának kiesik az egyik kereke Haricsev távozásával, akkor ki fogja koordinálni, megszerkeszteni, használhatóvá tenni, „meghúzni” úgy, hogy ne szaladjon tőle világgá, aki meghallja? Dugin? Ő ugyan nem, erre nem alkalmas, őt nyersen, hígítás nélkül nem is ajánlott fogyasztani. És mások sincsenek az ideológusok között, akik alkalmasak volnának a feladatra. Valószínűbb, hogy a nagyívű terv megbicsaklik, vagy leáll, vagy csak részben valósul meg, mint még annyi más merész orosz ötlet.

Ez viszont azt jelenti, hogy a Kreml keményvonalasainak (Kirijenko, Nariskin, Sojgu és Patrusev) idén, év elején még megtörhetetlennek hitt befolyása kissé háttérbe szorul az „új keményvonalasok”, „új szilovikok” pozícióihoz képest, akik közé Prigozsin, Kadirov és elképzelhető, hogy Szurovikin tábornok tartozik. Kemények ők is, csak másként, sokkal veszélyesebben, ők szorgalmazzák például a „nem hagyományos harcmodor” bevezetését a jelenlegi háborúban és ők szeretnének taktikai nukleáris fegyvereket is bevetni a fronton.

Ebben a bojárklikkek között dúló hatalmi harcban nekünk nincs kinek „drukkolni”, nincsenek „jók” és „rosszak”, a mi szempontunkból mindegyik végeredmény rossz, csak legfeljebb másként. Az „új szilovikok” és a „régiek” közötti harc finom jele pldául az is, hogy Putyin tegnap kitüntette ugyan Szemjon Pegov „milbloggert”, háborúpárti propagandistát, aki az „újak” támogatói közé tartozik (azért kapta az elismerést, mert tudósítás közben aknára lépett, bár ne sérült meg súlyosan), de Peszkov sajtószóvivő ma közölte, hogy az elnök „egyelőre nem kíván személyes találkozót tartani a többi milbloggerrel”, tehát maga Putyin is tartani próbálja a kényes egyensúlyt.

Viszont Haricsevet feláldozta, és vele bukhat az új, nacionalista orosz ideológia is. Emiatt pillanatnyilag Prigozsinék állnak valamivel jobban.

Hogy mi lesz a végeredménye a hatalmi harcnak, azt ember meg nem mondhatja egyelőre, a legjobb az volna, ha nem is lenne ilyesmi és valami egészen más, új következne az orosz történelemben ennek a háborúnak az ilyen vagy amolyan vége után – de ébredjünk fel, erre semmi esély.

Mindenesetre hogyha Haricsev véletlenül mégsem távozna, az is jelent valamit, azt meg, hogy a távozása mit jelent, a fentiekben mutattam be.

Hölgyeim és uraim, a cári udvar híreit olvasták.

Szele Tamás