Elon Musk és Donald Trump ellentéte azokra az 1980-90-es években forgatott amerikai tévésorozatokra és -filmekre emlékezteti az embert, amelyekben a középiskolai önképzőkört elnöklő kislány összevész a mazsorettek és cheerleaderek vezetőjével, és ebből aztán mindenféle hangyányi bonyodalmak következnek, majd lesz, ami lesz, minden befejezés megfelelő, csak kellőképpen látványos legyen.

(Képünk illusztráció)

Ügyesebb producerek ebből az alapállásból több évados sorozatokat is ki tudtak hozni. Az Egyesült államokon kívüli néző most ugyanazt érzi, mint amikor ezeket látta: cicaharc folyik, indulatoktól vezérelve, aminek vajmi kevés köze lehet az igazi politikához. Pedig valamennyi van: Elon Musk tegnap egészen komolyan bejelentette, hogy megalapítja saját formációját „Amerika Párt” néven, és a félidős választásokon nagy meglepetéseket kíván szerezni vele a republikánusoknak. Az amerikai belpolitika avatott szakértői pedig csak hümmögnek és azt mondják, ez nem elektromos, önvezető autó és nem is űrrakéta: ehhez a szakmához nem ért Szép Elonka, hat komoly akadályt is le kéne győznie, mégpedig nagyon gyorsan. A Washington Post ezeket szedte csokorba. Lássuk, mire jutottak a lap által megkérdezett politológusok.

A világ leggazdagabb embere szombaton közölte, hogy új amerikai politikai pártot alapított, amely szerinte a „középen álló” szavazók „80 százalékát” fogja képviselni.

A Tesla vezérigazgatója, Elon Musk tavaly mindent megtett azért, hogy majdnem teljes vagyonával támogassa a republikánus Donald Trump sikeres 2024-es elnökjelöltségét, ezzel bebetonozva magát az ország legnagyobb politikai adományozójának szerepébe. Később ő vezette a Trump-kormányzat hatékonysági minisztériumának megalakítását a kormányzati dolgozók létszámának csökkentésére irányuló törekvés jegyében.

Musk azonban, aki a SpaceX-et is vezeti és az X közösségi platform tulajdonosa, úgy tűnik, hogy már nem támogatja Trumpot és a republikánus többséget a kongresszusban. A magas kormányzati kiadásokkal szembeni megvetését kifejezni kívánván, Musk nemrég ígéretet tett arra, hogy létrehozza „az Amerika Pártot”, ha a kongresszus elfogadja az elnök által támogatott masszív adópolitikai és költségvetési törvényjavaslatot. Szombaton, egy nappal azután, hogy Trump aláírta a törvényjavaslatot, Musk az X-en azt nyilatkozta, hogy a párt hivatalosan is „azért alakult meg, hogy visszaadja a szabadságunkat”.

Musk pártja azonban komoly kihívásokkal néz szembe, kezdve a kétpártrendszert előnyben részesítő politikai struktúrától a személyes temperamentumáig. Nézzünk az előtte álló legnagyobb akadályok közül néhányat.

1. Intézményi akadályok és választási szabályok

Az Egyesült Államokban érvényes „a győztes mindent visz” típusú választási rendszer nem lát szívesen semmiféle a harmadik pártot.

Hans Noel, a Georgetown Egyetem politikatörténeti és politikai módszertant oktató professzora szerint az Egyesült Államokban nincsenek „olyan intézmények, amelyek nyitottak arra, hogy a kétpárti rendszeren kívülről érkező, harmadik pártok különösen sikeresek legyenek”.

„Teljes körű, elsöprő győzelmet kell aratniuk ahhoz, hogy bármit is elérjenek” – mondta Hans Noel. „Tehát nem úgy működik a rendszer, mint más demokráciákban, ahol az ember alapít egy kis pártot, és megszerzi a szavazatok 20 vagy 30 százalékát, majd megszerezi a törvényhozásban a képviselői helyek bizonyos hányadát, és ebből építkezhet”.

A „győztes mindent visz” rendszeren túl, ha Musk különböző államokban szövetségi jelölteket akar támogatni, vagy esetleg egy harmadik párt elnökjelöltjét akarja elindítani, új szervezetének meg kell felelnie a szavazólapokra való felkerülésre vonatkozó különböző követelményeknek.

Az államoknak és a Szövetségi Választási Bizottságnak megvannak az új politikai pártok bejegyzésére vonatkozó szabályai és követelményei. Az államoknak is megvannak a saját szabályaik, amelyek gyakran lakóhelyi követelményeket és a választópolgároktól származó petíciós aláírásokat is tartalmaznak.

Mac McCorkle, a Duke Egyetem Sanford Közpolitikai Iskolájának professzora szerint a szavazólapokra vonatkozó kritériumok „ijesztő” gondot jelenthetnek.

„A szavazólapra kerüléshez rengeteg aláírás szükséges” – mondta McCorkle, aki korábban demokrata tanácsadóként dolgozott. "Másfelől viszont Musknak valószínűleg van elég pénze ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni.

Ezek a követelmények már sok „harmadik párt” jelöltjét buktatták meg. A 2024-es elnökválasztás során egyetlen neves harmadik párti jelölt sem jelent meg mind az 50 államban a szavazólapokon: sem a Libertariánus Párt Chase Oliverje, sem a Zöld Párt Jill Steinje, sem Cornel West, sem Robert F. Kennedy.

2. Történelmi ellenszél és a legújabb kihívások

Az amerikai kétpártrendszeren kívüli politikai pártok régóta léteznek, de az utóbbi időben országos vonzerejük meglehetősen korlátozott volt.

Utoljára 1968-ban nyert elektori szavazatokat olyan elnökjelölt, aki nem tartozott sem a republikánusokhoz, sem a demokratákhoz, amikor öt déli államban az Amerikai Független Párt jelöltje, George Wallace győzött.

A milliárdos mágnás Ross Perot 1992-ben a lakossági szavazatok mintegy 19 százalékát szerezte meg, de nem kapott elektori szavazatokat. „Perot elképesztően jól teljesített... de egyetlen államban sem lett első, és mivel az elektori kollégium úgy működik, ahogy, ez azt jelenti, hogy nem kapott semmit” – mondta Noel.

Ralph Nader 2000-es elnökjelöltsége a Zöld Párt színeiben, szakértők szerint, hozzájárult ahhoz, hogy Floridában annyira szoros eredmény született, hogy a republikánus George W. Bush csak azután nyerte meg a választást, hogy a Legfelsőbb Bíróság közbelépett. Nader így is nulla elektori szavazatot szerzett.

A független Bernie Sanders (Vermont) és Angus King (Maine) szenátorok a demokratákhoz csatlakoztak. Két korábbi szenátor, aki még hivatali ideje alatt kilépett a Demokrata Pártból és függetlenné vált, Kyrsten Sinema arizonai és Joe Manchin III nyugat-virginiai szenátor pedig inkább nem indult a 2024-es újraválasztáson. Justin Amash, aki repunlikánusként kezdte pályafutását, Michigan államot képviselte a képviselőházban, de 2019-ben kilépett a pártból, és 2020-ban libertariánus lett. Miután fontolóra vette a libertárius elnökjelöltséget, úgy döntött, hogy nem pályázik újraválasztásra a képviselőházi mandátumáért.

3. Cél és stratégia

Musk szombaton azt írta az X-en, hogy a jövő évi félidős választásokat tervezi megcélozni. Stratégiáját Epaminondasz görög hadvezér spártaiak elleni taktikájához hasonlította: „Rendkívüli erőt kell koncentrálni a csatatér egy bizonyos pontjára”.

Musk korábban már elmélkedett arról, hogy a kongresszus összetételét befolyásolhatja azzal, hogy néhány kulcsfontosságú szenátusi és képviselőházi választásra összpontosít, de konkrét célpontokat nem nevezett meg.

„Tekintettel a borotvaélen táncoló, roppant szűk törvényhozási mozgástérre, ez elég lenne ahhoz, hogy pártom a mérleg nyelveként szolgáljon a vitás törvényeknél, biztosítva, hogy azok az emberek valódi akaratát szolgálják ki” – írta Musk pénteken az X oldalon.

Bár McCorkle szerint Musk jelöltjei nem fognak nyerni, a Duke professzora szerint „romboló és zavaró tényezőként” működhetnek, akadályozva a mandátumokért induló republikánusokat, és éppen elég szavazatot szerezve ahhoz, hogy különbséget tegyenek az olyan csatatérállamokban, mint Észak-Karolina. Musk jelöltjei befolyásolhatják a félidős választásokat, amikor „valószínűleg a MAGA szavazók számának csökkenése várható” – mondta McCorkle.

Musk ellenzi a republikánusok által elfogadott és Trump által a héten törvénybe iktatott adó- és költségvetési rendeletet. Az amerikaiak többsége is ellenzi ezt a Washington Post-Ipsos múlt hónapban végzett közvélemény-kutatása szerint. A közvélemény-kutatás szerint a lakosság 63 százalékos többsége elfogadhatatlannak tartja, hogy a kiadási csomag becslések szerint 3 billió dollár ral növeli az államadósságot.

McCorkle azt állította, hogy a milliárdos ellenzése a kiadásokkal szemben még nem jelent hosszú távú pártstratégiát, és hogy az általa vezetett vállalatok által biztosított nagy volumenű szövetségi szerződések alááshatják üzenetét: „Itt van az a fickó, aki több kormányzati szerződést kapott, mint bárki el tudja képzelni, és ő lesz a libertáriusok zászlóvivője? Nem tűnik hitelesnek.”

4. Megosztott célközönség

Szombaton Musk látszólag egyetértett egy X-felhasználóval, aki egy olyan pártprogramot vázolt fel, amely az államadósság csökkentését, a hadsereg mesterséges intelligenciával és robotikával való modernizálását, a dereguláció és a szólásszabadság támogatását, a „pro tech” és a pronatalista álláspontok támogatását, valamint „minden egyéb ügyben centrista politika” támogatását követeli.

Azonban a „középen álló” 80 százalék, amelyre Musk azt mondja, hogy a célközönségétt jelentik nem feltétlenül rendelkezik elegendő kohézióval ahhoz, hogy politikai pártot alakítson.

„Az emberek kötődnek a meglévő pártokhoz, és csalódottak bennük, ezért nem szeretik őket. A választóknak megvannak a maguk aggályai, de nincs olyan választói kör, amelyiknek Musk a tagja lenne” – mondta Hans Noel. „Mit akar elérni? Ez a 80 százalék egyáltalán nem eléggé pontosan körülhatárolt”.

5. Politikai szövetségesek?

A szövetségi kormányból való kilépése és az azt követő, Trumppal és a kongresszusi republikánusokkal való összecsapása nyomán Musk befolyása a pártban csökkenni látszik. Trump szövetségese, James Fishback máris közölte, hogy különleges poltikai akcióbizottságot hoz létre Musk törekvéseinek tompítására.

Miközben Musk saját vagyonából finanszírozza politikai erőfeszítéseit, az erős politikai pártok az érdeklődő szavazók hálózatán keresztül tudnak pénzt gyűjteni – mondta Hans Noel. És folytatta:

„Az, hogy valaki képes pénzt szerezni, azt jelenti, hogy tudja, hogyan lehet kapcsolatot teremteni egy csomó emberrel, akik nemcsak pénzt adnak neki, hanem talán még tesznek is valamit érte – vagy legalábbis rá szavaznak.”

Szerinte egy új pártnak szokatlanul elkötelezett szavazókra lesz szüksége, akiknek van energiájuk a választási kampányhoz, még a korai vereségek után is. „Ezt nem lehet csak úgy megvásárolni” – jegyezte meg.

Legalább egy költekezést kerülő, libertárius gondolkodású republikánus van a kongresszusban, akit Musk továbbra is támogat: Thomas Massie képviselő Kentuckyból. Két nem republikánus csoport, a Libertarian National Committee és a No Labels nevű centrista politikai csoport pedig azt mondja, hogy együtt akarnak dolgozni Muskkal.

6. Türelem kérdése?

Vajon ez a temperamentumos milliárdos, aki széles körben ismert arról, hogy dacol a normákkal és ambiciózus célokat tűz ki emberei elé, rakétahajókat tervez és elektromos autókat konstruál, elviseli-e a számtalan procedúrát, hogy a jelöltjei felkerüljenek a szavazólapokra, csak azért, hogy esetleg elveszítsék a versenyt?

Hans Noel és McCorkle szerint lehet, hogy előbb hozzá kell szoknia a politikai vereségekhez, mielőtt politikai sikereket látna.

„Nem vagyok benne biztos, hogy megvan hozzá a türelme” – mondta McCorkle. „Hogyan fogja megvizsgálni a jelöltek alkalmasságát? Rengeteg olyan jelölt lesz, aki azt gondolja, hogy 'Hé, Elon Musk támogatni fog engem. Miért ne támogatna?' Szóval Musk számára is kínos lehet, ha túl sok embert próbál a szavazólapokra juttatni.”

Musk az év elején első kézből tapasztalta a pénz lehetőségeinek korlátait a politikában, amikor csoportja több mint 20 millió dollárt fektetett be egy konzervatív jelölt támogatására egy wisconsini legfelsőbb bírósági választáson.

A megmérettetés több mint 100 millió dollárba került, így ez volt az Egyesült Államok történetének legdrágább bírósági választási küzdelme. Musk költekezése és a verseny jelképesnek feltüntetése ellenére – amely szerinte a nyugati civilizáció irányát is meghatározhatja, mivel az Trump programja szempontjából is fontos lehet – végül a liberális jelölt, Susan Crawford győzött.

Musk az elmúlt hónapokban is össze-vissza beszélt arról, hogy mennyit tervez költeni politikai célokra.

Miután jelöltje elvesztette a wisconsini versenyt, Musk azt mondta, hogy a jövőben „sokkal kevesebb” politikai kiadást tervez, de nyitva hagyta a lehetőséget, hogy újra beszálljon, ha „okot lát arra, hogy a jövőben politikai kiadásokkal foglalkozzon”.

McCorkle azt mondta, nem tudja elhinni, hogy Musk „élete hátralévő részét egy új párt létrehozásával töltené”.

„Szerintem ez az egész történet a Trumppal folytatott viszályáról szól, és arról, hogy most megpróbálja elsüllyeszteni Trump hajóját” – tette hozzá.

Egyszóval, más dolog beszélni egy harmadik erő elindításáról az amerikai belpolitikában és más dolog működőképes pártot alapítani és azt győzelemre is vezetni. Jóllehet a Demokrata Párt nem kínál túl vonzó alternatívát a teljesen eltrumposodott MAGA-republikánusokkal szemben, az egyelőre majdhogynem program nélküli Amerika Párt sem tűnik egyelőre életképes megoldásnak.

Az idő telik, a félidős választások közelednek, de egyelőre csak annyi biztos, hogy az új párt meglepetést fog okozni.

Vagy Trumpnak, vagy Musknak. Vagy kellemeset, vagy kellemetlent.

Egyelőre az egész küzdelem hisztérikus cicaharcnak tűnik.

Szele Tamás