A művelt közönség Nyugaton úgy véli, hogy tisztában van a szeptember 8-9-én lezajlott nepáli lázongások okával és természetével. Arról lett volna szó, hogy a végtelenül korrupt és pazarló nepáli elit megunta, hogy a közösségi oldalakon kritizálják henye és gőgös életmódját, tehát betiltotta azok használatát az országban, mire fel a népharag egyszerűen elsöpörte őket, a pénzügyminisztert a folyóba dobták, a palotákat, luxusvillákat felégették és győzött a spontán, össznemzeti forradalom, hurrá.

(Képünk illusztráció)

Nos, ez csak félig igaz. Odáig egy szó hazugság sincs ebben, hogy az elit korrupt volt, pazarolt, henyélt és pökhendi módon betiltotta a közösségi oldalak használattá. Még az is igaz, hogy az ez ellen tüntető tömegre szeptember nyolcadikán olyan sortüzet vezényeltek, hogy abba tizenkilenc demonstráló menten belehalt. A baj a népharagnál kezdődik. No, nem mintha ne lett volna jogos, csak népharaghoz képest szokatlanul hatékony volt. Túl jól szervezett: pár óra alatt gyakorlatilag porig égették a teljes nepáli közigazgatás minden iratát. Ez kicsit emlékeztet arra, a mikor Ceaușescu kivégzése után a Securitate irattárai hamvadtak el gyanús sebességgel, alig néhány maradt meg, így aztán később nagyon nehezen lehetett kideríteni, ki volt besúgó, ki nem és egyéb titkok is örök homályban maradtak. Ezzel kapcsolatban végzett oknyomozást a The New York Times, melynek eredményeit az alábbiakban mutatom be, a megszokott, pikírt megjegyzéseim kíséretében, melyeket csillag alatt teszek meg, a bekezdések végén.

Tehát mit tudunk? Azt, hogy Nepál számos nevezetessége egyetlen délután alatt szó szerint füstbe ment.

Szeptember 9-én több száz kormányzati épületet pusztítottak el az összehangolt gyújtogatások a himalájai országban, a történelmi palotáktól és a legfelsőbb bíróságtól kezdve a nagy minisztériumokig és szerény kerületi hivatalokig. Több száz más ingatlan is célponttá vált, köztük a politikai elithez kapcsolódó vállalkozások és iskolák épületei, valamint jelenlegi és nyugdíjas politikusok otthonai.

A kiterjedt gyújtogatásokat az váltotta ki, hogy előző napon a biztonsági erők 19 korrupció ellen tüntető személyt lelőttek a fővárosban, Katmanduban. Az uralkodó narratíva szerint a fiatal tüntetők tömege bosszút akart állni, és a gyilkosságok miatti felháborodásukban tüzeket gyújtottak.

A New York Times nyomozása azonban – amely több tucat szemtanúval, résztvevővel és gyújtogatási szakértővel készített interjún, a pusztításról készült fotók és videók áttekintésén, valamint a lap munkatársai által a pusztítás helyszínein tett látogatásokon alapul – új részleteket tár fel, amelyek kétségbe vonják azt az elképzelést, hogy egy ilyen szigorúan koordinált, országos szintű pusztítási hadjárat teljes mértékben spontán reakció lehetett az előző napi halálesetekre.

Néhány órával a szeptember 8-i lövöldözés után „készenléti listák” jelentek meg az interneten, amelyek a nepáli korrupciós és protekciós hálózat tagjainak személyes adatait tartalmazták.*

*Emlékszünk még a 2006-os magyarországi zavargások idején közzétett név- és címlistákra? Melyek megosztásában például a Kurucinfó jeleskedett? Minő hasonlóság...

Másnap délután ezeknek az embereknek a lakóhelye többnyire lángokban állt. Nepál végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltató szervei is gyújtogatás áldozatai lettek. A pusztítás mértéke katasztrofális volt, mintha néhány óra alatt több száz légitámadás zajlott volna le.

„Ennyi épületet nem lehet ilyen rövid idő alatt felgyújtani anélkül, hogy komoly szervezési képességekkel rendelkezne az elkövető” – mondta Richard Hagger, az Andrew Moore & Associates tűzvizsgálója. „Az ilyesmit hetekig, ha nem hónapokig tartó tervezés előzi meg.”

A nepáli kormány központját megtámadó tömegek szinte akadálytalanul garázdálkodtak a helyszínen, kivéve a parlament épületét, amelyet rohamrendőrség őrzött. Négy, az ügyet közvetlenül ismerő személy szerint a nepáli katonáknak, akik aznap alig voltak láthatóak az utcákon, utasítást adtak, hogy ne avatkozzanak az eseményekbe. Ők, valamint a cikk készítése során megkérdezett egyéb szemtanúk és tisztviselők névtelenséget kértek, mert vagy nem kaptak engedélyt a nyilvánosság tájékoztatására, vagy retorziótól tartottak.

A szeptember 9-i zűrzavart Nepál miniszterelnökének lemondása tetézte. Hamarosan a kormány is megbukott. Nepál közigazgatását porig égették. Katmanduban és környékén több mint 110 rendőrőrsöt gyújtottak fel, a rendőrség szóvivője szerint.* A károkat és az anyagi veszteségeket még számolják, de az első becslések szerint azok Nepál bruttó hazai termékének több mint egyharmadát teszik ki – mondta egy miniszter.

*Mondhatnánk, hogy „ilyen a forradalom”, de tudjuk, hogy nem ilyen. Nem ilyen gyors, módszeres és jól szervezett.

A tűzvizsgálók arra figyelmeztetnek, hogy a törmelékminták vizsgálata, a tanúk kihallgatása és az épületek tanulmányozása nélkül lehetetlen rekonstruálni a szeptember 9-én történteket. Azonban az a rendőrségi laboratórium, amely általában az ilyen eseteket kezeli, egyelőre nem végezte el ezeket a fontos elemzéseket. Nem világos, hogy a hatóságok tétlensége konkrét utasítások miatt következett-e be. De minden egyes nappal csökken annak az esélye, hogy a tudomány megállapíthassa, ki égette fel Nepál kormányzatát, hogyan történt ez és miért.*

*Megint csak magyar példával élek: 2006 már egy híján húsz éve volt, mégsem sikerült teljes bizonyossággal kideríteni, pontosan mi történt akkor Budapesten és miért. Például honnan tudta a Hír TV, hogy melyik napon fogják megostromolni a köztelevízió Szabadság téri székházát? Márpedig tudták, mert – napokkal korábban elkezdték árulni a várható tudósítást a nemzetközi sajtónak. Valahogy sem erre, sem más homályos akkori ügyekre nem sikerült fényt deríteni azóta sem. Próbáltam: senki sem tudott semmit, senki sem emlékezett semmire. Aki mégis, az írásom megjelenése után letagadta.

Pawan Dhungana, a nepáli rendőrség központi törvényszéki laboratóriumának osztályvezetője megerősítette, hogy a múlt hónapban történt tűzvészek óta senkit sem hívtak be a csapatából a nyomozáshoz. Laboratóriuma nem kapott semmiféle anyagot vizsgálat céljából. A tűz maradványai valószínűleg már annyira lebomlottak, hogy már nem relevánsak – mondta.

„Látva ezeket a tűzvészeket, nemcsak Katmanduban, hanem az egész országban, felmerül a gyanú, hogy előre megtervezték őket” – közölte Dhungana. „Csakhogy erre természetesen nincs semmiféle bizonyítékunk.”

Sushila Karki miniszterelnök ideiglenes kormánya bizottságot hozott létre a tömeges tűzesetek és a tüntetőkkel szembeni túlzott erőszak alkalmazásának kivizsgálására.* Egy másik nepáli törvényszéki rendőrtiszt azonban azt mondta, hogy Nepálban a bírósági ügyek elhúzódása miatt akár hét évbe is beletelhet, mire a nyomozás befejeződik. A nepáli vállalkozói szövetségek sokkal gyorsabb fellépést sürgetnek a befektetők bizalmának helyreállítása érdekében. Senki sem vállalta a felelősséget a tűzesetekért, bár a tűz terjedésének sebességével terjedtek az összeesküvés-elméletek is.

*Ha valamit el akarunk húzni az örökkévalóságig és ráadásul azt szeretnénk, hogy maradjon megoldatlan: adjuk a feladatot egy bizottságnak.

Szeptember 9-én a tömeg két óra alatt a parlamenttől a legfelsőbb bíróságig, majd a Singha Durbar komplexumig vonult, ahol a valamikori palota és körülbelül 20 kormányzati minisztérium található. Tanúk szerint a főépület a tömeg megérkezése után fél órával kezdett füstölni. Az ilyen gyors gyulladás, amelyet a belső berendezési tárgyak által táplált lángoknál intenzívebbnek tűnő lángok követtek, arra utal, hogy előzetesen speciális égésgyorsítókat helyeztek el, hogy úgynevezett tűzútvonalat hozzanak létre – állítják a gyújtogatási szakértők.

„A fényképeket elnézve gyanítom, hogy a tűzvész mérete miatt nátriumot, magnéziumot vagy más vegyi anyagokat használtak” – mondta Dhungana. „De elemzés nélkül nem tudunk biztosat mondani.”

Az ilyen vegyszerek kereskedelme a világon mindenhol ellenőrzött, és használatukhoz szakértelemre van szükség. Nem lehet őket olyan könnyen megvásárolni, mint a kerozinhoz hasonló, általánosabb égésgyorsítókat. De ahhoz, hogy egy nagy épület leégjen, több liter folyékony üzemanyag is szükséges.

Érdemes megjegyezni, hogy a tömeg megérkezésekor az épület felső emeleteinek ablakai nyitva voltak, ami a dolgozók szerint nem volt megszokott.

A tűzoltási szakértők szerint ez a szellőzés valószínűleg elősegítette a tűz terjedését. De hogy ez szándékosan történt-e, azt csak helyszíni nyomozással lehetne megállapítani.

„Azok a tényezők, amelyek alapján valószínűnek tűnik, hogy valamilyen szervezett összeesküvésről van szó, az épület mérete, az épület villámgyors pusztulása és a tűz hevessége” – mondta Kenneth Kee, a szingapúri Fire Science Forensics vezető tanácsadója.

„Fel kell tennünk a kérdést: hogyan kerültek a gyúlékony anyagok az épületbe? Belső munka volt? Vagy elhagyták a biztonságiak az őrhelyüket?”

Katmandu más részein és Nepál teljes területén a tömegek nyíltabban cselekedtek. Az előző este kiadott listákat követték. A célpontok között voltak Nepál politikai nagyágyúinak otthonai, beleértve a három nagy politikai párt – a Nepáli Kongresszus, a maoisták és a kommunisták – legfelső vezetőit (voltak téves címazonosítások is). A gyújtogatók üzemanyaggal töltött kannákkal és Molotov-koktélokkal voltak felfegyverkezve – állították a szemtanúk és az erőszakos cselekmények résztvevői egyaránt. Néhányan botokkal, puskákkal és kukrikkal, (ez egy helyi, ívelt tőr vagy szablya) voltak felfegyverkezve.

Három fiatal férfi, aki részt vett a gyújtogatásban, elmondta, hogy aznap váltott műszakban dolgoztak, és hogy ismeretlen, idősebb férfiak osztogatták közöttük a motorkerékpár-üzemanyaggal töltött Molotov-koktélokat. Közülük ketten megosztották a támadásokról készült videókat. Az egyik célpontként kiválasztott ház szomszédai elmondták, hogy láttak egy 30-as éveik közepén járó férfiakból álló csoportot, akik benzines kannák tartalmát öntötték szét. Amikor látták a lángokat felcsapni, az egyik elkövető megjegyezte, hogy ez azt jelenti, hogy megkapják a fizetésüket – mondták a szomszédok.*

*No, itt lehetne fülön fogni a szervezőket, már ha volna erre szándék. De láthatóan nincs.

A gyújtogatások a nepáli politikai kultúra állandó részét képezik. A mára már megszűnt monarchia elleni tízéves felkelésük során a maoisták gyújtogatásokkal és robbanószerkezetekkel támadták az állam szimbólumait és a nagy hatalmú üzleti vállalkozásokat. A szándékos gyújtogatások a polgárháború 2006-os befejezése után is folytatódtak. 2019-ben például a maoistáktól elszakadt kommunisták beismerték, hogy több mint egy tucat mobil tornyot gyújtottak fel országszerte, hogy tiltakozzanak a távközlési szolgáltató állítólagos korrupciója ellen.

Ezúttal a három nagy politikai párt közül egyik sem úszta meg ép bőrrel. A pusztítást megúszók között volt a negyedik és az ötödik legnagyobb párt, az egyiket egy olyan politikus vezette, aki szeptember 9-én részt vett egy tömeges fogolyszökésben, hiszen már be volt zárva más ügyek miatt, a másik pedig egy királypárti blokk. A Legfelsőbb Bíróságon körülbelül 60 000 (igen, hatvanezer) ügyirat égett el, még azok is, amelyeket állítólag tűzálló dobozok védtek – mondta egy bírósági alkalmazott. Két ügyvéd szerint a korrupcióellenes bíróságon a tömeg egyes tagjai kiabálva keresték azokat a helyiségeket, ahol bizonyos dokumentumok voltak.

Több város vállalkozói is elmondták, hogy a gyújtogatók felváltva gyújtottak tüzet az emeleteken, ami a tűzszakértők szerint a lángok összekapcsolására irányuló taktika, ami szisztematikus támadásokra utalhat.

Még a központi rendőrségi törvényszéki laboratóriumot is megostromolták a benzinbombákat dobáló férfiak. A tűz szerencsére nem terjedt tovább, és a laboratórium sértetlen maradt.

„Mindannyian tudni akarjuk, ki tette ezt” – mondta Dhungana. „De szinte lehetetlen kideríteni.”

Nos, a párhuzamokat félretéve: a tüntetésig és az arra leadott sortűzig spontán lehetett a nepáli nép tiltakozása. A kormány egyébként szeptember nyolcadikán – vesztére – a sortűz után újból engedélyezte a közösségi oldalakat a kedélyek megnyugtatása céljából, így terjedhettek el a névsorok és címlisták. Különben a tilalom idején is használták őket, csak VPN segítségével. Hogy utána kik avatkoztak közbe, az innen nehéz volna megmondani, állhattak akár orosz, akár kínai zsoldban egyaránt, amerikaiban csak azért nem, mert mostanság az amerikai szolgálatok nagyon gyenge lábon állnak, mióta Trump lett az elnök, se pénzük, se emberük ilyen akciókra. Az is bizonyosnak tűnik, hogy a gyújtogatókat és a szervezőket a kormánykörökön belülről is segítették – túl pontos adataik voltak sok mindenről és túl könnyen hozzáfértek a kormányépületekhez. A jelenlegi, ideiglenes kormányról, melyet egyébként a Discordon választottak meg, nem tételeznék fel ilyen mértékű szervezőkészséget, tehát csak az marad, hogy vagy a minden lében kanál orosz vagy a precizitásukról híres kínai szolgálatok állhattak a gyújtogatások mögött.

A tiltakozás igazi volt, a tüntetés szintén, a népharag már nem teljesen.

Volt, van és lesz is ez még így ezen a mi kis bolygónkon.

Szele Tamás