Forgókínpad

Forgókínpad

Kísértethajók és száraz adatok

2023. március 03. - Szele Tamás

Megpróbálom megmagyarázni a szankciókat, de félek, már mindenki eldöntötte, mit hisz róluk. Aki Magyarországon kormánypárti, az tavaly szeptember óta mondogatja naponta 108 alkalommal, mint egy tibeti mantrát, hogy „nem működnek”, aki ellenzéki, az ugyanennyiszer, hogy „működnek”, holott a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. De működnek.

kisertethajo_marcius_3.jpg

Csak nem úgy, ahogy azt a magyar kormányfő képzelte, miszerint éhezni és nyomorogni fog tőlük a teljes orosz nemzet. Mivel nem is ez volt a céljuk, nem vezettek ide, a céljuk az orosz fegyveripar megroppantása volt (ez sok szempontból sikerült) és az orosz szénhidrogén-kereskedelem bevételének csökkentése. Ez is sikerült, ha nem is olyan mértékben, mint amennyire számítottak.

Ma kísértet járta be a kormánymédiát, az olajflotta kísértete. Már majdnem minden orbánumban szembejött az az írás, ami eredetileg a Magyar Nemzetben jelent meg. A címe:

Szellemflotta sietett Vlagyimir Putyin segítségére”

A szerzőnek ez úton is gratulálok, lehet, hogy politikai szempontból semmiben sem értünk egyet, de címet adni így kell. Van benne romantika, kérem. Viszont mi ez a szellemflotta, megint előkerült Van der Decken kapitány, a bolygó, időnként imbolygó hollandi? Nem, azért erről nincs szó.

Nem várt helyről kapott segítséget Moszkva a nyugati olajembargó kijátszására: az orosz olajat egy körülbelül hatszáz hajóból álló, homályos tulajdonosi hátterű szellemflotta szállítja el Ázsiába és Észak-Afrikába. Ennek köszönhetően a tengeri szállítások volumene a tilalmat megelőző szintre állt vissza alig három hónap alatt.”

Hát... erről tudott a világ már régóta, de a számok nem teljesen stimmelnek. Lássuk tovább.

Lassan három hónap telt el azóta, hogy az Európai Unió 2022. december 5-én szankciókat vetett ki a tengeri útvonalon érkező orosz nyersolajra. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az orosz tengeri szállítások volumene visszaállt a tilalmat megelőző szintre, noha értéke még mindig jelentősen elmarad a korábbiaktól, többek közt az orosz olaj világpiaci árának csökkenése miatt − mutat rá elemzésében az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Az ukrajnai háború kirobbanása óta az orosz olajexport eddig jelentős részét kitevő európai célállomások szinte teljesen visszaszorultak, ellenben egyre több és több olajszállító hajó indul útnak Ázsia és Észak-Afrika felé.

Peking például 19 százalékkal növelte orosz olajimportját 2021-hez képest, ez az arány India esetében elképesztő: nyolcszáz százalékos emelkedésről számoltak be. A két ázsiai hatalom mellett még Törökország és Egyiptom is fontos pozíciót tölt be az orosz olajexportpiacon.”

Indiától ne ájuljunk el, mert ez mégiscsak egy arányszám: ha 2021-ben egy barrel olajat vettek volna, most meg kettőt, az lenne száz százalékos növekedés. A nyolcszáz százalék csak annyit jelent, hogy korábban szinte semmit sem vásároltak, most viszont ahhoz képest nyolcszor annyit vesznek. De mi ez a hatszáz egységből álló olajflotta?

Nos, ez többféle hajóból áll. Az első kategóriába a „szürke” hajók tartoznak, amelyeket még tavaly vásárolt össze az Oroszországi Föderáció, és amiről annak idején írtam is. Tavaly december elején még úgy állt a helyzet, hogy:

A Braemar hajózási brókercég becslései szerint Oroszország csendben több mint 100 elavult tartályhajóból álló flottát halmozott fel, hogy segítsen kijátszani a nyugati korlátozásokat. A Rystad energetikai tanácsadó cég szerint Oroszország 2022-ben 103 tankerrel bővítette olajhajózási láncát azáltal, hogy megvásárolta és újra elosztotta az Iránt és Venezuelát – két olyan országot, amelyekre nyugati olajembargó vonatkozik – kiszolgáló hajókat. Az anonim tartályhajó-vásárlások leggyakrabban a névtelen vagy új vevők számának jelentős növekedésére vezethetők vissza a nyilvántartásokban. A megvásárolt hajók általában 12-15 évesek, és a következő években várhatóan kivonásra kerülnek – mondta Anup Singh, a Braemar tartályhajókkal kapcsolatos kutatásainak vezetője.”

Ezekkel azért elég sok gond van, nincs már biztosításuk, nem is kötnek rájuk, elég sok kikötőbe be sem engedik őket emiatt, és hát tényleg ócskák. De honnan jön a többi ötszáz? A Magyar Nemzetben forrásként hivatkozott CNN-anyag szerint ezek korábban Iránból és Venezuelából szállították a nyersolajat Kínába. Viszont ötszáz akkor sem lehet belőlük. De fogadjuk el, hogy most ezt a csempészflottát bérelte fel Putyin, tételezzük fel, hogy van ötszáz egységük, vezérhajójuk a „Na, mi újság, Wágner úr”, a parancsnoki hídon, a zongoránál pedig Pepita Ofélia áll és gitározik. Azt játssza, hogy „Lulu, ha visszatérek Fidzsiről”. Akkor mi van?

Akkor az van, hoogy az orosz olajkereskedelem most szívja ki az ország leghívebb szövetségeseinek utolsó csepp vérét is. Mert ha ezek most az orosz olajat szállítják, nem tudják szállítani az iráni és venezuelai naftát. Ez a két ország amúgy is bajban van, hiszen az egyetlen vevőjük Kína volt, melynek piacán az oroszok lenyomták az árakat, de most már akkor sem tudnának olajat eladni, ha ingyen mérnék: nincs mivel elvinni tőlük, le van kötve a kapacitás. Érthető volna, hogyha tiltakoznának ezért a Kremlnél, de ellenkezőleg: a legjobb barátságban vannak Moszkvával és haragban a világgal. Ők tudják...

Az az érdekes, hogy nem vonom kétségbe a Magyar Nemzet írásának állításait, de az orosz olajbevétel akkor is csökken. Lássuk a TASZSZ mai hírét!

MOSZKVA, március 3. /TASZSZ/. 2023 márciusában Oroszország szövetségi költségvetésében az előzetes becslések szerint 132,1 milliárd rubel (1,75 milliárd dollár) hiány várható az olaj- és gázbevételekből – derült ki a pénzügyminisztérium pénteken Telegram-csatornáján keresztül kiadott közleményéből.

A szövetségi költségvetés olaj- és gázipari többletbevételei 2023 márciusában mínusz 132,1 milliárd rubel összegű hiányt jeleznek előre. A gyakorlatilag befolyt olaj- és gázbevételek eltérése a 2023 februárjában várható havi olaj- és gázbevételek összegétől összesen 12,3 milliárd rubel – olvasható a közleményben.

Ezért a deviza értékesítésére elkülönített pénzeszközök teljes összege 119,8 milliárd rubelt (1,5 milliárd dollár) tesz ki. A tranzakciókat 2023. március 7-től 2023. április 6-ig fogják végrehajtani, illetve a devizaértékesítés napi összege 5,4 milliárd rubel lesz – jegyezte meg a minisztérium.”

Nofene. Szóval ugyanannyi szénhidrogént adnak el, mint korábban, de mégis hiány mutatkozik? Persze, ugyanis közben csökkent a kőolaj és a földgáz ára. Akkor most működnek a szankciók vagy nem működnek? Összességében – működnek. Remélem, a TASZSZ hírét a legelvakultabb putyinista sem vonja kétségbe, mert menten elkárhozik, és a pravoszláv Pokolra kerül, ahol egész nap kozákok fognak neki tangóharmonikázni.

Komolyabbra fordítva a szót: van ebben a kérdésben tudósabb tanulmány is, épp ma jelent meg a Center for European Policy Analysis honlapján, Michał Wyrębkowski tollából, aki a Yale School of Management kutatója. Ez azt mondja, hogy a nyugati szankciók keményen sújtják Oroszország technológiai iparát. A kínai szállítások és a párhuzamos import nem tudja betölteni a növekvő hiányt. Miután eltelt egy év Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója óta, a szkeptikusok azt kiabálják, hogy a nyugati szankciók nem tudták megállítani a Kreml háborús gépezetét. Ez igaz. De leleplezték és súlyosbították az orosz gazdaság és ipar gyengeségeit.

Oroszország soha nem volt technológiai szuperhatalom. A tudományos költségvetések leépítése az 1990-es években a zárt tudományos városok körül összpontosuló szovjet technológiai potenciálból megmaradt lehetőségek nagy részét elpusztította. Az ezt követő kísérletek a kormány által indukált innováció ösztönzésére, különösen a korábbi elnök, Dimitrij Medvegyev alatt kudarcot vallottak. Az olyan felülről irányított technológiai vállalkozások, mint a Rusznano és a Szkolkovo-központ Potemkin-falvakként végezték, amelyek képtelenek az amerikai, európai vagy kínai tudományos klaszterek K+F-eredményeinek töredékét is produkálni.

Most figyeljünk alaposan, mert számok következnek. Oroszország korlátozott sikereket ért el a Törökországon és Grúzián keresztül történő párhuzamos importban. Az Eurostat adatai szerint a lengyel gép- és elektronikai export Törökországba 2022 novemberében az előző évhez képest 51%-kal nőtt. A Törökországon átmenő német export szintén 39,8%-kal nőtt. Ezek az átirányítások azonban az orosz import szélesebb körű összeomlását takarják. Annak ellenére, hogy Oroszország Törökországból származó teljes importja 93%-kal nőtt, továbbra is csak 7,2%-át teszi ki a teljes orosz importnak, ami közel sem elég magas ahhoz, hogy pótolja az elvesztett uniós kereskedelmet. Az új szankciócsomagok korlátozhatják a török útvonal mértékét.

Kína sem tudja pótolni a különbséget. Oroszország keleti irányba történő technológiai orientációjáról bebizonyosodott, hogy csak látszat. A Kínában gyártott elektromos gépek és alkatrészek (beleértve a félvezetőket), valamint a távközlési berendezések exportja 19%-kal, illetve 30%-kal csökkent a háború előtti szintekhez képest. Az orosz remények, hogy a kínai vállalatok belépnek és kiszorítják nyugati társaikat, sem 2014-ben, sem 2022-ben nem váltak valóra.

Ahol a nyugati technológiai szankciók eddig sikeresek voltak – és érdekes módon a leglátványosabbak –, az az orosz energiaszektor volt. Bár a háború előtt a nyugati energetikai vállalatok jelentős részesedéssel rendelkeztek az orosz olajban és gázban, nagyrészt aláírták a Krím 2014-es orosz annektálását követően bevezetett szankciókat.

Ezek visszafogták a hosszú távú olaj- és gázipari fejlesztéseket. Oroszország új termelési kapacitásának nagy része az Északi-sarkvidékről és a nehezen feltárható mezőkről származott volna. Miután a nyugati olajipari nagyvállalatok, például a Shell és a BP távoztak, számos csúcstechnológiás, tőkeigényes energetikai vállalkozás elakadt. Oroszország nem találta meg az olaj- és gázmezők hidrodinamikai modellezéséhez szükséges szoftverek helyettesítőjét. Néhány orosz mezőt hamarosan le kell zárni. Az orosz olajtermelés hosszú távon akár napi kétmillió hordóval, a földgázexport pedig több mint napi négymillió hordóval csökkenhet – jósolja a Nemzetközi Energiaügynökség.

A nyugati technológiától és ellátási láncoktól való függés jóval túlmutat az energetikán. A hétköznapi orsóktól és golyóscsapágyaktól kezdve a fémforgácsoló szerszámokig és a numerikus vezérlőrendszerekig az orosz ipar a Nyugattól függ. 2020-ban Kína az Oroszországba áramló elektromos vezérlőtábláknak csak 13,3%-át, a belsőégésű motoroknak 14,1%-át, a fémmegmunkáló gépalkatrészeknek pedig 9,81%-át szállította Kínából. A gyártásban használt főbb CAD-szoftverszolgáltatók – köztük a Dassault Systèmes, a PTC és az Autodesk – elhagyták Oroszországot, és nincs egyértelmű kínai helyettesítőjük. Az RBK, egy orosz üzleti hírszolgáltató szerint az orosz IT-vállalatok 80%-ban nyugati mérnöki adatkezelési megoldásoktól függtek.

Az orosz importhelyettesítési kísérletek, amelyek célja a nyugati komponensek orosz gyártmányúakkal való helyettesítése, több százmilliárd dollárt, know-how-t és időt igényelnének. A 2022-ben visszaszoruló kínai nemzetközi hitelezés, az olyan kínai óriáscégek, mint a Sinopec beruházásainak felfüggesztése, valamint az Oroszország nyugati tőkepiacokhoz való hozzáférésének szankciós fojtogatása fényében nehéz technológiai kiutat látni.

Félvezetőhiányra kell számítani. Bármilyen félvezetőket is képes Oroszország saját maga előállítani, azok messze elmaradnak a hadsereg precíziós fegyverek és kommunikációs eszközök iránti igényeitől. A zelenográdi Mikron legfeljebb 90 nm-es chipeket tud gyártani, ami egy elavult, a 2000-es évek elejéről származó technológia. Az Angstrem, egy másik félvezetőgyártó csődbe ment.

Oroszország megpróbált hazai chipgyártó ipart kiépíteni – és kudarcot vallott. Mint sok más ország esetében, az orosz tervezésű chipeket többnyire Tajvanon gyártották. Mivel a TSMC az üzleti kivonulás részeként megszakított minden kapcsolatot Oroszországgal, az orosz hadsereg háztartási felszerelések chipjeit kezdte használni katonai eszközeihez. Az Intel, az AMD és az Nvidia mind távozott, elzárva Oroszországot a személyi számítógépektől és a laptopoktól. A Sberbank és az Nvidia szuperszámítógép építésére irányuló partnersége romokban hever, akárcsak a Yandex drón- és mesterséges intelligenciafejlesztése.

Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója több mint 500 000 orosz, köztük sok informatikai szakember elvándorlásának katalizátora lett. Oroszország szomszédai is profitálhatnak belőle. A taskenti IT-park közel 300%-kal nőtt a háború első hat hónapjában. A nagy kép tehát világos: a szankciók és a vállalati kivonulások megbénítják az orosz cégek pozícióit az energetikában, a gyártásban és az informatikában.

Akkor most, hogy ismerjük a mérleg mindkét serpenyőjét, az egyikben van a szellemflotta, a másikban a száraz adatok, mit mutat a nyelve? Működnek a szankciók vagy sem?

Szerintem a maguk módján nagyon is működnek, de ki-ki döntse el magának, senkire sem erőltetném rá a véleményemet.

Hogy aztán ebből végül mi lesz, azt jelenleg senki sem tudja.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása