Manapság, amikor napról napra sokasodnak mifelénk is a politikai természetű feljelentések – ó, természetesen csak „szabálysértési eljárásokról” van szó, legalábbis egyelőre – nem árt, ha megnézzük, hogyan művelik ezt a szakterület ügyeiben nálunk sokkal gyakorlottabb szovjet, jaj, bocsánat, orosz elvtársak. Ötletgazdagon, annyit mondhatok – de tekintsük a The Insider által részletesen bemutatott Baburin-ügyet példaként.

(Képünk illusztráció)

A háború kezdetétől 2025 januárjáig legalább 280 gyújtogatást regisztráltak Oroszországban katonai sorozóirodák és más katonai és közigazgatási létesítmények ellen. Ezeknek az eseteknek jelentős része az FSZB által szervezett provokáció. Az áldozatok hatalmas büntetéseket kapnak: 2025. május 20-án Ilja Baburin novoszibirszki lakost 25 év börtönbüntetésre ítélték, mert állítólag gyújtogatásos támadást készített elő egy katonai toborzóiroda ellen. Tényleges gyújtogatásról vagy annak előkészületeiről azonban nem volt szó – a rendfenntartók megépítettek egy ál-toborzóközpontot, felgyújtották és a tüzet videóra vették. Ezt megelőzően beszervezték Baburin két ismerősét, akiknek biztosítaniuk kellett volna, hogy a „bűncselekmény” a „szervezőjéhez” köthető legyen

„Végig kellett vinni az ügyet”, avagy a legenda előkészítése

2022. szeptember 9-én a 22 éves novoszibirszki Ilja Baburin üzenetet írt ismerősénekk, Tyimofej Orlovnak, amelyben üzleti ajánlatot tett neki. Bár részleteket nem közölt, Orlov azonnal továbbította Ilja üzenetét egy saját ismerősének, Dmitrij Sorinnak, és másnap mindhárman találkoztak személyesen is.

A belvárosi Galereja bevásárlóközpont közelében tartott találkozón Baburin 30 000 rubelt ajánlott fel Sorinnak egy küldetés teljesítéséért: a feladat az lett volna, hogy Molotov-koktéllal felgyújtsák a katonai sorozóhivatal épületét. Nem kellett neki magának elvégeznie, a lényeg az volt, hogy az egészet lefilmezze. A felvételt, mint Sorin később visszaemlékezett, el kellett volna küldeni állítólagos „azovista barátainak”. Az Oroszországban terroristának számító ukrán zászlóalj számára készült felvétel később a Baburin elleni vádak komoly szigorításához vezetett.

Sorin akkoriban még szabadlábon védekezett – büntetőeljárás indult ellene egy korábbi ügyben, és tényleges szabadságvesztés fenyegette. Később a bíróságon elmondta, hogy Ilja megígérte: segít neki az Ukrajnába való menekülésben. Elfogadta Baburin ajánlatát, bár saját bevallása szerint „tudta, hogy nem fogja megtenni”.

A szeptember 10-i találkozó volt az első és egyben az utolsó személyes kapcsolata Baburinnal. Szeptember 11-én felkereste az FSZB novoszibirszki régióbeli részlegét, ahol beszámolt Ilja javaslatáról és beleegyezett, hogy részt vesz egy „operatív kísérletben”. „Arra volt szükség, hogy megtudjam, hogyan kívánják a gyújtogatást végrehajtani” – magyarázza majd a bíróságon. Így a bűnüldözők elkezdhettek „rádolgozni” Baburinra a „terrortámadás szervezése” ügyében.

Sorint utasították, hogy vegye fel a kapcsolatot Orlovval, és vegye rá, hogy szervezzen újabb találkozót Baburinnal, állítólag a gyújtogatás részleteinek megbeszélése céljából. Kiderült azonban, hogy az utóbbi már lemondott az ötletéről. Orlov ezt később a vallomásában is megerősítette: „A találkozó után Ilja azt mondta, hogy nincs szükség semmire, az akciót lemondták”.

Ennek ellenére Sorin továbbra is ragaszkodott a találkozóhoz. „Végig kellett csinálnom” – mondta később a bíróságon. Itt a Baburinra „dolgozás” provokációvá fajult, ahol a kezdeményezés már nem a „szervezőtől”, hanem a biztonsági erők részéről érkezett, akiknek saját érdekükben állt a „terrortámadás” tervének kijátszása. Mint Dmitrij Zahmatov emberi jogi aktivista rávilágított:

„A provokáció ebben az esetben egy hivatalos személy vagy annak megbízottja által elkövetett bűncselekményre való felbujtás. Ez annak esete, amikor valakit rábeszélnek, rábírnak vagy rákényszerítenek egy olyan cselekményre, amit ő maga nem tenne meg. Politikai ügyekben ezt gyakran hamis Telegram-robotok segítségével teszik, amelyek állítólag az ukrán biztonsági szolgálatok megbízásából működnek. Az emberek levelezésbe bocsátkoznak velük, azt gondolva, hogy az ukrán féllel kommunikálnak, de valójában – egy operatív személlyel tárgyalnak, aki módszeresen elviszi őket addig a pontig, ahol már bűncselekménnyel vádolhatják őket. Ezt követően az illetőt őrizetbe veszik.”

Zahvatov hangsúlyozza, hogy a törvényes operatív munka másképp épül fel:

„Ez magában foglalhat megfigyelést, információgyűjtést, lehallgatást, bizonyos körökbe való beszivárgást – de bűncselekmény elkövetésére irányuló közvetlen felbujtás nélkül. A hírszerző tiszt rögzíti az eseményeket, de nem sürgeti a cselekvést”.

Egy másik ügyvéd, aki névtelenségét kérte, tisztázta, hogy az operatív munka és a provokáció között az a különbség, hogy az utóbbi esetben az áldozatot a szó szoros értelmében belerángatják a bűncselekménybe:

„A törvényes operatív művelet egy lehetséges bűncselekményt szimulál: ha valaki önként követ el illegális cselekményeket, akkor őrizetbe veszik. Ez olyan, mint egy csapda, amelybe ő maga is belement. Provokáció az, amikor egy személyt akarata ellenére bűncselekményre kényszerítenek. Ez történhet csellel, pszichológiai nyomással, manipulációval. A gyakorlatban vékony a határvonal ezek között, de az alapelv ugyanaz: az önkéntesség.”

„Narzan”-víz és iPhone: a kellékek átadása

Néhány nappal később, miután engedett Orlov és Sorin rábeszélésének, Baburin mégis beleegyezett a találkozóba. Szeptember 20-án átadott Orlovnak egy gyúlékony folyadékkal töltött Narzan-ásványvizes palackot, és egy iPhone 6-os készüléket, amellyel videót kellett volna készítenie a gyújtogatásról. Nem volt hajlandó személyesen kommunikálni Sorinnal.

Ugyanezen a napon Orlov találkozott Sorinnal a „Galereja” közelében lévő kávézóban, és átadta neki a palackot és a telefont. Az átadás az FSZB felügyelete alatt történt. Miután megkapta a „bűncselekmény eszközeit”, Sorin azonnal elvitte azokat a bűnüldöző szervekhez.

A Sorinnal való találkozó után Orlov maga is az FSZB-hez fordult. Az ügy anyagai szerint kijelentette, hogy állítólag félt a következményektől, és beleegyezett, hogy részt vegyen az „operatív felderítési akcióban”.

Sem Orlov, sem Sorin nem tudta, hogy az FSZB mindkettőjüket beszervezte. A teljes tervet csak a bűnüldöző szervek ismerték.

„Operatív művelet”, avagy a gyújtogatás megrendezése

Abban a pillanatban, amikor Dmitrij Sorin elvitte az üveget és az okostelefont az FSZB-nek, a provokációs forgatókönyv már készen állt. Már csak a csúcspont volt hátra – maga a gyújtogatás. Az FSZB ügynöke, Igor Fintiszov vállalta a cselekmény közvetlen megrendezését.

Az ügynök talált egy elhagyatott épületet Novoszibirszkben, és megtervezte a „díszletet”: a homlokzatra a katonai sorozási iroda tábláját erősítette. Ezután „ellenőrzött körülmények között” végrehajtotta a gyújtogatást, amelyet videóra vett.

Fintiszov nem árulta el, hogy pontosan ki gyújtotta fel az elhagyatott épületet, de vallomásában egyenesen megerősítette, hogy az FSZB akciójáról van szó:

„...megszervezte egy elhagyatott épület felgyújtását, amelynek homlokzatára előzetesen fel volt szerelve a novoszibirszki katonai komisszariátus névtáblája”.

„Bizonyítékgyűjtés” novoszibirszki módra

Fintiszov terve szerint Sorinnak Orlovon keresztül kellett volna átadnia a telefont az általa rögzített videóval Baburinnak. A nyomozás így kívánt tárgyi bizonyítékot szerezni az „elkövető” és a „szervező” közötti kapcsolatról. Kiderült azonban, hogy a telefont nem kellett visszaadni:

„Baburin tájékoztatta Orlovot, hogy nem szükséges visszaadnia a mobiltelefont. A kapott videofelvételt el kell küldeni a Telegramon egy külön erre a célra létrehozott fiókba...”

A beszélgetést rögzítették, de amikor arra került a sor, hogy az anyagot átadják a bűnüldöző szerveknek, kiderült, hogy a fájlt nem mentették el:

„Az Orlov és Baburin közötti beszélgetés hangfelvétele, amelyet speciális technikai eszköz segítségével szereztek meg, a számítógépes adathordozóra történő másolás során megsérült, és a későbbiekben nem került a nyomozók elé”.

A felvétel elvesztése inkább szerencsés volt a bűnüldözők számára, mint kellemetlen, hiszen megerősíthette volna, hogy Baburin feladta az összeesküvés tervét, és megpróbált elhatárolódni az eseményektől.

A telefon átadása Baburinnak az FSZB tervezett akciójának utolsó felvonása lett volna. Ő viszont nem vette át a „bizonyítékot”, és ezzel megzavarta a terveiket.

A rendfenntartók megtudták, hogy Baburin szeptember 22-re repülőjegyet vásárolt Moszkvába. A nyomozás verziója szerint ezt a szökés szándékával tette. Az indulás napján Ilját a repülőtéren őrizetbe vették, otthonát pedig átkutatták. Szeptember 23-án a bíróság „terrorcselekmény szervezésének kísérlete” vádjával előzetes letartóztatásba helyezte. A palack, az iPhone 6 és a videó egy gazdátlan épület felgyújtásáról „terrorista tevékenység bizonyítéka” lett az ügyiratban.

Dmitrij Zahvatov megjegyzi, hogy Baburin ügyében valóban volt provokációs elem – az FSZB utasításai alapján az „elkövetők” rábeszélték, hogy térjen vissza a gyújtogatás ötletéhez:

„Még ha valamikor tervezett is valamit, de aztán tudatosan visszautasította, annak már számítania kell. A törvény szerint viszont ennek ilyen helyzetekben nem lehet következménye. Itt azonban úgy tűnik, hogy a belügyi dolgozók kezdeményezték a kapcsolat folytatását. Ez az, ami miatt a büntetőeljárás jogellenes: provokációnak minősül, ha valakit olyan cselekményekért vonnak felelősségre, amelyekre szándékosan ösztökélték.”

A névtelenséget kérő ügyvéd megjegyezte, hogy a provokáció ellen közvetlenül megfogalmazott és dokumentált elutasítással lehet védekezni:

„Az orosz büntetőjogban létezik olyan fogalom, hogy önkéntes lemondás a bűncselekményről. Ha valaki a bűncselekmény elkövetése előtt tudatosan megtagadja a részvételt, akkor nem vonható büntetőjogi felelősségre. Ahhoz, hogy megvédje magát, egyértelmű elutasítást kell kifejeznie. A legjobb, ha ezt írásban teszi meg. Írja meg az illetőnek: „Nem érdekel, nem veszek részt ebben a cselekményben” – és mentse el az üzenetet. Lehet, hogy ennyi már elég lesz.”

Új bizonyítékok: kaniszterek, egy könyv és egy GPS-jeladó

Baburin házában a bűnüldöző szervek munkatársai olyan bizonyítékokat kerestek, amelyek megerősíthetik a „terrortámadás szervezésében” való részvételét. A nyomozók két kanisztert találtak, amelyekben gépolaj volt, egy iPhone 6-dobozt, fényképeket és hangkazettákat, valamint – mindezektől külön – William Shearer „A Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása” című könyvét.

A megtalált tárgyak szerepeltek azon a bizonyítéklistán, amelyet Baburin a gyújtogatáshoz készített: a bűnüldözők úgy vélték, hogy az olajból gyújtókeveréket készíthettek, a dobozon lévő sorozatszám pedig megegyezett a Sorin által az ügynököknek adott okostelefon számával.

A könyv Baburin „neonácizmusának” és az Azovhoz fűződő kapcsolatainak egyik bizonyítékaként szolgált, amelyet Sorin a vallomásában említett. Az ügy aktájában „a náci ideológia kézikönyveként” szerepel, noha valójában a második világháború alatti Németországról szóló egyik leghíresebb történelmi mű, amely Oroszországban szabad forgalomban kapható.

Ezenkívül Baburin lakásában találtak egy GPS-jeladót, amely később bizonyítékként szolgált egy másik, ellene indított ügyben. A házkutatás idején a nyomozás már befejezte magának a „terrortámadásnak” a megrendezését, és áttért a „szervezőjéről” alkotott legenda felépítésére

„Az Azov embere”, vagyis a nyomozók verziója

A bűnüldöző szervek verziója szerint Ilja Baburin a „terrortámadás szervezője”, akit „beszervezett az Azov”. 2021-ben több hónapot töltött Ukrajnában, ahol a felesége lakott, akivel letartóztatásakor már külön éltek, bár a válás hivatalossá tételére még nem volt idejük. A bűnüldözők szerint ez idő alatt Baburin „kapcsolatot létesített” a zászlóalj tagjaival, és még azt is fontolgatta, hogy maga is csatlakozik hozzájuk.

A teljes körű ukrajnai orosz invázió kezdetével Ilját azovista ismerősei állítólag felkérték arra, hogy „segítsen nekik”, méghozzá díjazás ellenében. A „segítségnyújtás” különféle módjainak megfontolása alapján döntött úgy Baburin az FSZB verziója szerint, hogy gyújtogatásokat szervez Oroszországban, és az ezekről készült videókat terjeszteni fogja. Annak ellenére, hogy – amint azt Baburin ügyvédje, Vaszilij Dubkov megjegyezte – a nyomozásnak nem volt közvetlen bizonyítéka Ilja beszervezésére, a további vádak ellene erre a feltételezésre épültek.

2023 márciusában Ilját „hazaárulással” vádolták meg az Azovhoz fűződő állítólagos kapcsolatai miatt. A „hazaárulás” abban állt, hogy „segítséget nyújtott a zászlóaljnak az Oroszország elleni akciókban”, nevezetesen „megszervezett” egy sikertelen gyújtogatásos támadást.

Szeptemberben, egy évvel azután, hogy Baburint őrizetbe vették a megrendezett gyújtogatás ügyében, az FSZB ügynöke, Georgij Golovacsev „terrorista cselekmény” és „lehallgatóeszközökkel való illegális kereskedelem” miatt emelt vádat ellene.

„Terrorcselekménynek” tekintették a 2022. július 1-jén Novoszibirszkben egy zenei általános iskola épülete ellen elkövetett gyújtogatást. Az ügyészség fő bizonyítéka ezzel az epizóddal kapcsolatban egy Baburin telefonján talált videó volt, amelyen egy, az iskolához hasonló égő épület látható. Ugyanakkor a nyomozás nem tudta bizonyítani, hogy azt maga Ilja vette fel.

Az ügyészségi szakértők csak azt tudták megerősíteni, hogy a videót egy Baburinéval azonos típusú okostelefonon – iPhone 12 Pro Max – rögzítették, de kifejezetten kijelentették, hogy nem feladatuk annak kiderítése, hogy hol, mikor és milyen eszközön készült a fájl. Maga Ilja hangsúlyozta, hogy nem ő készítette a videót, és semmi köze a gyújtogatáshoz.

Baburin ellen „titkos megfigyelésre szolgáló eszközök illegális forgalmazása” miatt emeltek vádat a már említett, a házkutatás során talált GPS-jeladó megvásárlása miatt. Mint kiderült, a készülékben mikrofon is volt. Maga Ilja a kihallgatás során kifejtette, hogy a jeladót kíváncsiságból vásárolta az egyik online piactéren, és nem is tudott a mikrofonról: „Nem is aktiváltam. Ez csak egy kínai kütyü volt, arra gondoltam, hogy ezt a GPS-nyomkövetőt egy korábbi autómhoz használom”.

Végül decemberben a nyomozás úgy döntött, hogy Baburin nem csak segítette az Azovot, hanem közvetlenül is tagja volt annak. „Illegális fegyveres alakulatban” és „terrorista szervezetben” való részvétellel vádolták meg, ami a 2022 júliusában és szeptemberében elkövetett gyújtogatásokban teljesedett volna ki.

A vádak alapjául Sorin vallomása szolgált, aki titkos tanúként jelent meg a bíróságon: külön szobából vett részt az üléseken, és hangját is eltorzították. Az ügyiratban egy álnév szerepelt, míg Sorin valódi adatait a jegyzőkönyv szerint „lezárt borítékban tartották”.

Sorin azt állította, hogy amikor 2022 szeptemberében találkoztak, Baburin ragaszkodott ahhoz, hogy filmre vegyék „a katonai toborzóközpont felgyújtását”. A videóra állítólag azért volt szükség, hogy „megfélemlítse a lakosságot” és „tiltakozást indukáljon a specoperacija ellen”, valamint hogy megerősítse, hogy kész „komolyabb és jobban fizetett” megbízatások elvégzésére is, melyeket az Azovtól kapna. Ezekre a vádakra a nyomozás során egy titkos tanú eltorzított hangján kívül semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott.

Ítélet: 25 év a gyújtogatás emlegetéséért

2024. május 20-án a novoszibirszki második keleti kerületi katonai bíróság 25 év börtönbüntetésre ítélte Ilja Baburint. Az ítélet szerint Baburinnak ebből ötöt börtönben kell töltenie, a maradék húszat pedig – szigorúan őrzött fegyenctelepen.

Az utolsó szó jogán Baburin azt mondta, hogy Orlov és „Sorin”, a koronatanúk, akiknek vallomásán a vád alapult, az FSZB nyomására cselekedtek:

„Egyikük ellen emberrablás miatt indult eljárás, de felmentést kapott azzal a feltétellel, hogy nem hagyhatja el az országot. Épp ítélethirdetés előtt állt. Ő lett volna a végrehajtóm. De úgy döntött, hogy megkönnyíti a sorsát a saját ügyében azzal, hogy felad engem, amit meg is tett. Az FSZB tisztjei lecserélték őt a Belügyminisztérium egyik nyomozójára, találtak neki munkát, nem kerül börtönbe, minden ügye rendbe jött. A második tanú az a személy volt, aki bemutatott az elsőnek. Neki azt mondták, hogy tanúskodjon ellenem, különben ő megy börtönbe helyettem a megfelelő cikkelyek alapján”.

Azt is hangsúlyozta, hogy ő kifejezetten elutasította a gyújtogatás gondolatát, de Sorint a bűnüldözők utasították, hogy győzze meg a folytatásról:

„Mi a legérdekesebb ebben az ügyben? Az, hogy azt mondtam a tanúnak, hogy semmit sem szabad tenni, mindent lemondtak. Ekkor a tanú már együttműködött az FSZB-vel. Ezen a tárgyaláson az ügyvédem megkérdezte a tanút: adtak-e az FSZB tisztjei bármilyen utasítást, miután bejelentettem az akció lemondását? A tanú azt mondja, hogy nem. Az ügy anyagában pedig feketén-fehéren le van írva, hogy az alkalmazottak adtak neki utasításokat, hogy győzködjön engem. Természetesen számukra nem volt kedvező, hogy nem történt bűncselekmény. A tanú számára is kedvezőtlen – ha nem kerülök börtönbe, senki nem könnyíti meg a sorsát.”

Vaszilij Dubkov ügyvéd megjegyezte, hogy az ügyben minden bizonyíték közvetett. Baburin nem járt a gyújtogatás helyszínén, nem vett részt a találkozókon, nem ő készítette a videót. Az „elkövetők” minden kulcsfontosságú akciót az FSZB ellenőrzése alatt hajtottak végre. Az összes tanúvallomás olyan emberektől származik, akik érdekeltek voltak a nyomozókkal való megegyezésben. A bíróság ezeket az érveket figyelmen kívül hagyta.

„Amit rám lehetett volna fogni, az a huliganizmus volt, vagy inkább huliganizmus kísérlete. Nem gyújtottam fel semmit. Most a jelenlegi helyzet miatt az FSZB munkatársai lehetőséget kaptak arra, hogy csillagokat szerezzenek a váll-lapjukra és feljebb lépjenek a ranglétrán, néhány állítólagos bűncselekmény felderítésével. Miért indítanának eljárást vagyon elleni bűncselekmény, rongálás vagy huliganizmus kísérlete miatt, amikor terrorizmus és hazaárulás ügyében is indíthatnak? Így több pénzt keresnek. Az pedig, hogy valaki húsz-harminc évet fog börtönben tölteni beteges ambícióik miatt, egyáltalán nem érdekli őket.”

Dmitrij Zahvatov emberi jogi aktivista szerint az orosz igazságszolgáltatási gyakorlatban nem volt még példa arra, hogy a vádakat a biztonsági erők bizonyított provokációja miatt ejtették volna:

„Oroszországban nincs bíróság. Van igazságszolgáltatási rendszerünk, de nincs bírói hatalom és függetlenség. A bírák nem döntenek semmiről, csak engedelmeskednek az ügyészségnek. Nem tudok egyetlen olyan esetről sem, amikor bármelyik kollégám sikeresen le tudott volna küzdeni egy operatív provokációra épülő vádat. Még akkor sem, ha a provokáció nyilvánvaló volt.”

A provokáció elrejtése érdekében a bűnüldöző szervek arra kényszeríthetik az áldozatot, hogy a büntetés mérséklése érdekében vallja magát bűnösnek, vagy járuljon hozzá, hogy titkosítsák az ügy aktáját – mondta a névtelenül nyilatkozó ügyvéd a The Insidernek:

„Még ha a provokáció nyilvánvaló is, a vádlottat gyakran arra kényszerítik, hogy bűnösnek vallja magát, és alkut kössön az enyhébb büntetés érdekében. Egyszerűen nincs más lehetősége. Létezik egy másik módszer is – az olyan anyagok titkosítása, amelyek megerősíthetik a provokáció megtörténtét. A dokumentumot „szigorúan titkos” megjelöléssel látják el, és a továbbiakban nem lehet vele semmit sem kezdeni. A védőügyvéd még csak nem is hivatkozhat rá nyilvánosan, mert már az említés ténye is zárt ülés elrendelésével jár.”

2025 márciusában a „Memorial” emberi jogi projekt Ilja Baburint politikai fogolynak ismerte el.

Mindent összevéve az világos, hogy az ügy provokációk sorozatára épült, és valódi terrorizmusról szó sem volt. Az viszont nem érthető, hogy honnan indult el. Amennyiben Baburin tényleg fel akart gyújtani vagy gyújtatni egy toborzóirodát (ami egyébként gyakori eset arrafelé), ez honnan jutott eszébe? Ha a valódi Azovnak dolgozott volna, nem ilyen kicsinyes célpontot választ: akkor fegyverraktárat robbant fel vagy a vasúti hálózatot szabotálja. Különben is, az Azov harci alakulat, nem foglalkozik diverziós akciókkal. Vagy csak nagyon ritkán. Mi lelhette Baburint?

Egy dolgot lehet elképzelni, és ezzel tisztává is válik a kép: magának az akciónak az alapötlete is egy FSZB-s Telegram-bottól származhatott, amelyet provokációra használtak. Ez Oroszországban bevett módszer. Baburinról tudták, hogy a volt felesége ukrán, tehát nem gyűlölheti Ukrajnát (amennyiben nem volt csúnya a válásuk), tehát egyszerűen egy meglévő szimpátiát tételezhettek fel részéről, amit aztán győzködéssel, pszichikai ráhatással majdnem cselekménnyé erősítettek fel – de csak majdnem. Baburin az utolsó pillanatban meghátrált, igaz, ez már nem segített rajta, a koholt pert végigvitték és ő 25 évet kapott.

Hogy ehhez még egy Potemkin-irodát is össze kellett hozni, az csak a vád elszántságát mutatja.

Mi ebből számunkra a tanulság? Az, hogy akire a megfelelő szervek rá akarnak bizonyítani valamit, az akkor is a legnagyobb bajban van, ha tökéletesen ártatlan. Az már a szervek erejétől, befolyásától és annak az államnak a jogrendszerétől függ, amelyikben él, hogy ki tud-e mászni a csapdából vagy sem. Baburinnak nem sikerült.

Reméljük, Budapest nem Novoszibirszk.

Szele Tamás