Forgókínpad

Forgókínpad

A japán kacsa

2022. november 28. - Szele Tamás

Úgy kezdeném, hogy az vesse a kollégákra az első követ, aki nem lusta hozzá, olyan esetet fogok bemutatni, amelyben a fél világsajtót bolondították el: mivel pedig a világsajtó, természetéből fakadóan a kooperációra épül, elég volt a legelején elhinteni a konkolyt, terjedt utána a szamárság magától.

orosz-japan_november_28.jpg

A világsajtó révén a magyarba is eljutott a „hír”, nálunk többek között az Index közölte tegnap, miszerint:

Titkosszolgálati levelekből kiderült: Putyin Japánt akarta megtámadni Ukrajna helyett”

Lássuk, miről lenne szó?

Oroszország 2021 nyarán Japán megtámadására készült, hónapokkal azelőtt, hogy Vlagyimir Putyin elnök teljes körű inváziót indított volna Ukrajna ellen – derül ki egy, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) egyik informátorától származó levélből, amelyet a Newsweek közölt.

A március 17-i keltezésű e-mailt „A változás szelének” nevezett ügynök küldte Vlagyimir Oszecskin orosz emberi jogi aktivistának, aki a Gulagu.net korrupcióellenes honlapot vezeti, és jelenleg Franciaországban él száműzetésben.

Az FSZB-ügynök rendszeresen ír üzeneteket Oszecskinhez, amelyekből kiderül, hogy milyen düh és elégedetlenség uralkodik a szolgálaton belül a háború miatt, amely akkor kezdődött, amikor Putyin február 24-én megszállta a szomszédos Ukrajnát.

2021 augusztusában Oroszország „elég komolyan készült egy lokalizált katonai konfliktusra Japánnal” – írta az ügynök egy Oszecskinhez küldött márciusi e-mailben. Az FSZB-ügynök azt sugallta, hogy Oroszország ehelyett inkább úgy döntött, hogy hónapokkal később megszállja Ukrajnát.

Nagy volt a bizalom, hogy az országok az éles konfrontáció, sőt a háború szakaszába lépnek. Hogy végül miért Ukrajnát választották a háborúra, arra másoknak kell válaszolniuk”

olvasható az egyik levélben. A levelek ezenfelül részletezték a Japánt célzó hadviselést, miközben beindult az orosz propagandagépezet is, amely hatalmas lendülettel „nácinak” és „fasisztának” bélyegezte a japánokat.”

Akkor lássuk. Az orosz–japán viszony mostanság nem a legfelhőtlenebb, de egyezzünk meg: sosem volt az. Tavasszal valóban volt némi orosz kardcsörtetés a Kuril-szigetek ügyében, de az március elején volt és idén, nem tavaly, írtam is róla. És annak oka volt: akkor jelentették be az első szankciókat, zárolták a külföldön tartott orosz vagyonokat, a Kreml minden zsarolási potenciálját bevetette, hogy egy-két olyan országot kitántorítson az ellene született összefogásból, amit valamiért vagy valamivel képes volt fenyegetni. És a Kuril-szigetek ügye mindig ott van, kéznél, a polcon áll a Kreml éléskamrájában, eltéve befőttnek: ha kell egy jó kis casus belli, elő lehet kapni. Most háború nem lett, csak nagyon megromlottak az addig sem túl baráti kapcsolatok, konzulokat tartóztattak le, utasítgattak ki, szóval business as usual. De tavaly nyáron, mikor már tartottak az orosz csapatösszevonások „hadgyakorlat” címén az ukrán határon, nem egyszerűen ostobaság lett volna Japánt megtámadni – az nem szokta zavarni Moszkvát – hanem lehetetlenség is.

De hát honnét veszik ezt a dolgot? Ott írja a cikk: a Newsweekből. Vegyük elő azt is. Itt van. Nagyjából ugyanaz olvasható benne, mint a magyar változatban, csak kicsit bővebben. Tehát a Newsweek a gulagu.net-től, pontosabban Oszecskintől kapta volna az információt, akinek egy, „A változás szele” álnéven levelező FSZB-ügynök küldte volna el.

Akkor lássuk a gulagu.net-et, ami egy létező, teljesen hiteles orosz ellenzéki portál, kicsit csapongó és rendszertelen ugyan, de a jóindulatához és jóhiszeműségéhez nem férhet kétség. A Newsweek szerint ez a történet a 2022. március 17-i levélben szerepel.

Mely levél létezik, a nyelvezete szakszerű, nem is csoda, hogy a tényfeltáró újságírás egyik legnagyobb szaktekintélye, a bolgár Christo Grozev is azt mondta, mikor megmutatták neki, hogy a szerzője valóban FSZB-tiszt lehet. Itt olvasható. Ez kéne legyen az ősforrás.

Csak van egy apró hibája. Egy szó nem sok, annyi sem esik benne Japánról. Elsősorban stratégiai-taktikai kérdésekről szól, meg egy Oroszországon belüli, hamis zászlós „terrortámadás” lehetőségéről, de Ázsiából csak Kínát említi, egyszer, egy félmondatban, Japán szóba sem kerül.

Ezért külön hálás vagyok, ugyanis este, mikor már terveztem ezt az írást, de még nem olvastam végig a levelet, úgy gondoltam, meg kell majd keresni az ügyben Oszecskint, esetleg Grozevet is, de így már semmi szükség rá, sok munkát meg lehetett spórolni egy kis odafigyeléssel. Szóval: ahol nincs, ott ne keress, márpedig ez az egész rémtörténet kimaradt a levélből.

Innentől kezd érdekessé válni a dolog. Mi szükség volt erre a dezinformációra? A dolog módja kevésbé izgalmas: valaki eljuttathatott egy hamis levelet az amerikai, máig tekintélyes laphoz, ők azt eredetinek hitték, és megírták. Hogy a hamis levél angolul volt vagy oroszul, csak ők tudják, de azzal, hogy hitelt adtak neki, elindítottak egy óriáskacsát, ami a Newsweek-írás megjelenése, vagyis október 24. óta már többször körberepülte a világot.

Megjelent ez az EurAsian Times-tól a Republic Worldig és a német sajtó tekintélyesebb részéig mindenhol, ami tovább növelte a hitelét, nem is csoda, hogy már a magyar médiába is eljutott. A Newsweek hagy még egy annyi egérutat magának, hogy azt írja (az eredeti levélre való hivatkozáson kívül), miszerint:

Igor Susko, a Wind of Change Research Group, egy washingtoni székhelyű nonprofit szervezet ügyvezető igazgatója március 4-e óta fordítja a levelezést oroszról angolra. Az összes e-mailt teljes terjedelmében megosztotta a Newsweek-kel, beleértve a március 17-i tájékoztatót is.”

tehát valamelyik másik mailben esetleg lehet még valami erről, de a levelezés csak előfizetők számára letölthető, márpedig a dollár jelenlegi árfolyama mellett én nem fogok közepes összegeket áldozni arra, hogy vagy megtudjak valamit a dokumentumból, vagy nem – és különben is, alapforrásként a március 17-i levelet jelölik meg, az pedig rendelkezésünkre áll.

Vagy ők kaptak egy hamisított példányt, ami elképzelhető, vagy ha mégsem, úgy gondolhatta a szerző, hogy úgysem fogja senki megkeresni a gulagu.net-et, megtalálni a hivatkozott (de be nem linkelt) forrást és még el is olvasni, ékes orosz nyelven. Ha ezt hitte: rosszul hitte.

Akkor most nézzük meg, hogyan működik ez a legenda? Nyilván a Newsweek tekintélye viszi a hátán, mely lap a világsajtó élvonalába tartozott, bár az Egyesült Államokban már tíz éve nem jelenik meg nyomtatott változatban, csak online. Az várható volt, hogy a fél világ átveszi a történetet, ugyanis nagyon ügyesen valószínűsítették: az orosz sajtóban tavasszal és nyáron valóban volt egy japánellenes hullám, erre itt látunk egy példát idén augusztusból a RIA Novosztyiról, ami szintén az FSZB-re hivatkozik, csakhogy az idei augusztus nem a tavalyi augusztus. Hogy miért mindig augusztus elején tör ki a japánellenesség Moszkvában (meg persze bármikor máskor is, de augusztus elején a leggyakoribb)? Mert akkor van az 1938-as Haszan-tavi csata évfordulója, amit a Vörös Hadsereg vívott a Kvantung-hadsereggel, és a kimenetelét mindenki tetszése szerint ítélheti meg, ugyanis fegyverszünettel végződött.

Tehát az elképzelhető, hogy ha Oroszország valaha is megtámadná Japánt, vagy augusztus elején tenné, vagy május végén, a csuzimai ütközet évfordulóján, ezekről a dátumokról meg szoktak emlékezni. Na jó, de – nem támadja. Japán a NATO globális partnere, már emiatt is őrültség volna háborút vívni ellene, ráadásul a hadra fogható orosz állomány majdnem mind Ukrajnában van, még a mozgósítottak is, a minap volt hír, hogy a távol-keleti Primorszki Terület tengerészgyalogosai valahol Bakhmut táján lázadoznak a rossz ellátás és a nagy veszteségeik miatt, tehát Japán közelében minimális az orosz katonai jelenlét. Nem is lenne kivel támadni. Még tán mivel volna, de utána elszabadulna a Pokol.

És minek? Rendben, a második világháborút lezáró békeszerződést nem kötötte meg Japánnal sem a Szovjetunió, sem az Oroszországi Föderáció, de az a négy kopár sziget, aminek a hovatartozása vitatott, távolról sem ér meg egy konfliktust, azok csak egy dologra jók: állandósított feszültségforrásnak, tartósított casus bellinek, amit szükség és igény esetén elő lehet venni.

Azt már nem is mondom, hogy egy ilyen támadáshoz Kínának is lenne pár szava, Észak-Koreának is, tehát szó sem lehet róla: de akkor mire volt jó ez a rémhír?

Egyszerűen megmondhatatlan, maximum zavarkeltésre alkalmas. Már az gyanús lehetett volna, hogy egy márciusi levélből novemberben lesz világszenzáció, de hát mondom: az eredetiben szó sem esik a Japán elleni támadásról, tehát az érthető, hogy akkor, márciusban miért nem kavart vihart – nem volt mi kavarjon – az nem érthető, most mi szükség volt erre.

Az sem világos, kinek az érdekét szolgálja: a dezinformáció stílusa, hitelesítése, tálalása orosz kézre vall, de épp Oroszországnak ez most nem hasznos (és nem is káros), sőt: más államoknak sem jó semmire.

Mintha csak spontán szülte volna ezt a kacsát a Káosz. Véletlenül. Magától lett. Bár ilyesmik maguktól nem szoktak születni.

Száz szónak is egy a vége: a hír nem igaz, viszont nagyon ügyes hamisítvány, egyetlen kollégát sem hibáztatok, aki hitelt adott neki.

De semmiképpen sem igaz.

Azért mostanság nem árt majd odafigyelni arra a környékre, lehet ez valaminek az első hulláma.

Meglátjuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása