Van a sajtószakmának egy nagy átka, az, amit a sakkban úgy hívunk: „fogott figura lép”. Nálunk az egyszer megkezdett témát nem lehet abbahagyni, addig kell űzni, mint a sebzett vadat, ameddig van benne leheletnyi erő is, míg teljesen el nem ejtjük, ki nem írjuk belőle az utolsó csepp információt is.
Én ma tényleg nem erről akartam írni, hanem a zaporizzsjei atomerőműről, de ez a veszély közelebb van – bár az meg nagyobb, mert ha nukleáris szennyezés szabadul el, az aztán nem fog ismerni határt, sem schengenit, sem uniósat. De ez a probléma frissebb: dióhéjban megpróbálom elmagyarázni, mi a baj…
Mi a hír? A legtöbb ember számára az, amit így vagy úgy megtud. Az újságírónak már ellenőriznie is, kell, háború idején meg minden borul, ugyanis mindenki azt tekinti hírnek, amit szívesen elhisz, akkor is, ha az nem igaz, a pletyka bevonul a tévéstúdiókba, az igazságot széttépik és letagadják, vagy…