Nem kis megdöbbenéssel értesültem a tényről, miszerint Ákos rockzenész – ezt a státusát ne vitassuk el tőle – megállapította, miszerint Freddie Mercury sátánista volt. Nos, ez már csak azért is abszurdum, mert ez esetben mondjuk Ozzy Osbourne meg maga a Sötétség Hercege kellett volna legyen, holott... egyszerű, esendő ember volt, mint mindannyian.

(Képünk illusztráció)

Kezdjük azzal a filozófiai ténnyel, hogy a Sátán, abban a formában, ahogy az ákosok elképzelik – nincs. Nem létezik. Ha most bekopogna az ajtómon vagy megjelenne előttem, a leírásokból tudjuk, hogy körülbelül két és fél-három méter magas, lángvörös és pikkelyes bőre van, meg szarvai, akkor megkérném, hogy hajtsa le a fejét, mert alacsony a mennyezet, és főznék neki egy kávét. Aztán megkérdezném tőle, hogy megy a bolt, és panaszkodna. Olyan túlkínálat lehet mostanság lelkekből, főként rosszlelkekből, hogy semmi értelme a kísértésnek, minden katlan tele van, háromszorosan, épp most tárgyalnak a Mennyországgal, hogy a kisebb vétkeseket vegyék már át, mert ezeket az állapotokat nem lehet tartani. Aztán ölébe kanyarítaná hegyes farkát, és megkérdezné, nincs-e valami erős ital a háznál.

Szerintem kerítenék.

Persze, ez mese. A Sátán nem létezik, és ha bárkire is hasonlítana, az leginkább úgy nézne ki, mint Berija elvtárs. Szürke, alacsony, kissé pocakos szovjet hivatalnok, még annyira sem ijesztő, mint mondjuk Augusto Pinochet vagy Rudolf Hoess. Pedig azok aztán kiverekedték maguknak a kiemelt helyet a szurkos katlanban. Hát, ha egy ilyen Berija-féle jönne hozzám, arra is van megfelelő bánásmód, csak utána fájna a kezem.

Mit kifogásol Ákos rockzenész?

Azt, hogy a The Bohemian Rhapsodyban előfordul a következő idézet:

„Beelzebub has a devil put aside for me, for me, for me
So you think you can stone me and spit in my eye?
So you think you can love me and leave me to die?”

Ezt így, kapásból úgy fordítanám – ne feledjük, egy halálra ítélt vétkes utolsó imáját halljuk, amit ráadásul az édesanyjának mond – hogy:

„Belzebub egy ördögöt adott mellém, szembe tudnád köpni, kővé tudnál változtatni, hogy legalább szeretve, szépen haljak meg?”

Ne feledjük: Freddie Mercury eredeti neve Farrokh Bulsara volt és Zanzibárban született, anyanyelve és kultúrája alapvetően fárszi. Felekezetére nézve zoroasztriánus, de már a nagyszülei is elmenekültek a muszlim invázió és erőszakos térítés elől.

Hát, azért így már másként néz ki a kép. Zoroaszter hitében ugyan nincs Sátán – Jó és Rossz van, de mindkét oldal isteni jellegű – tehát Belzebub említése inkább nevezhető stiláris eszköznek, mint hitvallásnak. Körülbelül annyit jelent, amit minden végveszélyben lévő ember – vagy legalábbis a legtöbb – elkiabál: „Mama, segíts! Rossz voltam, de segíts!”

Ez így is van rendjén.

Életem folyamán sok mindenhez fűzött örök és el nem múló szerelem, elsősorban a hölgyekhez, aztán az alkoholtartalmú italokhoz, a klasszikus rockzenéhez (és minden zenéhez) meg az irodalomhoz, de hát ezek közül a legelső helyen mégis a hölgyek állnak. Jó, Freddie másképp volt bekötve, de így is érvényes: nagyon fontos, hogy szeressenek. És hát az első ember, aki az embert szereti (és tudja, mennyire hülye, csak megbocsátja) az konkrétan az édesanyja. Meg a többi lány, csak az Égre, vigyázzunk rájuk...

Tehát mit kifogásol Ákos rockzenész?

Azt, hogy egy sarokba szorított ember az édesanyjához fohászkodik, ráadásul ezt egy fárszi, felekezetére nézve zoroasztriánus és meleg rockzenész énekli.

Aki úgy mellesleg szobrot érdemelne. Akkora zenész és egyéniség volt.

Vegyük elő a klasszikus rockzene történetét, és nagyon sok ilyesmit találunk.

Ott van például Mick Jagger. Ő elénekelte a Simpathy for the Devilt, a „Szimpátiát az ördöggel”, de aki ebben sátánizmust fedez fel irónia helyett, azt azonnal kórházba kellene utalni. Azt a számot épp Bulgakov inspirálta, a Mester és Margarita, amiben a jó öreg Woland – hát, fogalmazzunk úgy, kevés embert bánt, de az mind megérdemli. Talán ha két halált okoz nyolcszáz oldalon, ami a Sátán részéről bölcs önmérsékletre vall. És hát ne feledjük Behemótot sem, bár akinek van macskája, nem is lenne képes erre.

Jim Morrison. Ha minden szavát szó szerint vennénk, ő gyakorlatilag hüllő kellett volna legyen, a Gyíkkirály. Ember volt, meghalt, mert valami nagyon félrement. És ő is csak azt szerette volna, hogy szeressék. Hallgassuk meg a L. A. Womant.

Jimi Hendrix. Nincs annál szebb bánatos és szerelmes dal, mint a „The wind Cries Mary”. Idézném a Balkezes Félistent, a Szürrealizmus Doktorát.

„Az összes paprikajancsi a dobozban áll
És a bohócok mind lefeküdtek
Hallani lehet a boldogságot
Amint tántorog az utcán
Vörös ruhás lábnyomok
És a szél suttogja
„Mary”
Egy seprű szomorúan söpri
A tegnapi életünk
Törött szilánkjait
Valahol egy királynő sír
Valahol
Egy király nőtlen
És a szél sírja:
„Mary”
A közlekedési lámpák holnap kékre váltanak
És üres fényüket az ágyamra vetik
Kis szigetünk süllyed
Mert az életünk halott”

Mielőtt elérzékenyülünk: Hendrix nagyon őszintén, szinte tárgyszerűen írta le a dolgokat. Az úgy volt, hogy nagyon betépett és beivott, ami az ő estében alapértelmezés, csakhogy valamiért rommá verte a kedvesét. Azok a „vörös ruhás lábnyomok” azt jelentik, hogy szegény Maryt szó szerint véresre verte, a mentők vitték el, Jimit meg a rendőrök. Ez a szám a „szánom-bánom-kánon” egyik legszebb példája – de ettől még nem lett Hendrix sátánista, viszont Marynek is volt annyi esze, hogy nem ment hozzá vissza. (Megint csak bekötés kérdése: 57 éves vagyok, olyanra emlékszem, hogy nő megvert engem, olyanra nem, hogy én vertem volna nőt).

Igen, valljuk be: a klasszikus rockzene nem éppen a polgári erények közege. Vádolták már sátánizmussal Ozzy Osbourne-t is, Ian Andersont is, aki pedig igen vallásos ember és sokat jótékonykodik is, de kérem: ahol érzelmek vannak – hiszen „művészetszakipari termelő tevékenység” folyik – ott előfordulnak a különböző devianciák. Ha nem fordulnak elő, annak se sava, se borsa.

De hogy kerül ide a Sátán?

Úgy, hogy az is stíluseszköz.

Akkor vegyük elő a Sátán létezésének kérdését.

Én magam neológ izraelita hitben születtem és élek, bár nem idegen tőlem a tibeti buddhizmus sem, és általában toleránsan fogadom a legtöbb vallás tanításait, de a szó pokoli értelmében vett Sátán általában nem is olyan régi fogalom.

A Genezis könyvében előfordul, bár nehezen érthető, hogy mi a szerepe, ezen kívül még Jób Könyvében is megtaláljuk, azonban ott teljesen érthetetlen a dolog. A Sátán úgy jár-kel a mennyországban, mint törzsvendég a kávéházban, és még fogadásokat is köt a Mindenhatóval! Az Öreg meg ahelyett, hogy érdemei szerint kidobná, még fogad is vele... Na, ettől a figurától nagyon nem félnék, bejáratos ez a legmagasabb körökbe is.

Az Újtestamentumban egyszer esik meg az említése, mikor is Jézust felviszi a hegyre, és megkísérti, aztán nem jön össze a dolog. És utána – semmi bosszú, semmi gonoszság.

A buddhizmus kicsit bonyolultabb, ugyanis abban nincs sem Jó, sem Rossz, valójában se Isten, se Ördög nincs, csak azért a gyakorlatban ezt nehéz volna elmagyarázni az embereknek, mert ha valakinek ellopták a jakját vagy elrabolták a feleségét, annak nem használ a szép szó. Főként Tibetben és Mongóliában, ahol – nézetem szerint – a lefejlettebb buddhista szellemtudomány kifejlődött, áthidaló és megfelelő megoldást választottak.

Mivel Isten nincs, a helyi és egyéb kisisteneket kanonizálták, van is vagy nyolcszáz isten a lámaista (rossz kifejezés, de nincs jobb) hitben, a legváltozatosabb mennyiségű végtagokkal és fejekkel, jelentős részüket egyébként a shaktijukkal, tehát a kedvesükkel szokták ábrázolni, rendszerint a legintimebb pillanatban, ezt Mongóliában úgy hívják, hogy uhuri, és nem illik nem buddhistának megmutatni, de amióta megjelent a környéken a kommunista szekta, nem rejtegetnek ők, szegények, már semmit. Amúgy is: még az is jobb, ha ellopják a tankát, mint ha elégetik.

Hanem akkor is, légyen bár akárhány isten a komódban, honnét származik a gonoszság?

Egyszerű. A démonoktól.

Jó, és hol laknak ezek a démonok?

A fejünkben, benne.

Így tökéletesen megmagyarázható, hogy egyébként jóravaló emberkék, miért követnek el bűnöket: engednek a belső rossz hajlamaiknak, amiket démonnak hívunk. Ezt egyébként míg lehetett, a jó lámák szuggesztióval gyógyították, bár nem mindig sikerült, aztán meg olyan is volt, ha valaki nagyon rosszat tett, hogy hagyni kellett felkötni vagy ami éppen az úri közönség kedvére telt.

De a Tanítás lényege mindenképpen az, hogy a démonoknak és az indulatoknak csak az ostoba ember enged, márpedig akkor mivel igazából démonok nincsenek, ámde indulatok annál inkább vannak, az indulatokon a félelem megfékezésével lehet úrrá lenni, a félelmen pedig a tanulás útján. Hiszen senki sem ijedne meg a papírtigristől, ha tudja, hogy papírból van, senki sem lop, ha tudja, hogy holnap is lesz rizs. Aki meg mégis, annak lukat kell ütni a fejébe, hogy tudjanak belőle kiszállni a démonok.

A buddhizmusban épp ezért egyetlen Gonosz van: a Tudatlanság. Minden egyéb rossz abból származik. Ördög? Hát, ha akarom, van, láttam én cam-táncot, de ha meg úgy akarom, akkor nincs egy sem.

Épp ezért nem értem ezeket az ákosokat és DJ jeszyket. Ők a jelek szerint halálosan komolyan gondolják, hogy a Sátán létező személy és komoly fizikai aktivitást fejt ki az emberi társadalom körében.

Micsoda fikció... már az is szamárság volna, hogy Sátánt kiáltsanak, ha valaki nem ért velük egyet. Ha így is van: ám legyen. Szép is lenne, ha mindenki mindenben egyetértene. Ha például mindenki szeretné a nagymamát, a nagymama meg szeretné a tarhonyát, jelen állapotaink közepette felteszem, hogy több száz hektárt vetnének be az Alföldön tarhonyával, ami a szokásos eredménnyel járna.

Tarhonyát vetni, na, azt nagyon tudunk.

Meg boszorkányt üldözni.

Akkor mégis, mi vitte ezt a hatodrangú rockzenészt arra, hogy sátánizmussal vádaskodjon?

Maximum az, hogy ha megfeszül és a feje tetejére áll, akkor sem lesz sem akkora énekes, sem akkora egyéniség, mint Freddie Mercury volt. Akkora meg pláne nem, mint a Jagger.

És ha nem lehet, akkor vigye el az ördög a Freddiet.

Kérem, így is lehet viselkedni, csak semmi értelme.

Elkényeztetett ostobák hisztikéje ez.

Ördög nincs, Sátán nincs, mert nem is lenne semmi értelme, ostoba, babonás, irigy emberek vannak.

Meg kéne nézessék magukat egy lámával, mielőtt még elhatalmasodik rajtuk ez a hajlam.

Szele Tamás