Nehezen tudok napirendre térni a tegnapi események felett. Nekem a külpolitika a szakterületem, épp ezért pontosan tudom, hogy mi a különbség ilyen ügyek esetében a hazugság, a vita és a nézetek eltérése között. Hazugság az, ami bizonyíthatóan nem igaz. Márpedig, mint tegnap kiderült, nekünk hazudtak. Most már csak az a kérdés, hogy ki tette?

(Képünk illusztráció)

Mert mit mondott Donald Trump a Politicónak adott interjújában? Idézzük szó szerint (Burns a Politico munkatársa):

„Trump: Már támogattam embereket, de olyanokat, akiket sok európai nem kedvel. Támogattam Orbán Viktort. Támogattam... visszatérve Dél-Amerikára, Latin-Amerikára... Dél-Amerikára, Mileit Argentínában. Vesztésre állt a választásokon, én pedig támogattam, és ő elsöprő győzelmet aratott.

Burns: Igen, Orbán Viktor esetében a támogatáson túl, nemrég azt mondta, hogy ön megígérte neki, hogy hozzáférést biztosít az Egyesült Államok által támogatott, 20 milliárd dollár értékű pénzügyi védőpajzshoz. Ez... igaz?

Trump: Nem, nem ígértem meg neki, bár ő nagyon kérte.

Burns: Megfontolná, hogy megadja neki?

Trump: Csak azt gondolom, hogy nagyon jó munkát végez a bevándorlás terén, más értelemben. Az országának nincs tengerpartja. Tudja, az ő országa másfajta. Nincs tengere, ezért nem érkezhetnek hajók energiahordozókkal. Van egy nagy csővezetéke Oroszországból. Az már régóta megvan. Az ő helyzete más.”

Erre mit reagált két moszkvai imádság között Szijjártó Péter?

„Látom, a hazai média egy része ráugrott a Politicóra, és azt hiszik, hogy most aztán nagyon találtak valamit. Le kell hűtenem a Moszkváig hatoló hirtelen lelkesedést. Ott ültem Donald Trump és Orbán Viktor megbeszélésén, ahol valóban nem született megállapodás semmilyen 20 milliárd dollárról, mint ahogy ezt nem is állította senki.

Azt viszont megbeszélték, hogy egyeztetéseket kezdünk egy újfajta pénzügyi együttműködésről, annak lehetséges formáiról, egy olyan mechanizmusról, ami pénzügyi védelmet jelenthet.”

Hej, de megváltozott ez a mese... mert eredetileg másként hangzott. Hogyan is?

„Miután vannak ellenfelek is a pályán, amit így még nem mondtunk el, azért tegnap én kötöttem az amerikai elnökkel egy pénzügyi védőpajzsról szóló megállapodást is. Az a helyzet, hogyha bármilyen külső támadás érné Magyarországot, annak a pénzügyi rendszerét, akkor arra a szavukat adták az amerikaiak, hogy ilyen esetben a magyar pénzügyi stabilitást meg fogják védeni. Ez egy nagyon fontos dolog! És abban az esetben, ha Magyarországot ilyen külső, mondjuk úgy, hogy spekulációs vagy politikai célú támadás érné, akkor egy amerikai pénzügyi védőpajzzsal számíthatunk, számíthatok, így is kalkulálom a jövőt. Jó reggelt, Brüsszel!”

Ez az alaphír, a hír forrása, az őshír: innen indult el a „pénzügyi védőpajzs” mítosza. Mely ezek szerint tényleg nem több legendánál.

Valami itt nem kerek. Valaki itt nem mond igazat. Az már a nevezetes washingtoni út után pár nappal kiderült, hogy nem vásárolhatunk míg a világ, s még két nap orosz olajat, nem kaptunk örökös felmentést a szankciók alól, csak ideigleneset, de ez várható is volt. Más kérdés, hogy ez micsoda felfordulást fog okozni a magyar gazdaságban, ugyanis a jelek szerint mindenképpen megvásároljuk a szerbiai NIS olajfinomítót, amely kifejezetten Ural nyersolaj finomítására alkalmas. De amíg megvesszük, amíg eltart az átadás-átvétel, el is suhan az az évecske, és itt fogunk állni talpig finomítóban, de olaj nélkül.

Rendben van, de ha megszorulunk, még mindig ott a pénzügyi védőpajzs.

Illetve most derült ki, hogy nem lesz ott, szó sincs róla.

Orbán hiába állítja, hogy Trump „a szavát adta”, pénzügyekben az nem sokat ér, az aláírását kellett volna adnia, de azt csak a népes magyar küldöttségnek reklámajándékként szétosztott MAGA-sapkákra kanyarította rá. Mely sapkákat egyébként Kínában gyártják, bennük is van egy cetlin, hogy Made in China, ami a kínai humor egyik legékesebb példája.

Mármost ha se pénz, se nafta, minek mentek egyáltalán Washingtonba? Ráadásul akkora udvarnéppel, amekkora a katapurtálai mahardzsának sincs.

Térjünk vissza ahhoz, hogy valaki hazudik. Márpedig Orbán Viktor nem hazudhat, ugyanis a lehető legautentikusabb forrásból, vagyis tőle magától tudjuk, miszerint ő sosem tesz ilyent. Ezt 2006. szeptember 23-án állította:

„Orbán Viktor kifejtette: a magyar politikában kétféle hagyomány létezik. Az egyik a kommunista párt hagyománya, a hazugság, amelyet a baloldal tovább vitt, a másik pedig az ellenzéké, az egykori illegális »másképp gondolkodóké«, akik sohasem hazudtak. »Én sem hazudtam soha az embereknek« – hangsúlyozta Orbán.”

Ebben kételkedni pogányság, eretnekség volna. Akkor pedig máskor is igazat mondott, például Erdogannak, a lovak kapcsán:

„A magyar lótenyésztés jó hírét mindenesetre megcsináltam, mert a török csendőrségnek rendeltek 600 nóniusz lovat, amelyből az első 10 heteken belül megérkezik Törökországba. Mondhatjuk, hogy jelenleg én vagyok Magyarország legsikeresebb lókupece.”

A csoda tudja, szép üzleti siker, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy egész Magyarországon összesen 500 nóniusz kanca van, a mezőhegyesi ménesbirtokon, de ha mindent összeszámolunk és a padlást is lesöpörjük, akkor lehet, hogy ménekkel együtt lehet 600 nóniusz is az országban. Na, azt mind eladta ezek szerint, több már nem lesz, hiszen nem lesz mit tovább tenyészteni.

Tényleg kár, hogy pillanatnyilag nagyobb hasznát vennénk egy tisztességes miniszterelnöknek, mint egy akármilyen sikeres lókupecnek.

Vagy lehet, hogy Orbán 2006-ban úgy értette, hogy addig nem hazudott „az embereknek”?

Dehogynem. Úgy végighazudta az 1993-as székház-ügyet, mint a parancsolat: ott voltam, hallottam, sőt, tán még írtam is róla. És máskor, egyéb esetekben sem volt ő az Igazság Bajnoka.

Mindenesetre a washingtoni látogatás óta eltelt egy hónapban úgy körülmagyarázta a kormánymédia a nem létező „védőpajzsot”, hogy épp csak azt nem írták róla, miszerint az volna a Szent Grál. Szerintem az is, mert sehol sem találjuk, pedig nagyon keresi a Kerek Asztal összes lovagja.

Vagy lehet, hogy Trump hazudott, és Szijjártó ebben támogatta őt?

Így, ebben a formában nem hinném. Trumpnak akkor sűrű napja volt, Orbán előtt fogadta majdnem egész Közép-Ázsiát is, államfői szinten, nem zárható ki, hogy már nem jut eszébe kinek mit ígért, az sem lehetetlen, hogy összetéveszti Orbánt Tokajev kazah elnökkel ebben a nagy tolongásban – oppardon, az mégse elképzelhető, ugyanis Orbánt kedveli, Tokajevet meg alig ismeri. Tulajdonképpen csak annyi a közös a két országban, hogy egyiknek sincs tengere, ellenben Kazahsztánnak van olaja és földgáza, az uránról és a ritkaföldfémekről már nem is beszélve.

Vagy ennyit érne Trump szava?

A szava ennyit, hamis portéka az, és nem is biztos, hogy adta. Két hazug hazudik egymásról, eldönthetetlen a helyzet.

Akkor most töprengjünk el azon, mi szükség lett volna egyáltalán erre a „védőpajzsra”?

Nos, valószínűleg a magyar külpolitika még az eddiginél is inkább szembe akar fordulni az Európai Unióval. Aminek nyilván lesznek pénzügyi következményei is: még annyit sem fogunk kapni, mint eddig, pedig a migrációs makacskodásunk már így is napi egymillió eurójába kerül az országnak. Orbán arra készül ezek szerint, hogy egy centet sem fognak küldeni.

Márpedig ha pénzre van szükségünk, kérni kell.

Azt tudja, hogy Washington nem ad, de azt állította, hogy mégis fogunk kapni – valószínűleg a hitelképesség látszatának megőrzése kedvéért tett így. Aztán majd kérünk valahonnan, csak már nincs olyan sok forrás, ahonnan kérhetnénk, Magyarország besorolása ebből a szempontból nem a legkedvezőbb.

A történetben Szijjártó szerepe a legszánalmasabb, ugyanis ha ő hallotta, miszerint Trump nem ígért semmit, miért nem igazította ki Orbánt, amikor az ennek az ellenkezőjét mondta?

Azért, ugyebár, mert nem akarta meghazudtolni.

És most miért mondta, hogy tanúsítja, miszerint Trump igazat beszél?

Mert Trumpot sem akarta meghazudtolni.

Ezek szerint ha én most odamennék (de nem mennék oda) Szijjártóhoz, és azt mondanám neki, hogy ő a Kockásfülű Nyúl, elkezdene makogni és elugrálna, a mancsai között egy répával, hogy engem se hazudtoljon meg? Jó tudni, hogy ennyire jó modorú, alkalomadtán hasznos lehet még.

Összegezve: hol tartunk most?

Amerikából nem jön pénz, de Szerbiában lesz finomítónk, amihez Oroszországból nem fog jönni olaj. Mi meg majd zálogba tesszük a zálogcédulákat.

Az eredeti terv az lehetett, hogy majd a védőpajzsból lesz a finomító, körülbelül úgy, ahogy a székházból lett kőbánya és tokaji szőlő, így aztán az uniós pénzekre kevesebb szükség lesz, azonban elszámította magát a Nagy Stratéga, ugyanis megfeledkezett arról, hogy Trump teljesen ki- és beszámíthatatlan.

Pillanatnyilag ott tartunk tehát, hogy nagyjaink körbe-körbe-karikába hazudoznak, és nekünk úgy kell tenni, mintha elhinnénk, amit mondanak, hogy ne sértődjenek meg.

Lesz még választás Magyarországon.

Kéretik addig is ezt a kis affért megjegyezni.

Észben tartani.

Szele Tamás