Nincs mese, az idei Halloween Magyarországon a Halál Tökének jegyében zajlik, melyet tilos faragni Zebegényben. Hogy a Halloweent „halálünnepnek” nevezni akkora ostobaság, mintha valaki összetévesztené a kopjafát a kaptafával, az más kérdés, viszont a kormányzati ideológiában már hosszú évek – talán másfél évtized – óta kanonizálódott, tehát eretnekség vitatni, bármennyire is téves a nézet.

(Képünk illusztráció)

Az ünnep kelta eredetét már több, mint elégszer elmagyarázták a kedves és kedvetlen kollégák a magyar sajtó minden tájáról, mindenfajta megközelítésben, azzal nem érdemes foglalkozni, és ha úgy vesszük, hogy akad, aki a karácsonyt is Kerecsen ünnepének tekinti, nem is hasznos vagy lényeges boncolgatni a dolgot.

Azt érdemes elővenni, miért akarják ezek a haláltök-mániás, kerecsenhívő figurák mindenkire ráerőltetni a saját kis rögeszméiket. Hiszen attól, hogy hatalmi szóval előírnak ezt vagy amazt, hinni nem fognak benne az állam polgárai: negyvenöt évig ünnepeltették Magyarországgal november hetedikét ideológiai alapon, gyökeret mégsem vert a néphagyományok között (idén majd megint meg kell ünnepelni, mert akkor jár majd Orbán Washingtonban, remélem, időben elindul, és az Aurórával megy, érdekes lenne az a kis cirkáló a még kisebb Potomac folyón, de legfeljebb beemelik helikopterrel, hogy lőhesse a Fehér Ház nyugati szárnyát – a keletit már lerombolta Trump). Azonban térjünk vissza Zebegénybe.

Először is lássunk néhány különösen szép és figyelemreméltó stíluselemet a polgármester tiltó közleményéből, aztán tekintsük más közleményeit, hogy megérthessük az intézkedés előéletét. Mert volt neki. De hogyan is szólnak a tilalom ékes szavai? 

„A halottak napja ünnepkörében nem tartható a Halloween napjára időzített, azzal egybekötött közösségi rendezvény Zebegényben (nevezzék akár „tökfaragásnak”, „főtér-tökdíszítésnek” vagy „családi délutánnak” – a lényeg ugyanaz)

Kedves Zebegényiek!

Az a vita, amely az új testület két új képviselőjének (György Réka, Kovács Dóra)– nem régóta költöztek Zebegénybe – rendezvényével kapcsolatban kialakult, valójában nem a közösségi tökfaragásról, hanem a Halloween megünnepléséről szól.

Arról a kérdésről szól, hogy beengedjük-e idegen kulturális szokásokat Zebegény hagyományos életébe, és hagyjuk-e, hogy az őszi, emlékezéssel teli napokat a külföldi minták hangulata uralja el vagy sem.

Zebegény közössége mindig is csendben, méltósággal, hittel élte meg ezeket a napokat. Temetőbe járunk ezekben a napokban, rendbe tesszük a sírokat, gyertyákat gyújtunk és emlékezünk.

Nem akarjuk, és nem is szabad átformálnunk a falut idegen minták szerint. Ez a falu őrzi a hagyományait – és ez így is marad.”

Ha egy kis tökfaragás idegen, ámerikánus minta, és átformálja a falut, tessék betiltani a krumplipaprikást is, mert mind a burgonya, mind a paprika amerikai eredetű. És ne legyen helyi lap sem, mert a papír kínai találmány, ugyanezért tiltsák be az augusztus 20-i tűzijátékot is. De lépjünk tovább, most jönnek a trópusok és figurák!

„Miután hiányoltam az engedélykérelmet, és kifejeztem a jogi, kulturális és szakrális aggályaimat, a tiltás indokai nyilvánvalóvá váltak. (…) Ha a szervezők benyújtották volna kérelmüket, akkor sem engedélyeztem volna az eseményt ezen a napon.

Nem tiltásról, hanem elvekről van szó: Zebegény hagyományai, egyházi élete és szakrális csendje nem állítható szembe idegen kulturális mintákkal és azok népszerűsítésével.”

Egy polgármesternek jogi aggályai lehetnek, aláírom, kulturális aggályai pedig bárkinek lehetnek – de szakrálisak csak annak, aki valamely vallás avatott papja.

„A Halloween és a »haláltökök« idegenek Zebegény szellemiségétől. A Halloween az angolszász kultúra halálünnepe, amely a halált vidám, játékos és/vagy ijesztő formában jeleníti meg.

A halál ijesztő motívumait díszként kezelni, mécsesekkel világító minél rémisztőbb fejeket faragni, miközben Zebegényben az emberek a temetőben, imával és gyertyával emlékeznek – ez nem illik a helyi közösséghez, és mélyen sérti annak érzékenységét.

A »haláltökök« látványa, a halál figuráival való játék nemcsak kulturálisan idegen, hanem a gyerekek lelki fejlődését is kedvezőtlenül befolyásolja.

Zebegényben a halottak napja a csend, a gyertyaláng és az imádság ideje – nem a »tökös vidámságé vagy az ijesztő fejes díszítéseké«.

Nem tiltunk semmit, ami értelmes, közösségi, kulturális és illeszkedik Zebegény múltjába, hagyományaiba, ezért most nem engedhetjük meg, hogy a gyász és a csend napját idegen hangulat váltsa fel.”

Jó polgármesterünk játssza a művelt embert, de hatalmas hibákat követ el: azt például honnan a csodából veszi, hogy a kelták angolszászok lennének? Ezt semmiképpen se ajánlatos kimondani sem Skóciában, sem Írországban, de még Walesben sem, mert eljáratják az emberrel a kutyakopogóst. Mellesleg, mivel Zebegény ismeretem szerint a Dunakanyarban fekszik, az ókorban igenis laktak arrafelé kelták, éspedig előbb, mint az ősmagyarok hont foglaltak volna, szóval múltra, hagyományra nem érdemes hivatkozni.

„Aki itt él, vagy ide szeretne tartozni, ne kívülről hozott mintákkal akarja átformálni a környezetünket, hanem ismerje meg és fogadja el azt a hagyományrendet, amelyet Zebegény közössége őriz.

Mi így élünk, így emlékezünk, és így őrizzük mindazt, amit elődeink ránk hagytak.

Ez a mi rendünk, a mi Zebegényünk.”

Szent indulat hajtja a polgármestert, de mintha hajtaná valami más is. Láttuk, hogy arra hivatkozott, miszerint két önkormányzati képviselő szervezte a „haláltök-faragást”, és ők történetesen az ellenzékéhez tartoznak. Korábban is érdekeseket írt, akár róluk, akár másokról.

„Álcivilek a Dunakanyarban – nem zöld ügyek, hanem politikai akciók
Az elmúlt hónapokban ugyanaz a forgatókönyv ismétlődik a Dunakanyar településein. Előbb Kisorosziban, aztán Nagymaroson, most nálunk Zebegényben, és már látszik, hogy Szobot, Verőcét és Kismarost is megpróbálják belekeverni. Az érzékeny „zöld” ügyek mögé bújnak, de a cél nem a környezet védelme, hanem a hangulat befolyásolása és politikai akciók szervezése.
A forgatókönyv nem helyi találmány, hanem egy jól ismert módszer, amit a világban astroturfingnak neveznek: a szervezők látszólag civil kezdeményezésként jelennek meg, de valójában szervezett háttérből, politikai célokkal működnek.
Pontosan ezt látjuk most itt, a Dunaknyarban is: egy „álcivil” hálózat épül, amely helyi ügyek mögé bújva próbálja befolyásolni a közvéleményt és bizonytalanságot kelteni.
Először kiválasztanak egy érzékeny témát, aztán megkeresnek néhány embert, akik hajlandók velük menni, és köréjük építenek egy álközösséget.
Kívülről úgy tűnhet, mintha helyi civilek és lakosok lennének, de nem azok. És, ahogy mindig, ha már sikerült egy kis zajt kelteni, jönnek a közadatkérések – ez a következő lépés a forgatókönyvben.”

Hej, azok az Idegen Hatalmak, mind Zebegényre fenik a fogukat. Aki nincs a polgármester pártján, mind idegen, mind összeesküvő – lám csak, ezért nem boldog a magyar. Hanem a szerző által alkalmazott „fentebb stíl” figyelmet érdemel, ugyanis a jelek szerint még csak nem is ő maga írja ezeket a szép, hosszú filippikáit, hanem a ChatGPT. Erre utal az, hogy még szeptemberben egy kommentje végén ott felejtette a mesterséges intelligencia kérdését, mely szerint szeretne-é egy rövidebb változatot a szövegből. Van ilyen, siet az ember, és ha nem csak írni nem tud, de olvasni sem, hát kilógatja a lólábat. Hanem most érkezünk a legkritikusabb részhez. Ugyanis hatalmas dologra készül a zebegényi polgármester. Egyszerűbb is megmutatni, mint körülírni. 

„A DUNAKANYARBAN ISMÉT TÖRTÉNELMET ÍRUNK

Nagy örömmel osztom meg Önökkel a hírt, hogy Leka II. Zogu, Albánia jelenlegi trónörököse – a zebegényi kötődésű Apponyi Franciska leszármazottja (Geraldine hercegnő unokája) – elfogadta meghívásunkat, és 2026 tavaszán személyesen fog részt venni a zebegényi Tájház megnyitóján.

A trónörököst levélben invitáltam a jeles eseményre, és boldogan elfogadta a meghívásom. A megtisztelő válaszlevelet kommentben osztom meg Önökkel.

Ez számunkra nem csupán megtiszteltetés, hanem történelmi pillanat is, amely egyszerre szól Zebegény múltjáról, hagyományainkról és jövőbeli küldetésünkről.

Szeretném, ha ez a nap különleges lenne: méltó emlékezés az Apponyi-örökségre, és új hagyomány kezdete Zebegényben. Számomra ez szívügy.

Polgármesterként büszke vagyok rá, hogy részese lehetek ennek, és fontosnak tartom, hogy a múlt értékeit megőrizve közösen folytassuk a történetet. Zebegény múltja, jelene és jövője most összeér – és ebből együtt írunk új fejezetet.”

Hiába, ami szép, az szép. Például ez a hagyományőrzés, az ősi, örök és megbonthatatlan albán-zebegényi barátság szellemében egyenesen gyönyörűséges. Azért vannak apróbb differenciák ebben az esetben is.

Kezdjük rögtön azzal, hogy Leka II. Zogu, pontosabban Leka Anwar Zog Reza Baudouin Msiziwe Zogu (tessék jól megjegyezni és majd alkalomadtán a teljes nevén szólítani) valóban herceg ugyan, sőt, az albán közélet és belpolitika aktív résztvevője, magas rangú tisztségviselő, de lévén Albánia köztársaság, arról szó sincs, hogy trónörökös vagy pláne, trónkövetelő volna. Apponyi Franciska zebegényi kötődése nem kétséges, csak hát... nekem például anyai dédanyámat Tkáltsits Jankának hívták és Fiumében született, horvát nemesi családban, viszont nagyot néznék, ha emiatt engem meghívnának a mai Rijekába múzeumot avatni.

Zogu herceg ettől még egy derék, udvarias, európai úriember (annak ellenére, hogy Johannesburgban született), el fog menni avatni, jól viselkedik és ügyesen titkolja majd, hogy nem érti, mi köze van neki ehhez a zebegényi eseményhez. Tapasztalatai alapján valószínűleg el fogja könyvelni különös, törzsi rítusnak, melyre felmenői miatt invitálták.

Más kérdés, hogy Leka II. Zogu herceggel is van egy kis baj.

Ugyanis muzulmán.

Az volt az apja és nagyapja, I. Zogu király is. Apponyi Geraldine azonban, I. Zogu felesége, akinek révén kialakult a zebegényi kötődés, nem kellett feladja katolikus hitét, mikor férjhez ment, ugyanis az albán muzulmán egyház ebben a kérdésben meglehetősen rugalmas volt, ahogyan egyébként egész Albánia is. A család férfitagjainak azonban dinasztikus okokból muzulmánnak kell lenniük.

Azért amikor Leka II. Zogunak ebédet-vacsorát főznek, nem fog ártani bizonyos szempontok figyelembe vétele, tehát disznótorossal azért nem kéne kínálni.

Elképzelem a jelenetet, amint a herceg megérkezik Zebegény főterére és a polgármester fogadja.

Leka valószínűleg öltönyben lesz, a polgármester kacagányban, és mindketten – ez a lényeg – Zebegényben.

Azonban a muzulmán herceg ezek szerint beleillik Zebegény szakrális hagyományaiba, ellenben egy kis tökfaragás súlyosan sérti azokat.

Mindenesetre ezen azért elgondolkodnék a polgármester helyében, akkor is, ha ez a tevékenység nem túlzottan megszokott számára.

Mindegy, az a lényeg, hogy a Halál Töke megy, Leka II. Zogu jön, és ez Magyarországon teljesen normális, majdhogynem megszokott dolog.

Itt kell élni, hogy elhiggyük.

És néha még akkor is hihetetlen.

Szele Tamás