Van, kérem, a külpolitikai újságírásban China-watching, vagyis a kínai hírek elemzése, van kremlinológia, vagyis ugyanez oroszul, és – igaz, a magyar belpolitikai rovatoknál – van karmelitológia. Mindhárom igen szép művészet (vagy tudomány?), mert azzal foglalkozik, mit jelent egy hír, egy információ, amikor nem azt jelenti, mint ami oda van írva.

(Képünk illusztráció)

Márpedig ez gyakori eset.

A Karmelita elemzése annyival bonyolultabb, mint a Kreml vagy a Nagy Népi Gyűlés döntéseinek, nyilatkozatainak analizálása, hogy sokkal több benne a bizonytalansági tényező, ezért aztán ha téved az ember, bocsáttassék meg neki: nehéz azt kitalálni, mit forgat igazából Orbán Viktor a fejében. Gyakran például semmit, de az is előfordul, hogy annak, amit mond, az ellenkezője igaz, az meg még gyakrabban, hogy még az ellenkezője sem.

Itt van például az a terve, hogy megbírságoltatja a rendőrséggel a Pride-on résztvevőket. Írtam én erről tegnap, körülbelül azt, hogy ha muszáj, fizessük be a bírságot, de tízforintosokban, hogy kelljen beüzemelni még a pénzverdét is, ami ugyan némi forintinflációval járna, de így mulat félmillió magyar hölgy és úr (ugyanis az online felületen megszólaló támogatókkal együtt körülbelül ennyi lenne a megbírságoltak száma, a befolyó bírság végösszege pedig százmilliárd forint körül járna).

Aztán csak nem ment ki a fejemből a hír – nem csoda – és estefelé rájöttem, hogy van ennek a dolognak egy másik olvasata, értelmezése is.

Lehet, hogy nem szabnak ki semmiféle büntetést, de mégis sokba kerülhet nekünk az ügy.

Ha azt mondom, hogy a Pride-on mindenki kint volt, aki élt és mozgott, az nagyjából fedi a valóságot, de mégis inkább úgy fogalmaznék, hogy azok voltak kint, akik képesek és hajlamosak is demonstrálni. Úgy Budapestről, mint az ország összes többi részéről, sőt, külföldről is.

Orbán Viktor erre mondta azt – jelen időben – hogy:

„A hatóságok bizony eljárásokat indítanak, és repkednek a büntetések a szombati rekordlétszámú felvonulás résztvevőinek.”

Kezdjük azzal, hogy rengeteg képet kellene elemezni, igen gyenge számítógépes háttérrel, a magyar kormányzati rendszerek erre nem igazán alkalmasak, esetleg, de csak esetleg be lehetne vetni a képfeldolgozásban az egyetemi szuperszámítógépeket is, bár nem tudom, ez mennyire lehetséges. Mindenesetre ha beleadnak apait is, anyait is, akkor sem lesz eredménye a munkának pár napon belül.

Aztán vegyük a feladat rendőri részét. Egy ilyen eljárás nagyon sok papírmunkával jár, ki is kéne hallgatni az eljárás alá vont személyeket, ez nem egy gyorshajtás, ahol a kamera képe egyben bizonyíték is. Még az is vitatott, hogy szabálysértésről vagy törvénysértésről van-e szó, ugyanis Orbán a gyermekvédelmi törvényre (és az akörül rendezett, érvénytelen népszavazásra) hivatkozik, márpedig így komolyabb lehet a büntetési tétel. De légyen ez akármi: több százezer embert kéne minimum egyszer beidézni, kihallgatni. Éspedig a cselekmény elkövetési helye szerint illetékes rendőrkapitányságon, ez alapesetben az ötödik és hatodik kerületi, de a Műegyetem rakpart miatt ide tartozik még a tizenegyedik kerület is.

Van ennek a három kerületi kapitányságnak megfelelő állománya nem százezrek, de akár csak ezrek kihallgatására? Nincs, még a felvett jegyzőkönyveknek is külön irattárat kellene építeni.

A magyar rendőrség amúgy is túlterhelt és létszámhiánnyal küszködik, személyes tapasztalatom, hogy kisebb ügyekkel leginkább csak adminisztratív szinten képesek foglalkozni, és erről egyáltalán nem ők tehetnek: egyszerűen rengeteg a csibész, rengeteg a bűncselekmény, ők meg kevesen vannak. Így is erejükön felül teljesítenek, le előttük a kalappal.

Éppenséggel nem volna lehetetlen kiszabni pár száz vagy pár ezer bírságot, mindenféle formai és jogi hibákkal, ha ez a parancs, de annyit, amennyire Orbán gondol – lehetetlen. Igen, sokat tud a számítástechnika úgy általában, sokat a mesterséges intelligencia, de ennyire nem képesek a műszaki eszközök sem és az alkalmazásuk is aggályos lenne.

És, ami ennél is fontosabb: azt egyetlen ismert hírforrás sem említi, hogy bárki megkapta volna a bírságát.

Ne feledjük: a magyar miniszterelnök szokatlan járatlanságot árul el minden digitális és online eszközzel kapcsolatban, legyen az számítógép, tablet vagy okostelefon. Ez utóbbival nem is rendelkezik, fényképes bizonyítékok szerint egy ősrégi, 3G-s Nokia E51-est használ, amin ugyan volt internet-kapcsolat, csak nem sokra ment vele, mostanra jó eséllyel már nem is működik a generációváltások miatt. Mondjuk ez egy adatbiztonsági-adatvédelmi rémálom, de ő tudja, mit művel.

Bár időnként mintha nem tudná.

Ugyanis abba nem gondolt bele, amikor a „kiküldött” vagy „úton lévő” bírságokkal fenyegetőzött, hogy ha az embernek bármi dolga akad a rendőrséggel, arról az Ügyfélkapun keresztül is értesítik. És az értesítés nem postán érkezik, hanem e-mailben, azonnal, fénysebességgel. Nyilván arról van szó, hogy Orbánt utoljára akkor büntették meg demonstráción való részvétel miatt, amikor Magyarországon még nem, hogy Ügyfélkapu, de internet sem létezett, körülbelül a rendszerváltás idején. Akkoriban viszont tényleg postán érkezett az értesítés meg a csekk is, rendszerint öt-hét nap átfutási idővel.

Orbánnak ez az öt-hét nap kell most. Erre az időintervallumra van szüksége.

Ugyanis ha minden demonstrációképes és arra hajlamos magyar és nem magyar állampolgár elkezdi most várni a postást, lesni a bírságát, akkor már csak elővigyázatosságból sem fog újabb demonstráción részt venni – gondolja a kormányfő – hiszen kell a csodának egy helyett két nagyon magas összegű büntetés. Tehát otthon maradnak az érintettek, legalábbis a többségük, minimum egy hétig.

Ezalatt az idő alatt készülhet emberünk valami olyan döntésre, bejelentésre, ami egyébként tüntetést, tiltakozást váltana ki. Csak az Ügyfélkapuról feledkezett meg a mi kis Csilicsali Csalavári Csalavérünk nagy ravaszkodásában.

Jól van, de miről lehet szó?

Sajnálattal kell mondanom: fogalmam sincs. Orbán Viktornak ugyanis más srófra jár az agya, mint a legtöbbeknek, tehát szinte megállapíthatatlan, mit talál ő rendkívüli fontosságúnak és mit bagatellnek.

Jusson eszünkbe a 2014. március végi eset, mikor már hajnalban beharangozta (jó, nem ő, hanem az oldalát kezelő személyzet), hogy aznap rendkívüli sajtótájékoztató lesz a Parlamentben, országos, nemzeti fontosságú ügyről. Nagy dolog volt ez akkoriban, Kormányinfónak még híre sem volt, igaz, most is csak azért van, hogy legyen miről kitiltani a sajtómunkást. A kormánykörök inkább a média elhárításában, mint tájékoztatásában jeleskedtek, – ugyan, miről lehet szó? Mi lehet országos és nemzeti, ami ennyire kiemelt bánásmódot érdemel? Egymást hívogatta a magyar sajtó független szegmense, hogy el ne mulasszuk a Nagy Közvetítést – aztán kiderült, hogy a Seuso-kincsek egy részének hazahozatalát jelentették be. De azt legalább síppal-dobbal-nádi hegedűvel.

Végső soron ezt vehettük örvendetes hírnek, csak túlzottan közérdekűnek nem: ettől ugyan sem olcsóbb, sem drágább nem lett a kenyér.

De a kormányfő számára nagyon-nagyon fontos volt, a kenyéráraknál is lényegesebb, és ami a fő: része a szimbolikus politizálásnak. Hát jó, ha ez a hír, akkor ez a hír, megírtuk, ki-ki a maga módján és stílusában.

Viszont most nem nagyon lehet megmondani, mi is lenne az, ami potenciálisan tiltakozásokat válthatna ki, tehát az, amit védeni kell.

Talán a bős-nagymarosi terv újjáélesztésről lehet szó? Nem tudom, csak találgatok. Az ellen sokat tüntettünk a rendszerváltás idején, máig megoszlanak ebben a kérdésben a vélemények, én nem is foglalnék állást – de szimbolikus jelentősége volna egy új szerződésnek, ugyanis ez a rendszerváltás utolsó olyan ügye, amit Orbán és társai még elárulhatnának, mivel az összes többit már elárulták. Elsőként a demokratikus társadalmi rendszer iránti igényt, aztán az emberi jogokat, később már ’56-ot is, legutóbb a határon túli magyarságot szúrták hátba – ez az utolsó dolog, amit még fel lehet rúgni, ha ez is megtörténik, Orbán valóban Kádár 2.0-vá változik. Amit lehet nehezményezni, lehet, hogy akad, aki örülne neki, de hogy markáns vélemények kinyilvánításával járna, az biztos.

És persze az sincs kizárva, hogy fogalmunk sincs arról, mire készül a miniszterelnök, de nem erre. A Seuso-kincsek esetében sem tudtuk, mit jelent majd be, hiszen az egész történetet államtitokként kezelték, sejtelmünk sem lehetett róla, bár mondjuk ez esetben a világon senki sem tiltakozott volna.

Mindenesetre ezeknek a bírságoknak az ügyében valami nem kerek.

Valamiért nagy, össznépi néma csendet, mély kusst és otthonmaradást akar belőlünk kikényszeríteni Orbán, aminek érdekében némi burkolt vagy nyílt fenyegetőzéstől sem riad vissza. Hogy aztán valójában miről is lehet szó, azt ha megérjük, meglátjuk. De nem várom tűkön ülve az Igazság Pillanatát.

Van egy olyan érzésem, hogy még akkor járunk a legjobban, ha semmit sem jelent be sem a kormány, sem a feje, bár nincs nekünk ekkora szerencsénk.

Kérem szépen, így néz ki a karmelitológia a gyakorlatban. Kínosan hasonlít a kremlinológiára.

Szele Tamás