Mivel tegnap délután és este újabb légiriadót kellett elrendelni Lengyelország, sőt, Románia területén is az orosz drónrajok támadása miatt, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ha ezek az esetek megsokasodnak, miféle következményeik lehetnek, mármint azon kívül, hogy a fejünkre szakad a háztető, és az oroszok majd „navigációs hibára” hivatkoznak, ha egyáltalán kérdőre vonják őket.

(Képünk illusztráció)

Először is lássuk, mi történt Romániában.

Szombat délután egy orosz drón hatolt be a román légtérbe, miközben Oroszország támadást indított az ukrán infrastruktúra ellen a Duna mentén. A hatóságok RO-Alert üzenetet (riadót) adtak ki Tulcea megye északi részére, tájékoztatva a helyi lakosságot, hogy legyenek óvatosak: lehetséges, hogy törmelék hull majd az égből, és felszólították őket, hogy keressenek menedéket. Két F–16-os harci repülőgépet mozgósítottak, hogy figyeljék a légteret az ukrán határ mentén. Kevesebb mint két órával később új RO-alert üzenetet adtak ki a térségben. Ezúttal a Kogălniceanu bázisról két Eurofighter Typhoon repülőgépet riasztottak a helyzet figyelemmel kísérése céljából.

Az F–16-os repülőgépek által üldözött és Chilia Veche délnyugati részén a radarernyőről eltűnt drón lezuhant, roncsait most helikopteres alakulatok keresik. A román hadsereg közleménye szerint „a drón nem repült lakott területek felett, és nem jelentett közvetlen veszélyt a lakosság biztonságára”. Hangsúlyozták továbbá, hogy „Románia területe nem célpontja az Oroszországi Föderáció támadásainak”. (HotNews.ro)

Jó, de miért kellett ezt hangsúlyozni? Az már a Riddle: Russiából derül ki, ahol Alekszej Uvarov politológus külön tanulmányt szentelt ennek a témának, ezt mutatom be az alábbiakban, saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg.

Amióta Lengyelország és Románia csatlakozott a NATO-hoz, mindkét ország a szövetség kollektív biztonsági garanciái alá tartozik, amelyeket a NATO-szerződés 5. cikke rögzít. Úgy tűnt, hogy ez megbízhatóan megvédi őket a külső agressziótól. Azzal azonban, hogy 2022 februárjában megkezdődött Oroszország teljes körű inváziója Ukrajnában, a helyzet drámaian megváltozott. Oroszország tömeges rakéta- és dróntámadásai Ukrajna határ menti régiói ellen Románia és Lengyelország határainak közvetlen közelében zajlottak. Időnként pilóta nélküli légi járművek lépték át a határt, és zuhantak ezeknek az országoknak a területén. Néha ez csak a roncsok felfedezésekor derült ki, néhány esetben viszont pusztítással és épületek megrongálásával végződtek a légtérsértések. Különösen súlyos epizód volt egy rakéta lezuhanása Kelet-Lengyelországban 2022 novemberében, amely két áldozatot követelt. A vizsgálat kimutatta, hogy egy ukrán légvédelmi rakéta került véletlenül a lengyel légtérbe, amelyet egy ukrajnai tömeges támadás visszaverésére indítottak. Ugyanakkor magáért az incidensért Oroszországot terheli a felelősség, hiszen az ő ukrán területre mért rakétacsapásai teremtették meg a tragédiához vezető körülményeket. Az ilyen incidensek ellenére a NATO kitartott az eszkalációt visszafogó irányvonal mellett. Nyilvános nyilatkozatokban hangsúlyozták, hogy nem volt jele a szövetségesek elleni szándékos támadásnak.*

*Ez akkor és ott megfelelő döntés volt, azonban túlzás lenne irányadó gyakorlattá tenni.

A NATO álláspontja a háború kezdetén

Meg kell jegyezni, hogy a NATO álláspontja az ukrajnai háborúval kapcsolatban meglehetősen óvatos volt mind az orosz invázió előestéjén, mind közvetlenül azt követően. Bob Woodward oknyomozó újságíró „Háború” című könyvében idézett adatok szerint Joe Biden amerikai elnök már 2022. február 23-án felhatalmazta a Pentagon vezetőjét, Lloyd Austint és a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét, Mark Milleyt arra a döntésre, hogy a már Európában tartózkodó amerikai szárazföldi és légi egységeket átcsoportosítsák Észtországba, Lettországba, Litvániába, Lengyelországba és Romániába, tehát Ukrajna határára. Ezzel azt akarták demonstrálni Vlagyimir Putyinnak, hogy az Egyesült Államok kész megvédeni a NATO területének minden egyes négyzetcentiméterét.

A könyv részleteket közöl Joe Biden amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök február 23-ról 24-re virradó éjszaka folytatott tárgyalásairól is. Az ukrán elnök nem volt hajlandó elhagyni az országot, hangsúlyozta, hogy Kijevben marad, és felszólította Bident, hogy hozzon létre repülési tilalmi övezetet Ukrajna felett. „Le kell zárni az eget” – mondta Zelenszkij, rámutatva, hogy ukrán városok tömeges légicsapásoknak vannak kitéve. Biden elutasította ezt a kérést: egy ilyen övezet bevezetése azt jelentené, hogy az amerikai vagy NATO-gépeknek orosz légi célpontokat kellene kilőniük, ami a konfliktus közvetlen eszkalációját jelentené.

2022 márciusában Zelenszkij hasonló kérését Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Antony Blinken amerikai külügyminiszter is nyilvánosan elutasította. Stoltenberg március 4-én kifejtette: „A repüléstilalmi zóna érvényesítésének egyetlen módja az, hogy a NATO vadászgépeket küld az ukrán légtérbe, majd orosz gépek lelövésével tartja fenn azt”. Szerinte ez elkerülhetetlenül a háború Ukrajnán túli kiterjedéséhez vezetne, ami „még veszélyesebbé és pusztítóbbá tenné azt, és még több emberi szenvedést okozna”. Ezért a NATO kizárta annak lehetőségét, hogy szárazföldi erőket vagy légi járműveket küldjön ukrán területre. Ezt az álláspontot Blinken is megerősítette, hangsúlyozva, hogy Washingtonnak nem áll szándékában háborúba bocsátkozni Oroszországgal.*

*Ebből is láthatjuk, hogy tulajdonképpen a NATO is egy békeidőre optimalizált szövetség, és a tagsága pont olyan, mint bármilyen igazolvány: addig tökéletes és hasznos, míg elő nem kell venni. Ha már szükség lesz rá, nem sok a haszna.

Így abban a kulcsfontosságú pillanatban a Moszkvával való közvetlen katonai konfrontáció elkerülésének stratégiáját választották – egy olyan irányvonalat, amelyet az USA és a szövetség tagállamai a mai napig követnek.

Oroszország fokozza az eszkalációt? Orosz katonai repülőgépeket érintő incidensek

A teljes körű háború kezdete óta Oroszország egyre gyakrabban folyamodott agresszív támadásokhoz a NATO felderítő és járőröző repülőgépei ellen a Fekete-tenger feletti nemzetközi légtérben. Az egyik sokatmondó epizód 2022. szeptember 29-én történt: a brit RC–135 Rivet Joint repülőgépet két Szu–27-es kísérte, amelyek közül az egyik „rakétát indított” a repülőgép közelében. London ezt technikai meghibásodásként értékelte, átmenetileg felfüggesztette a térség feletti repüléseket, majd vadászgépek védelmében folytatta azokat, miközben hangsúlyozta a nemzetközi légtérben végrehajtott küldetések jogszerűségét.

A legsúlyosabb incidens az amerikai MQ–9 Reaper drón lezuhanása volt 2023. március 14-én. A Pentagon adatai szerint az egyik orosz Szu–27-es többször is üzemanyagot zúdított a drónra, megrongálta a légcsavarját, és kényszerleszállásra kényszerítette; Moszkva tagadta a felelősségét. Az Egyesült Államok videofelvételt tett közzé az elfogásról, majd „veszélyesnek és szakszerűtlennek” nevezte az orosz pilóták cselekedeteit. Ez volt az első közvetlen interakció az amerikai és az orosz légierő katonai eszközei között az invázió kezdete óta, ami azt mutatja, hogy milyen vékony a határvonal a „szürke zónás” nyomásgyakorlás és a nyílt konfrontáció között.*

*Ilyenkor tevődik fel a kérdés: „hát az amerikaiak nem képesek megvédeni a repülő eszközeiket?” Dehogynem képesek, a Szu–27-est is leszedhették volna az égről, csak mérlegeltek: megér egy személyzet nélküli Reaper egy komoly nemzetközi konfliktust? Elvi alapon igen, a gyakorlatban kevésbé.

2023. május 7-én egy orosz Szu–35-ös „agresszív és veszélyes manővereket” hajtott végre egy lengyel L–410-es repülőgép közelében, amely Frontex-missziót hajtott végre a Romániához közeli nemzetközi légtérben. A lengyel fél szerint a személyzet az okozott turbulencia miatt egy pillanatra elvesztette az irányítást; az incidens után az EU és Románia elítélte Oroszország viselkedését, és az ilyen járőrrepüléseket ideiglenesen felfüggesztették. Az incidens az ukrajnai háborún kívüli, de a NATO határai közelében zajló, szándékos légi „pszichológiai nyomásgyakorlás” részének tekinthető.

Ezek az epizódok összességükben egy következetes orosz mintát mutatnak: a NATO felderítő és járőröző repüléseinek „kiszorítására” tett kísérletet a Krímről és Dél-Ukrajnából a kockázatos megközelítések, a rádiócsend és a vitatott „korlátozott zónák” kombinációjával, miközben formálisan elkerülik a támadási szándék elismerését.*

*Igen, az oroszok a korlátokat feszegetik, de ezt tették mindig is. Akár a Fekete-tenger, akár a Balti-tenger térségéről legyen szó, évtizedek óta folyamatosak a légtérsértések, most csak annyi újat látunk, hogy ezt drónrajokkal teszik, ami viszont sokkal veszélyesebb lehet, mint a korábbi incidensek voltak.

Mi a teendő, ha drónok és rakéták csapódnak be a NATO-tagállamok területén?

A NATO-ban a Washingtoni Szerződés 4. és 5. cikkelye szerinti eljárások az Észak-atlanti Tanácsban kialakított konszenzuson alapulnak. Ha bármely tagállam úgy véli, hogy területe, politikai függetlensége vagy biztonsága veszélyben van, hivatkozhat a 4. cikkelyre, és konzultációt kezdeményezhet a NATO-partnerekkel. Ezek a megbeszélések önmagukban nem jelentenek automatikus katonai választ: ez egy politikai-diplomáciai eljárás, amely lehetővé teszi a hírszerzési adatok cseréjét, a közös megfigyelési és elrettentési intézkedések összehangolását, és szükség esetén a későbbi döntések előkészítését. A történelem folyamán a 4. cikkelyt ritkán (csak néhány alkalommal) alkalmazták; a legutóbbi széles körben elismert eset 2022 februárjában volt, amikor egyszerre nyolc szövetséges kérte a konzultációkat Oroszország ukrajnai invázióját követően.

Ha megállapítást nyer, hogy valamely szövetséges állam ellen fegyveres támadás történt, a Tanács ezt egyhangúlag elismerheti, és hivatkozhat az 5. cikkelyre. Az egyetlen tagot ért támadás mindenki ellen irányuló támadásnak minősül, de a segítségnyújtás formája nincs előre meghatározva: minden tag maga dönti el, hogy az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye szerinti egyéni és kollektív önvédelemhez való jog keretében milyen intézkedéseket „tart szükségesnek” – a katonai támogatástól a politikai és technikai lépésekig. Fontos, hogy az 5. cikkelyre való hivatkozás nem automatikus, hanem a szövetségesek kollektív értékelését és döntését igényli. A NATO fennállása során csak egyszer aktiválták hivatalosan – a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után.

Végső soron a cikkelyek aktiválásáról szóló döntés először is a fenyegetéssel szembesülő országtól függ, amely szükségesnek tartja a 4. cikkely szerinti konzultációk kezdeményezését. Ezt követően pedig a többi NATO-tag támogatja az első ország intézkedéseit, és ennek megfelelően intézkedik. Ennek megfelelően a cikkelyek érvényesítésére vonatkozó döntés mind a fenyegetéssel szembenéző ország, mind a NATO-partnerek részéről egyaránt politikai akarat kérdése.*

*Röviden összefoglalva: a támadó elleni közös fellépés valójában közös szándék kérdése, nem általánosan kötelező szabály. Azért ezt érdemes megjegyzeni.

A bukások krónikája

2023 szeptembere és 2025 márciusa között legalább tizenkét olyan epizódot jegyeztek fel, amikor orosz pilóta nélküli légi járművek zuhantak le román területen, vagy felfedezték azok roncsait. Az első incidensek 2023. szeptember 6-án, 9-én és 13-án történtek Plauru térségében, ugyanezen év december 14-én pedig Grindu térségében találtak egy drón becsapódásából származó krátert. 2024-ben újabb esetek történtek március 29-én (Tulcea megyében), július 25-én és 31-én ( Plauruban és Cetalköyben, mely falunak a neve románul Ceatalchioi), valamint október 4-én (a Duna-deltában). 2025-ben gyakoribbá váltak az incidensek: január 17-én egyszerre két helyen is találtak roncsokat, február 13-14-én újabb maradványokat regisztráltak, március 1-jén pedig a moldovai határ közelében találtak robbanóanyagot is tartalmazó roncsokat. Mindezek az epizódok egybeestek az Ukrajna dunai kikötői elleni orosz támadásokkal, és a „mellélövések” vagy a csapások során bekövetkezett drónlezuhanások következményeinek tekintették őket.*

*Ezekhez számítsuk hozzá a tegnapi incidenst is.

Lengyelországban 2025 augusztusában és szeptemberében egy sor incidens történt. Augusztus 20-án drón zuhant egy kukoricaföldre a Lublini vajdaságban található Osini település közelében, szeptember 8-9-én pedig egy lezuhant drónt fedeztek fel a terespoli határátkelő közelében, a Polaticski területen. A csúcspont szeptember 10-én éjjel következett be, amikor egyszerre több orosz drón is átlépte a lengyel határt: néhányat a lengyel erők és a NATO-szövetségesek lelőttek, de nem kevesebb, mint nyolc zuhant az ország területére (más források ennél többet említenek). Lakóépületek is megrongálódtak, de halálos áldozatokról vagy sebesültekről nem érkezett jelentés.*

*Sokan adtak hangot csalódásuknak amiatt, hogy szerintük NATO keleti szárnyának radarrendszerei leszerepeltek volna ebben az esetben. Én nem tartottam közéjük – lehet, hogy rosszul voltam informálva, de még ennél is gyengébb eredményt vártam volna ismereteim alapján.

Az igazság pillanata – A 2022. november 15-i kelet-lengyelországi rakétaincidens

Az első és eddig egyetlen olyan incidens, amely egy NATO-ország területén emberéletet követelt az Ukrajna elleni orosz támadások következtében, egy ukrán légvédelmi rakéta lezuhanása volt a lengyelországi Przewodów falu területén.

Az incidens után a lengyel légierő vadászgépei azonnal bevetésre indultak, a hatóságok növelték bizonyos egységek harckészültségét, a média és a politikai körök pedig aktívan vitatták, hogy kell-e konzultációkat kezdeményezni a NATO-n belül. A lengyel külügyminisztérium közölte, hogy orosz gyártmányú rakéta zuhant az ország területére, és behívatta az orosz nagykövetet. Andrzej Duda elnök azonban hamarosan hangsúlyozta, hogy nincs bizonyíték a szándékos támadásra, és felvetette, hogy a rakéta az ukrán légvédelmi rendszer része lehetett, amely az Ukrajnát ért tömeges orosz csapásokra válaszul aktiválódott.

Ilyen körülmények között Mateusz Morawiecki miniszterelnök kétségeit fejezte ki a 4. cikkelyre való hivatkozás szükségességét illetően, Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pedig megerősítette az előzetes következtetéseket: nem Lengyelország elleni támadásról, hanem tragikus incidensről van szó. Az Egyesült Államok és más szövetségesek is támogatták ezt az álláspontot, ugyanakkor a politikai felelősséget Oroszországra hárították, mivel az ukrán városok tömeges bombázása vezetett a rakéta lezuhanásához.

2022. november 22-én orosz tréfamesterek* közzétettek egy Andrzej Duda lengyel elnökkel folytatott telefonbeszélgetés felvételét, amely nem sokkal azután készült, hogy a rakéta lengyel területre zuhant. A tréfamesterek Emmanuel Macron francia elnöknek adták ki magukat, és részletesen kikérdezték a lengyel elnököt az incidenssel kapcsolatos intézkedéseiről. Ezt követően a lengyel fél elismerte a beszélgetést, és nem cáfolta sem a hívás tényét, sem az elnök abban való részvételét.

*Vagis politikai provokatőrök, Vovan és Lexus.

A lengyel elnök a tréfamesterekkel folytatott beszélgetésben elég világosan felvázolta álláspontját: „Azt hiszik, hogy háborút akarok Oroszországgal? Higgyék el, én ezt nem akarom. Nem akarok háborút Oroszországgal, és elhihetik, hogy óvatos vagyok, rendkívül óvatos” – mondta. „Csak a 4. cikkelyről beszélek, az 5. cikkelyről nem” – tette hozzá az elnök, utalva arra a szerződési záradékra, amely szerint az egyik NATO-tagállam elleni támadás az összes NATO-tagállam elleni támadásnak minősül.

Mint ismeretes, a tragikus incidens után nem hivatkoztak a 4. cikkelyre. Sőt, az incidens másnapján Biden elnök kijelentette, hogy nem valószínű, hogy a Lengyelországba zuhant rakétát Oroszország indította.

A jelenlegi helyzet és a kilátások

Annak ellenére, hogy amerikai és európai katonai állomány van jelen az Oroszországgal és Ukrajnával határos NATO-országokban, valamint hogy megerősítették kontingenseiket és harckészültségi szintjüket, mind az egyes államok, mind a szövetség egésze következetesen elkerülte a Moszkvával való közvetlen konfrontáció lehetőségét. Még azokban az esetekben sem hoztak döntést a 4. cikkely, vagy még inkább az 5. cikkely aktiválásáról, amikor a NATO-mechanizmusok igénybevételének okai nyilvánvalóak voltak - rakéta- és drónbecsapódások szövetséges területre, vagy az emberhalál Lengyelországban 2022 novemberében. Ez azzal magyarázható, hogy a Washingtoni Szerződés kulcsfontosságú cikkeinek igénybevétele nem automatikus: az mindig nemzeti szintű politikai döntéseken és a szövetség valamennyi résztvevőjének konszenzusán múlik.

Mindennek középpontjában a történtek politikai értékelésének kérdése áll. Mind Románia, mind Lengyelország értelmezhette többféleképpen is az orosz drónok behatolásait – a véletlen incidensektől, ahogy ők tették, a fenyegetettség megfogalmazásáig – ami általában véve logikus is, tekintve a drónok katonai célját és az általuk okozott robbanásokat. Ez idő alatt azonban nem történt változás az értékelésben. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy 2022 februárjától napjainkig a NATO-országok körében – különösen a keleti szárnyon – az eszkaláció mindenáron való elkerülésének stratégiája dominált. Úgy tűnik, hogy ez az irányvonal folytatódni fog a jövőben is.

Már persze, amíg alternatíva a békesség keresése – véleményem szerint ez akkor szűnik majd meg, amikor valamelyik orosz drón komoly, sok ember halálával járó kárt okoz vagy a NATO katonai infrastruktúrájának fontos részét rongálja meg.

Tartsuk azonban szem előtt: a kitartás emellett a „békés irányvonal” mellett a kezdeményezést az oroszoknak ajándékozza, nekik adja át, ők döntik el, mikor kezdődjön a verekedés – mert az már sajnos kétségtelen, hogy lesz konfliktus, az a nem mindegy, mikor kerül rá sor.

Ha hagyjuk, mindenképpen ők adhatják az első nagy pofont, és ez nagyon komoly előnyt biztosít számukra.

Szele Tamás