Az orosz szolgálatok mindig képesek meglepni az embert, bár nem mindig ügyességükkel vagy szellemes megoldásaikkal. Hiába adták át múlt héten a Tavasz 17 pillanatától ihletett Vjacseszlav Tyihonov-szobrot Moszkvában, be kell látnunk: rossz világ jár a csekistákra, felderítőkre, nem csak Stirlitzek nincsenek már, de még Abel ezredesek sem.

(Képünk illusztráció)

A mai orosz hírszerzők nagy része – főként az uniós és amerikai szankcióknak köszönhetően – alig konspirál, szinte teljesen képzetlen és nyugodtan nevezhető amatőrnek. Még azok is, akik nem az „eldobható kémek” kategóriájába tartoznak. A The Insider most a Kreml egyik újabb, csodálatosan dilettáns szervezetét leplezte le, erről lesz szó az alábbiakban – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg.

December 15-én az Európai Unió szankciókat vezetett be az IRM (International Russophile Movement, Nemzetközi Oroszbarát Mozgalom) ellen.* Kevesen hallottak róla, de ez a csoportosulás az elmúlt három évben gyakorlatilag felváltotta az EU-ban korábban működő hivatalos Kreml-párti szervezeteket, amelyeknek az élete sokkal nehezebbé vált, miután Oroszország 2022-ben megszállta Ukrajnát. A Ruszkij Mir Alapítvány, a Gorcsakov Alapítvány és a Pravfond – mindhárom szervezetet Oroszország külügyminisztériuma irányítja – szankciókkal, vagyonbefagyasztással, személyzetük kiutasításával és fokozott felügyelettel szembesült. Ennek eredményeként 2023-ban megalakult az IRM, a külügyminisztérium és Konsztantyin Malofejev, az orosz titkosszolgálatokhoz kapcsolódó milliárdos vállalkozó támogatásával. Bár a mozgalmat nyilvánosan az EU-polgárainak spontán kezdeményezéseként mutatják be, a gyakorlatban az IRM-et több Kreml-irányítású hálózat támogatja. Úgy tűnik azonban, hogy az új szervezet ugyanazt a dicstelen sorsra jut, mint a korábbi Kreml-bábszervezetek, amelyekre az Ukrajna elleni teljes körű invázió megkezdése után szankciókat róttak ki.

*Ennek azért volt egy elég nevetséges előzménye: a z Állami Duma korábban törvénnyel tiltotta be többek között a Nemzetközi Ruszofób Mozgalmat, ami egyáltalán nem létezik, de ez senkit sem zavart. Így már érthetőbb a rejtély: ha a „ruszofóbok” be vannak tiltva, lehet támogatni a „ruszofileket”.

Politikai szélsőségek és konteósok szövetsége

A Nemzetközi Oroszbarát Mozgalom alapító kongresszusát 2023 márciusában tartották Moszkvában. A szervezők szerint az eseményen 42 országból körülbelül 90 képviselő vett részt. A vendégek között olyan prominens „ruszofilek” szerepeltek, mint Steven Seagal színész, Charles de Gaulle volt francia elnök unokája, Pierre, valamint Vittoria Alliata di Villafranca olasz hercegnő (a Gyűrűk Ura olasz fordítója). A Guardian leírása szerint a résztvevők „politikai szélsőségesek és konteósok” voltak.

Közöttük voltak orosz részről Szergej Lavrov külügyminiszter, helyettesei, Mihail Bogdanov és Alekszandr Grusko, a külügyminisztérium szóvivője, Maria Zaharova, a Rosszotrudnyicsesztvo vezetője, Jevgenyij Primakov, az „ortodox oligarcha” Konsztantyin Malofejev, a szélsőjobboldali filozófus Alekszandr Dugin, valamint az orosz parlament mindkét házából a nemzetközi ügyek bizottságának elnökei – az LDPR vezetője, Leonid Szluckij és Grigorij Karasin szenátor. A kongresszuson Lavrov felolvasta Vlagyimir Putyin üzenetét, amelyben rámutatott a „sok országban tapasztalható célzott oroszellenes hisztériára”, és megköszönte a résztvevőknek „a ruszofób kampány elleni határozott fellépésüket”.

A kongresszus egyhangúlag megválasztotta az IRM főtitkárának Nikolaj Malinov bolgár politikust, aki 16 éven át vezette Bulgária helyi oroszbarát mozgalmát, és régóta „barátja” Malofejevnek.

2019-ben a bolgár ügyészek kémkedéssel vádolták Malinovot, miután a nyomozók azt állították, hogy együttműködött az orosz elnöki adminisztráció alá tartozó Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetével – amely 2009-ig az orosz külföldi hírszerző szolgálat része volt – valamint a Malofejev vezette Kétfejű Sas társasággal. Malinovnak megtiltották, hogy elhagyja Bulgáriát, de megvesztegetett egy bírót, hogy 2019-ben Oroszországba utazhasson, és személyesen átvehesse a Barátságrendet Putyintól. Emiatt a politikus 2023 óta amerikai szankciók hatálya alatt áll.*

*Ebből is látható: ha az orosz kém dekonspirálódik, főtitkárnak még mindig megfelel.

Bár Malinovot nyilvánosan a „ruszofilek” globális szövetségének kezdeményezőjeként mutatják be, a mozgalomban a kulcsszerepet Malofejev játssza. Ő szervezi a ruszofil kongresszusokat, amelyeket Cárgrád nevű televíziós csatornája élőben közvetít. A Cárgrád gyakran meghívja a „ruszofileket” szakértőként a műsoraiba, és tudósít a mozgalom tevékenységéről.

Legfrissebb nyilatkozata szerint a mozgalomnak jelenleg három regionális és legalább 77 országos szervezete van. Hivatalosan 12 EU-országban működnek képviselői: Olaszországban, Bulgáriában, Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Cipruson, Lengyelországban, Spanyolországban, Romániában, Lettországban és Litvániában, valamint létezik egy közös szervezet is a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában.

Az európai tagszervezetek tagnévsorában Kreml-barát politikusok, oroszbarát szervezetek vezetői, propagandisták és euroszkeptikusok szerepelnek. Malinov például egy bolgár politikai párt, az Oroszbarátok a Hazafias Újjászületésért vezetője, amely nem tagja a parlamentbnek. Malinov helyettese az IRM-ben a német állampolgárságú Waldemar Herdt, a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) párt korábbi Bundestag-képviselője és a „Revival” nevű orosz–német nemzetközi tanács elnöke. A szlovák Jan Čarnogurský egy időben miniszterelnök és a 2014-es elnökválasztás jelöltje volt. A román szervezet vezetője, Mihail Lauruk a Kárpátaljai Ruszinok Uniójának mozgalmát országában.*

*Mit ne mondjak, cégéres egy társaság... legalább a konspiráció kedvéért be kellett volna léptessenek legalább egyetlen olyan embert, akinek nincs moszkovita múltja. De nem: ők így konspirálnak, vagyis sehogy.

Az IRM számos alapítója népszerűsíti Alekszandr Dugin eszméit, vagy publikálja munkáit az ő platformjain. Ilyen szerzők például az antropológus és a Szputnyik Italy korábbi tudósítója, Eliseo Bertolasi, Patrick Poppel, az osztrák propagandista, a spanyol „politikai stratéga” és „a társadalmi manipuláció módszereinek szakértője”, Nuño Rodríguez, valamint a német propagandista és aktivista Tobias Pfennig. Ezenkívül a francia „oroszbarát” Fabrice Sorlin is közismert Malofejev szervezeteivel való hosszú távú együttműködéséről, ő ugyanis Dugin Katehon Elemző Központjának egyik szerzője volt.*

*Dugin saját médiája is megérdemelne egy misét egyszer – itt és most csak annyit jegyeznék meg, hogy valószínűleg könyvelési okokból, de a sok közül két honlapjának, a Katehonnak és a Geopolitikának a tartalma szinte szó szerint megegyezik. Hogy miért van szükség két egyforma honlapra? Mert az egyiket az egyik minisztérium támogatja, a másikat meg a másik. Évek óta műveli ez a trükköt, még én is észrevettem, Budapestről, Moszkvában még nem jöttek rá az illetékesek.

A mozgalom „külföldi” felépítése megkülönbözteti az IRM-et a korábbi Kreml-barát szervezetektől, és kevésbé teszi sebezhetővé az EU-országok ellenőrzése és szankciói számára. A „ruszofilek” stratégiai döntésként nem regisztrálták a mozgalmat hivatalosan, nyíltan kijelentve, hogy el akarják kerülni a nemzetközi szankciókat. „Bocsássák meg az oroszos hasonlatot: ha meztelen fenékkel állsz szemben egy kaktusszal, akkor mindig a kaktusz nyer. Tehát viselkedjünk egy kicsit bizánci módon – okosan, de ravaszul” – magyarázta Malinov a döntést az IRM második kongresszusán.

Az orosz hatóságok hangsúlyozzák, hogy a „ruszofil” mozgalom egy külföldiek által létrehozott alulról jövõ kezdeményezés, nem pedig „fentről vezérelt projekt”. A valóságban azonban az IRM vezetésében olyan oroszok is szerepelnek, akik korábban a Kreml által irányított szervezetekben dolgoztak.

Szluckij alapítványai, a Ruszkij Mir és a „ruszofilek” egyéb szövetségesei

A ruszofil mozgalom több olyan szervezet támogatását élvezi, amelyek vagy a kormány ellenőrzése alatt állnak, vagy kapcsolatban állnak Oroszország katonai hírszerző ügynökségével (GRU) illetve külföldi hírszerző szolgálatával (SZVR).

Számos szervezet működik együtt a mozgalommal: a Ruszkij Mir Alapítvány, amelyet az orosz külügyminisztérium irányít; az Orosz Béke Alapítvány és a Szovjet Béke Alapítvány, amelyeket a már említett Duma-képviselő, Leonid Szluckij vezet; a Külföldön Élő Honfitársak Jogainak Támogatásáért és Védelméért Alapítvány, más néven Pravfond; valamint a Baltija.eu, ami nem egyéb, mint propaganda-portálok hálózata. A Pravfond és a Ruszkij Mir az EU szankciói hatálya alá tartozik, mert helyeselte Oroszország ukrajnai invázióját és terjesztette a Kreml propagandáját.

2023 augusztusában az IRM aláírta az együttműködési megállapodást a Szovjet Béke Alapítvánnyal. Hat hónappal később Malinov és Malofejev ünnepélyesen megnyitotta a mozgalom irodáját az alapítvány kúriájában, a moszkvai Precsisztenka utcában. Az Orosz Béke Alapítvány elkülönített egy szimbolikus összeget is, 800 000 rubelt (körülbelül10 000 dollárt) az IRM alapító konferenciájára.*

*Azért ennyiből komoly rendezvényt nem nagyon lehet rendezni. Osztálytalálkozóra sok, rendes, nagy esküvőre kevés, nemzetközi konferenciára bakfitty.

Szluckij szervezetei hivatalosan azt vallják, hogy küldetésük a békefenntartás és a humanitárius segítségnyújtás. Az Orosz Béke Alapítvány azonban finanszírozta drónok és géppuska-rögzítő rendszerek vásárlását, valamint az Ukrajnában harcoló csapatok katonai kiképzését. Az alapítvány arról ismert, hogy külföldi politikusokat, tudósokat és közszereplőket hív meg Oroszországba, és információkat oszt meg róluk a GRU-val, valószínűleg azzal a céllal, hogy beszervezze őket.

A 2022-es választási kampányának csúcspontján Szluckij meghívására a francia elnökjelölt Marine Le Pen is Moszkvába utazott, ahol részt vett egy „nem tervezett” találkozón Vlagyimir Putyinnal. Szluckij alapítványa később amerikai, kanadai, francia, belga, izraeli és más országok állampolgárairól szóló információkat továbbított a GRU-nak.

A Ruszkij Mir Alapítvány a kezdetektől fogva támogatta a ruszofil mozgalmat, kezdetben médianyilvánosságot és szervezési támogatást nyújtva. A mozgalom tagjai kerekasztal-megbeszélést tartottak a Ruszkij Mir kongresszusán 2023-ban, a következő kongresszuson pedig Malinov moderálta a „Az orosz világ mint védőbástya a romboló neoliberális ideológia ellen” című vitát.* A közelmúltban az alapítványnál hosszú évek óta dolgozó emberek csatlakoztak az IRM vezetéséhez.

*Érdekes egy vita lehetett, amelynek minden résztvevője egyetértett részint egymással, részint Putyinnal.

2024 óta az orosz külügyminisztérium a Ruszkij Mir egyetlen irányíítója, és a szervezetet a minisztérium tisztviselői vezetik. A Ruszkij Mir korábbi igazgatója, Vlagyimir Kocsin tovább lépett az IRM főtitkárának tanácsadója lett, korábbi asszisztense, Natalja Zajceva pedig átvette a mozgalom moszkvai irodájának vezetését.

2025 nyarán az IRM aláírta az együttműködési megállapodást a Pravfonddal. A Ruszkij Mirhez hasonlóan a Pravfondot is Putyin rendelete alapján hozták létre, és a külügyminisztérium és a Rosszotrudnyicsesztvo alapította. Bár a szervezet úgy állítja be magát, mint a külföldön élő oroszoknak jogi tanácsadást nyújtó emberi jogi központok szövetségét, köztudott, hogy fedőszervezetként működik egy 48 országban működő orosz befolyási hálózat számára.

A Pravfond belső dokumentumainak kiszivárgása szoros kapcsolatokat jelez Moszkva hírszerző szolgálataival. A dán DR műsorszolgáltató szerint két regionális igazgatójuk dolgozott az SZVR-nek, egy másik alkalmazottjuk pedig a GRU ügynöke volt. A szervezet emellett támogatásokat nyújtott orosz kémek és bűnözők jogi védelmére, köztük a fegyverkereskedő Viktor Boutnak és a bérgyilkos Vagyim Krasikovnak. A Pravfond finanszírozta az oroszbarát weboldalakat és Telegram-csatornákat egyes európai országokban, és ezt az EU szankcióinak bevezetése után is folytatta.

Bár a Pravfond és az IRM csak nemrég jelentette be együttműködését, a köztük lévő kapcsolatok 2023-ig nyúlnak vissza. Idézik egymást a weboldalaikon, és gyakran azonos híreket közölnek. Ugyanezek a hírek megjelennek a Kreml-barát Baltija portálon is, amely a Pravfond, a Rosszotrudnyicsesztvo és a Ruszkij Mir információs partnere, és amelynek alapítója, a propagandista Alekszander Kornyilov adminisztrálja a ruszofilek weboldalát is.

Kornyilov az Észtországban élő oroszok koordinációs tanácsának tagja. 2018-ig a Baltnews hírügynökség kiadója és főszerkesztője volt, amelynek szerkesztői programját titokban az állam által ellenőrzött Rosszija Szegodnya (szó szerint: „Oroszország ma”) médiakonszernnel hangolta össze. 2022-ben Észtország visszavonta Kornyilov tartózkodási engedélyét, és öt évre eltiltotta más schengeni országokba való belépésétől. Kornyilov fellebbezett a tilalom ellen, de az észt bíróságok elutasították fellebbezését. A helyi rendőrség „láncszemnek” nevezte „Oroszország befolyási hálózatában”.

Az IRM weboldala nemcsak a Baltija, hanem a Good News portál tartalmát is tükrözi, amely Kornyilov és a Moszkvai Hazafiak Társasága, a moszkvai városi kormányzat által alapított leányvállalat közös projektje. A weboldal kialakítása hasonlít a ruszofilek honlapjára és a Baltija portálra. A Good News főként a Ruszkij Mir és a Moszkvai Hazafiak Társasága anyagaiból másodközöl tartalmakat. Bár az IRM céljaként a világ oroszbarátjainak egyesítését és a „dezinformáció elleni küzdelmet” hirdeti, weboldala szinte egyáltalán nem tartalmaz angol vagy francia nyelvű információkat.

„Oroszország nem az ellenségem”

„Egy drámai eseményekkel teli időszakban érkeztek ide. Valóban harcolunk, és mindenkinek megvan a maga frontvonala” – mondta Maria Zaharova külügyminisztériumi szóvivő a Multipolaritási Fórumon résztvevőknek 2024 februárjában. A Dugin-rajongók találkozóját az IRM szervezte a külügyminisztérium és Putyin elnöki adminisztrációjának támogatásával. Oroszbarátok, Dugin Nemzetközi Eurázsiai Mozgalmának tagjai, összeesküvés-elméletek hívei és politikai tanácsadók gyűltek össze több kontinensről, hogy megvitassák közös céljukat: a nyugati hegemónia elleni ellenállást és a „hagyományos értékek” védelmét.*

*Ha volna egy kis humoruk, karnevált is rendeznének ezeken a fórumokon és konferenciákon. Lehetne „Kollektív Nyugatnak”, chemtrailnek vagy gyíkembernek öltözni.

Másnap az IRM megtartotta második kongresszusát, ahol megvitatta munkatervét. Malinov felvázolta az európai oroszbarátok célját: egymillió aláírás összegyűjtését az EU-ban az Oroszország elleni szankciók feloldását támogatóktól. Ez a cél, amelyet még a mozgalom megalakulásakor tűztek ki, nem valósult meg, de a ruszofilek információs és hibrid háború területén végzett tevékenységei valóban hoztak néhány szerény eredményt.*

*És ha netán össze is gyűjtik, mire lesz jó? Az Európai Uniónak 447,7 millió lakosa van, ebből egymillió elenyésző kisebbséget jelentene.

2024 nyarán „Oroszország nem az ellenségem” feliratú plakátok jelentek meg Verona és több más olasz város utcáin. A kampányt a Veneto-Russia egyesület szervezte, amely az IRM olaszországi ágának partnere. Hónapokkal később, egy Ruszkij Mir-kongresszuson Eliseo Bertolasi, a szervezet elnöke elmesélte a „sikertörténetet”, és leírta, hogyan terjedt el a kezdeményezés más országokban. Bertolasi egyébként propagandista, aki filmet forgatott az oroszok által megszállt Donyeckben és Mariupolban. 2025 novemberében Putyin őt is kitüntette a Barátságrenddel.* Az ő olaszországi oroszbarát szervezete kezdte meg elsőnek működését.

*Ez a sok Barátságrend ennek a sok kóklernek és szélhámos-palántának csak annyit jelent, hogy – mivel Szijjártó is kapott ilyent – kikkel árazta be egy szintre a Kreml a magyar külügyminisztert. Ez is olyan kitüntetés, amivel pénz nem jár, csak a szégyen, ahogy a régi vicc mondja.

A mozgalom megalapítását követő héten az olasz résztvevők Modenában tüntetést tartottak Malofejev Kétfejű Sas társaságának, az oroszbarát Vento dell’Est (szó szerint: „keleti szél”) egyesületnek és a keresztény Una Voce Nel Silenzio (szó szerint: „egy hang a csendben”) csoportnak a támogatásával. „A múlt héten Moszkvában létrehozott Nemzetközi Oroszbarát Mozgalom bővíti sorait. Körülbelül 150 olasz... vonult az utcára a múlt hétvégén oroszbarát szlogenekkel” – írta Malofejev a Telegramon. Elmondta, hogy az ukrajnai fegyverszállítások ellen tiltakoztak, és felszólították Olaszországot, hogy lépjen ki a NATO-ból.

A szervezet konferenciákat és kerekasztal-megbeszéléseket tart Dugin és Ivan Iljin, Putyin kedvenc filozófusa eszméi alapján. Bertolasi propagandisztikus könyveket is bemutatott Olaszországban, köztük a „Gorbacsovtól Putyinig: Oroszország geopolitikája” címűt, amelynek szerzője az orosz szenátor és összeesküvés-elméleti ideológus, Alekszandr Puskov, valamint a „Európa vége: Oroszországgal együtt a multipolaritás felé” címűt, amelyet Valerij Korovin írt, Dugin helyettese az eurázsiai mozgalomban.

A ciprusi oroszbarát ág még nyíltabban támogatja a Kreml-barát politikát. Vezetője Mikis Philaniotis, az orosz irodalom műfordítója, aki az ogyesszai egyetemen szerzett diplomát. Philaniotis meglátogatta az oroszok által megszállt ukrajnai területeket, és a helyi görögök nevében kijelentette, hogy „boldogok, hogy visszatérhetnek Oroszországba”, valamint megkérte Görögországot és Ciprust, hogy „ne küldjenek katonai segítséget Ukrajnába”.

2025 őszén a ciprusi tagok propagandafilm-fesztivált szerveztek „RT.Doc: Hőseink ideje” címmel Nicosiában és Limassolban. A közönséget üdvözölte Oroszország ciprusi nagykövete, Murat Zjazikov, a biztonsági szolgálatok korábbi tisztje. A program két filmet tartalmazott – az egyik az „ukrán csapatok mariupoli civilek ellen elkövetett atrocitásairól” szólt, a másik pedig a donbásszi olasz propagandistákról, akik „szembeszálltak a nyugati cenzúrával”.

„A hagyományos család védelme”

A 2024 februárjában tartott második kongresszusukon a ruszofilek egy másik témát is megvitattak, amelyet korábban alig érintettek: a „hagyományos értékek” védelmét. Egy évvel később a mozgalom aktívabbá vált az abortusz és az LMBTQ-jogok ellenzése terén.

Az első lépés egy „családvédelemről” szóló nyilatkozat volt, amelyet az IRM 2025 januárjában írt alá, Malofejev csoportjaival és 13 másik szervezettel Oroszországból, Fehéroroszországból, Grúziából és Kirgizisztánból együtt. A nyilatkozatban felszólítottak a „családellenes eszmék és értékek”, például a „gender” és a „nemi sokszínűség” népszerűsítésének betiltására.

Később Malinov és a francia „ruszofil” képviselő Tatjána Bokova találkozott Jekatyerina Lahovával, az Orosz Nők Szövetségének vezetőjével. Lahova korábban társszerzője volt az úgynevezett Gyima Jakovlev-törvénynek, amely megtiltotta az orosz gyermekek amerikai örökbefogadását, és arról is híres, hogy panaszt nyújtott be Putyinnak a Raduga (szó szerint: „szivárvány”) márkájú jégkrém „LGBT-propaganda” tartalmú reklámjával kapcsolatban. Az oroszbarátok bejelentették, hogy együttműködnek Lahova szervezetével, és létrehoznak egy „női ágazatot”, amelyet valószínűleg Bokova fog vezetni. A családvédelmi nyilatkozatból ítélve a program a legkevésbé sem lesz feminista.

Az olasz ág 2025-ben szintén a „családvédelemre” összpontosított, és szervezett egy konferenciát „Eurázsia és a hagyományos értékek: kihívás a globalizmus számára” címmel. A társszervezők között volt az oroszbarát Veneto-Russia és Vento dell’Est egyesületek, a Centro Studi Suvorov (szó szerint „Szuvorov Tanulmányi Központ”), a La Terra Dei Padri (szó szerint „Az Atyák Földje”) központ és a jobboldali keresztény csoport, valamint az Identità Europea (szó szerint „Európai Identitás”).

A konferenciát Carlo Maria Viganò konteó-tekintély és volt katolikus érsek nyitotta meg, akit a Vatikán 2024-ben egyházszakadási kísérlettek vádolt meg és kiközösített. Hosszú beszédében azzal vádolta a Világgazdasági Fórumot és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét, hogy tönkreteszik a családokat és előmozdítják „az LGBTQ erkölcsi perverzióit és a nemi ideológiát elősegítő woke propagandát”. Viganò a ruszofil mozgalmat annak megalakulása óta támogatja.

Valerij Korovin, Dugin szövetségese volt a másik előadó, a Dugin által alapított Geopolitikai Szakértői Központ vezetője, aki az Egyesült Államok szankciói alatt áll. A központ rendezvényein gyakran megjelenő további személyiségek közül említésre méltó a GRU tisztje, Jurij Horosenkij a 29155-ös egységből, valamint az amerikai propagandista John Mark Dougan. Egy európai hírszerző szolgálat egy újságnak olyan dokumentumokat bocsátott rendelkezésre, amelyekből kiderült, hogy Dougan deepfake-eket és dezinformációs weboldalakat üzemeltetett Kamala Harris választási kampánya ellen.

Információs rés

Ahogy a Kreml által ellenőrzött szervezetekből kiszivárgott dokumentumok is mutatják, ezeknek a csoportoknak a nyilvános képe jelentősen eltérhet a ténylegesen végzett feladataiktól. Az IRM esetében ez a rés jelentős lehet. Végül is egyértelmű a kontraszt a Kreml által az IRM-be fektetett jelentős szervezeti, média- és humánerőforrások mennyisége, valamint a mozgalom erősen korlátozott nyilvános hatása között az Európai Unión belül.

Malinov szerint az EU-ban végzett tevékenység rendkívül fontos a ruszofilek számára, és ez az egyetlen ok, amiért a szankcióktól tartanak. Putyin viszont azt mondta, hogy az IRM „segít objektív és megbízható információkat terjeszteni” Oroszországról külföldön. Ugyanakkor nehéz olyan példákat találni, amikor az európai ruszofil szervezetek aktívan híreket terjesztenének Oroszországról vagy saját tevékenységükről a fogadó országok nyelvein.

Összességében: Malinov kémkedési botránya és korrupcióban való részvétele, Malofejev pártfogása, a titkosszolgálatokkal való közvetett kapcsolatai, valamint a Baltija propaganda-portálokkal fenntartott információs partnerség arra utalnak, hogy a mozgalom tevékenysége nem korlátozódik a „oroszellenesség” elleni küzdelemre. Európai képviselői akár beszervezési és befolyásolási műveletekben is részt vehetnek – és ellentétben az orosz állampolgárságú ügynökökkel, ehhez nem szükséges számukra vízum vagy diplomata útlevél.

Ami pedig magát a szervezetet illeti, az megejtően dilettáns és amatőr. A Nemzetközi Ruszofil Mozgalom az európai gittegylet találkozása a moszkvai sóhivatallal. Nem egyéb.

Szele Tamás