Kérem, én jósdát fogok nyitni. Semmi szükségem kristálygömbre, Tarot-kártyára, hókuszpókuszokra, elég beleolvasnom a napi orosz sajtóba, marháskodok kicsit és kész is a pontos jóslat. Soha nem hittem volna, hogy kitalálok egy viccet, és az egy napon belül a legnagyobb pontossággal valóra válik. Óh, az én próféta lelkem...

(Képünk illusztráció)

Épp tegnap írtam le ugyanitt, hogy az ukrajnai front azért annyira statikus, mert gyakorlatilag minden négyzetcentiméterét látják a drónok, éspedig mindkét oldal drónjai, sőt, nem csak az arcvonalat, de annak hátországát is, olyan 30-45 kilométer mélységig, tehát ha valahol csapatösszevonást észlelnek vagy valahova sok és nehéz harceszköz érkezik, azt a helyet azonnal pusztító tűz alá veszik. Így viszont nem lehet háborúzni, két-öt fős rohamosztagok próbálnak átjutni az ellenséges vonalakon, aztán ha sikerül, ott pusztítgatnak kicsit, míg bírnak, de azért így soha nem fogja áttörni egyik fél sem a frontot. Valóságos patthelyzet alakult ki.

Arról is tudtam, hogy ezek a rohamosztagok a legváltozatosabb járművekkel támadnak, mert a gyalogsági páncélozott csapatszállítók majdnem mind elfogytak orosz oldalon, így aztán a civil lakosságtól elkobzott személyautókat használtak egy ideig, amikor azok is elfogytak, quadokat, motorkerékpárokat, sőt, hegyi kerékpárokat és elektromos rollereket is bevetettek, görkorcsolyás támadást még nem láttam, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem volt... és a csapatok ellátását már idén márciusban is lovakkal, szamarakkal, öszvérekkel és időnként tevékkel oldották meg. Ez a Moscow Times által dokumentált tény.

Épp ezért nem is lepett meg különösebben, mikor tegnapelőtt elkezdtek olyan hírek szállingózni, hogy az Ukrajnában harcoló orosz alakulatok soraiban megjelent a lovasság. Miért pont az ne jelent volna meg? Csakhogy a hírnek nem volt megerősített forrása, vagyis akkor még nem találtam rá, és hadak idején nem árt óvatosnak lenni a mendemondákkal: attól, hogy valamit „beszélnek az emberek”, az lehet propaganda is, túlzás is, egyszerű pletyka vagy hazugság is, szóval cikk formájában ezt nem akartam egyelőre megírni, inkább csináltam belőle egy pesti viccet, amit meg is osztottam a Facebookon:

– Főnök, baj van.

– Mi az a nagy baj, Petikém?

– Hogy is mondjam csak... ugye, tudod, hogy az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erői legyőzhetetlenek?

– Természetesen!

– Csak sajnos kifogytak a páncélozott szállító- és vontatójárművekből.

– Az baj, mert nekünk is csak egy MT-LB-nk van, az is a Lőrincnél, azt hiszem, szántanak vele vagy cigarettát csempésznek. Ja, nem, szafáriznak. De nincs más megoldás?

– Hát, kifogytak a rekvirált Ladákból is.

– Nem mondod.

– Sőt, a quadokból, rollerekből és kerékpárokból is.

– A görkorcsolyákból is?

– Azokból is. Egy ideig kísérleteztek a szamarakkal, kecskékkel és tevékkel, de azokból is kifogytak. Tegnap elkezdtek áttérni a lovasságra.

– Ez a beszéd, mologyec, ezek a vagány srácok! Bugyonnij, Csapajev, lovashadsereg, Artyom Veszjolij, Iszak Babel... izé, ők nem, velük bajok voltak. De hol itt a baj?

– Erősen fogynak a lovak is...

– Ugye nem akarod azt mondani, hogy...?

– De. Kérik a zebrákat.

– A zebrákat?

– Oda kell adni őket, főnök.

– Basszus, vigyék... De a vízibivalyt nem adom!

Ez így, ebben a formában nem félretájékoztatás, mert nem több egy viccnél, és pár száz ember jót is nevetett rajta.

Aztán tegnap este kiderült, hogy ez a vicc csak félig vicc.

Elém került a Komerszant egyik írása, elnézést kérek a szöveg minősége miatt, de ez oroszul is nagyon ronda, primitív bikkfanyelven van, magyarul sem lehet belőle egy Ruszlán és Ludmillát varázsolni... lássuk, mit mond. Pikírt megjegyzések szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén.

„A különleges katonai művelet frontjain megjelenhetnek a rohamlovak*”

*Ízlelgessük a szót. Rohamló... iramló rohamló, lakása tűzálló-vízálló istálló...

„Az orosz rohamcsapatoknál, amelyek részt vesznek a különleges katonai műveletben, megjelenhetnek a lovak. Korábban a különleges katonai műveletek során a lóháton történő közlekedés ritka volt, és inkább harctéri improvizációk esetében fordult elő. Az utóbbi időben azonban híre kelt a teljes értékű lovassági egységek újjáélesztésére irányuló kísérleteknek. Még ha ezek az esetek ritkák is maradnak, sok szempontból szimbolikusak, mivel tükrözik azt a zsákutcát, amelybe a modern technika az elektronikával túlterhelt fronton került.

A Russia Today televíziós csatornának a „Vihar” („Storm”) nevű különleges egység* egyik parancsnoka nyilatkozott, akit hívójelén Khannak ismernek, a 9. motorizált lövészbrigád (jelenleg 51. hadsereg) gyakorlóterén a teljes értékű lovassági rohamcsapat létrehozására irányuló kísérletekről. Katonái lovaglást tanulnak: feltételezik, hogy a ló ösztönei miatt kisebb a valószínűsége, hogy az állat taposóaknára lép, jobban tájékozódik a sötétben és könnyebben képes mozogni a nehéz terepen.”

*Az a helyzet, hogy minden ágyútölteléknek használt rohamcsapatot „Storm”-nak hívnak az orosz fegyveres erőknél, ez az egyik alakulat lehet a sok közül. Azt viszont készséggel elfogadom, hogy lovaglást tanulni a front mögött sokkal kellemesebb, mint ellenséges pergőtűzben rohamozni a drótakadályokon keresztül. A ló meg vagy megérzi az aknát, vagy nem, de ez mindenképpen csak a harctéren fog kiderülni.

„A taktika szerint egy lovon ketten lovagolnak: az egyik irányítja, a másik tűzfedezetet biztosít.* A roham helyszínére érkezéskor mindkét katona leszáll a lóról, és elindul, hogy elfoglalja az ellenség következő támaszpontját.”

*A ló meg közben vak és süket, valamint igen türelmes, valósággal kötélidegei vannak, mivel távolról sem zavarja, hogy egy helyett két ember ül a hátán, és az egyik még lövöldözik is. Ezt a taktikát tovább lehetne fejleszteni, hogy hatékonyabb legyen. Például a hátsó lovas ülhetne arccal a ló fara felé, ily módon úgy tüzelhetne, mint a második világháborús bombázók faroklövészei. Aztán köthetnének egy könnyű kis csézát is a ló mögé és már kész is lenne az óegyiptomi harci szekér. Ha nem ketten ülnek rajta, hanem hárman, már hettita is. Ha meg tesznek rá egy vízhűtéses Maxim géppuskát, Nyisztor Mahno legendás tacsankáját kapják. Nem mellesleg, mivel a templomos lovagok szimbóluma is két lovag volt egy lovon, tehát ha egy ilyesmi közeledik az ukrán arcvonal felé, álcázhatja magát templomos lovagrendnek is, más kérdés, hogy hisznek-e neki. Szóval, a fejlesztés tere ugyan nem határtalan, de tág.

„A kezdeményezés egzotikusnak tűnik, de logikája egyszerű. Ma az arcvonal tele van elektronikus megfigyelő, felderítő és támadó eszközökkel. FPV-drónok, mozgásérzékelők, távoli aknatámadások kazettás lőszerrel – mindez megfosztja a motorizált gyalogságot az eredetileg tervezett mozgásszabadságtól. Ahol a technika túl feltűnővé válik, a parancsnokoknak néha váratlan alternatívákat kell keresniük.

A lovaglás gyakorlati előnyei nyilvánvalóak. A ló valóban képes olyan terepen is mozogni, amely a járművek számára nehezen járható, utak helyett választhat ösvényeket is, és ezzel csökkenti bizonyos típusú robbanószerkezetek, például a mágneses aknák elműködésének kockázatát, mivel nincs fém patkója.* Rövid, nehezen járható útvonalakon ez valódi előnyt jelent a mobilitás és a rejtőzködés szempontjából.”

*Létezik lópatkó gumiból, hogyne létezne, de azért többnyire mégis vasból szokott lenni ez a tárgy. Amire egyébként valóban szükség van, mert annak a szegény lónak a patáját az épített utak gyorsan elkoptatnák patkó nélkül.

„Ugyanakkor vannak további veszélyforrások is. A mágneses aknák mellett a harcmezőkön számos gyalogsági akna is található, amelyek az állat súlya alatt is működésbe léphetnek.

Például Kambodzsában rendszeresen előfordulnak olyan balesetek, melyek során nagytetsű állatok, például elefántok és oroszlánok a vietnami háború ideje óta a földben maradt aknák robbanásai miatt pusztulnak el.* Ez csak egyike azoknak az okoknak, amelyek miatt a szekérhajtásos közlekedés alapos útvonal-előkészítést, mérnöki felderítést és speciális állatvédelmi intézkedéseket igényel.”

*Kambodzsában elefánt ugyan még akad itt-ott, de oroszlán soha nem élt arrafelé. Ez már a Komerszant munkatársának találmánya lehet, de ennyi őrültség között átsiklik fölötte az ember, ha nem elég figyelmes.

„Nem kevésbé jelentősek a taktikai korlátozások. Az állatoknak táplálékra, vízre, gondozásra és állatorvosi ellátásra van szükségük; teherbírásuk lényegesen alacsonyabb, mint a gépesített járműveké; és az emberekhez hasonlóan ők is sebezhetőek a drónok, a nehézfegyverek és a légierő tüze által. Ezenkívül a lovasok és a lovak harci feladatokra való felkészítése és kiképzése hosszú folyamat, amelyhez pénz és szakemberek szükségesek. Ezért a lovasság tömeges visszatérése a modern harctérre nem valószínű. Mindazonáltal lehetséges időnkénti alkalmazása – aknamezők megkerülésére, erdősávokban vagy rövid átrakodási útvonalakon.

Összességében azonban a lovak visszatérése a modern harctérre sok szempontból szimbolikus.

A technológiai megoldások bemutatásának színterévé vált háborús cselekmények résztvevői kénytelenek újra alapvető eszközökhöz fordulni – az analóg telefonkábelektől a teherhordó állatokkal vontatott szekerekig* – olyankor, amikor a modern technológiák sebezhetőnek bizonyulnak. Ezért a lovas csapatok újjáéledése, még ha csak egy osztag szintjén is, jelzi, hogy pontosan hol romlanak el az elektronikus és mechanikus rendszerek, és milyen „kétkezi” intézkedéseket választanak a parancsnokok a kockázat csökkentése és a túlélési esélyek növelése érdekében.”

*Ennek, kérem, van magyar neve is: országos járműnek hívják. A meghatározás szerint »Az országos jármű katonai célokra kifejlesztett, alkatrészeiben szabványosított faanyagú, lóvontatta szekér.« A Magyar Királyi Honvédség a második világháború idején rendszeresítette.

„Természetesen a lovaknak is vannak műszaki alternatívái, például a kis földi pilóta nélküli platformok. Az orosz hadsereg nyílt közleményeiben már beszámolt a különböző típusú járművek teszteléséről és bejáratásáról, amelyek áruk szállítására, emberek evakuálására és nehezen járható terepen való munkavégzésre alkalmasak anélkül, hogy élő erőt kellene bevetni. De ez a megoldás sem mentes a hátrányoktól: különösen égetőek az energiaellátás, a javítás, a zavarás elleni védelem és a költségek kérdései. Ezért a gyakorlatban a hadtápos parancsnokok kombinálják a megközelítéseket: ökrös szekereket használnak ott, ahol ez gyorsabb és olcsóbb,* és pilóta nélküli rendszereket ott, ahol az egységek lehetőséget kapnak azok tesztelésére és bejáratására.”

*Hát, az ökrös szekér főként taktikai fürgesége miatt hasznos. Olyan élethelyzetet el tudok képzelni, amikor olcsóbb a használata más megoldásoknál, de olyant, amikor gyorsabb is nem nagyon.

Eddig a Komerszant írása, amitől engem tegnap este kivert a verejték. Honnan tudtam én tegnapelőtt, hogy tényleg létezik orosz rohamlovasság, nem csak pletyka az egész? Dehogy tudtam, véletlenül eltaláltam, mint szarva közt a tőgyét, de épp ez az, ami miatt kezdek félni magamtól.

Mert ha nekem ilyen látnoki pillanataim vannak, honnan tudjam, hogy csak a rohamlovasság nem volt vicc?

És ha a hülyéskedés többi része is beigazolódik?

Mi van, ha tényleg beállít Hatvanpusztára két kozák vagy esetleg maga Csapajev elvtárs a zebrákért?

Ezentúl két dologgal fogok vigyázni. A viccekkel és a jóslatokkal.

A zebrákra meg vigyázzon a gazdájuk.

Szele Tamás