Mielőtt belekezdtem volna ebbe az írásba, elmerengtem (az elmerengés nem azonos az elme rengésével, vagyis az agyrázkódással): ha Magyarországon normális volna a helyzet, én most Chișinăuból írnék, hiszen ismerem a helyi nyelvet, a politikai környezetet és a körülményeket, ideális helyszíni tudósító lehetnék. Ha azonban az egész világon normális volna a helyzet, ugyanitt lennék, Budapesten, mert semmi globális fontossága nem lenne egy moldovai választásnak.

(Képünk illusztráció)

Mivel azonban a helyzet sem Magyarországon, sem a világ egyetlen másik országában nem nevezhető normálisnak, maradok annál, ami módomban áll, vagyis megpróbálom a krízis szélén táncoló Budapestről elemezni, mi folyik a krízis szélén táncoló Moldovában. És erre mennyiben képes hatást gyakorolni a szintén kritikus állapotban lévő Moszkva.

Azt már korábbi írásokban tisztáztam, hogy innen, a schengeni határokon belülről is sorsdöntőnek számítanak a ma zajló moldovai országgyűlési választások, hiszen az Európai Unió és a NATO keleti szárnya forog veszélyben, ha az oroszbarát pártok szerzik meg az abszolút parlamenti többséget. Ha csak egyszerű többséget szerez bármelyik oldal, az stagnálást jelentene, hiszen bármilyen kormány alakul, többség nélkül döntésképtelen volna, nekünk az ideális az lenne, ha Maia Sandu pártja, a PAS érné el a kétharmados szavazati arányt, de erre kevés a lehetőség.

Persze, mindez csak akkor érvényes, ha a születő eredményt Moszkva nem támogatja vagy kontrázza meg egy katonai intervencióval. Erről Lavrovot nem érdemes megkérdezni, mert ő úgyis azt válaszolná, hogy „Oroszország soha nem támadott meg egyetlen országot sem”, tekintet nélkül ennek a kijelentésnek az igazságtartalmára, melyet csak a huszadik századot tekintve meg tudna cáfolni az összes balti állam, Lengyelország, Finnország, Magyarország, a megszűnt Csehszlovákia és Afganisztán, hogy csak a fontosabb eseteket említsük. De mit mond erről a Jamestown Alapítvány elemzése? Pikírt megjegyzéseim szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén lesznek megtalálhatóak.

Szeptember 23-án az orosz külföldi hírszerző szolgálat (SZVR) sajtóközleményt tett közzé „Európa felkészül Moldova megszállására” címmel. A közleményben az SZVR azt állítja, hogy információt kapott egy brüsszeli tervről, amelynek célja, hogy Moldova minden áron az EU-barát pályán maradjon, beleértve „csapatok bevetését és az ország megszállását is”. A szolgálat szerint a NATO erői már gyülekeznek Romániában és Odesszában, hogy megfélemlítsék és esetlegesen megszállják Transznisztriát – az Oroszország által támogatott, Moldovától elszakadt államot – amelyre két időpont kínálkozik: a szeptember 28-i moldovai parlamenti választások és a november 30-i transznisztriai legfelsőbb szovjet választások. Bár az SZVR állításait nem támasztják alá bizonyítékok, a cél nem is az, hogy hiteles információkat nyújtson. Moszkva inkább félelmet és bizonytalanságot akar kelteni Moldovában, és megelőző jelleggel delegitimálni kívánja az ország választásait azzal az állítással, hogy az Európai Unió „a szavazási eredmények durva meghamisítására” készül. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy Oroszország ezeket az állításokat ürügyként használhatja saját behatolására a Dnyeszteren túli területre, és ezt a taktikát Moszkva már korábban is alkalmazta Grúziában és Ukrajnában.*

*Olyan ez, mintha felpofozná az ember az első járókelőt, aki szembejön az utcán, mert „hátha arra készül, hogy felpofozzon” – és azzal bizonyítaná a pofozási szándékot, hogy az illetőnek van keze. Sőt, kettő is van, ami különösen durva agresszivitásra teszi alkalmassá.

Az SZVR mellett a Kreml-barát Telegram-csatornák, köztük a „Rybar”, a „Dva Mayora” és az „Alex Parker Wagner” is hasonló üzeneteket terjesztettek az elmúlt hetekben, ami egy összehangolt kampányra utal. Bár ezek a csatornák független katonai elemző médiumoknak álcázzák magukat, kapcsolatba hozhatók az orosz védelmi minisztériummal és más szilovik hálózatokkal. A narratíva egybehangzó felerősítése a legfelső szintű utasítás jeleként értelmezhető, és a Telegram-csatornák állításai még konkrétabbak is voltak, mint az SZVR-é.

Szeptember 12-én a Rybar csatorna egy „ A moldovai elnököt Maia Sandut Londonban meggyőzték” című írást közölt, amelyben azt állították, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök Sandu Egyesült Királyságban tett látogatása során meggyőzte őt, hogy szentesítse az ukrán és brit különleges erők 2026 tavaszára tervezett közös műveletét a Dnyeszteren túli területen állomásozó orosz katonák ellen. Ezenkívül szeptember 19-én a Rybar és a Dva Mayora csatornák egy „Támadás alatt áll Transznisztria”* című hírt osztottak meg, amelyben azt állítják, hogy az ukrán és brit erők mellett Románia is küldhet egységeket Transznisztriába a vasárnapi moldovai választások után.

*Figyeljünk a nyelvtan diszkrét bájára: a címben még állítás hangzik el, a szövegben már csak lehetőségről van szó, feltételes módban.

Szeptember 24-én a New York-i ENSZ Közgyűlésen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arra sürgette a nyugati szövetségeseket, hogy fokozzák támogatásukat Moldova iránt az orosz beavatkozás növekedése miatt, azzal érvelve, hogy Moldova megerősítése döntő lépés Európa általános stabilitása és fejlődése szempontjából. Zelenszkij nyilatkozata után az Alex Parker Wagner csatorna közzétett egy üzenetet, amelyben azt írta, hogy „Zelenszkij az ENSZ-ben bejelentette, hogy katonai műveletet indít Moldovában a Dnyeszteren túli területek megsemmisítésére”.*

*Hogy ilyesmiről szó sem volt, az természetes. Olyan ravasz ez a Zelenszkij, hogy a valódi szándékáról nem beszél. Például azt sem mondta soha, hogy elefántra fog vadászni a Déli-sarkon, tehát valószínűleg most is elefántokat kerget az antarktiszi vizeken.

Az SZVR nyilatkozatai és a Telegram-bejegyzések mind egyforma megállapítással zárulnak, ezek szerint az állítólagos európai műveletek Moldovát teljes körű háborúba sodorják Oroszországgal, ami további bizonyítékot szolgáltat a koordinált erőfeszítésekre. Például az SZVR azt állítja, hogy az európai erők „ürügyet akarnak teremteni” a Dnyeszteren túl állomásozó orosz katonák megtámadására, míg a Telegram-bejegyzések gyakran azzal zárulnak, hogy Moldova „nyílt katonai konfliktust akar kezdeményezni Oroszországgal”.*

*Ami Románia csapatösszevonásait illeti a moldovai határ „közelében” (valójában attól komoly távolságra): minden ország készenlétbe helyezné a hadseregét, ha naponta sértenék meg a légterét. Ez tehát a csapatösszevonások valódi oka és nem egy készülő invázió.

Ezek a vádak mind arra szolgálnak, hogy Oroszországot a nyugati agresszió áldozataként és az emberi jogok védelmezőjeként ábrázolják – ezt a narratívát Moszkva már korábban is felhasználta a katonai eszkaláció igazolására. 2008 augusztusában az akkori orosz miniszterelnök, Vlagyimir Putyin hamisan vádolta meg Grúziát „népirtással” és „emberiség elleni bűnökkel” a szakadár Dél-Oszétia régióban. Oroszország ezután teljes körű szárazföldi, légi és tengeri inváziót indított Grúzia ellen, beleértve a Dél-Oszétián túli területeket is. Ezt a hatalmas katonai műveletet nem egy szuverén ország megszállásának, hanem a békefenntartók és az orosz állampolgárok védelméhez szükséges védekező „pacifikálási” műveletnek állították be. 2014-ben Putyin a Krím-félsziget illegális annektálását azzal indokolta, hogy hamisan állította, miszerint a Krímben orosz állampolgárokat és oroszul beszélőket bántalmaznak, és azt hangoztatta, hogy a NATO fenyegetést jelent Oroszországra, mivel haditengerészetét „pontosan ebben a városban (Szevasztopolban), az orosz katonai dicsőség városában” helyezheti el, ami nem illuzórikus, hanem teljesen valós fenyegetést jelentene egész Dél-Oroszországra. A 2022-es, Ukrajna elleni teljes körű orosz inváziót megelőzően Moszkva ismét azzal rágalmazta Ukrajnát, hogy „népirtást” követ el a donbásszi régió orosz anyanyelvű lakossága ellen, és az inváziót Ukrajna „demilitarizálásával és denacifikálásával” indokolta.*

*Igen, az orosz történelem valahogy mindig úgy alakul, hogy ők csak visszaütnek, akkor is, ha senki meg nem ütötte őket.

A Moldova által jelentett katonai fenyegetésről szóló jelenlegi orosz narratívák beépültek az országban működő szélesebb körű dezinformációs és gazdasági nyomásgyakorló eszközök ökoszisztémájába. A DFR Lab szerint Oroszország 2024 májusa óta nagyszabású, technológiai szempontból fejlett befolyásoló kampányokat indított Moldova ellen. Ezek a kampányok hatalmas hálózatokat használnak fel, amelyek hamis fiókokból, mesterséges intelligencia által generált tartalmakból és „klónozott” weboldalakból állnak, amelyek a legitim nyugati médiát utánozzák, hogy propagandát terjesszenek és túlterheljék a tényellenőröket, ezzel manipulálva a moldovai közvéleményt. Oroszország ehhez hasonló módon használta korábban az energiaellátás feletti ellenőrzését geopolitikai kényszerítő eszközként Moldova ellen. 2025 elején Oroszország állami tulajdonú energiavállalata, a Gazprom leállította a gázszállítást Moldova számára, ezzel súlyos energiaválságba taszítva az országot. Úgy tűnt, hogy ez a lépés a lehető legnagyobb gazdasági károkat okozhatja, széles körű haragot szít a nyugatbarát kormány ellen, és bemutatja, mekkora ára lehet annak, ha valaki szembeszáll Moszkvával. Válaszul Dorin Recean moldovai miniszterelnök ezt a lépést úgy jellemezte, hogy „Oroszország az energiát politikai fegyverként használja”.

Moszkva az elmúlt években többször is megkísérelte destabilizálni Moldovát és visszavezetni Oroszország befolyási övezetébe, de eddig nem járt sikerrel. A közelmúltbeli összehangolt propagandakampány valószínűleg inkább egy utolsó pillanatban tett, kétségbeesett kísérlet a moldovai közvélemény befolyásolására, mintsem egy közelgő katonai eszkaláció megerősítése, mivel Oroszország hadserege és gazdasága már így is túlterhelt az Ukrajna elleni háború miatt. Szeptember 22-én, az SZVR sajtóközleménye előtti napon a Bloomberg beszámolt a birtokába került orosz belső dokumentumokról, amelyek megerősítették Moszkva tervét, hogy befolyásolja a moldovai parlamenti választásokat az oroszbarát pártok javára, azzal a végső céllal, hogy Sandut eltávolítsák a hatalomból. Ezek a tervek magukban foglalják a külföldön élő moldovai választók mozgósítását a részvételi arány manipulálása érdekében, utcai tüntetések szervezését a tisztviselők megfélemlítése céljából, a közösségi médiaplatformok elárasztását összehangolt dezinformációval, valamint online nyomásgyakorlást a választási infrastruktúrára és az ellenfél kampányaira. Ezeket a terveket késő tavasszal véglegesítették, és közvetlenül a Kreml koordinálta. Moszkva valószínűleg a közelgő parlamenti választásokat tekinti az egyik utolsó lehetőségnek arra, hogy befolyásolja Moldova jövőjét, és úgy tűnik, hogy hajlandó minden szükséges és általa elérhető eszközt bevetni ennek elérése érdekében.

Eddig a Jamestown Alapítvány elemzése, mely szerintem indokolatlanul optimista kicsengéssel zárul: nem látom okát annak, hogy a Kreml a mostani választásokat utolsó lehetőségének tekintse Moldova megszerzésére. Legfeljebb ha most nem sikerül, folytatják, amit eddig műveltek. Más kérdés, hogy amennyiben az oroszbarát pártok (melyek közül kettőt már be is tiltottak) veszítenek, az orosz intervenció lehetősége nagyon valószínűtlen, mivel Moldovának nincs tengerpartja, illetve csak pár száz méternyit mutat a térkép, azt is mindentől távol, és közös határa csak Romániával meg Ukrajnával van, tehát egy orosz megszálláshoz légihídra lenne szükség, azonban egy nyugatbarát kormány ezt soha nem engedélyezné. A hisztérikusan emlegetett nyugati intervencióra meg maga a Nyugat nem készül, szóval ha Maia Sanduék győznek, tulajdonképpen a stagnálás és a lassú, de folyamatos nyugati irányú araszolás marad lehetőségként, minden katonai invázió mellőzésével.

De lássuk, hol tartanak most a választások? Részeredményem egyelőre értelemszerűen nincsenek, azonban a részvételi arányokat már látjuk. A Moldpres hivatalos hírügynökség szerint:

„Több mint 590 000 választó gyakorolta szavazati jogát déli 12 óráig. A választási folyamat rendben, komolyabb incidensek nélkül zajlik, bár néhány külföldi szavazóhelyiségnél sorok alakultak ki. Ezt az információt Angelica Caraman, a Központi Választási Bizottság (CEC) elnöke közölte ma egy sajtótájékoztatón, amelyen a választási folyamat lefolyásáról szóló adatokat hoztak nyilvánosságra.”

A CEC vezetése szerint az ország legaktívabb választókerülete Rezina, ahol a választók több mint 22%-a adta le szavazatát. Ezzel szemben alacsony részvételi arányt jelentettek a Briceni választókerületből, ahol a választók körülbelül 15%-a adta le szavazatát. Kisinyovban pedig a választók 20%-a adta le szavazatát.

„12:00 órakor Európában és Ázsiában minden külföldi szavazókör működik. Az elkövetkező órákban az Egyesült Államokban és Kanadában is megnyílnak a szavazókörök. Jelenleg néhány külföldi szavazóhelyiségnél túlzsúfoltság tapasztalható: Brüsszelben (Belgium), Bukarestben (Románia), Moszkvában (Orosz Föderáció), Velencében (Olaszország) és Villeneuve-Saint-Georges-ban (Franciaország). Eddig 60 000 választópolgár adta le szavazatát külföldön”

– mondta Angelica Caraman. Körülbelül 5000 választó adta le szavazatát a transznisztriai állampolgárok számára felállított 12 szavazóhelyiségben.

„A Reintegrációs Politikai Hivatal jelentése szerint a biztonsági övezetben a helyzet továbbra is nyugodt, stabil és jelentős változások nélküli. Az emberek és járművek áramlása a belső vámállomásokon egyenletes, és a helyszíni állapotokat az illetékes hatóságok hatékonyan figyelemmel kísérik és kezelik. A CEC ismételten hangsúlyozza a közrend fenntartásának fontosságát, és arra kéri a polgárokat, hogy őrizzék meg nyugalmukat, illetve tartsák a kapcsolatot az illetékes nemzeti hatóságokkal."

–  kérte Angelica Caraman. A választási hatóságot több olyan esetről is értesítették, amelyekben a megfigyelők állítólag nem jutottak be egyes szavazóhelyiségekbe.

„Szeretnénk rámutatni, hogy csak a választási hatóságok által akkreditált megfigyelők léphetnek be a szavazóhelyiségekbe. Ők viszont a választás napjának teljes időtartama alatt, a szavazóurnák megnyitásától a szavazatok számlálásáig és az eredmények összesítéséig a szavazóhelyiségben tartózkodhatnak. Ha bármilyen félreértés vagy késedelem merül fel a regisztráció során, azt haladéktalanul kezelik. Minden egyes esetet be lehet jelenteni a választási hatóságoknak ellenőrzés céljából”

– magyarázta a CEC vezetése. A választási nap kezdete óta 31 választási jogsértést vagy incidenst regisztráltak: 16 esetben szavazólapok fényképezését, 2 esetben tiltott választási kampányt, 1 esetben ésszerű gyanút választói megvesztegetésre, egy esetben tapasztalták választási plakátok engedély nélküli kihelyezését; ugyancsak egy esetben szavazók szervezett szállítását; és hat esteben történtek egyéb incidensek.

A CEC ismételten hangsúlyozta, hogy azok a szavazók, akik nem tudnak elmenni a szavazóhelyiségbe, délután 2 óráig kérhetnek mobil szavazóurnát. A kérelmet a szavazóhelyiség választási irodájában lehet benyújtani, orvosi igazolás kíséretében. A szavazóhelyiségek reggel 7 órakor nyíltak meg, és este 9 órakor zárnak.

Ennyit tudunk budapesti idő szerint 13:00-kor.

Moldova polgárai ma választanak Kelet és Nyugat között. Szurkoljunk nekik, hogy jól döntsenek.

Szele Tamás