Forgókínpad

Forgókínpad

Revíziós sziréndalok

2022. december 28. - Szele Tamás

Hosszú és bonyolult történet következik, tele hamisításokkal és maszkirovkával, de a jelenség igen fontos: az lesz a történtek tanulsága, hogy minket, mármint Magyarországot valóban bele akarnak sodorni a háborúba. Csak éppen nem Ukrajna, hanem Oroszország. Illetve nem is annyira Oroszország, csak az SZVR, de az nagyon.

revizios_szirenhangok_december_28.jpg

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnapelőtt este Medvegyev volt orosz elnök, aki jelenleg az orosz Biztonsági Tanács és a Katonai-Ipari Bizottság elnökének első helyettese (az elnök Putyin) elkezdett jósolgatni a késő esti órákban. Medvegyevről tudni kell, hogy korábban liberális, európai gondolkodású úriemberként könyvelték el, de a háború kitörésekor véresszájú orosz nacionalista uszítóvá változott, és alig van nap, hogy ne posztolna valami nagyon, bicskanyitogatóan radikálisat a közösségi oldalakra, éspedig minél később posztol, annál durvábbakat mond. Aki ezt most összefüggésbe hozza a politikus véralkoholszintjével, mely az idő előrehaladtával monoton emelkedést mutat, az rosszindulatú: megérzésem szerint éjfél körül Medvegyev szervezetében már többféle tudatmódosító is birkózik a dominanciáért, ne becsüljük le a képességeit, szó nem lehet nála pusztán alkoholról.

Most is jósolt egy csomó őrültséget, amiről írtam is tegnap egy másik lapba, minket a tízpontos próféciából most a negyedik pont érdekel, mely szerint:

Lengyelország és Magyarország elfoglalja a korábban létező Ukrajna nyugati területeit.”

Ez a legenda március óta kering, felhasználták hozzá Zsirinovszkij egy 2014-es térképét is, mint az egy május végi írásomban be is mutattam, volt már sok változata, a legszórakoztatóbb az, amiben a magyar csapatok török támogatással szállják meg Kárpátalját. Szpáhik, janicsárok, akindzsik... no, mindegy, tudjuk, mekkora ostobaság ez. Minden szempontból a végünket jelentené, senkinek sincs ilyen szándéka.

Az ám, csakhogy nézegetem ma az ultrakormánypárti orosz Cárgrád TV oldalát, ami annyiban különbözik a többi orosz kormánypárti médiumtól, hogy míg azok nacionalisták és háborúpártiak, a Cárgrád nacionalista, háborúpárti, bigottan vallásos ortodox és mindemellé még monarchista-imperialista is. Szóval, szórakoztató olvasmány, ha tudjuk, hogy az ott megjelenők köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Látom a címet öles betűkkel:

A JELEK MEGFEJTÉSE. MIT ÍGÉRT MEDVEGYEV A 2023-AS ELŐREJELZÉSBEN IGAZÁBÓL?”

Hát magyarázzátok csak a bizonyítványt, gyerekek, lássuk, mit magyaráztok a negyedik pontról?

Teljesen igaz! Már készülnek rá.”

Mivel ez egy hivatkozást is tartalmaz, megnyitottam, egy nem is olyan régi, december 9-i írásukra mutat. Attól viszont elborult a tekintetem, összevontam a szemöldököm, mint Rózsa Sándor.

EZ KOMOLY. MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG MEGKEZDI UKRAJNA FELOSZTÁSÁT”

Nono. Nono. Lássuk csak!

Az Ukrajna körül Budapesten és Varsóban kirobbant nagy port kavart botrány azt mutatja, hogy mindkét országnak az Ukrajna felosztásában való részvételre vonatkozó tervei a gyakorlai megvalósítás szakaszába lépnek.”

Miféle botrány volt itt december elején ilyen ügyben? Emlékeim szerint semmiféle. Ők másképp tudják:

December 5-én Sebastian Kenczek nagykövet meghívására, amelyet a magyar parlamentben újonnan létrehozott magyar–lengyel baráti csoport minden tagjának megküldött, 13 képviselő érkezett a budapesti lengyel nagykövetségre. A találkozón a legtöbb párt képviselői részt vettek... Köztük volt a Mi Hazánk párt két képviselője is, köztük a frakció alelnöke, David Dócs és Toroczkai László.

A nagykövet mellett Katarzyna Ratajczak-Sowa, a politikai és gazdasági osztály vezetője is találkozott magyar politikusokkal. Úgy tűnik, a lengyelek valami nagyon fontosat mondtak a magyaroknak, akiket hasonlóan üldöznek az EU-ban a liberális értékek megvetése és a Brüsszel diktátumainak való megkérdőjelezhetetlen engedelmeskedés miatt. Ugyanis a találkozó után a magyar ultrajobboldal vezetője, Toroczkai azt írta a közösségi oldalakon:

Isten áldja Lengyelországot! A lengyel–magyar határon újra találkozunk!”

A politikus a kiadványhoz csatolt egy 1939-es fotót az Uzsoki-hágóról, amelyen lengyel és magyar határőrök kezet fognak. Micsoda átlátszó utalás arra, hogy mi fog történni, mert egyelőre ott húzódik az ukrán–lengyel határ. Világos, hogy mire gondoltak: hamarosan Magyarország és Lengyelország ismét közös határon fog osztozni, és nem lesz közöttük Ukrajna.”

Ja, vagy úgy, az a botrány. Hát, az nem volt túl hangos vagy jelentős, egy kis, a Parlamentben hat fős frakcióval jelen lévő párt elnökének agymenése (tud ő különbeket is a videóiban) miatt valóban tiltakozott az ukrán külügy, de ennyi történt, nem több. Ezt a tiltakozást részletezi a továbbiakban a Cárgrád, csakhogy... szóval ez egy fogadás volt, a megalakult lengyel–magyar baráti képviselőcsoport tiszteletére, nem valamiféle titkos tárgyalás, ilyenkor csak arra kell ügyelni, hogy vasárnapi képpel együk a lepényhalat, ha szeretjük, ha nem, és ne beszéljünk feleslegesen. Igaz, botrányt már akkor is próbált belőle kavarni (Toroczkai fotója alapján) a Rzeczpospolita című lengyel lap, de azt azonnal leállította a lengyel követség, megcáfolva mindenféle pletykát. Különben is, hogy méltóztatik gondolni, majd revízióról fog tárgyalni a Mi Hazánk és a Fidesz a Momentum és az LMP képviselőinek jelenlétében? Még tartana a vacsora, már kint járna a hír az online sajtóban. Szóval, felfújt hólyag, maszkirovka ez a „botrány”.

A Cárgrád viszont azzal folytatja, hogy:

Szergej Nariskin, az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatója konkrétumokat közölt: Lengyelország nem egész Nyugat-Ukrajnát, hanem Lviv, Ivano-Frankivszk és a Ternopili terület nagy részét akarja annektálni. (…) Ez a nyilatkozat egy újabb közvetett megerősítése volt annak, hogy Volinyra – azaz az ukrajnai Voliny és Rivne régiók – Fehéroroszország igényt tart, amely már rendelkezik e történelmi régió egy részével.”

Helyben vagyunk, Nariskin sok egyéb tisztsége mellett az SZVR vezetője is. Az az Oroszországi Föderáció külföldi hírszerző szolgálata, de már korábban is tudtuk, hogy ők kavarják ezt a málnaszőrt. A Cárgrád hosszasan taglalja Orbán Viktor Nagy-Magyarországos sálját, megjegyzését arról, hogy nincs tengerünk, majd megjegyzi:

Magyarország a tengerhez biztosan nem fog kijutni, de az már reális, hogy Oroszországgal, Fehéroroszországgal, Lengyelországgal és Romániával együtt részt vegyen Ukrajna felosztásának folyamatában, hogy az egész régió állandó problémaforrását megszüntesse, és gondoskodjon a történetesen neobanderovisták hatalmába került honfitársairól. Budapest pedig aktívan készül rá. (…) Egyre több jel utal arra, hogy Budapest nagyrészt a fent említett okból – az Ukrajna szétesése miatt kilátásba helyezett országbővítés miatt – rendkívüli állapotot rendelt el, amire egyébként Romániában is készülnek, amely (Moldováról nem is beszélve) legalább az ukrajnai Csernyivci régióra igényt tart, ahol sokan már román útlevéllel rendelkeznek.”

Ez is hazugság, de most jön az uszítás.

Ezt a történelmi esélyt nem szabad kihagyni. Különösen akkor, amikor a miniszterelnök ilyen leveleket kap a kárpátaljai magyaroktól (a Regnum által idézett szöveg):

Az ukrán hatóságok továbbra is népirtó és elnyomó politikát folytatnak népünkkel szemben Kárpátalján. Számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy az ukrán hatóságok a neonácik és a jobboldali radikálisok szeszélyeinek és érdekeinek engednek, akik hosszú ideje korlátozzák jogainkat és megalázzák Nagy-Magyarország és polgárai méltóságát. Zelenszkij elnök és az ukrán rendfenntartó erők nem veszik észre a népirtás cselekedeteit, amelyek a nemzeti jogainkat érvényesíteni próbáló magyarok elleni támadásokban, történelmi és kulturális helyszíneink lerombolásában, a magyar aktivisták börtönökben való illegális fogva tartásában nyilvánulnak meg.

Csak azért üldöznek minket a másként gondolkodás miatt, mert más a kultúránk és más nyelvet beszélünk. A törvény ebben az államban nem garantálja a jogainkat és szabadságainkat. A mai folyamatok visszafordíthatatlanok, és ez egyre rosszabb lesz. Megértjük, hogy az ukrán hatóságok és a jobboldali radikálisok a végsőkig elmennek, és mindent megtesznek azért, hogy vérünket ontsák, és elűzzenek bennünket őseink földjéről.”

És akkor mi van?

Nos, ez egy teljesen érthető gondolat az oroszok számára. A miénk még nyomasztóbb. Hogy mi a ruszofóbia, azt nagyon jól tudjuk. Ennek nem így kellene lennie. Ennek véget kell vetni.”

Ej, de ismerős nekem ez a levél... meg a Regnum is. Hát persze, hogy ismerős. Ezt a levelet ugyanis március 14-én írta valaki, amit persze nem jelez a Cárgrád, de írtam róla akkortájt én magam is, nem épp a rajongás hangján. Éspedig azért nem, mert a Regnum írása alatt ott a szerző neve is.

Бела Ковач

Vagyis Kovács Béla, azaz KGBéla, az Oroszországi Föderáció javára történő kémkedésért elítélt volt magyar jobbikos EU-képviselő. Már akkor lehetett tudni, hogy ezt a levelet (és a párját, a kárpátaljai ruszinok nevében) nem az illető közösségek fogalmazták, hanem a mi Bélánk.

Akkor összegezve: az SZVR márciusban elengedte ezt a dezinformációs-manipulációs projektet, Bélánk, mint jó munkáslevelező megírta a legitimáló petíciókat, egész nyáron, ősszel erőltették, december elején megpróbálták bevetni Toroczkait, de csütörtököt mondott, tegnap elsütötték a nagyágyút, Medvegyevet, és most várják a hatást.

Miféle hatást várnak?

Legyünk őszinték: mi ebben a játékban csak másod-, sőt, talán harmadhegedűsök vagyunk. Nem véletlenül hangsúlyozta Orbán Viktor a sajtótájékoztatóján, miszerint „Ukrajna csak akkor lehet független és szuverén, ha megmarad a területi integritása”, sejthet valamit az akcióból. Ha meg mégsem sejt, akkor jók az ösztönei. Szó nincs itt semmiféle revízióról, fel sem merül. Arról van szó, hogy az SZVR éket akar verni Ukrajna és legfontosabb európai szövetségese, Lengyelország közé, amivel megszakíthatnák a nyugati fegyverszállításokat is. Nekünk ebben a darabban a „hasznos idióta” szerepe jutott, ígérnek valami olyasmit, amiről azt gondolják, hogy régóta vágyunk rá, persze soha nem kapjuk meg, de addig is szívvel-lélekkel kiállunk az ígérgető mellett, akár bele is sodródunk a harcokba. Vagy nem, mert a revíziónak semmi realitása, ellenben teljesen tönkretenné Magyarországot a mai formájában, de ezt be kéne látni kormányszinten is.

Egyelőre tehát Budapesten pattog a labda, itt dől el, leüti-e pártunk és kormányunk, vagy nem megy bele a játékba.

Ha belemegy: az biztos vereség.

Nagyon oroszos ez a cselszövény, nagyon érezni rajta Nariskin keze nyomát.

Jobb lenne nem beugrani. Orosz hírszerzőnek csak akkor szabad hinni, ha már három éve ló legel a sírján.

És még akkor sem árt az óvatosság.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása