Pete Hegsteh hadügyminiszter és Donald Trump amerikai elnök tegnapi beszédei után itt az ideje, hogy alaposan vizsgáljuk meg a The Insider elemzése nyomán a jelenlegi amerikai kormányzat viszonyulását saját fegyveres erőihez. Annál is inkább, mert Trump száján tegnap kicsúszott egy áruló mondat: „A rebellis nagyvárosok kiváló kiképzőterepként szolgálhatnának csapataink számára”. Nehéz elképzelni egy amerikai katonát, amint tüzet nyit akár amerikai állampolgárokra, akár bevándorlókra a kiképzés kedvéért. Nehéz, de Trumpnak sikerül. De lássuk, mi a helyzet az amerikai hadseregben.

(Képünk illusztráció)

Az amerikai védelmi minisztérium nemcsak a nevét, hanem a sereg arculatát is megváltoztatja – nem szolgálhatnak többé szakállas vagy szoknyás férfiak az állományban, jelentette be Pete Hegseth miniszter, aki erre a célra hívta össze a fegyveres erők legfőbb parancsnokságát. Donald Trump pedig hozzátette, hogy minden olyan tábornokot elbocsát, akinek ez nem tetszik. Két nappal korábban, szeptember 27-én, a városi hatóságok tiltakozása dacára kivezényelte a hadsereget „rendet teremteni” az oregoni Portlandbe. Ez nem az első ilyen eset – a hadsereget és a Nemzeti Gárdát már bevetették Los Angelesben és Washingtonban is. Összességében az Egyesült Államok jelenlegi vezetője megváltoztatja a hadsereg szerepét az ország életében, átnevezi a védelmi minisztériumot és tisztogatást hajt végre a tábornokok körében, akikkel már első hivatali ideje óta nem ápolt jó kapcsolatot. De míg a elnök a hadsereget hatalmas befolyási eszköznek tekinti az országon belül, a hadsereg népszerűsége a hétköznapi amerikaiak körében gyorsan csökken.

Katonák a városok utcáin

Trump első ciklusa alatt, amikor 2020-ban „Black Lives Matter” jelszóval tiltakozáshullám söpört végig az országon, amely részben zavargásokba és a rendőrséggel vívott összecsapásokba torkollott, az elnök azzal fenyegetőzött, hogy fegyveres erőket küld a tüntetések feloszlatására.

De akkor a katonaság és a Pentagon vezetése ellenezte ezt. Most már semmi sem tartja vissza Trumpot. Júniusban több mint négyezer nemzetőrt és további 700 tengerészgyalogost küldött Los Angelesbe, ahol zavargások törtek ki az ICE bevándorlási rendőrség rajtaütései miatt. Akkor a maszkos rendőrök razziákat szerveztek a szupermarketek közelében, melyek során kíméletlenül letartóztatták a latin-amerikaiakat és mindazokat, akik nem beszéltek angolul. A letartóztatottak közül csak 10% volt büntetett előéletű. A razziák miatt sok bevándorló nem ment be dolgozni, ami miatt az állam körülbelül 270 ezer munkavállalót vesztett.

A csapatok bevetéséről szóló döntést a kaliforniai kormányzó, a demokrata Gavin Newsom beleegyezése nélkül hozták meg. Logisztikai problémák miatt a katonáknak, akiknek parancsot adtak, hogy kordonnal vegyék körül a szövetségi épületeket Los Angeles központjában, nem volt hol aludniuk.

Ekkor az állam hatóságai bírósághoz fordultak, és a Fehér Házat az 1878-as törvény (Posse Comitatus Act) megsértésével vádolták, amely tiltja a hadsereg belföldi rendfenntartó tevékenységre való felhasználását. Szeptemberben a San Franciscó-i szövetségi kerületi bíróság elfogadta ezeket az érveket, és a csapatok bevetését jogellenesnek minősítette. Jelenleg ezt a döntést megtámadták egy fellebbezéssel, amely egyelőre felfüggesztette az alsóbb szintű bíróság döntésének végrehajtását.

Augusztus elején a Nemzeti Gárdát az Egyesült Államok fővárosába vezényelték. Trump ezt a bűnözés, az illegális bevándorlók és a hajléktalanok elleni küzdelem szükségességével indokolta. Kezdetben 800 nemzetőrt küldtek Washingtonba, de később számuk 2300-ra nőtt az Ohio, Tennessee, Louisiana, Mississippi és Dél-Karolina republikánus államokból érkező erősítésnek köszönhetően. Ezen kívül több száz szövetségi rendfenntartó járőrözött az utcákon, és a helyi rendőrséget a Fehér Ház irányítása alá helyezték.

Augusztus végére a Fehér Ház több mint ezer ember letartóztatásáról és a bűncselekmények számának 23%-os csökkenéséről számolt be az előző hetekhez képest. Ugyanakkor a helyi rendőrség és az FBI adatai szerint a bűncselekmények száma a városban már a Nemzeti Gárda bevetése előtt is rekord-alacsony szinten volt. 2025 első félévében a washingtoni rendőrség a bűnözés további 26%-os csökkenéséről számolt be az előző év azonos időszakához képest. A Fehér Ház azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a helyi rendőrség meghamisítja a statisztikákat és eltitkolja a bűnözés valódi mértékét.

Augusztus végén a Pentagon engedélyezte a Nemzeti Gárda katonáinak, hogy lőfegyvert viseljenek a metróban és a város utcáin végzett járőrözés során, és egy részüket a főváros szépítésére, szemétszállításra, graffitik eltávolítására és fák ültetésére osztották be. Figyelembe véve, hogy a katonai kontingens elhelyezése a fővárosban körülbelül egymillió dollárba kerül naponta, ezt aligha lehet hatékony pénzfelhasználásnak nevezni. A hadsereg jelenléte a fővárosban a helyi lakosok tiltakozásához vezetett, akik kifütyülték a katonákat és sértegették a szövetségi rendfenntartókat. Az egyik ilyen incidens oda vezetett, hogy Sean Dunn, a igazságügyi minisztérium alkalmazottja megdobta egy szendviccsel a bevándorlási rendőrség egyik ügynökét. Dunn-t letartóztatták és utána el is bocsátották, a szövetségi ügyészség pedig megpróbálta vádat emelni ellene tettlegességért, de az esküdtszék ezt elutasította.

Sean Dunn a washingtoni tüntetések egyik arcává vált. Hamarosan a városban plakátokat ragasztottak ki, amelyeken egy szendvicset hajító ember volt látható, célpontja pedig többek között Trump tanácsadója, Steven Miller volt. Szeptember elején pedig több ezer ember vett részt a We Are All D.C. nevű tüntetésen, amelyen a csapatok kivonását, a város autonómiájának megőrzését és Washington teljes jogú állami státuszának megadását követelték.

A közvélemény-kutatások szerint csak az amerikaiak 38%-a és a Columbia körzet lakosainak mindössze 17%-a támogatta a Nemzeti Gárda csapatainak a fővárosba telepítését. Akárcsak a Los Angelesben történt bevetés esetében, a washingtoni hatóságok ez esetben is megpróbálják bíróság előtt megtámadni a Fehér Ház döntését.

Augusztus végén Donald Trump aláírta a rendeletet, amelyben utasította a Pentagont, hogy készítsen elő speciális Nemzeti Gárda-egységeket, amelyek „különleges kiképzésben részesülnek és fel lesznek szerelve a közrend fenntartására”, mi több, készen kell állniuk a rendfenntartók támogatására zavargások és egyéb veszélyhelyzetek esetén.

Az elnök többször is azzal fenyegetőzött, hogy más nagyvárosokba is csapatokat küldi, például Chicagóba, New Yorkba, Baltimore-ba és Seattle-be. Ugyanakkor a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az amerikaiak közel 60%-a ellenzi ezt. Ezenkívül az elnök tanácsadói attól tartottak, hogy a demokrata kormányzók beleegyezése nélkül ezeket az intézkedéseket azonnal megtámadják a bíróságon.

Ezért szeptember 16-án Trump bejelentette, hogy nemzeti gárdistákat és szövetségi rendfenntartókat küld Memphisbe, Tennessee állam második legnagyobb városába. Az államot a republikánus Bill Lee vezeti, aki jóváhagyta a csapatok kiküldését, és jelen volt a Fehér Házban a rendelet aláírásakor. Ugyanakkor a város polgármestere, a demokrata Paul Young kijelentette, hogy a nemzetőrség bevonása nem fogja csökkenteni a bűnözés mértékét a városban.

Trump a memphisi bűnözés szintjét „az ország egyik legmagasabbjának” nevezte, és kijelentette, hogy az továbbra is növekszik. 2024-ben Memphist valóban az Egyesült Államok legveszélyesebb nagyvárosának nyilvánították: tavaly 100 ezer főre 2,5 ezer erőszakos bűncselekményt regisztráltak. 2023-ban 390 embert öltek meg a városban – ez a legmagasabb mutató az elmúlt években.

Ugyanakkor, mint sok más amerikai nagyvárosban, Memphisben is csökken a bűnözés mértéke. Az erőszakos bűncselekmények száma az elmúlt 25 év legalacsonyabb szintjét érte el az idei év első nyolc hónapjában, a gyilkosságok statisztikája pedig hatéves mélypontra süllyedt.

Végül szeptember 27-én Trump utasította Hegsethet, hogy küldje a hadsereget a „háború sújtotta Portlandbe”, Oregon államba, és használja „minden erejét” a migránsok fogvatartási központjainak védelmére az Antifa támadásaitól, amelyet az elnök nemrég terrorista szervezetnek minősített. A tüntetők már több hónapja táboroznak az ICE bevándorlási rendőrség székházánál, néha több mint két tucat ember is összegyűlik, akik időnként összetűznek az őket elűzni próbáló szövetségi rendőrökkel. Oregon kormányzója, Tina Kotek, és Portland polgármestere, Kit Wilson máris ellenezték a hadsereg bevonultatását a városba.

A The New York Times újságíróival folytatott beszélgetés során öt nyugalmazott tábornok, akik korábban a Nemzeti Gárda egységeit vezették, egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a Nemzeti Gárda belföldi bevetése a közrend fenntartása érdekében nemcsak jogi szempontból megkérdőjelezhető, hanem aláássa a katonák morálját és az amerikaiak szemében róluk kialakult képet is. Ahogy Russell Honore altábornagy, aki a Katrina hurrikán következményeinek felszámolása során vezette a Nemzeti Gárdát, fogalmazott: „Amikor a dolgok rosszul alakulnak, mint annak idején, a Kenti Egyetemen, akkor minden rosszul végződik”. Ez az 1970. május 4-i ohiói tömegoszlatásra utal, amikor a helyszínre küldött Nemzeti Gárda katonái négy embert megöltek és további kilenc vietnami háború elleni tüntetőt megsebesítettek.

„Olyan tábornokokra van szükségem, mint Hitlernek”

Trump kapcsolata a tábornoki karral már első hivatali ciklusa alatt megromlott. Amikor 2017-ben, a francia nemzeti ünnepen, július 14-én Párizsban tett látogatása után az elnök hasonló katonai parádét akart rendezni Washingtonban, a katonaság és a fővárosi önkormányzat meggyőzte őt, hogy ez túl drága és nem célszerű. Ezt a tervet csak 2025-ben, az amerikai hadsereg 250. évfordulójának alkalmával sikerült megvalósítani, miután Trump visszatért a Fehér Házba.

A Black Lives Matter mozgalom tüntetései során Trump az akkori védelmi minisztertől, Mark Espertől, és a vezérkar főnökétől, Mark Millitől azt követelte, hogy vezényeljék ki a hadsereget a tüntetők feloszlatására, és megkérdezte, hogy a katonák lőhetnek-e a tüntetők lábára. 2020. június 1-jén a rendőrség Trump parancsára feloszlatta a tüntetőket Washington központjában, hogy az elnök lefényképezkedhessen a helyi templom előtt, kezében a Bibliával. Esper és Millie, akik akkor Trump mellett álltak, később bocsánatot kértek, mondván, hogy félrevezették őket az esemény lényegét illetően.

Mielőtt 2023-ban lemondott, Millie érzelmes búcsúbeszédében emlékeztette kollégáit, hogy esküjüket az ország alkotmányára, nem pedig annak vezetőjére teszik:

„Nem királyra, királynőre, zsarnokra vagy diktátorra esküszünk, és nem esküszünk olyan emberre, aki diktátorrá akar válni. Nem esküszünk egyetlen emberre. Az alkotmányra és Amerika eszméjére esküszünk, és készek vagyunk meghalni annak védelmében.”

Sokan akkor úgy vélték, hogy ez a beszéd Donald Trumpra célzott.

Miután leszerelt a katonai szolgálatból, Millie egy interjúban, amelyet Bob Woodward újságíró készített vele, nem kertelt, amikor Trumpot bírálta:

„Ő a legveszélyesebb ember a világon. Amikor korábban beszéltem veled, már gyanakodtam az elmeállapota romlására, de mostanra már megértettem, hogy tökéletesen fasiszta.”

Hasonló véleményen volt John Kelly nyugalmazott tábornok is, aki 2017–2019 között Trump fehér házi kabinetfőnöke volt. Amikor az újságírók megkérdezték tőle, hogy lát-e Trumpban fasiszta vonásokat, Kelly így válaszolt:

„Természetesen a volt elnök szélsőjobboldali nézeteket vall, kétségtelenül autoriter, csodálja a diktátorokat – ezt ő maga mondta. Tehát mindenképpen megfelel a fasizmus általános definíciójának. Kétségtelenül fasiszta.”

Egy másik interjúban Kelly emlékeztetett arra, hogy Trump bosszúsan megkérdezte tőle, miért nem lehetnek az amerikai tábornokok olyanok, mint a németek? Amikor Kelly megkérdezte, hogy Bismarck tábornokaira gondol-e, Trump azt válaszolta, hogy nem, kifejezetten Hitler tábornokaira gondol.

Kelly megpróbálta meggyőzni az elnököt, emlékeztetve őt arra, hogy a Wehrmacht több puccsot is szervezett Hitler ellen, amelyek közül az egyik merénylettel végződött, de Trump nem értett vele egyet, és ragaszkodott ahhoz, hogy „ők teljesen lojálisak voltak Hitlerhez”.

A 2024-es választások előtt Trumpot legutóbbi védelmi minisztere, Mark Esper is bírálta. Kelly szavaira reagálva a CNN-nek adott interjúban azt mondta, hogy Trumpnak valóban „vannak fasisztoid vonásai”. Esper elődje a Pentagon élén, Jim Mattis tábornok, aki lemondott Trump döntése miatt, amikor az kivonta a csapatokat Szíriából és Afganisztánból, szintén nem kedvelte az elnököt. 2020-ban közleményt tett közzé, amelyben Trumpot „az első elnöknek nevezte életében, aki nem próbálja egyesíteni az amerikaiakat”, és azzal vádolta, hogy megsérti az ország alkotmányát azzal, hogy be akarja vetni a hadsereget akarja a tüntetések feloszlatására.

Személyzeti tisztogatások

Miután 2025-ben visszatért a Fehér Házba, Donald Trump úgy döntött, hogy elkerüli a múltbeli hibák megismétlődését, és a Fox News konzervatív televíziós csatorna veterán műsorvezetőjét, Pete Hegsethet nevezte ki védelmi miniszternek. A szenátusi meghallgatás során szexuális zaklatással, munkahelyi alkoholfogyasztással és nonprofit szervezetek pénzének elsikkasztásával vádolták. Ennek ellenére a republikánus szenátorok szükséges mennyiségű szavazatával mégis megerősítették kinevezését.

A Pentagon élén Hegseth azonnal megkezdte azoknak a magas rangú tiszteknek az elbocsátását, akiket Trump iránti hűtlenséggel gyanúsítottak. Elvesztette állását Charles Brown tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke, Lisa Franchetti admirális, a haditengerészeti műveletek vezetője, Linda Fagan admirális, a parti őrség parancsnoka, valamint James Slife tábornok, a légierő vezérkari főnökhelyettese. Hegseth korábban néhányukat azzal vádolta, hogy őket faji és nemi kvóták alapján vették fel.

Augusztusban a Pentagon hírszerzési igazgatóját, Jeffrey Kruse altábornagyot is elbocsátották. Júniusban az igazgatóság előzetes jelentést készített az Egyesült Államok iráni nukleáris létesítmények elleni támadásairól. A dokumentum, amely hamarosan kiszivárgott a sajtóhoz, azt állította, hogy a támadások csak néhány hónapra lassították le Irán nukleáris programját, ami ellentmondott a Fehér Ház hivatalos álláspontjának, miszerint a létesítményeket teljesen megsemmisítették. Cruis mellett Hegseth elbocsátotta a haditengerészet tartalékosainak parancsnokát, Nancy LaCoe altengernagyot, valamint a haditengerészet különleges erők tisztjét, Milton Sands ellentengernagyot, aki a Navy különleges műveleti parancsnokságát irányította.

A Pentagon vezetője új szabályt vezetett be, amely szerint minden négycsillagos tábornoki posztra jelöltnek találkozni kell Trump elnökkel, mielőtt véglegesen jóváhagynák jelöltségüket. A Pentagon képviselői szerint ez a követelmény lassította a katonák előmenetelét, mivel az elnök sűrű programjában gyakran nehéz időt szakítani a tisztekkel való találkozókra.

Az is kiderült, hogy Hegseth elutasította Michael Donnelly ellentengernagy kinevezését a 7. flotta parancsnokának, miután a konzervatív média arról számolt be, hogy az admirális hét évvel ezelőtt engedélyezte egy drag show megrendezését a Ronald Reagan repülőgép-hordozón.

Háború a szivárogtatások ellen

Pete Hegseth miniszter kinevezése óta gyanította, hogy beosztottjai és tisztjei információkat szivárogtatnak ki az újságíróknak. Áprilisban három olyan munkatársát is elbocsátotta, akiket ő maga hozott a Pentagonba, azzal vádolva őket, hogy információkat adtak át a sajtónak.

A szivárogtatás gyanúja miatt a miniszter megtagadta Douglas Sims altábornagy előléptetését is. Miután a vizsgálat kimutatta, hogy Sims nem vett részt a szivárogtatásban, Dan Kane, a vezérkar új vezetője kérésére Hegseth beleegyezett az előléptetésbe, majd ismét visszavonta döntését. Végül Sims úgy döntött, hogy 34 évnyi katonai szolgálat után lemond.

Az abszolút lojalitás iránti kitartó elvárás bizalmatlanságot váltott ki a katonák részéről. A szivárogtatások forrásait kétségbeesetten keresve Hegseth és ügyvédje, Tim Parlatore hazugságvizsgálóval kezdték ellenőrizni a katonákat és a Pentagon alkalmazottait. Számos panasz után a Fehér Ház felszólította Hegsethet, hogy hagyjon fel ezzel a gyakorlattal.

A Pentagon nemrég arra is kötelezte a minisztérium munkáját követő újságírókat, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy nem hoznak nyilvánosságra olyan információkat, amelyek közzétételét a minisztérium vezetése nem hagyta külön jóvá. Bármely olyan publikáció, amely titkos vagy akár csak szolgálati dokumentumokra hivatkozik, mostantól az újságírók akkreditációjának megvonását vonja maga után.

Korábban azonban maga Hegseth volt a szivárogtatások forrása. Ő tette közzé a jemeni houthik elleni csapásokról szóló titkos információkat egy zárt Signal-csevegőcsoportban, ahová tévedésből felvették Jeffrey Goldbergot, az Atlantic magazin szerkesztőjét is. Ugyanezt az információt a miniszter megismételte egy másik csevegőcsoportban, amelynek tagjai között volt a felesége, a testvére és az ügyvédje is. Sőt, Hegseth legalább kétszer magával vitte feleségét, Jennifer Hegsetet külföldi katonai vezetőkkel való találkozókra, ahol bizalmas információkat vitattak meg.

A minisztert testvére, Phil is gyakran elkíséri külföldi utazásaira. Formálisan ő a belbiztonsági miniszter, Kristi Noem főtanácsadója, és a védelmi minisztériummal való üsszekötő szerepét tölti be. Az 1967-es szövetségi nepotizmusról szóló törvény tiltja a köztisztviselőknek, hogy rokonokat vegyenek fel, léptessenek elő vagy ajánljanak bármely olyan polgári tisztségre, amelyért felelősek.

De mivel Hegseth testvére formálisan nem áll az ő parancsnoksága alatt, és egy másik minisztériumban dolgozik, nehéz bizonyítani a törvény megsértését.

Legyen neve a gyereknek

Trump elnök úgy döntött, hogy szimbolikusan megerősíti ellenőrzését a fegyveres erők felett, és a Védelmi Minisztériumot átnevezte Hadügyminisztériumra (Department of War).Az új név részben visszatérés a régihez, amelyet a minisztérium 1789-es alapítása óta viselt. 1947-ben nevezték át „Hadseregminisztériumnak”, és a haditengerészeti minisztériummal és az új légierő-minisztériummal együtt beépítették egy nagy struktúrába, amelyet 1949 óta Védelmi Minisztériumnak neveznek.

A névváltoztatásról szóló rendelet aláírásakor Trump panaszkodott, hogy a minisztérium korábbi nevével az Egyesült Államok egyetlen nagy háborút sem nyert meg, míg a régi név erősítette a fegyveres erők harci szellemét és félelmet keltett az ellenségek szívében, lehetővé téve az ország számára a két világháború megnyerését. A Pentagon vezetője, Hegset, a Fehér Házban tartott beszédében elmondta: „Támadni fogunk, nem csak védekezni. Maximális halálos erővel sújtunk le, nem pedig az ingatag jogszerűségre hivatkozunk”.

A törvény szerint a végrehajtó hatóságok nevét csak a Kongresszus változtathatja meg, ezért a minisztériumnak egyszerre két neve lesz – egy jogi és egy tényleges. Az adminisztráció már megkezdte a szimbolikus változások bevezetését: a Pentagon épületén kicserélték a táblát, Hegset kabinetjének ajtaján pedig új felirat díszeleg, mely szerint ő „hadügyminiszter”. A minisztérium defense.gov weboldala mostantól automatikusan átirányítja a látogatót a war.gov oldalra.

A minisztérium teljes átnevezése egyáltalán nem lesz olcsó. 2022-ben Joe Biden kormánya úgy döntött, hogy átnevez kilenc katonai bázist, amelyek a lázadó Konföderáció oldalán harcoló tábornokokról kapták a nevüket. Akkor a Kongresszus Névadási Bizottsága úgy számolta, hogy ez több mint 21 millió dollárba fog kerülni. A Védelmi Minisztériumban pedig a névváltoztatás költségét közel 40 millió dollárra becsülték.

Figyelembe véve, hogy a Pentagonnak több mint 700 ezer intézménye és bázisa van az 50 államban és világszerte több, mint 40 országban, a nevek, emblémák, táblák, feliratok és formanyomtatványok cseréje lényegesen többe fog kerülni. A minisztériumban dolgozó újságírók forrásai nem tudták megnevezni a pontos összeget, de becsléseik szerint több milliárd dollárnyi szövetségi pénzről lehet szó.

A hadsereg az amerikai belpolitikában

Az Egyesült Államok megalakulása óta az amerikaiak, akik megnyerték a függetlenségi háborút, nagy gyanakvással tekintettek az állandó hadsereg gondolatára. Attól tartva, hogy ez egy jövőbeli diktatúra alapjává válhat, a Kongresszus rendszeresen megakadályozta békeidőben a nagy hadsereg létrehozására irányuló kísérleteket, és csak háborús időkben növelte a katonai költségvetést. Ezért 1890-re az amerikai hadsereg a legkisebb létszámú volt a korabeli nagyhatalmak fegyveres erői között, mindössze 39 ezer fővel (összehasonlításképpen: Franciaország csaknem 550 ezer fős állománnyal rendelkezett).

A törvényhozók hosszú ideig ellenezték a hadsereg irányítására szolgáló vezérkar létrehozását is. Emiatt, ellentétben Latin- és Közép-Amerika számos országával, az amerikai hadsereg nem vált befolyásos politikai erővé, és fegyveres erőik a lehető leginkább depolitizáltak.

A hadsereg, a hatalom és a társadalom között egyfajta konszenzus alakult ki: a katonák nem avatkoznak be a politikába, a hatalom nem próbálja a hadsereg segítségével leküzdeni ellenfeleit, a társadalom pedig tekintélyes intézményként tiszteli a hadsereget.

De úgy tűnik, hogy Trump hatalomra kerülésével ez a konszenzus egyre inkább felbomlik. Millie és Kelly példája azt mutatja, hogy a katonaság egyre inkább kész politikai témákról nyilatkozni. Maga az elnök a hadsereget az egyik leghatékonyabb eszköznek tekinti a belföldi hatalomgyakorlás céljára. Eközben a hadsereg bizalmi indexe az amerikaiak körében az elmúlt 20 év legalacsonyabb szintjére süllyedt.

Ha mindehhez hozzávesszük a tegnapi beszédeket, egészen sötét kép rajzolódik ki előttünk. Az alapjaiban demokratikus amerikai hadsereg a rendszer hibája miatt egy zsarnok és egy őrült karmai közé került és csak a csoda segíthet, hogy eddigi feladatai helyett ne egy diktatúra oszlopaként kelljen szolgálnia a jövőben.

Viszont azt mindig mondtam, hogy a világvégét tényleg érdemes az amerikaiakra bízni. Ha Hollywood rendezi meg, legalább látványos lesz.

Szele Tamás