Azzal kell kezdenem, hogy játszom a gondolattal, miszerint ezentúl szombati napokon vagy nem írok külpolitikáról, vagy nem lottózok. Ennek nem vallási okai vannak, hanem sokkal inkább az, hogy az embert megüti a laposguta, amikor azt látja, hogy a külpolitikai prognózisai nagy pontossággal beteljesülnek, korábban is, mint hitte volna, de azt az átkozott öt számot képtelen eltalálni.

(Képünk illusztráció)

A pesti ember azt mondja, ha valamit eltalál, hogy „így legyen ötösöm a lottón”, de általában ez nem teljesül – nekem is úgy nem lett, hogy közben a „béketerv” körül zajló bonyodalmakat és folyamatokat meg a lehető legnagyobb pontossággal jósoltam meg, ha akaratlanul is. Sőt, még a ma reggeli Pesti Srácok vezércikkének tartalmát is eltaláltam (a lottószámok helyett, a fene egye meg).

Tegnap ugyanis azt írtam, miszerint elszabadult az ünneplés a magyar kormánymédiában, falu végén nagy a zsivaj, lármai, isznak épp Ukrajna halálára, és tényleg olyan címek jelentek meg, amelyek szerint „Zelenszkijnek már csak napjai vannak hátra” vagy azt elemezték, hogy a totális orosz győzelem elkerülhetetlen. Nos, ez nem így volt és nem is így van: egyfelől felhívtam a figyelmet arra, hogy a „béketervet” maguk az oroszok fogják visszautasítani, ugyanis egyáltalán nem is az volt a célja, hogy bárki elfogadja, hanem az, hogy Zelenszkij ne fogadja el, majd Putyin sem, de ezért Trump, akinek viszont jól jön ez a disztópikus lehetőség, vesszen össze Zelenszkijjel és állítsa le Ukrajna támogatását. Ehhez csak mellékesen tettem hozzá, hogy a tegnap még ünneplők, „ezek a díszpintyek nagyon fognak csodálkozni az események alakulásán, éspedig mától számítva kevesebb, mint egy héten belül”.

Jelentem: csodálkoznak és zeng a szánom-bánom-kánon.

Mert mit ír a Pesti Srácok ma reggeli vezércikke?

„Az először csak kiszivárgott, később nyilvánosságra hozott amerikai tervezettől mindenki nyomban fellelkesült, kivéve azok, akik élvezik a mészárlás látványát, esetleg hasznot húznak a háborúból, netalán elkötelezetten drukkolnak a lefújásig, illetve így vagy úgy, de résztvevő felei az orosz–ukrán konfliktusnak. Vagyis a többség. Emiatt pedig – szomorúan – arra a következtetésre kell jussunk, hogy nem lesz béke arrafelé egyhamar.”

Értem. Ha nem kapok sírógörcsöt azért, mert Ukrajnának még lehet esélye arra, hogy megmeneküljön, akkor vagy szadista vagyok, vagy háborús üzérkedő, vagy magam is részt veszek a harcokban. Írja ezt egy olyan sajtótermék, amelyik naponta ötvenszer kötelezi el magát Putyin mellett.

„Az orosz–ukrán háborút és az orosz-NATO proxyháborút végleg lezárni kívánó javaslat túlságosan logikus és kézenfekvő ahhoz, hogy szeressék. Az érzelmek, az álmok, a vágyak fontosabbak a valóságnál, ezért a nyugat diplomatái nyomban kijelentették, hogy mivel a javaslatok nem képezik le Ukrajna győzelmét, ezért nem fogadhatják el. Nekik vannak kreatívabb javaslataik, hogy ugyan az ukránok elvesztették a háborút (oké, csak erősen vesztésre állnak), de ez nem kell számítson a tárgyalóasztalnál, hiszen a morál sokkal fontosabb.”

Ezt a bekezdést jegyezzük meg, ugyanis egyetlen állítása sem igaz. A javaslat sem nem logikus, sem nem kézenfekvő, ráadásul senkinek sem lenne dolga semmiféle békejavaslatot szeretni. Ha megfelelő, az a dolga a politikusoknak, hogy elfogadják, ha nem az, akkor meg tiltakozniuk kell ellene, de ez itt nem ötórai tea -és táncest az önképzőkörben, hogy bárkit vagy bármit is szeretni kelljen. A következő mondat pedig velejéig hazug, még a szóhasználatában is. Nem csak a Nyugat diplomatái találták elfogadhatatlannak a „béketervet”, hanem pont az oroszok is, legfeljebb a nyugatiaknak sem tetszik. De nem azért, amiért az oroszok tiltakoznak ellene.

Akkor lássuk, mi az igazság. A Moscow Times már tegnap este megírta, miszerint az orosz Állami Duma nemet mondott a javaslatra.

„Oroszországnak nem szabad elfogadnia az Egyesült Államok új javaslatát az Ukrajnával kötendő békéről, mivel ez „provokáció”, amely nem vezet a háború tényleges befejezéséhez – nyilatkozta Alekszandr Zsuravljev, az Állami Duma védelmi bizottságának első elnökhelyettese. „A konfliktus teljes mértékben csak akkor oldható meg, ha egyértelmű győzelmet aratunk a fronton és Ukrajna kapitulál... Bármely más kimenetel esetén a konfliktus csak halasztást szenved” – írta.

Zsuravljev szerint „az amerikai elképzelés az, hogy Ukrajnát elrettentő tényezőként alkalmazzák Oroszország ellen”. „Bár területileg és katonailag is megcsonkítanák, de Ukrajna továbbra is jelentős fenyegetést jelent majd számunkra, és a nyugati határainkon katonaságot kell majd tartanunk emiatt. Az USA így szabad kezet kapna a Kínával készülő konfrontációhoz. Remélem, hogy az orosz fél nem fog belemenni ebbe a provokációkba” – jegyezte meg a képviselő. Hozzátette, hogy összességében „furcsa lenne egyenrangúként kezelni” az amerikai tervet Oroszország követeléseivel, „bármennyire is próbálják az Egyesült Államok képviselői úgy beállítani, mintha egy ilyen szerződés aláírása” az ő érdekeiknek megfelelne.

November 21-én Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy megkapta az Egyesült Államoktól a 28 pontból álló dokumentum szövegét. Az államfő elismerte, hogy a terv alapul szolgálhat a végleges rendezéshez, de megjegyezte, hogy konkrét tárgyalások Oroszországgal még nem folytak erről, mivel Ukrajna nem járult hozzá a megtartásukhoz. Putyin jelezte, hogy kész folytatni a háborút, mivel „megfelel neki a hadműveletek jelenlegi dinamikája”.

Egy Kremlhez közeli forrás elmondta a The Guardiannek, hogy az elnöknek „tetszett” az amerikai javaslat általános vázlata. Ugyanakkor Putyin nem volt elégedett azzal, hogy a terv nem említi a „NATO keleti bővítésének” jogilag kötelező garanciáját, valamint Ukrajna semleges státuszának alkotmányban való rögzítését. Ami a szomszédos ország EU-csatlakozását illeti, Oroszország csak akkor fogja ezt elfogadni, ha kizárják a katonai komponenst, tette hozzá a forrás, példaként felhozva az osztrák semlegesség modelljét.”

De nem csak ennyi hangzott el a Dumában és az orosz közélet fórumain. Az ISW szerint:

„Az orosz vezetők és az állami média továbbra is olyan informális feltételeket szabnak, amelyek elutasítják az Egyesült Államok által javasolt 28 pontos béketervet, jelezve, miszerint a Kreml aktívan arra kondicionálja az orosz népet, hogy ne fogadjon el kevesebbet, mint a teljes győzelmet Ukrajnában. Alekszandr Csepa, az orosz Állami Duma Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának első helyettese a béketervvel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy minden tervnek teljes mértékben meg kell felelnie Oroszország követeléseinek. Csepa megismételte: Oroszország célja, hogy bármely békeegyezmény foglalkozzon az ukrajnai háború állítólagos „kiváltó okaival”, amely szándékosan homályos kifejezés. Ezt a Kreml régóta használja az eredeti háborús indokok és követelések, például az ukrán szuverenitás és a NATO-szövetség megsemmisítése leplezésére. Csepa utalt arra, hogy a javasolt béketerv több engedményt kínál Oroszországnak, mint a korábbi javaslatok, de még mindig nem elegendő Oroszország maximalista követeléseinek kielégítéséhez. Az orosz állami televíziócsatornák és a milbloggerek hasonló narratívákat hangsúlyoztak, többek között azt, hogy Oroszország csak olyan béketervben vesz részt, amely megszünteti a háború „kiváltó okait” – utalva arra, hogy Oroszország nem érdekelt semmilyen béketárgyalásban, amíg nem éri el céljait a harctéren. Andrej Kolesznyik, az Állami Duma Védelmi Bizottságának tagja azt állította, hogy Oroszország nem fog lemondani az Ukrajnában illegálisan annektált területeiről, még azokról sem, amelyeket nem foglalt el teljes egészében, mint például a Zaporizzsjai terület. Kolesznyik nyilatkozata azt jelzi, hogy a Kreml nem érdekelt semmiféle területi kompromisszumban. Megismételte azt a hamis narratívát is, miszerint Oroszország győzelme Ukrajnában elkerülhetetlen, ezért Ukrajnának most teljes mértékben meg kell felelnie Oroszország követeléseinek. Leonyid Szluckij, az Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR, az elhunyt Zsirinovszkij pártja, szóval csak nevében „liberális” ez az alakulat)) vezetője és a Duma képviselője kijelentette, hogy a béketerv „jó alapot” jelent a rendezéshez, de Oroszország előrenyomulása Kelet-Ukrajnában „ugyanolyan meggyőző érv” – utalva arra, hogy Oroszország továbbra is elkötelezett az ukrajnai háború harctéri folytatása mellett. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy az orosz győzelem nem elkerülhetetlen, és hogy Ukrajna és a Nyugat kihasználhatja Oroszország több fontos gyengeségét, hogy a Kremlt tárgyalásokra és valódi engedményekre kényszerítse.”

Tehát akkor miről is van szó? Arról, hogy a „béketerv” orosz szempontból is elfogadhatatlan, de ezt egyelőre még nem maga Putyin mondta ki, vár vele egy keveset, előbb elmondatta Zsuravljevvel, Csepával, Kolesznyikkal, Szluckijjal. Azt, remélem, senki sem hiszi, hogy az említett Duma-képviselők Putyin harcos ellenzékéhez tartoznának... vagy hogy egyáltalán meg mernének szólalni elnöki engedély nélkül. Most egyelőre a falkát engedte el a cár atyuska, de nemsokára jön ő maga is lövöldözni. Egyébként viszont mi lesz? Szintén az ISW-t idézem:

„Az ukrán, amerikai és európai delegációk november 23-án találkoznak, hogy megvitassák az Egyesült Államok által javasolt béketervet. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök november 22-én bejelentette, hogy Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője fogja vezetni az új ukrán tárgyalódelegációt. A delegáció tagjai: Rusztem Umerov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzési igazgatóság (GUR) vezetője, Andrij Hnatov, az ukrán vezérkar főnöke, Oleh Ivascsenko, az ukrán külföldi hírszerző szolgálat (SZRU) vezetője, Szerhij Kiszlica, az ukrán külügyminisztérium első helyettese, Jevhenij Ostrijanszkij, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács első helyettese, Olekszandr Hnatov, az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) helyettese , Szerhij Kiszlica első külügyminiszter-helyettes, Jevhenij Ostrijanszkij, a nemzetbiztonsági és védelmi tanács első helyettes titkára, Olekszandr Pokland, az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) helyettes vezetője, valamint Olekszandr Bevz, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója. Zelenszkij kijelentette, hogy az ukrán, amerikai, brit, francia és német delegációk november 23-án Svájcban találkoznak, hogy megvitassák a javasolt 28 pontos béketervet. A Reuters arról számolt be, hogy egy amerikai tisztviselő szerint Daniel Driscoll amerikai hadügyi államtitkár, akit Donald Trump amerikai elnök állítólag a béketárgyalások különmegbízottjaként nevezett ki, Steve Witkoff amerikai közel-keleti különmegbízottal és Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel együtt részt vesz a genfi tárgyalásokon.”

Tehát készül a „béketerv” B verziója, mai annyiban fog különbözni a korábbitól, hogy egyetlen mondatban sem egyeznek majd meg, ellenben abban hasonlítani fog elődjére, hogy a Kreml ezt sem fogadja majd el.

Akkor gondoljuk végig, mi is történt. Sőt, szedjük pontokba a gyengébbek kedvéért.

A „béketerv” és annak nyilvánosságra hozatala tehát egyáltalán nem az volt, aminek látszott: egyszerűen csak annyi volt a célja ennek az orosz műveletnek, hogy egyrészt éket (vagy inkább: újabb éket) verjen Trump és Zelenszkij közé, másrészt megerősítse az orosz pozíciókat egy eljövendő, esetleg valódi béketárgyaláson, megmutatta, mennyit hajlandó engedni Moszkva, ha kompromisszumot kínálnak neki. Semennyit és kész.

Arról viszont, hogy a nyugati diplomácia intrikálta volna szét a csodás békét, szó sincs: azt előbb tette meg az Állami Duma és az orosz közélet hangadói. És már Putyin is köszörüli a torkát.

Megértem, ha gyászolnak most az oroszbarát sajtóban, mert van is nekik mit: Kijev végpusztulása már megint elmaradt és a jelek szerint el is fog maradni.

Úgy látom, ez a történet még folytatódni fog egy darabig.

Részemről azonban ezentúl szombatonként vagy külpolitikai elemzés, vagy lottó.

Hogy meg ne üssön a guta.

Szele Tamás