A csehországi választások eredményét mindannyian ismerjük már, de távolról sem teljesen egyértelmű, milyen összetételű és irányvonalú kormány alakul majd a közeljövőben. Bár minket befolyásol Orbán Viktor nyíltan hangoztatott szimpátiája Andrej Babiš iránt, a helyzet távolról sem annyira egyértelmű, főleg a Cseh Köztársaság külpolitikája szempontjából, mint amilyennek tűnik. Ezt a kérdést a Novaja Gazeta járta körül.

(Képünk illusztráció)

Csehország elnöke, Petr Pavel vasárnap megkezdte a konzultációkat az ország azon politikai erőivel, amelyek az október 3–4-én tartott választások eredményeként bekerültek a parlamentbe. A megbeszélések után kiderül, kit és milyen feltételekkel fog megbízni az államfő a kormány összeállításával. A nyilvánvaló befutó a milliárdos Andrej Babiš lehet, akinek ANO nevű pártja az első helyet szerezte meg a választásokon, bár nem kapott abszolút többséget.

Jobboldali populistaként Babiš többször is beszélt az Ukrajnának nyújtott segélyprogramok lefaragásának vagy megszüntetésének szükségességéről. Azonban, ellentétben a magyar és a szlovák miniszterelnökökkel, Orbán Viktorral és Robert Ficóval, az ANO vezetőjét nem lehet Moszkva iránti egyértelmű szimpátiával vádolni: Babiš előző kormányzása 2017–2021 között számos, Oroszországgal kapcsolatos botrány miatt maradt emlékezetes.

Hat a 26-ból

Az október 3–4-én tartott választásokon 26 párt és szövetség vett részt, de a közvélemény-kutatások szerint közülük csak hatnak-hétnek volt esélye átlépni az öt százalékos küszöböt. A közvélemény-kutatók egyhangúlag Andrej Babiš jobboldali populista ellenzéki ANO mozgalmát nevezték meg listavezetőként, és végül ezek a jóslatok be is igazolódtak.

A szombat este nyilvánosságra hozott adatok szerint az ANO 34,6% -ot kapott. Az eddig hatalmon lévő liberális pártok koalíciója, az SPOLU („Együtt”) 23,3%-ot kapott. Kabinetbéli partnerüket, a STAN („Elöljárók és függetlenek”) politikai mozgalmat a szavazók 11,2%-a támogatta.

Emellett a liberális és Európa-párti Cseh Kalózpárt, az antimigrációs és euroszkeptikus SPD („Szabadság és közvetlen demokrácia”) mozgalom, valamint a jobboldali populista Motoristé sobě („Autósok saját magukért”) mozgalom is bejutott a parlamentbe. Ezek a pártok 8,9%, 7,8% és 6,8% szavazatot kaptak.

Így egyik párt sem volt képes átlépni az 50%-os küszöböt, és az ország következő kormánya koalíciós lehet majd. A koalíció viszont egyaránt lehet hivatalos és informális.

Egy jobb élet reménye

A lezárult választási kampány a társadalmi-gazdasági kérdésekre összpontosított. A COVID–19-járvány és az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni teljes körű inváziójának kezdete jelentősen rontott a cseh gazdaság állapotán: az ország polgárait 15%-os éves infláció, az energiaárak hirtelen emelkedése és egyéb problémák sújtották.

Petr Fiala kormánya kénytelen volt a költségvetési hiány csökkentésére összpontosítani, ami szigorú takarékossági intézkedéseket jelentett, és a kormány megítélésének romlásához vezetett. A megszorítások meghozták eredményüket: a költségvetési hiány jelenleg nem haladja meg a 2%-ot, az infláció 2,5%-ra csökkent, a reálbérek növekedni kezdtek.

De ez nem akadályozta meg a populista erőket abban, hogy maximálisan kihasználják a hatalom gazdaságpolitikájának állítólagos hatástalanságát. „Válassz jobb életet” – hangzott Andrej Babiš választási szlogenje, aki polgártársainak nyugdíjemelést, adócsökkentést, valamint a fogyasztási cikkek és az energia árának csökkenését, a jelzáloghitelek feltételeinek javítását, az egészségügyi rendszer fejlesztését és más, széles körű támogatást élvező intézkedéseket ígért.

Ideológiai rokonok

Eközben Csehországon kívül elsősorban az a kérdés foglalkoztatta a közönséget, hogy a választások után hogyan fog változni Prága hozzáállása az ukrán kérdéshez.

Csehországban több mint 390 ezer ukrán menekült él – az EU-országok közül csak Németországban és Lengyelországban tartózkodik ennél több (népességarányosan pedig Csehország a rekordtartó). Ezen kívül Prága már 2022-ben kezdeményezte a harmadik országokból származó lőszerek beszerzését Ukrajna számára. Ennek a kezdeményezésnek a keretében csak 2024-ben Ukrajna 1,5 millió tüzérségi lövedéket kapott Csehországtól. Az év végére 1,8 millió lövedéket fognak átadni. Emellett Csehország az elsők között volt, akik harci járműveket és páncélosokat adtak át az ukrán fegyveres erőknek.

A kampány során Babiš kritizálta az ukrán menekülteknek nyújtott, szerinte túlzott segítséget. „Először megemelték a cseh szülők adóit, elvették a gyermeknevelési támogatást, csökkentették az adókedvezményeket, és most, képzeljék el, szülési szabadságot vezetnek be az ukrán nők számára! Nem a mi asszonyainknak, hanem az ukránoknak!” – mondta felháborodva.

Babiš leggyakrabban éppen az Ukrajna számára történő lőszerbeszerzés költségeit kritizálta. A The New York Times szerint az ANO fontolgatja, hogy vagy teljesen megszünteti ezt az Ukrajnának szóló segélyprogramot, vagy a NATO-ra ruházza át a teljes felelősséget az ilyen szállításokért.

A felszabaduló forrásokat Babiš és társai a „cseh állampolgárok életminőségének javítására” szánják.

Hasonló téziseket már régóta hangoztatnak két másik EU-tagállam – Magyarország és Szlovákia – vezetői is. Ideológiailag valóban elég közel állnak egymáshoz ezek a politikusok.

Babiš és Oroszország

A cseh hatóságok minden kijelentést, amely szerint le kell állítani a lőszerszállítást Ukrajnába, „ostobának és rövidlátónak” neveztek, és ezeknek a terveknek a megvalósítását „Putyin számára adott hatalmas ajándéknak” tartották. A kormánykoalíció a kampány során általánosságban a azt a szlogent használta, hogy: „Cseh Köztársaság, védd meg magad az orosz kollaboránsoktól!”.

A fenyegetésről szóló téziseket kibontva a hatóságok felhívták a figyelmet arra, hogy Csehország, mint sok más EU-ország, hibrid támadások célpontjává vált. Így júliusban a Cseh Biztonsági és Hírszerző Szolgálat (BIS) nagyszabású kibertámadásokat regisztrált állami intézmények és a kritikus infrastruktúra létesítményei ellen. „Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt az ország biztonságára” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a BIS vezetője, Michal Koudelka. Szerinte a Kreml fő célja a demokratikus mechanizmusokba, a jogi normákba, valamint Csehország EU- és NATO-tagságába vetett bizalom aláásása. Ezenkívül a Cseh Online Kockázatok Kutatóközpontja közel 300 névtelen TikTok-fiókot fedezett fel, amelyek célja oroszbarát narratívák terjesztése volt. Ezeknek a fiókoknak az összesített elérése hetente 9 millió megtekintésre rúgott.

A választások első napján, október 3-án, a cseh rendőrség „névtelen és nem ellenőrizhető” fenyegetéseket kapott, miszerint nagy számú drón közeledik a köztársaság határaihoz. Emiatt Prágában, különösen a Václav Havel repülőtéren, megerősítették a biztonsági intézkedéseket.

Ugyanakkor nem lehet Babiš részéről olyan oroszbarát magatartásról beszélni, amely összehasonlítható Viktor Orbán és Robert Fico álláspontjával. „Az, hogy a Cseh Köztársaságot valahova keletre akarjuk elkötelezni, hazugság, amelyet a kormány politikusai használnak arra, hogy megijesszék az embereket” – nyilatkozta az ANO vezetője a Politico című lapnak.

Ebből a szempontból jelentős mindaz, ami Babiš első miniszterelnöki ciklusa (2017–2021) akatt történt. Például 2021-ben súlyos válság robbant ki a Moszkvával fennálló kapcsolatokban, amikor a cseh lőszerraktárakban történt robbantások kivizsgálása eredményeként a köztársaság kémelhárítása megállapította, hogy az orosz titkosszolgálatok is részt vettek az akcióban. Babiš kormánya azonnal reagált erre, 18 orosz diplomatát kémnek nyilvánított és kiutasította őket az országból. A kampányt lezáró szeptember 30-i gyűlésen Babiš emlékeztetett erre és más incidensekre, megjegyezve: „Mi voltunk azok, akik kiutasítottunk 80 orosz diplomatát (bár valószínűleg 18-ra gondolt). A mi kormányzásunk alatt Csehország lett Oroszország második legkomolyabb ellensége az Egyesült Államok után.”

Radikálisok balról-jobbról

Az oroszbarát állásponttal kapcsolatos kijelentések sokkal inkább igazak a két háttérben maradó pártra: a szélsőjobboldali SPD-re és a szélsőbaloldali Stacilo!-ra. Az első bejutott az új parlamentbe, a második pedig nem sokkal maradt el az 5%-os küszöbtől.

Az SPD és a Stacilo! Csehország Európai Unióból és a NATO-ból való kilépéséről szóló népszavazást követel. Ezek az erők meg vannak győződve arról, hogy Csehországnak semleges országnak kell lennie. És ez az álláspont a csehek jelentős részének támogatását élvezi. A STEM közvélemény-kutató intézet adatai szerint a válaszadók valamivel több mint 40%-a szerint az országnak „nyugat felé” kell orientálódnia, 5% támogatja a „keleti” orientációt, a többiek pedig „azt mondják, hogy valahol középen kell maradni”.

Az ukrán kérdésben az SPD is sokkal radikálisabb álláspontot képvisel, mint az ANO. A párt tagjai az összes Csehországban élő ukrán tartózkodási engedélyének felülvizsgálatát szorgalmazták, mivel állításuk szerint a menekültek beáramlása miatt a helyi lakosok számára nehezebbé vált munkát és megfizethető bérlakást találni, megnőtt az orvosoknál töltött várakozási idő, stb.

Andrej Babiš többször is elutasította az SPD-vel és a Stacilo!-val kötött szövetség lehetőségét. Csehország volt oroszbarát elnöke, Miloš Zeman ezzel szemben éppen ezt a lehetőséget nevezte „ésszerű megoldásnak”. Petr Fiala ugyanakkor minden lehetséges módon megpróbálta elriasztani az választókat ettől a forgatókönyvtől:

„Szegénység, káosz és hatalmas biztonsági kockázat vár ránk. A populisták, nacionalisták és kommunisták ritka egyetértésben tervezik, hogy jobbra-balra szétosztogatják az állam pénzét. És nem érdekli őket, ki fogja ezt megfizetni”.

A „kommunisták”, azaz a Stacilo! nem jutottak be a parlamentbe. Így most a legvalószínűbbnek az ANO, az SPD és az „autósok” koalíciója tűnik. Az első két politikai erő már számos csehországi önkormányzatban együtt is működik. Az „autósok” és az ANO pedig egy frakcióban ülnek az Európai Parlamentben. Bár ez a három erő együttesen alig több mint 50% -ot kapott, a cseh választási rendszer sajátosságai miatt előzetes számítások szerint 200 helyből 108-at fognak elfoglalni a parlamentben.

A döntés az elnöké

Van azonban más lehetőség is. Először is, egy kisebbségi kormány alakítása. Ilyen már többször is előfordult a cseh történelemben. Babiš első kormánya is kisebbségi kormány volt kezdetben. Igaz, a jelenlegi rekordszintű polarizáció egy ilyen kabinetet maximálisan instabillá tesz: a miniszterelnöknek minden előterjesztett döntése elfogadtatásához a helyzethez igazodó támogatást kell keresnie. És könnyen lehet, hogy ez hamarosan új választásokhoz vezet.

Másodszor, előfordulhat, hogy Andrej Babiš egyáltalán nem lesz miniszterelnök. A cseh jogszabályok szerint a miniszterelnököt a köztársasági elnök nevezi ki, aki elég nagy mozgásteret élvez.

Október 5-én, vasárnap, Petr Pavel köztársasági elnök megkezdi a pártvezetőkkel folytatott konzultációkat, amelyek eredményeként eldönti, kire bízza a kormányalakítást. És nincs százszázalékos bizonyosság arra, hogy ez pont Babiš lesz.

Van néhány szempont, amely gyengíti Babiš pozícióját. Így az ANO vezetőjének és az Agrofert agrárholding tulajdonosának, akinek személyes vagyona meghaladja a 3,3 milliárd eurót, nem lesz könnyű meggyőznie az elnököt arról, hogy esetében nem áll fenn potenciális összeférhetetlenség. A cseh jogszabályok tiltják a tisztviselőknek, hogy olyan üzleti tevékenységet irányítsanak, amely összeférhetetlenséget okozhat állami tisztségükkel. Ez nem jelenti azt, hogy a kormány tagjai nem rendelkezhetnek üzleti érdekeltséggel, csak kötelesek a közérdeket a saját hasznuk elé helyezni. A cseh média szerint ezt a témát már szeptember 29-én megvitatták Babiš és Pavel találkozóján – egyelőre nem világos, hogy az előbbi meggyőzte-e az utóbbit arról, hogy miniszterelnöki tisztsége nem fogja befolyásolni az állami és európai szubvenciók és támogatások elosztását az Agrofert javára.

Andrej Babiš már korábban is botrányba keveredett az EU-támogatásokkal kapcsolatban. A politikust és üzletembert azzal gyanúsítják, hogy 2008-ban egyik cége, a „Gólyafészek” illegálisan mintegy 2 millió euró támogatást kapott az Európai Unió alapjaiból. A támogatásokat eredetileg kis- és középvállalkozásoknak szánták, és a vizsgálat középpontjában az a kérdés állt, hogy valójában milyen kapcsolatban áll a „Gólyafészek” egy olyan óriásvállalattal, mint az Agrofert. Idén június végén a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a prágai városi bíróság döntését, amely korábban felmentette Babišot. A városi bíróság év végén visszatér az ügy vizsgálatához, és az alsóházi képviselőknek dönteniük kell Babiš mentelmi jogának megvonásáról. Babiš már biztosította az elnököt, hogy az ügy, amelyet politikai indíttatásúnak tart, számára kedvező eredménnyel fog zárulni. De Csehországban messze nem mindenki biztos ebben.

Cseh szakértők szerint Babiš kompromisszumként felajánlhatja az elnöknek, hogy az ANO pártban helyettesét, Karel Havlíčeket jelölje miniszterelnöknek. Ebben az esetben Babiš lesz az új kormány „szürke eminenciása”.

Ugyanakkor ezek a lehetőségek nem oldják meg az alapvetőbb problémákat, azaz az ideológiai nézeteltéréseket Petr Pavel és az ANO között. Az elnök megígérte, hogy tiszteletben tartja a választásokon kinyilvánított népakaratot, de ugyanakkor többször is kiállt az Ukrajnába irányuló lőszerszállítások folytatásáért, és jelezte, hogy nem fogja engedélyezni, hogy a Csehország kül- és védelmi politikájának kialakításában olyan erők vegyenek részt, amelyek az ország kilépését szorgalmazzák a NATO-ból és az EU-ból. Ezzel nyilvánvalóan a szélsőjobboldali SPD-re utalt.

Ahogy ezt a Hospodářské Noviny újságírója, Petr Honzejk magyarázta, „a választások után az elnök azzal a dilemmával szembesül, hogy mely minisztereket nevezzen ki, és melyeket ne – ez pedig az alkotmányosság és saját hatásköre határán járt kötéltánc lesz”. Ha Petr Pavel „túl aktívan szól bele a kormányalakítás folyamatába, azzal vádolják majd, hogy ugyanúgy cselekszik, mint Miloš Zeman, akinek beavatkozása a minisztertanács kialakításába és a konkrét posztok elosztásába méltán képezte kritika tárgyát” – magyarázta a szakértő. Petr Honzejk azonban hozzátette, hogy most a helyzet alapvetően más: Zemant személyes szimpátiája és ellenszenve vezérelte, míg most „kifejezetten az ország érdekeiről van szó”. A kérdés az, hogy a konzultációk résztvevői elfogadják-e ezeket az érveket.

Egyszóval: Prágában még semmi sem biztos. Kivéve a bizonytalanságot.

Szele Tamás