Oroszország visszatért ahhoz a stratégiához, amit Ukrajna elleni háborújában minden ősszel elővesz: szeptemberben elkezdi támadni az ország energia-ellátási hálózatát, és abban reménykedik, hogy november végére sikerül használhatatlanná tennie azt. Eddig még egyszer sem érte el célját – de lássuk a The Insider tanulmánya nyomán, mi is az aktuális helyzet ezen a téren.

(Képünk illusztráció)

2025. október 30-án, kora reggel, egy hatalmas orosz légitámadás négy nagy ukrán energiaellátó létesítményt vett célba – a Lviv régióban található Dobrotvir hőerőművet, az Ivano-Frankivszk régióban található Burstyin és Kalus kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőműveket, valamint a Vinnyica régióban található Lagyizsin hőerőművet –, ami országos áramhiányt okozott. A Kreml ismét elindította támadóhadjáratát Ukrajna energiainfrastruktúrája ellen, amelynek célja ezúttal az elektromos hálózat egymástól elszigetelt szakaszokra való felosztása és humanitárius válság kiváltása. A támadás ellensúlyozása érdekében Ukrajnának meg kell erősítenie légvédelmét, védelmi struktúrákat kell kiépítenie és javítania kell energiaellátó rendszerének ellenállóképességét. Ellenkező esetben egyre súlyosabb áramkimaradásokkal és több milliárd dolláros helyreállítási költségekkel kell szembenéznie. Az energiaellátó rendszer teljes kapacitásának helyreállítása Oroszország támadásai után várhatóan 67,8 milliárd dollárba fog kerülni a következő tíz évben.

Oroszország hosszú távú támadási stratégiája

Az orosz erők több hónapja folyamatos légitámadásokat hajtanak végre Ukrajna energiaellátó infrastruktúrája ellen. Míg Ukrajna saját csapásai Oroszországon belül az olajfinomítókra, gázfeldolgozó üzemekre, petrolkémiai létesítményekre, üzemanyag-tárolókra, csővezetékekre és exportterminálokra összpontosultak – azzal a céllal, hogy megzavarják Oroszország belföldi üzemanyag-piacát és megszakítsák az olaj-, gáz- és kőolajexportot, amely a Kreml devizabevételeinek legnagyobb részét biztosítja –, Moszkva az ukrán erőműveket, transzformátorállomásokat és átviteli hálózatokat tette elsődleges célpontjává.

A nyugati médiában közzétett információk szerint Vlagyimir Putyin augusztusban, alaszkai találkozóját követően Donald Trump amerikai elnökkel arra a következtetésre jutott, hogy az ukrajnai kritikus infrastruktúra elleni támadások fokozása segíthet Moszkvának abban, hogy rákényszerítse saját feltételeit a békemegállapodásra. Putyin állítólag úgy érvelt, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat valószínűleg nem fog érdemi ellenintézkedéseket hozni. A terv visszhangra talált az orosz állami propagandában, többek között a Kreml-barát médiumok által terjesztett videókban, amelyek „kemény téllel” fenyegetik az ukránokat.

Az alaszkai csúcstalálkozóra 2025. augusztus 15-én került sor; az idei öt legnagyobb légitámadás közül négy az azt követő hetekben történt. A legnagyobb támadás 2025. szeptember 7-én zajlott le, amikor Oroszország 823 támadóeszközt – 810 drónt és 13 rakétát – indított. 2025. október 30-án éjjel újabb, már említett nagy támadás ért egyszerre négy ukrán erőművet: ebben a támadásban 653 drón és 52 rakéta vett részt.

A jelenlegi támadási hullám és hatásai

Ukrajna a háború negyedik telébe lép, és az oroszok negyedik támadási hullámával szembesül a kritikus infrastruktúra ellen. Csak egyszer, 2022 novemberében sikerült Moszkvának hosszabb ideig tartó országos áramszünetet okozni, amelynek következtében több millióan maradtak áram nélkül akár napokig is.

A 2023–2024-es télen Oroszország támadásai nemcsak az energetikai létesítményeket, hanem a logisztikai központokat, ipari létesítményeket és kikötői infrastruktúrát is célba vették. A katasztrofális károkat elkerülték a meleg időjárás, a nyugati légvédelmi rendszerek szállítása és Ukrajna integrációja révén az európai villamosenergia-hálózatba.

2024 őszén Oroszországnak sikerült megbénítania Ukrajna villamosenergia-termelő kapacitásának mintegy 80%-át azáltal, hogy szinte az összes nagy hőerőművet megrongálta. Az ország mégis jelentős áramkimaradások nélkül vészelte át a telet. 2025 elején az ukrán energiaszektorban okozott közvetlen károkat 20,5 milliárd dollárra becsülték, ami több mint kétszerese az előző évi összegnek, míg más infrastrukturális ágazatokban a becsült javítási költségek csak kis mértékben emelkedtek. Összességében Ukrajna energiaellátó hálózatának újjáépítése a következő tíz évben legalább 67,8 milliárd dollár kiadást fog igényelni.

Ezúttal Oroszország támadásai kevésbé az erőművekre, hanem inkább magára a hálózatra – az alállomásokra és az átviteli vezetékekre – koncentrálódnak, főként a keleti régiókban, Szumi, Csernyihiv és Harkiv területén. Úgy tűnik, az a cél, hogy „elvágják” a keleti régiókat, ahol nagy az áramigény, a nyugati termelőközpontoktól. Egy ilyen fragmentáció jelentősen megnehezítené a hálózat irányítását, és láncreakciószerű áramkimaradásokat okozna.

29 támadást azonosítottak a főbb energiaellátó létesítmények ellen 2025. augusztus 1. és október 16. között, amelyek közül 20 alállomásokat vett célba. Ebből kilenc létesítmény 750 kV-ról 330 kV-ra vagy 110 kV-ra alakítja át az áramot. Országszerte körülbelül 90 ilyen létesítmény van, és mindegyikük kritikus csomópontot jelent Ukrajna villamosenergia-hálózatában. Ezek a létesítmények könnyebben megsérülnek, mint az atomerőművek, amelyek Ukrajna villamosenergia-termelésének több mint 60%-át adják, de fokozottan védettek a közvetlen támadásokkal szemben. Azonban az elektromos hálózat elemeinek megbénításával és a hőerőművek megrongálásával Oroszország áramkimaradásokat okozhat, még akkor is, ha a termelési kapacitás sértetlen marad. A frontvonalbeli energiaellátó létesítményeket is sokkal nehezebb megvédeni, mint a hátországban találhatókat.

Ugyanakkor Oroszország gáztermelő létesítményeket is támad, hogy Ukrajnát arra kényszerítse, hogy több üzemanyagot importáljon gáztüzelésű erőművei számára. A jelenlegi becslések szerint a támadások megzavarták az Ukrajna napi gáztermelésének 60%-át biztosító létesítmények működését (amelyek közül azonban sok viszonylag gyorsan helyreállítható).

Az áramkimaradások elkerülhetetlenek, és valószínűleg melegvíz-hiány is lesz

A közel négy éve tartó háború alatt Ukrajna komoly tapasztalatokat szerzett a kritikus infrastruktúra gyors helyreállításában. Az ország készleteket halmozott fel üzemanyagból és pótalkatrészekből, mobil szerelőcsapatokat állított fel, és rendszeresen tart vészhelyzeti gyakorlatokat. Kijev és Dnyipropetrovszk régióiban nagy akkumulátor-tárolókat építettek, amelyek a javítások idején néhány órára pótolják az elvesztett áramkapacitást, és a decentralizált energiatermelő létesítmények száma is folyamatosan növekszik.

A 2025–2026-os tél előtt Ukrajnának még sikerült növelnie a rendelkezésre álló beépített teljesítményét, bár ez még mindig csak a háború előtti szintnek alig több mint egyharmada. Az ország jelentősen bővítette az Európával való áramcsere-kapacitását, és jelenleg akár 900 megawattot is exportálhat, valamint 2,1 gigawattot importálhat. Érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna 2025 szeptemberéig nettó villamosenergia-exportőr maradt.

Az atomerőműveken kívül Ukrajnában egyetlen energiaipari létesítmény sem védhető teljes mértékben légvédelmi rendszerekkel. A legfontosabb kihívás ezért a rendszer ellenálló képességének fenntartása és a károk lehető leggyorsabb helyreállítása. A becslések azonban azt mutatják, hogy a bürokratikus késedelmek és a finanszírozási hiányok miatt Ukrajna még mindig nem fejezte be a kötelező védőszerkezetek építését a legfontosabb erőművekben és alállomásokon.

Az orosz hadjárat összességében gyakorolt hatása az időjárástól is függ. A 2023–2024-es télen a csúcs-energiaigény elérte a 18 gigawattot, míg 2024–2025-ben nagyrészt a melegebb hőmérsékletnek köszönhetően 16,5 gigawattra csökkent. Egy hidegebb tél szinte biztosan újra 18 gigawatt fölé emelné a keresletet, míg az ukrán energiaügyi minisztérium alapvető előrejelzése szerint az idei télre 17,6 gigawatt rendelkezésre álló kapacitás várható. A legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén a hiány elérheti a 6 gigawattot.

Ha Oroszország folytatja a regionális energiainfrastruktúra elleni támadásait, akkor több kerületet – vagy akár egész régiókat – érintő helyi áramkimaradások is előfordulhatnak. Moszkva nyilvánvaló célja, hogy ismétlődő áramkimaradásokat okozzon Ukrajna határvidékén és a frontvonalon, megzavarva a mindennapi életet, növelve a menekültek áramlását és fokozva a Kijevre nehezedő politikai nyomást.

Az ukrán energiaügyi szakértők még a mérsékelten optimista előrejelzések alapján is arra számítanak, hogy a civilek ezen a télen „4×2” rendszerben fognak élni – ez négy óra áramszünet után két óra áramellátást jelent. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő erőművek is nehézségekkel küzdhetnek a fűtés és a meleg víz biztosítása terén, amelyhez nincsenek egyszerű tartalékolási vagy újraelosztási lehetőségek.

Idén télen azonban az ukrán hadsereg megkísérelhet hasonló módon reagálni. Október közepe óta az ukránok legalább 15 energetikai létesítményt támadtak meg Oroszországban és a megszállt területeken, köztük hőerőműveket és alállomásokat olyan, a frontvonaltól távol eső régiókban, mint Vlagyimir, Nyizsnyij Novgorod és Uljanovszk. Szeptember végén és október elején tartós áramkimaradásokat jelentettek Oroszország Belgorod régiójában is az ukrán haderő energetikai infrastruktúrára mért támadásai után.

Miben különbözik tehát az idei tél a többitől? Abban, hogy eddig csak Ukrajna szenvedett az energia hiányától, most már Oroszország is szenvedni fog.

Keleten a helyzet egyébként változatlan.

Szele Tamás