A Kormányinfón elhangzott legfrissebb hírek szerint mégis megtartják az elmaradni látszó csúcstalálkozót a világhatalmak, úgymint az Egyesült Államok, az Oroszországi Föderáció és Magyarország között, bár némi módosításokkal. A találkozóra november hetedikén kerül sor, Washingtonban, tehát nem Budapesten, Donald Trump képviseli majd az Egyesült Államokat, Orbán Viktor maximum saját magát – a naptári dátum pedig Putyint és az Oroszországi Föderációt.

(Képünk illusztráció)

Az eredményekhez kétség sem férhet: valószínűleg sosem látott egyetértés várható a bélgázreszelés kulcskérdéseiben, melyhez Magyarország bármikor képes és hajlandó is egy egész szatyor alapanyagot biztosítani, amennyiben az Egyesült Államok hiányt szenvedne belőle, de olyan bagatell ügyekben, mint az ukrajnai háború, nem számíthatunk áttörésre. Legyünk komolyak: sok minden elképzelhető, de az bizonyos, hogy a nagy hírű és a Fidesz választási kampánya számára kulcsfontosságú budapesti csúcs elmarad, ehelyett fogadja majd Trump Orbánt, hogy mégis kapjon valamit, bár ez a gesztus most annyira hasznos a jelenlegi kormányfőnek, mintha F–35-ösöket ígértek volna neki, számított is volna rá, ennek tudatában hadat is üzent volna ennek-annak és most kapna egy csattogós lepkét meg két kakasos nyalókát a vásárból.

Csakhogy idáig el is kellett jutni. A „budapesti csúcs” elmaradásához vezető út kanyargós volt, ám tanulságos: Georgij Csizsov a The Insiderben leírja a főbb állomásait, és ha így, egy helyre összegyűjtve, időrendi sorrendbe rendezve tekintjük az eseményeket, nem is kétséges, hogy már maga a csúcstalálkozó ötlete is halva született, az lett volna csoda, ha létrejön.

Akkor lássuk, mi is történt valójában.

Amikor Donald Trump a hónap elején bejelentette, hogy Budapesten akar csúcstalálkozót tartani Vlagyimir Putyinnal, az európai politikusok megdöbbentek. Ám miközben az elemzők még arról vitatkoztak, hogy az orosz diktátor ismét „kijátszott-e mindenkit”, az amerikai elnök lefújta a találkozót, és komoly szankciókat jelentett be helyette az Oroszországi Föderáció ellen. Trumpot frusztrálta, hogy Putyin, bár formálisan beleegyezett a találkozóba, nem volt hajlandó engedményeket tenni, és úgy tűnik, elfogyott a türelme.

Néhány hónappal a nagyrészt eredménytelen alaszkai csúcstalálkozó után Trump elnök retorikája gyorsan kezdett ukránbarát irányba elmozdulni, ami abban csúcsosodott ki, hogy kijelentései szerint Oroszország „papírtigrisnek” bizonyult, és gazdasági zűrzavarral néz szembe. Eközben Ukrajnának szerinte van esélye arra, hogy visszaállítsa eredeti határait, és „talán még tovább is mehet”. Az amerikai elnök többször is bejelentette: nyitott arra a lehetőségre, hogy Tomahawk rakétákat szállítson az ukrán fegyveres erőknek - amit a Biden-kormányzat többször is elutasított.

Trump és Volodimir Zelenszkij találkozói szinte havi rendszerességűvé váltak: augusztus 18-án a Fehér Házban tárgyaltak, szeptember 23-án az ENSZ-közgyűlés margóján egyeztettek, október 17-én pedig egy közös ebéden vettek részt a Fehér Házban – még ha ez utóbbi nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A Kreml magához ragadja a kezdeményezést

Miközben Zelenszkij repülőgépe a hónap elején úton volt Washingtonba, telefonbeszélgetés zajlott Trump és Putyin között. A Kreml tanácsadója, Jurij Usakov szerint a beszélgetést az orosz fél kezdeményezte. Hogy pontosan miről tárgyalt a két vezető a több mint két órán át tartó beszélgetés során, egyelőre nem tudni. Csak feltételezni lehet, hogy Putyin csodálatát fejezte ki Trumpnak a gázai harcok befejezésére tett erőfeszítései kapcsán, és komoly aggodalmat színlelt a Tomahawk rakéták esetleges amerikai szállítása miatt Ukrajnába.

A valóságban a Kijevbe belátható időn belül eljuttatható rakéták száma – ami elemzők becslése szerint 20 és 50 között lehetne – valószínűleg nem volna jelentős hatással a háború menetére. A Tomahawkokat övező hírek azonban azt a hamis érzést kelthették az ambiciózus (és időnként politikai szempontból naiv) amerikai elnökben, hogy közel-keleti sikereire építve közel áll ahhoz, hogy Moszkva és Kijev között is békemegállapodást kössön.

Akárhogy is volt, az Andrews légibázison landoló Volodimir Zelenszkijt váratlanul érte a kellemetlen hír a közelgő budapesti Trump-Putyin csúcstalálkozóról, amelyről akkoriban úgy gondolták, hogy a következő két hétben meg is tartják.

A több nyugati médium által idézett források szerint az ukrán és az amerikai elnök közötti megbeszélések légköre jobban hasonlított a február 28-i hírhedt veszekedésre az Ovális Irodában, mint az elmúlt hónapok baráti beszélgetéseire. A beszámolók szerint Trump elvesztette az önuralmát, trágár szavakkal illette Zelenszkijt, azt állította, hogy Ukrajna a vereség felé tart (ami közvetlenül ellentmond korábbi kijelentéseinek), és további területi engedményeket követelt Kijevtől. Ennek eredményeképpen Zelenszkij és Trump megegyeztek abban, hogy tűzszünetet kell kötni a meglévő frontvonal befagyasztása útján. A Tomahawkokat pedig nem küldik el.

Megint fordul a kocka

Trumpnak kevesebb mint egy hétbe telt, hogy újabb külpolitikai fordulatot tegyen. Október 21-én lemondta a budapesti találkozót. „Egyszerűen nem éreztem helyesnek” – mondta az amerikai elnök. „Nem éreztem úgy, hogy eljuthatunk oda, ahová el kell jutnunk. Ezért lemondtam.”

Egy nappal később szankciókat vezetett be a Rosznyeft, a Lukoil és 34 leányvállalatuk ellen.

Ezt a lépést egyértelműen egyeztették az európai partnerekkel. Közvetlenül a washingtoni hírek megjelenése után Ausztria ejtette maradék ellenvetéseit az EU 19. szankciócsomagjával szemben, lehetővé téve annak október 23-i elfogadását. Az új európai szankciók elsősorban az orosz fizetőeszközöket célozták: a Mir bankkártyákat és gyorsfizetési rendszert, a Payeer szolgáltatást, a rubelfedezetű A7A5 stabilcoin-t, valamint több orosz bank külföldi fiókját és partnereit. A csomag célja azoknak a szürkezónás fizetési csatornáknak a leállítása volt, amelyeken keresztül orosz vállalatok és közvetítők a korábbi szankciók megkerülése érdekében pénzeszközöket utaltak át.

Az amerikai olajszankciók nemcsak az ország olajexportjának több mint felét adó két orosz olajipari óriáscég működését korlátozzák, hanem az orosz olaj globális kereskedelmének teljes ökoszisztémáját is fenyegetik.

Igaz, hogy semmiféle szankció nem képes teljesen kivonni az orosz fosszilis tüzelőanyagokat a világpiacról, és egyetlen termelő ország sem képes az orosz export teljes mennyiségét helyettesíteni. Senki sem tűzött ki ilyen célt, és minden erre irányuló kísérlet a piac destabilizálását és az árak emelkedését kockáztatná (ami csak növelné az orosz árnyékflotta olaja iránti keresletet). Az orosz állami költségvetést érintő célkitűzés azonban igencsak elérhetőnek tűnik.

A legfontosabb tényező az indiai és kínai olajfinomítók reakciója, amelyek jelenleg Oroszország olajexport-bevételeinek mintegy 75%-át adják. Ha nem veszik elég komolyan a jelenlegi korlátozásokat, Trumpnak van még egy lap a tarsolyában: másodlagos szankciók, amelyeket a „feketelistára” került orosz vállalatok partnereire lehet kivetni. Egyelőre még nem vezetik be ezeket.

Jelenleg India és Kína azt jelzi, hogy – legalábbis átmenetileg – visszafogják az orosz olaj vásárlását. Számos indiai finomító már felfüggesztette az orosz nyersolajra vonatkozó új megrendeléseket. Eközben az amerikai elnök továbbra is kitart amellett, hogy nem az a célja, hogy tönkretegye Oroszország gazdaságát, hanem az, hogy Putyint tárgyalóasztalhoz ültesse az ukrajnai háború lehetséges diplomáciai megoldásáról szóló érdemi tárgyalások céljából.

Az amerikai külügy újra ringbe száll

Kétségtelen, hogy a Kremllel szembeni megközelítés ilyen gyors változásai Trump jellegzetes politikai stílusának köszönhetőek. Bár sokan amatőrnek minősítik geopolitikai módszereit, ez az eset világosan mutatja Trump külpolitikai csapatának professzionalizmusát. Miután a Fehér Ház utasítást kapott a budapesti találkozó rövid időn belüli előkészítésére, először is megvizsgálta a Kreml Ukrajnával kapcsolatos jelenlegi álláspontját - mind az orosz tisztviselők nyilvános nyilatkozatait, mind a Moszkvától kért bizalmas közleményt, amely felvázolja Oroszország Ukrajnával szembeni követeléseit.

Ezt követően telefonbeszélgetésre került sor Marco Rubio külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter között. Ezek a lépések egyértelmű következtetéshez vezettek: Oroszország nem volt hajlandó semmi újat felkínálni, és csak irreális követeléseit kívánta megismételni. Egy újabb értelmetlen találkozó Putyinnal nem erősítette volna Trump béketeremtő imázsát, ezért a csúcstalálkozót lefújták.

A Kreml valószínűleg megpróbálta megismételni májusi taktikai sikerét. Tavaly tavasszal az európai vezetők gyakorlatilag ultimátumot adtak Moszkvának: azonnali 30 napos tűzszünetet követeltek, amelyet összehangolt uniós és amerikai szankciókkal való fenyegetés támasztott alá. Putyin azonban könnyedén kikerülte a veszélyt azzal, hogy isztambuli tárgyalásokat javasolt – és Trump készségesen bekapta a csalit. Októberben azonban Moszkva járt pórul.

Trump engedményeket követel

Ez leginkább a Kreml kiszámíthatatlan és ellentmondásos fellépésében mutatkozott meg. A Kreml tárgyalójának, Kirill Dmitrijevnek sietve megszervezett, rosszul előkészített amerikai látogatása szánalmas benyomást keltett. Az orosz küldött talán valamiféle gazdasági javaslatokkal próbálta meg elcsábítani Washingtont, de a politikai szempontból nyilvánvalóan nem állt a helyzet magaslatán. Alaptalanul állította, hogy Oroszország „közel áll a diplomáciai rendezéshez” Ukrajnával, dicsérte Zelenszkij elnök „fontos lépésének” nevezett döntését a jelenlegi frontvonalon alapuló békemegállapodás elérése érdekében (amiről Zelenszkij és Trump már legalább kora tavasz óta tárgyalt), ragaszkodott ahhoz, hogy a budapesti találkozót nem törölték, csak elhalasztották, és nyíltan megpróbálta megfenyegetni az amerikaiakat Oroszország katonai képességeire hivatkozva.

Putyin ugyanakkor „döbbenetes” válasszal fenyegetőzött, ha Ukrajna Tomahawkokat vetne be, és nagy feltűnést keltő módon tesztelte a korlátlan hatótávolságú Burevesztnyik cirkálórakétát (sőt, azóta a Poszeidon nuklleáris torpedót is). Ezzel párhuzamosan az orosz erők fokozták a rakéta- és dróntámadásokat az ukrán nagyvárosok ellen, amelyek között egyre több az egyértelműen polgári célpontokra mért közvetlen találat.

Világos cselekvési terv híján Moszkva most elővesz minden olyan trükköt, amely valaha is rövid távú sikert hozott számára. Ám ezen taktikák közül már egyik sem működik. „Biztosnak kell lennünk abban, hogy alkut kötünk. Nem fogom az időmet vesztegetni” – mondta Trump, felvázolva a Putyinnal való esetleges találkozó kilátásait.

És ha Moszkva nem akar újra éles konfrontációba kerülni az Egyesült Államokkal – amely azzal a kockázattal jár, hogy súlyosbítja mág meglévő gazdasági gondjait, miközben növeli annak valószínűségét, hogy Ukrajna végül mégis megkapja azokat a Tomahawkokat –, a Kremlnek olyan módszert kell alkalmaznia, amelyet ebben a háborúban még nem használt: valódi engedményeket kell tennie.

Nyilvánvaló tehát, hogy Washington Trump elnök minden hibája dacára sem fog színpadot és nyilvánosságot biztosítani ahhoz, hogy Putyin szláv Seherezádéként ezeregyedszer is elmondhassa a régi mesét, előadhassa ugyanazokat a maximalista és teljesíthetetlen békefeltételeket, melyeken 2022 februárja óta nem hajlandó változtatni – annak a tragikomédiának vége van, míg a Kreml nem tud új műsorral szolgálni, nem lépnek fel vele együtt. Orbán közelgő washingtoni látogatása csak szépségflastrom a tulajdon kudarcán, amit Trump baráti gesztusként kínál fel számára, hátha nekünk, távol-kelet-texasi redneck választóknak ez is meg fog felelni, ennyitől is elhisszük, hogy a világpolitika jelentős szereplője a mostani magyar kormányfő. De ez a geopolitikai helyzeten fikarcnyit sem változtat – és ahogy elnézem, a Fidesz választási esélyein sem.

Azért szép lesz az oroszok nélküli „csúcstalálkozó” (nyilván nem az, de nincs kétségem afelől, hogy minálunk majd így fogja hívni a kormánymédia) Washingtonban.

Kéne még ilyeneket rendezni.

Mondjuk Trump nélkül, de Putyinnal és Orbánnal, jövő év július negyedikén.

Moszkvában, a Régi Baszmannaja utcában.

Annak is pont annyi értelme volna, mint a mostaninak.

Jó reszelgetést, urak!

Szele Tamás