Hogy a végén kezdjem: az Amerikai Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció tegnapi tárgyalásai az ukrajnai békéről teljes kudarcba fulladtak. Ez nem csoda, csoda az lett volna, ha történik bármiféle előrelépés. Öt órán keresztül tárgyal amerikai részről Witkoff és Jared Kushner, orosz részről Putyin, Usakov és Dimitrijev, de megegyezni semmiben sem tudtak.

(Képünk illusztráció)

Ilyenkor veszi elő a diplomácia – és, nem lévén más választása, a külpolitikai sajtó is – a semmitmondó közhelyeket a „konstruktív vitáról”, az „elért haladásról”, például Usakov is azt mondta az eredményekről, miszerint:

„Egyetértettünk néhány ponttal… de néhány dolgot kritizáltunk. Kompromisszumos változatot még nem dolgoztunk ki. Sok munka áll még előttünk.”

Magyarul:

„Semmiben nem értettünk egyet, az eredmény annyi, hogy nem pofozkodtunk össze, és legközelebb is le fogunk ülni, hogy ne értsünk egyet, mert minket ezért fizetnek, különben nem is rosszul.”

Marco Rubio amerikai külügyminiszter értékelése sem sokkal különb: mást mond ugyan, többet is, de eredményt ő sem bír felmutatni, pedig most arra nagy szüksége volna Trumpnak. Mint a Meduza írja:

„Ukrajna és Oroszország jelenleg „szó szerint 30–50 kilométerért harcolnak a donyecki régióban” – mondta Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Fox News műsorvezetőjének, Sean Hannitynek adott interjújában, amikor a békeegyezmény alakulásáról kérdezték.

Jelenleg szó szerint 30–50 kilométernyi területért és a Donyeck régió fennmaradó 20 százalékáért küzdenek. Amit mi próbálunk tenni – és szerintem már elértünk bizonyos előrelépést –, az az, hogy megértsük, mit tudnának elfogadni az ukránok, ami biztonsági garanciákat adna nekik a jövőre nézve, hogy országukat soha többé ne támadják meg; ami lehetővé tenné számukra, hogy ne csak helyreállítsák a gazdaságot, hanem prosperáljanak is, és növekvő gazdaságú állam legyenek. Elméletileg, ha mindent jól csinálnak, 10 év múlva Ukrajna GDP-je meghaladhatja Oroszországét.

Rubio szerint a cél az, hogy megvédjék Ukrajna hosszú távú szuverenitását és függetlenségét, „hogy ne váljon bábállammá, hanem valóban független és szuverén maradjon”.

Az amerikai külügyminiszter emlékeztetett arra is, hogy „az egyik szakaszban”, a háború kezdetén Oroszország lényegesen nagyobb területet ellenőrzött Ukrajnában, mint jelenleg, és megjegyezte, hogy az ukránok „hatalmas sikert értek el bátorságuknak, vitézségüknek és annak köszönhetően, hogy milyen elszántan harcoltak”. De most a konfrontáció kimerülési háborúvá vált, és „sajnos az oroszok hajlandóak hetente hétezer katonát feláldozni céljuk elérése érdekében”.

„Putyin pár héttel ezelőtt azt mondta: a győzelem sok időbe telhet – elérjük céljainkat; ez többbe kerülhet és tovább tarthat, mint szeretnénk, de meg fogjuk csinálni. Szerintem pontosan így gondolkodnak. Mi pedig megpróbáljuk megérteni, hogy lehetséges-e úgy befejezni a háborút, hogy megvédjük Ukrajna jövőjét, és hogy mindkét fél elfogadja ezt”

– tette hozzá Rubio. Az egyik vitatott kérdés a béketervben, amelyről Oroszország és Ukrajna az Egyesült Államok közvetítésével tárgyal, továbbra is a donyecki területek kérdése. Vlagyimir Putyin követeli az ukrán fegyveres erők kivonását ebből a térségből, Kijev azonban nem ért egyet ezekkel a feltételekkel.”

Mivel pedig Witkoff és Kushner dolguk végezetlenül tértek haza Moszkvából, a Zelenszkij elnökkel tervezett brüsszeli tárgyalásuk is elmaradt, hiszen nem volt miről beszéljenek. Még olyan ajánlatot sem értek el, amit Zelenszkij elutasíthatott volna, akkor meg minek találkozni?

Megjegyezném, engem lassan már nem is Witkoff tárgyalásai érdekelnének, hanem az esküdtszéki tárgyalása, de az még odébb van.

Elmondható tehát, hogy külpolitikai szempontból nem történt semmi fontos, mehetünk tovább?

Dehogy mondható el. Nagyon is fontos dolgok történtek, csak nem a tárgyalások alatt, hanem előtte. Bár annak is van fontossága, hogy orosz részről – az orosz diplomácia különösen kényes a „tárgyalási formátumokra”, mindig ugyanannyi tárgyaló vesz részt a megbeszéléseken, ahány vendég, és azonos rangúak is kell legyenek a résztvevők, például az Orbán-látogatáson Szijjártó ellenpontja Lavrov volt, Lázáré Novak, Usakové Bíró – és Putyiné természetesen Orbán. Most azonban Witkoffal és Kushnerrel szemben hárman ültek: Usakov és Dimitirjev, akiknek a beosztása és a feladata megfelelt az amerikai felek rangjának, és maga Putyin. Aki ezzel az orosz fölényt akarta érzékeltetni.

Az sem véletlen, hogy a tárgyalások utánra nem hirdettek meg semmiféle sajtótájékoztatót. Tudták előre, hogy nem lesz miről tájékoztatni, ezért a média munkatársait Putyin még a tárgyalások előtt fogadta pár szó erejéig. És itt hangzott el az a kijelentés, ami miatt az orosz egyáltalán részt vett ezen a megbeszélésen, az a fenyegetés, amitől Európának meg kéne fagyjon a vér az ereiben. Idézem, mégpedig Putyin saját honlapjáról, hogy ne érjen az elfogultság vádja. Ehhez viszont már fűzök pikírt megjegyzéseket, szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén.

„Kérdés: Hamarosan találkozik Steven Witkoffal, aki kifejezetten ezért érkezett Moszkvába. Valójában jelenleg csak az amerikai féllel folynak a tárgyalások. Miért hallgatnak az európaiak, miért távolodtak el ennyire ettől a folyamattól?

V. Putyin: Az európaiak nem hallgatnak. Sértődöttek, mert úgy érzik, hogy kizárták őket a tárgyalásokból. De szeretném megjegyezni, hogy senki sem zárta ki őket. Ők maguk vonultak vissza. Egy ideig szoros kapcsolatban álltunk velük. Aztán hirtelen megszakították a kapcsolatokat Oroszországgal. Ez az ő kezdeményezésük volt. Miért tették ezt? Mert elfogadták azt a tézist, hogy stratégiai vereséget kell mérni Oroszországra, és úgy tűnik, hogy még mindig ebben az illúzióban élnek. Bár tisztában vannak vele, hogy ez már régen a múlté, hogy ilyesmi nem történhetett volna meg, akkoriban a vágyálmot valóságnak hitték, de ezt nem tudják, nem akarnak beismerni maguknak. Először is, ők maguk vonultak ki ebből a folyamatból.

Másodszor: látva, hogy a mai eredmény sem felel meg nekik, elkezdték akadályozni a jelenlegi amerikai kormányt és Trump elnököt abban, hogy tárgyalások útján elérjék a békét. Ők maguk elutasították a béketárgyalásokat, és most Trump elnököt is hátráltatják.

Harmadszor: nincs béketervük, ők a háború oldalán állnak. És még akkor is, amikor állítólag valamilyen változtatásokat próbálnak eszközölni Trump javaslataiban, mi világosan látjuk, hogy ezek a változtatások csak egy célt szolgálnak: azt, hogy teljesen blokkolják ezt a békefolyamatot, olyan követeléseket támasszanak, amelyek Oroszország számára teljesen elfogadhatatlanok, így ezzel később Oroszországra hárítsák a békefolyamat kudarcának felelősségét. Ez a céljuk. Ezt világosan látjuk.

Ezért, ha valóban vissza akarnak térni a valóság talajára, kiindulva abból a helyzetből, amely »a terepen« alakul, ahogy ilyen esetekben mondják, akkor kérjük, tegyék meg.”*

*Még jó, hogy azt nem állítja, miszerint Európa támadta meg Oroszországot, Ukrajnán keresztül. Oh, wait: olyant is mondott már. Nyilvánvaló az érdeke, amit itt nagyon szépen meg is figyelhetünk: le kívánja választani Európát a konfliktusról, illetve az Európával fennálló feszültséget szeparálja az Egyesült Államokkal fennálló nézeteltéréstől. Ezzel azt akarja elérni, hogy Washington tekintse európai belügynek az összes várható nézeteltérést Brüsszel és Moszkva között, ne avatkozzon be Európa érdekében, legyen az a véleménye, hogy mi kerestük magunknak a bajt – és egyáltalán, minek mentek Európába az európaiak? Hogy mi voltunk itt előbb, nem az oroszok? Ezt az észak-amerikai őslakosok is elmondhatnák... gondolni kellett volna arra még az őskorban, hogy sok ezer év múlva majd lesznek oroszok is, akik megsértődhetnek, ha itt lakunk mellettük, és inkább valamelyik más földrészt kellett volna benépesítenünk. Persze, ha máshol laknánk, akkor meg az lenne a bajuk velünk.

„Kérdés: Szijjártó ma azt mondta, hogy akár még ma is háborúba keveredhetünk Európával. Azt mondja, hogy a NATO európai része 2029-re teljes harckészültségbe állítja csapatait, és 2030-ra fennáll a fegyveres konfliktus kockázata. Ez valójában nagyon komoly, szinte szenzációs hír. Hogyan viszonyul ehhez? Valóban készülünk valamire?

V. Putyin: Nem áll szándékunkban háborúzni Európával, ezt már százszor elmondtam. De ha Európa hirtelen háborút akar indítani ellenünk, és meg is teszi, akkor mi már most is készen állunk. Ez nem kétséges. A kérdés csak az, hogy mi lesz? Ha Európa hirtelen háborút indít ellenünk, akkor szerintem nagyon gyorsan megtörténhet a legrosszabb is... Ez nem Ukrajna. Ukrajnával sebészi pontossággal, óvatosan járunk el. Érthető, ugye? Ez nem háború a szó direkt, modern értelmében. Ha Európa hirtelen háborút akar kezdeni ellenünk, és meg is kezdi, akkor nagyon gyorsan olyan helyzet állhat elő, hogy nem lesz kivel tárgyalnunk.”*

*Itt több dologra is fel kell hívnom a figyelmet. Először is arra, hogy Szijjártó ezek szerint nem csak dísz volt Orbán moszkvai kíséretében, hanem kapott némi eligazítást is, és a későbbi nyilatkozatával előkészítette Putyin mostani megszólalását. Mégsem hiába kapta ő azt a Barátság-rendet... Az viszont megható, hogy mennyi mindenre terjed ki Putyin fenséges figyelme. Ugyanis Szijjártó ezt egy vásárosnaményi lakossági fórumon mondta, és az valóságos világcsoda, hogy Putyin érdeklődött Vásárosnamény geopolitikai helyzete és viszonyai iránt. Nyilván azért figyelt oda, mert előre tudta, hogy most ott fog elhangzani az ő végszava, amire hivatkozhat.

Ami pedig a fenyegetést illeti, az igen csúnya, de nem állhatom meg, hogy ne idézzem a vadnyugati mondást, mely szerint „ha előrántod a fegyveredet, használnod is kell, különben halott vagy”. Vagy Putyin nézett kevés westernt, vagy azt reméli, hogy Európában nem divatos ez a műfaj. A kitétel, mely szerint Ukrajnában kímélettel és sebészi pontossággal háborúskodnak, felháborító: hol volt az a bizonyos sebészi pontosság mostanáig? Mariupolban a szülészet elleni rakétatámadás vagy a színház elleni bombázás ilyen „pontos támadás” volt? Kíméletes volt a kramatorszki vasútállomás, a kremencsuki pláza ellen indított rakéta? És Bucsával mi a helyzet? Bahmut alatt tán óvatosan, emberéleteket kímélve harcoltak? És a Sziverszkij Donyecnél? Cinikus, aljas hazugság az, hogy Ukrajnát „kímélik”, de Európát már nem kímélnék.

Az a kitétel, hogy „nem lesz kivel tárgyalnunk” atomháborús fenyegetésre utal. Nem tudhattam tegnap délelőtt, mit fog mondani Putyin délután, de hosszú és alapos elemzést közöltem épp ezeken a hasábokon az orosz nukleáris arzenál siralmas állapotáról. Ettől még lehetnek működő eszközeik, ha a legtöbb már használhatatlan is, de egy kontinens megsemmisítéséhez vagy lakhatatlanná tételéhez többre volna szükség. És ha bevetnének is mindent, amijük van, akkor sem kizárólag Európa pusztulna el, hanem az Uralig minden. Moszkva is, Szentpétervár is. Szóval: ez zsarolás és fenyegetőzés, nem szabad engedni neki.

Mi a tanulság a tegnapi eseményekből?

A tárgyalásos megoldás nagyon messze van, de a tárgyalások célja nem is az, hogy Ukrajna helyzete megoldódjon.

A tárgyalások célja az, hogy Putyin sikeresen szétválassza az európai és amerikai érdekeket és ha lehet, szembefordítsa egymással az Atlanti-óceán két partján élő szövetségeseket. Ugyanis ha a két államszövetség összetart, esélye sem volna ellenük, ha sikerül szétválasztania őket, vagyis minket, lehet némi sansza.

Dominópolitikával próbálkozik.

Tegnap ennyi történt, nem több.

Szele Tamás