Meglehetősen aljas dologról lesz ma szó, ugyanis kiderült – bár eddig se nagyon titkolták – hogy ennek a mostani háborúnak az egyik fő célja az orosz demográfiai mutatók javítása. Hogyan lelhet öldöklés útján javítani a népesedésen, mikor az csak rontani képes rajta, hiszen halálozással jár? Egyszerű: gyermekrablás útján. De mielőtt aprólékosabban bemutatom a helyzetet, lássuk az adatokat.

Márpedig a statisztikai adatok valóban tragikusak. A Rosstat adatai szerint 2022 októberében 107,2 ezer újszülött született Oroszországban, 12,8 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban ugyanebben a hónapban. A születési ráta éves szintű csökkenése – 10,7% – legalább 2020 óta a legerősebb volt.

Oroszországban 10 hónap alatt összességében 1,092 millió gyermek született, ami 77,8 ezerrel (-6,2%-kal) kevesebb, mint 2021 azonos időszakában. Ugyanakkor a termékenység relatív szintje – 9 gyermek 100 ezer főre vetítve – 2001 óta a legalacsonyabb lett.

A Krím elcsatolása előtti szintekhez képest, amikor Oroszországban évente közel 2 millió gyermek született, a születési ráta csaknem harmadával csökkent. És ez csak a kezdete annak a folyamatnak, amely a háború miatt elkerülhetetlenül felgyorsul: a születési ráta „mélypontja”, amelyet a posztszovjet gazdasági katasztrófa után, az 1990-es évek végén állapítottak meg, jövőre fog áttörni – prognosztizálja Igor Jefremov, a Gajdar Intézet demográfusa.

A születések száma 2023-ban 1,2 millióra, 2024-ben pedig egymillióra csökken, ami Jefremov becslései szerint az ország modern kori történetében (a második világháború óta) az abszolút minimum lesz. 

A népességcsökkenés ügyét már a kormány tárgyalja, egyelőre Misusztyin miniszterelnök a felelős annak megállításáért, de hát mit tehetne? Egy dolog segíthetne, még Jefremov szerint is: egy olyan társadalom kialakítása, amelyben lehet tervezni, akár évtizedekre is, ahol nem viszik el a papát (sőt, esetleg a mamát is) „részleges mozgósítás” esetén katonának, ahol stabilak a bérek és az árak, elegendő a lakás, és állandóan magas az életszínvonal. Nos: ez nem fog menni.

Akkor hogy lesz mégis több orosz a mostaninál? Ha másként nem: rabolnak. Ukrán gyerekeket rabolnak, belőlük nevelnek majd oroszt, legalábbis Putyin és Matia Lvova-Belova „gyermekjogi” biztos tervei szerint. Arról, hogy ez hogyan néz ki a gyakorlatban, a Vazsnije Isztorii közölt részletes, tényfeltáró írást, ezt kivonatolom a következőkben.

Tudnunk kell, hogy Oroszországban állami adatbázis létezik az árvákról és a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekekről. Olyan gyermekek profilját teszi közzé, akiket gondozásba vehetnek vagy örökbe fogadhatnak. A Vazsnije Isztorii megállapította, hogy az Ukrajnából deportált gyerekek megjelentek az adatbankban. Az orosz hatóságok által nyíltan nevelőszülőkhöz közvetített ukrán gyermekek száma közel két és félezerre tehető. A rendszer nem foglalkozik azzal, hogy ukrán rokonokat keressenek ezeknek a gyerekeknek, akik gondozásba vennék őket. Oroszország ugyanis nem biztosít lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy Ukrajnában maradjanak.

Oroszországgal együtt

„Ecsetek, festékek, egy album – minden, ami kell. Nagyon tetszik” – mondja a fiú, miközben az önkéntesek által adományozott iskolai készletet vizsgálja. Egy sapkát visel, amelyen az „Együtt Oroszországgal” felirat olvasható. Ő a 9 éves Alekszandr Csizskov, akit a televíziós riportban „belső menekültként” emlegetnek. Az orosz hatóságok más árva gyerekekkel együtt őt is elszállították Donyeckből.

Alekszandr és két fiatalabb testvére, Valeria és Galina profilját közzétették az árvák összoroszországi adatbázisában. Ez jelezte, hogy gondozásba vehetők. A bank nem írja, hogy ezeket a gyerekeket Ukrajnából vitték el. A profilok feltehetően 2022. november végén jelentek meg a bankban – ekkor kerültek fel a fotóik a gyermekek profiljába (a törvény szerint a hatóságok kötelesek rendszeresen frissíteni az árvák fotóit, így a gyermek profiljának a bankba való felvételének és a fotójának közzétételének dátuma eltérhet egymástól).

Közel két és félezerre tehető azoknak az ukrajnai gyerekeknek a száma, akik hivatalosan Oroszországban keresnek gyámot vagy nevelőszülőket. Az oktatási minisztérium adatait vizsgálva derítette ezt ki: 2022-ben egyszerre 21 régióban nőtt meg ugrásszerűen az árvákról szóló adatbázisban nyilvántartott gyermekek száma. Ezek a régiók együttesen 2450 árvával több árvát vettek fel a bankba, mint az előző hat év átlaga. A legtöbb ilyen gyermeket a Rosztovi terület (573 gyermek), Moszkva (460) és a Nyizsnyij Novgorodi terület (388) adta.

Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a 2400 „felesleges” gyermek mindegyikét biztosan Ukrajnából deportálták. A Vazsnije Isztorii azonban megállapította, hogy legalább két oroszországi régióban az Ukrajnából elhurcolt gyermekeket az árvák adatbázisában regisztrálták. Ez az, ami a háború előtti adatokhoz képest növelhette az árvák számát a bankban. A gyerekek egy része a deportálás előtt ukrán árvaházakban volt, másoknak a szülei meghaltak a harcokban.

„Az Ukrajnából származó gyermekek szükségszerűen hatással vannak a helyzetre. A DNK-ból, az LNK-ból is érkeznek árvák. Megváltoztatják a lakóhelyüket, és ennek megfelelően azonnal nyilvántartásba veszik őket az új tartózkodási helyen, és kötelezően felveszik őket a bankba” – mondta a Nyizsnyij Novgorodi terület szociálpolitikai minisztériuma. A Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet oktatási minisztériuma ugyanezt a történetet mesélte el: „Donbásszból is jöttek hozzánk gyerekek. Megkérik őket, hogy nyújtsanak be egy új kérelmet, felveszik őket az adatbázisba, és felkerülnek a lakhatási nyilvántartásba.”

Rendszerhiba

Az Ukrajnából származó gyermekek deportálására szolgáló rendszer még 2014-ben kezdett el működni – mondta Xenia Hell, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatalának munkatársa. Az orosz hatóságok általában manuálisan kerestek megfelelő gyámokat az Ukrajnából származó árváknak – nem volt szükség arra, hogy a gyerekeket beírják az adatbázisba. „A családokat gondosan kiválasztják a tapasztalataik alapján, ezek profi nevelőszülők. A gyerekeknek pedig lehetőségük van arra, hogy előzetesen megismerjék őket egy videókapcsolaton keresztül” – állította Maria Lvova-Belova, az oroszországi gyermekjogi biztos.

Az Ukrajnában kitört teljes körű háborúval ez a rendszer megbukott. „Még kétezer gyermek elszállítása is hatalmas feladat, amely jól koordinált és szervezett infrastruktúrát igényel. Több gyereket raboltak el, mint amennyit ez a 2014-ben létrehozott, gyámokkal rendelkező rendszer képes befogadni. Az összes olyan házaspár, akik korábban gond nélkül fogadtak be gyerekeket, már befogadott valakit, és nincs hova tenni őket. Konkrétan a gyerekek felvétele az adatbázisba az egyik módja a probléma megoldásának” – magyarázta Xenia Hell.

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) bűncselekménynek tekinti a gyermekek erőszakos deportálását a megszállt területekről – ezért márciusban az ICC elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin és Maria Lvova-Belova, a gyermekek jogaiért felelős biztos ellen. Őket tartják felelősnek egy olyan rendszer megszervezéséért, amelyben a gyerekeket mélyen az agresszor ország területére viszik anélkül, hogy lehetőségük lenne a visszatérésre vagy a rokonok megtalálására. Mint Xenia Hell leszögezte:

„A gyerekek is emberek, de senkit sem érdekel a véleményük. Még ha szélsőséges helyzetről van is szó, és bombázás elől mentik ki őket, azt nemzetközi egyezmények szabályozzák: nem vihetik őket egy bizonyos távolságnál messzebbre, és viszonylag biztonságos körülmények között döntenek arról, hogy mi legyen velük. A gyerekeket most viszont feláldozható anyagként kezelik: kiszakítják őket a környezetükből, és erőszakkal olyan környezetbe helyezik őket, ahol fel fognak oldódni. Ennek a rendszernek a végső célja, hogy minél több új orosz állampolgárt szerezzenek.”

Azok az intézmények, ahonnan Ukrajnából gyerekeket vittek el, rendszeresen tartanak hazafias rendezvényeket. „És csak rajtunk, felnőtteken múlik, hogy elültessük a büszkeség csíráját nagyszerű hazánkban!!! Ifjúságunk hazaszeretetében rejlik Oroszországunk jövője!!!” – áll az egyik május 9-i rendezvény leírásában, amelyet a Nyizsnyij Novgorod-i Első Szanatóriumi Árvaház növendékei számára tartottak. A 9 éves donyecki Szása Csizskov és két nővére ott van, és az ő profiljukat is az árvák adatbankjában tették közzé.

Ebbe az árvaházba orosz katonák is járnak. „Ki tudna többet mondani a gyerekeknek az igazi harcosoknál arról, hogy milyen szörnyű harcok folynak most a frontzónában? Ők azok, akik úgy tudják, mint senki más, hogyan mutatnak hősiességet és bátorságot a mi fiaink a fronton!!! Nagyon fontos, hogy a gyerekek éppen azoktól az emberektől merítsenek és kapjanak információt, a mi hőseinktől, akik maguk is részt vesznek benne, és ne valahol az internet oldalain tájékozódjanak!!! És ami nagyon fontos, hogy a mi srácaink, az árvaház végzősei is önkénteskedtek a fronton a harci zónában!!!” – olvasható a katonák és a diákok találkozójának leírásában.

„Mi vagyunk azok, akik eltávolítjuk a fasizmust ukrán földről. Az ukránok fasiszták, ellenségek, nácik” – így magyarázzák maguk a katonák, miért kerültek a gyerekek Oroszországba.

Az árvaház növendékeit megtanítják álcahálókat szőni a katonaság számára. „Az álcaháló szövése fáradságos munka, és a gyerekek keze minden egyes szemét kedvesen és szeretettel szövi, így az ilyen védelem megbízhatóbb, mint bármilyen páncél!” – áll a helyi sajtó egyik riportjában.

A Donyecki területről deportált gyerekeket befogadó intézmény öregdiákjai maguk is részt vesznek az Ukrajna elleni háborúban. Az árvaház vezetősége az ő fotóikkal népszerűsíti a szerződéses szolgálatot: „Ha belenézünk a fiúk szemébe, és hallgatjuk őket, büszkén vesszük észre, hogy ők már nem azok a csintalan és pajkos fiúk, hanem komoly és felnőtt férfiak, hazánk igazi fiai!” „És ha a mi fiainkhoz hasonlóan te is kész vagy kiállni a hazáért, akkor olvasd el a fegyveres erőknél való szerződéses szolgálatról szóló információkat” – írták az árvaház közösségi oldalán.

Arra a kérdésre, hogy a Donyeckből elhurcolt 9 éves Szása és testvérei hogyan érzik magukat, az árvaház igazgatóhelyettese, Larisza Griscsanova azt válaszolja, hogy „jól vannak”, de rögtön hozzáteszi: „A gyerekeknek természetesen mentális rendellenességük van. A fiú a „Lasztocska” paciense (kiskorúak szociális rehabilitációs központja Nyizsnyij Novgorodban), és többször volt már pszichiátriai kezelésen. Minden nap pszichológushoz jár, mert az idegrendszere felbolydult” – mondja. A gyermek adatlapja szerint „aktív és társaságkedvelő fiú”. –

„Tudja, Donyecknek és Donbássznak semmi köze hozzá” – folytatja Griscsanova, ami azt jelenti, hogy az ukrajnai háború nem befolyásolta a gyerekek állapotát. – „Ez sajnos egy ilyen család volt, egy lerobbant, elhanyagolt család.”

Ezek között a gyerekek között nemcsak az árvaházakból kiemeltek vannak, hanem az úgynevezett „hadiárvák” is – azok a gyerekek, akiknek szülei azután haltak meg a harcokban, hogy Ukrajna teljes körű megszállása már megkezdődött. „A hozzánk került gyerekek közül szerintem csak egy volt igazi árva, a többinek a szülei a harcokban haltak meg” – mondta a Vazsnije Isztoriinak a Jamalo-Nyenyec Autonóm Körzet oktatási osztályának munkatársa. – „Néhány gyerekkel pszichológus tanárok foglalkoztak, mert olyan szörnyű történeteket meséltek.”

Ukrajnából a magas északra

Az Ukrajnából elhurcolt gyerekeket aktívan mozgatják: egyik régióból a másikba küldik őket, visszakerülnek a megszállt területekre, és intézmények között szállítják őket. Emiatt nehéz pontosan felmérni a számukat. Ukrajna adatai szerint 2023 márciusának végén közel 4400 árva és elhagyott ukrán gyermek volt Oroszországban, beleértve az elcsatolt területekről származó gyermekeket is. Az orosz fél azt állítja, hogy „különböző időpontokban 1,5-2,5 ezer gyermek tartózkodott orosz területen a Donbássz veszélyes területeiről”. Ez megfelel az azonosított és az orosz adatbázisban nyilvántartott „felesleges” árvák számának. A gyermekek újraelosztásának mechanizmusa is régiónként eltérő.

A 9 éves Alekszander és testvérei, akiknek a kérdőíveit a Vazsnije Isztorii megtalálta az árvák adatbázisában, eredetileg a Nyizsnyij Novgorodban található Lasztocska szociális-rehabilitációs központba került. Jekatyerina Pergalova, a központ vezetője szerint a gyerekek több mint egy évig tartózkodtak ott, majd 2023 májusának elején áthelyezték őket az ugyanabban a városban található Első Szanatóriumi Árvaházba.

Nem minden gyermeknek volt „szerencséje” Közép-Oroszországban maradni: árvák tucatjai kerültek a Távol-Nyugatra – a Jamalo-Nenyec Autonóm Körzetbe (az ottani deportáltak pontos száma nem ismert, de 2022-ben a régió a szokásosnál 71 gyermekkel többet regisztrált az adatbázisban). A helyi tisztviselők szerint a gyerekeket az úgynevezett Donyecki Népköztársaság hatóságaival egyetértésben küldték a régióba.

A tisztviselők azt állítják, hogy egyetlen Ukrajnából a Jamalo-Nenyec Autonóm Körzetbe hozott árva sem került árvaházba: a kerületi hatóságok és az elcsatolt DNK megegyeztek abban, hogy minden gyermeket családoknál helyeznek el.

A szalekhardi Druzsinyin család például, amelynek már 13 gyermeke volt, tavaly több Ukrajnából érkezett árvát is gondozásukba vett. A gyerekeket egy helyi iskolában helyezték el. „Általában, mint anya, nagyon örülök, hogy most már minden héten bevezetik a zászlófelvonást, és hogy a gyerekek kívülről megtanulják az orosz himnuszt. Nagyon örülök ennek. És a hazafiságról szóló előadások – egyenesen kértem az adminisztrációt, és nagyon boldog vagyok” – mondta Olga Druzsinyina, aki ukrán árvákat vett gondozásába.

A Druzsinyina családba került egyik gyermeket egy propagandaműsorban filmre vették. Ebben leírták, hogy Nyikita Djacsenko, aki a Jamal Kollégium első évfolyamába lépett, első ösztöndíját a mozgósítottaknak szánt gyógyszerekre költötte. „Donbásszból származik, így ismeri a dörgést” – magyarázza Olga Druzsinyina.

2022 decemberére 21 gyermek volt a családokban a körzetben. A hivatal egyik tisztviselője szerint továbbra is érkeznek gyerekek a körzetbe.

„A rendszer nem rendelkezik a visszatérésről”

A Putyin és Lvova-Belova elleni elfogatóparancs kiadását követően az orosz hatóságok megkezdték az Ukrajnából elhurcolt gyermekek apránként történő visszaszállítását – jegyzi meg Xenia Hell, az ICC ügyészségének munkatársa. Ez azonban leginkább azokat érinti, akiknek Ukrajnában vannak szüleik vagy gyámjuk. Az árvák helyzete rosszabb: nekik általában nincs törvényes képviselőjük, aki Oroszországba tudna jönni értük. Iryna Verescsuk, Ukrajna ideiglenesen megszállt területeinek reintegrációjáért felelős minisztere azt mondta, hogy Ukrajna kész felvenni az árva gyerekeket az orosz határon bármelyik európai országban, de az orosz hatóságok nem beszélnek a visszaszállításukról.

A végszót Xenia Hell mondta ki:

„Ez a rendszer arra szolgál, hogy az ukrán gyerekek teljes mértékben integrálódjanak Oroszországba. Nem feltételezi, hogy a gyerekek visszakerülnek. Lvova-Belova a rendszer közvetlen tervezője. Az ő hatáskörébe tartozott, hogy létrehozza a lehetséges visszatérés mechanizmusát, hogy vissza lehessen állítani az eredeti dokumentumokat, ha valaki rokonokat akar találni Ukrajnában. A nyílt forrásokban és az ügyész rendelkezésére álló tanúvallomásokból következik, hogy ő az a személy, aki meghozta a döntést, hogy ezt a rendszert ilyen lelketlen és bűnös módon hozza létre.”

Itt tartunk most. Vlagyimir Vlagyimirovics igazán rájöhetne, hogy a népet nem háborúskodással szaporítják – meg nem is szaporítják, tenyésztik, mert emberekből áll, nem vágómarhákból.

Amúgy, ha mégis ragaszkodik ehhez az embertelen módszerhez, hogy gyermekrablás útján növelje az orosz lakosság lélekszámát, segítek neki egy kicsit, mert látom, nem túl ötletes.

Ha Putyin azt akarja, hogy hirtelen nagyon sok új orosz állampolgárhoz jusson, ne Ukrajnának üzenjen hadat.

Hanem Kínának.

Csak ha ezt megtenné, vége is lenne, aznap már vacsorát ő nem kérne.

Szele Tamás