Kissé meglepődött a honi közvélemény, amikor kiderült, hogy Orbán Viktort washingtoni útjára majdnem kétszáz fős delegáció kíséri. Sőt, eléggé különös elméletek is keringeni kezdtek, közülük az egyik azt jegyzi meg, hogy Brezsnyev is magával vitte külföldi útjaira a teljes kormányát, hogy míg nincs otthon, ne kövessenek el ellene államcsínyt.

(Képünk illusztráció)

Hát, ha ez ennyire egyszerű volna... ugyanis Brezsnyev valóban mindig nagy kísérettel utazott, és ennek tényleg az volt az egyik oka, miszerint tartott közeli elv- és munkatársaitól.

Azonban Orbán Viktor esetében nem pont erre gondolnék. Először is, az elmélet ellen szól, hogy a magával vitt hat miniszter között – elkísérte az útra Szijjártó Péter külügy-, Nagy Márton nemzetgazdasági, Hankó Balázs innovációs, Lázár János építésügyi, Lantos Csaba energiaügyi és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is – talán egyedül Lázár Jánost lehet önálló gondolkodásra és döntésekre képes, sőt, talán hajlamos jellemnek nevezni, a többiek még a legrosszabb (vagy legjobb, ki hogyan veszi) esetben is teljesen veszélytelenek. És egy ember miatt nem vett volna maga mellé még 199-et a magyar kormányfő.

Az is érthető, mit keres a repülő karavánban – mert ez már karaván, a csapatból ötször is kitelne a negyven rabló, Ali Babástól – Orbán Balázs, politikai igazgató, ugyanis ő az az ember, aki a miniszterelnök helyett el szokta mondani a kellemetlen és népszerűtlen dolgokat. Ki tudja, milyen hangulatban lesz ma, magyar idő szerint 17:30-kor, a tárgyalások kezdetén Trump elnök, aki nehezen szokott uralkodni indulatain, szükség lehet még Orbán Balázsra. Ugyancsak tagja kell legyen a küldöttségnek Biró Marcell, a kormányfő nemzetbiztonsági főtanácsadója, valamint Máté János, a miniszterelnök sajtófőnöke is, továbbá Kaminsky Fanni kommunikációs tanácsadó is.

A kontingensnek még egy csoportja érthető és megmagyarázható: az, amely magyar üzletemberekből áll, rájuk valóban szükség lehet a gazdasági tárgyalások során. Mondjuk vihettek volna magukkal legalább egy atomfizikust is, mert a Szijjártó által beharangozott nukleáris energetikai megállapodás műszaki szempontból különös kitételeket tartalmaz – például nem vagyok biztos abban, hogy a Westinghouse fűtőelemei használhatóak lesznek-e a teljes mértékben orosz tervek alapján készülő Paks 2-es reaktorblokkban, mitől biztos, hogy holnap meghosszabbítják a felmentést ez ügyben a szankciók alól, vagy honnan veszik, hogy az egyelőre csak Kínában és Oroszországban kipróbált moduláris reaktorok nálunk sikeresek volnának. Az külön érdekes, hogy 2017-ben még Iránnal közösen akart Magyarország ilyen reaktorokat fejleszteni, most meg az Egyesült Államoktól fogjuk megvásárolni, de egyelőre lássuk majd meg az egyezmény pontos szövegét, addig maximum találgathatunk. Energetikai szempontból érthető Steiner Attila részvétele, aki a szintén a gépen utazó Lantos Csaba vezette szaktárca energetikáért felelős államtitkára, sőt, Steinert – tekintettel az erősen energetikafókuszú Orbán–Trump-tárgyalásokra – még további három munkatársa is elkísérte. De nem érthető, mit keres Washingtonban Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkára. Ha csak nem tapasztaltak az Amerikai Egyesült Államokban keresztényüldözést, neki inkább Szudánba kellett volna látogatnia, ahol viszont létezik ez a jelenség.

Rendben van, de még mindig csak körülbelül harminc embernél tartunk, kikből áll a maradék 170 fő?

A teljes utaslista nem áll a rendelkezésünkre, de az feltűnő, hogy a NER-média különösen sok munkatársa került fel a gépre. Ami még érdekesebb: főként az ifjabb generációból válogatták őket. A delegáció tagja Bohár Dániel, Deák Dániel, a Mandinertől Szalai Zoltán lapigazgató-főszerkesztő, Lentulai Krisztián, Kacsóh Dániel, Kiss Rajmund, Kohán Mátyás, sőt, Cs. Király Tamás is, aki nemrég majdnem sikerült kihozza a sodrából borzalmasan hibás angolsággal feltett kérdéseivel magát Lavrov orosz külügyminisztert is. Velük tart Velkovics Vilmos a Hír TV-től, Gáll Csongor az Indextől és a nemrég az ATV-től a közmédiához igazoló Csuhaj Ildikó is. Utazik a Hetektől Kulifai Máté és a Magyar Nemzet egyik munkatársa is.

Ami azt jelenti, hogy több, mint kétszer annyi médiamunkás volt a fedélzeten, mint miniszter, és legalább ugyanannyi, mint ahány üzletember vagy szakértő.

Feltűnő azonban, hogy nem utaztak a NER-média nagy öregjei, tapasztalt sajtórókái. Nem volt a gépen Bayer, Pilhál, Stefka, Bencsik (bár ő némiképp kegyvesztett mostanában), Pozsonyi, Huth és még sokan mások, akikre kicsit sem lehetünk büszkék. Ami pedig szintén kell jelentsen valamit, de mit?

Sajtóügyek szempontjából én magam arra gyanakszom, hogy a régi motorosok nem is nagyon tolongtak ezért a kiküldetésért, ugyanis elképzelhető, hogy a hangulatemberként ismert Trumppal folytatott tárgyalások esetleg nem járnak azzal a feltétlen és teljes sikerrel, amire a kincstári médiának számítania kell, márpedig ha így történne, akkor a rossz hír hozói, kommunikálói pórul járhatnak. Előre engedték tehát a fiatalabb nemzedéket, törjék be ők a saját fejüket, ha valami félremegy. De mindez csak sejtés, nem állítás – lehet, hogy a jelenségnek más a magyarázata.

Általában véve is elmondható, hogy ugyan például üzletembereket, sajtómunkásokat és időnként szakminisztereket más alkalommal is magával vitt tárgyalásaira úgy Orbán Viktor, mint más magyar állami vezetők, ekkora sleppel még nem nagyon utaztak. Ez a kétszáz ember felvonulást is rendezhetne Washington valamelyik szűkebb utcájában (azért nem a szélesebbeken, hogy tűnjenek többnek). Mire jó ez a sokaság?

A középkorban voltak ekkora küldöttségek, amikor például az Aranybrokát Mezején a teljes francia és angol udvar találkozott, uralkodóik vezetésével, hogy aztán egy-két hét lakomázás után ne állapodjanak meg semmi lényegesben. Már a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus is szerényebb volt, viszont mivel sok állam vett részt rajta, impozánsnak tűnt – de már például a jaltai konferencia minden bankettezés ellenére is nyugodtan volt inkább szűkkörű, szakmai találkozónak, mint tömegrendezvénynek nevezhető. A mostani delegáció tagjainak a fele, sőt, a harmada sem fog részt venni érdemi tárgyalásokon, a sajtósokon kívül a többség jelenléte indokolatlannak tűnik.

Akkor mégis igaza lehet a konteóknak, és Orbán Viktor azért vitt magával mindenkit, aki mozdítható, hogy szem előtt legyenek?

Szívesen mondanám, hogy ez teljesen ésszerűtlen lett volna, de nem ez lenne az első különös és logikátlan lépés, amit az illető részéről tapasztalok.

Az 1970-es évek magyar külügyi legendáriumához tartozott – bár lehetett akár igaz is – hogy egyes közel-keleti vezetők akkortájt háremmel utaztak ugyan a külföldi tárgyalásaikra, de nem a saját háremükkel! Hanem a potenciális politikai riválisaik feleségeit vitték magukkal, a saját feleségeik meg a riválisoknál maradtak, túszként, így mindenki nyugodtan alhatott, nem kellett hatalomátvételtől tartania senkinek.

Se non e vero, e ben trovato, lehet, hogy nem igaz, de jól van elmesélve, amint az olasz szólás tartja, de hogyan is volt ez a Brezsnyev-dolog?

A köztudat viszonylag jól emlékezik: Brezsnyev vagy nem utazott, vagy ha utazott, nagy kísérettel tette, ugyanis elődjét, Hruscsovot ő maga puccsolta meg. Éspedig pont abból az alkalomból, hogy Hruscsov elutazott a Fekete-tengerhez nyaralni.

Sőt. Maga Hruscsov is hasonlóképpen szabadult meg elődjétől, a Sztálin halála után uralomra kerülő Berijától, melyben maga Zsukov marsall támogatta. Mi több, 1957-ben szintén Zsukov segítségével számolta fel az ellene szervezett, sztálinista összeesküvést, melyben Vjacseszlav Molotov, Lazar Kaganovics, Malenkov, valamint a „hozzájuk csatlakozott” Dmitrij Sepilov vett részt. Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének ülésén követelték Hruscsov lemondását, aztán Zsuklov fellépésének köszönhetően nem követeltek ők már semmit.

A Hruscsov valódi bukását okozó, 1964-es szervezkedést viszont Alekszandr Selepin kezdte szervezni, aki a KGB egykori veetője volt, a leírt események idején pedig az SZKP KB titkárának és a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének pozícióját töltötte be. A komszomolista elitből származó Selepinre jellemző volt a kemény jellem és a határozottság. Mellette álltak a barátai – Vlagyimir Szemicsasztnij, a KGB vezetője, Jurij Andropov helyettese a Központi Bizottság szocialista országok kommunista pártjaival való kapcsolatokért felelős osztályán, vagy Nyikolaj Mesecov és számos más, kevésbé fontos személyiség. Az összeesküvés valódi haszonélvezői – Brezsnyev és Podgornij – csak később csatlakoztak a csoporthoz, de ezzel önkéntelenül is hatalmas védelmet biztosítottak társaiknak is, maguknak is, mivel – besúgták őket, azonban Hruscsov nem volt hajlandó elhinni, hogy azok a viszonylag fiatal vezetők, akiket ő maga nevezett ki, akik korábban, Ukrajnában a közvetlen munkatársai is voltak, képesek és hajlandóak lettek volna ellene fordulni.

Ez lett a veszte. Nyugodtan elrepült nyaralni, majd mikor visszatért, letartóztatták és lemondásra kényszerítették.

Emiatt viselkedett Brezsnyev élete végéig nagyon gyanakvóan, hiszen jól ismerte az elvtársait, és pontosan tudta róluk, hogy amire ő képes volt, arra a többiek is képesek lennének – szem előtt is tartotta őket éjjel-nappal.

A mi esetünkben az nem kérdés, hogy Magyarországon ilyesféle fordulatoktól tartani nem érdemes, hiszen egészen egyszerűen nem létezik sem kormányzaton belül, sem kívül olyan csoport, ami képes volna bármi ilyesmit megszervezni. Sőt, egy ilyen palotaforradalomnak tényleg palotán belülről kéne indulnia, ahol azonban akkora az éberség, hogy minden szervezkedés azonnal megbukna.

Viszont az is igaz, hogy a racionális érvek eddig még egyetlen paranoid, ok nélkül is rettegő hatalmat nem győztek meg afelől, hogy biztonságban van. Sőt, ellenkezőleg: maga a vezetés részéről jelentkező üldözési mánia teszi elviselhetetlenné ezeket a zsarnoki rendszereket.

Egyszóval: nem tudjuk, miért kellett kisebb tömeget elutaztatni Washingtonba.

Vagy ezért, vagy azért.

Gondoljon mindenki, amit akar.

Szele Tamás