… the 5-th of november, the gunpowder treason and plot... Igen, most van a lőpor-összeesküvés évfordulója. De vajon olyan ártatlan és jószándékú emberek lettek volna Guy Fawkes és barátai? Mondjuk úgy: a legkevésbé sem. Akkor ugyanis már Első Jakab király uralkodott, aki skót lévén, egészen épelméjű kapcsolatokra törekedett a nem anglikán államokkal, melyek nagyrészt, ismereteink szerint, katolikusok voltak.

(Képünk illusztráció)

Ezzel szemben a nagyon vallásos Spanyolország, vagy nevezhetjük Habsburg Birodalomnak, nem egészen így gondolkodott a kérdésről. Ugyan az Armada veresége már régen volt, de mégis, hogy úgy mondjuk, próbálkoztak, ennek sok jele és eszköze volt, bár kétségtelen, hogy a Guy Fawkes-féle kísérlet volt az egyik legrosszabbul sikerült próbálkozás, talán azért is, mert – szinte irányítatlanul működött.
Már, ha működött.
Fawkes nem volt jó ember, és nem is akart az lenni. Meg kell értenünk a családi hátterét: Yorkban született és tanult; apja meghalt, amikor Fawkes nyolcéves volt, ezt követően anyja egy visszavonult katolikushoz ment feleségül. Mármost konkrétan az, hogy valaki katolikus volt, az azért nem jelentett nagy gondot vagy különbséget: sokan voltak azok, de kevesen voltak agresszívek. Sőt: éppenséggel próbáltak is kiegyezni a királyi hatalommal, mi több, az államegyházzal, csak sajnos kevés sikerrel. Viszont Fawkes zsoldosként szolgált Flandriában.
De vegyük a kérdés lényegét. Mit kívánt Fawkes?
Fel akarta robbantani a Westminster-palotát, amiben a Lordok Háza ülésezett.Ennek államjogi szempontból nagyon sok értelme nem lett volna, ugyanis az Alsóház sértetlen maradt volna, a királyi hatalom úgyszintén, de még ráadásul olyan katonai és rendvédelmi repressziót váltott volna ki, amilyent – ki is váltott.

A történet egyszerűen romantikus, mondhatni, kissé őrült: Fawkest egészen egyszerűen a lőporos hordókra vigyázva fogták el, miközben pipázott, ami már akkor sem volt a legjobb ötlet, mondjuk mert az a lőpor még a végén be is gyulladhatott volna.

Az igaz és kétségtelen, hogy ő volt az utolsó ember, aki az Angol Királyságban a legkegyetlenebb ítéletet kapta – általában ezt csak a trón ellen támadókra szabták ki – mely szerint ez abból áll, hogy az embert felakasztják, feldarabolják és ha még marad belőle valami, azt kerékbe törik. Nos, mégis szelídebb kor volt ez: Fawkes már az akasztásba is belepusztult, és nem folytatták a gyászos procedúrát. Azért mégis 1606 volt, már kopogtatott az ablakon a Felvilágosodás.
Tekintsük inkább azt a kérdést, hogy lett-e volna bármi esélye Fawkesnek egy katolikus uralkodó trónra juttatására?
Nem, nem lett volna. Sőt. A Stuart-ház épp a vallási békességet kereste volna, de hát egészen egyszerűen azért nem volt katolikus trónkövetelő, mert hogy – éppen az uralkodott, csak nem dicsekedett vele, senki nem akart vallásháborút, épp pár évtizede csitultak el a szörnyű üldözések, és ne feledkezzünk meg arról, hogy a Stuart-háznak milyen kiváló kapcsolatai voltak a katolikus Francia Királysággal.
Gyakorlatilag még egy katolikus uralkodót vagy trónkövetelőt sem lett volna képes kitermelni, tehát – hölgyeim és uraim, a lőpor-összeesküvésnek, melynek ma van az évfordulója, igazából nem volt szinte semmi értelme. Haszna meg semmiképp.

Gondja annál több van.

Szóval, kezdjük azzal, hogy Fawkes nem volt egy kedves, romantikus ember, inkább nevezném egy hideg szívű és nem túl okos zsoldos katonának. Az, hogy kitalálták a maszkját, nem volt a legjobb ötlet: nyilván, ez csak egy jelkép. De igen rossz jelkép. Ha a korból választhatnék nála rokonszenvesebb embereket, hát elsősorban a skót határvidék martalócai közül találnék párat, igaz, azok csak raboltak, nem gyilkoltak, mert mégis, mindennek van határa.

Ráadásul később komoly gond támadt, és talán ez okozhatta a Fawkes-legenda szárnyra kelését. Szóval ott volt az az Oliver Cromwell, akinél kevesebben okoztak több gondot a brit szigeteknek, aztán ráadásul megint a Stuart-ház vette át a hatalmat...

Nos, Második Károlynak épp nem hiányzott egy megoldhatatlan, bonyolult probléma, aminek már a maga idejében sem volt megfejtése, hiszen értelme sem volt – rendben, legyen Fawkes az Államrend Ellensége. És hát Második Károly jóval később uralkodott, mint a lőpor-összeesküvés.
Végül is Fawkesnek a külseje megvolt ehhez a szerephez

Csak éppen a neki tulajdonított maszkot sosem viselte, nehezen is érthető, hogy találták ezt ki, gyanítom. hogy valami film része lehetett – nehezen tudnék elképzelni annyira gyanús külsőt, mint ha az ember London kellős közepén, a Stuart-kor elején felvesz egy hófehér maszkot és abban jár-kel. Ahogy a BRFK írná: „kevéssé életszerű”.

Akkor összegezzük: mit adott nekünk Guy Fawkes?
Azt nem, amit neki szokás tulajdonítani.
Nem volt lázadó, nem volt szabadságharcos, hogy úgy mondjam: leginkább merénylő akart lenni. Nem akart segíteni senkinek, egyetlen társadalmi rétegnek sem, ellenben nagyon komoly problémákat próbált okozni.

Nos, ennek fényében olvassuk ma a versecskét:

„Remember, remember!
The fifth of November,
The Gunpowder treason and plot;
I know of no reason
Why the Gunpowder treason
Should ever be forgot!
Guy Fawkes and his companions
Did the scheme contrive,

To blow the King and Parliament
All up alive.”

Ha és amennyiben egyáltalán valami ártani tudott volna akkoriban az Angol Királyságnak, az egy spanyol partraszállás lett volna, csak hát az akkor teljesen elképzelhetetlen volt, egészen egyszerűen nem volt sem hozzá sem hajó, sem katona.

És azért akkor már olyan igazi szándék sem lett volna erre. Az indulatok kezdtek lenyugodni, hogy rövidesen újból felhorgadjanak, de épp ebben az időben mindenki békére vágyott és némi prosperitásra.

Egyszóval: mese Guy Fawkes története, sőt, ártalmas mese. Ha győz, borzalmas dolgok következtek volna – bár elképzelésem sincs, kit segített volna trónra.

Nos: nyugodjon békében.

Szele Tamás