Szegény Cseburaskát bántják. Méghozzá nagy hatalmú, nagy nevű urak bántják – de előbb lássuk, ki is az a Cseburaska? Ő egy kicsi, szőrös, plüssmajom, bár az oroszok szerint maci, egy szovjet animációs filmsorozat főhőse, tulajdonképpen egy olyan Labubu, akinek nem függőlegesek, hanem vízszintesek a fülei, és akkorák, mint egy-egy kamcsatkai radarállomás ernyője.

(Képünk illusztráció)

Cseburaskát egy narancsos ládában találták, nem emlékszik arra, hogy ő kicsoda, hogyan került oda, de oroszul ért, és mivel az állatkertből elküldték, mert ilyen állat nincs, az öreg Gena krokodil veszi magához, aki ugyan morgós, de jóindulatú, és tangóharmonikázik. A mesében ezen kívül van még decens szomszéd nénike, pionírok, és postás meg rendőr. Rendőr elég sokszor van, hiszen ez egy szovjet mese. Ugyan nincs meghatározva, de egyes jelekből azt lehet sejteni, hogy a történet Szentpéterváron játszódik, mert Gena bácsi egyszer ellopja egy hajó horgonyát, hogy adja oda a pioníroknak, akik épp vasat gyűjtenek. Az a lényeg, hogy mindenki jót akar mindenkinek, csak valahogy Cseburaskának gyakran rosszul sikerül a sok jóakarat, mivel kicsit balfácán, de ilyen ez a szovjet és posztszovjet világ.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy Cseburaska orosz népi hős, olyanformán, mint nálunk a szintén nem mindenben szerencsés Süsü, a sárkány. De ez nem mindenkinek tetszik. A probléma tavaly novemberben kezdődött, mikor is az Állami Dumában felvetődött Cseburaska felekezeti hovatartozása. Lássuk, mit írt erről a Moscow Times. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

„Az orosz törvényhozók újra felélesztették a régi vitát: vajon a közkedvelt szovjet bábfilmfigura, Cseburaska zsidó-e?

November 13-án, egy orosz gyermekjátékokról szóló versenytárgyalás finanszírozásáról szóló költségvetési meghallgatáson Andrej Makarov, a Költségvetési és Adóügyi Bizottság elnöke felvetette, hogy Cseburaska, aki először egy narancsládában jelent meg – izraeli zsidó kell legyen.

„Emlékeznek, honnan hozták a narancsot a Szovjetunióba? Csak egy ilyen ország volt. Izraelből importálták. Cseburaska zsidó, egy narancsos ládában érkezett” – mondta.

Míg más törvényhozók azzal érveltek, hogy a Szovjetunió Spanyolországból és Marokkóból is importált citrusféléket, Makarov azzal vágott vissza, hogy a Szovjetunió nem importált narancsot ezekből az országokból.*

A valóságban a Szovjetunió valóban importált narancsot különböző országokból, Izraelt is beleértve.

A beszélgetés hamarosan virálissá vált az orosz interneten, ami arra késztette a szentpétervári izraeli konzulátust is, hogy kommentálja az ügyet.

Ran Gidor főkonzul emlékeztette az állami RIA Novosztyi hírügynökséget, hogy a Cheburashka bábot megalkotó Leoncid Svarcman maga is szovjet zsidó volt.

„Kétségtelen, hogy a szovjet rajzfilm hőse kultikus figurává vált Izraelben, mert metaforikusan szólva alijázott, amikor a szovjet emigráció hullámával megérkezett országunkba” – jegyezte meg Gidor.

Gidor azonban azt a következtetést vonta le, hogy Cseburaska származását szülei adatai nélkül csak úgy lehet ellenőrizni, ha megnézzük, hogy körül van-e metélve, és meggyőződünk arról, hogy kóser étrendet tart-e.”**

*Sőt, hogy mást ne mondjak, Kubából is importáltak narancsot, Cseburaska meg barna színű, mégsem vetődött fel az esetleges karibi származása.

**Na jó, de mivel sehol és soha nem vetődött fel, hogy Cseburaska milyen nemű, ha kislány, akkor a körülmetélés már alapvetően nem bizonyíték. És az sem, ha nem mindig eszik kósert: adott esetben ezt a rabbival kell megbeszélje, de rabbi meg nincs a mesében...

Hanem most, hogy bemutatták az első Cseburaska-mozifilmet, beindult a nehéztüzérség. Én magam sem hittem volna, hogy a nagy és legyőzhetetlen Szovjetuniót egy kis plüssfigura szakította szét, pedig Alekszandr Dugin szerint így van. A Meduza megrökönyödött írásban számol be Cseburaska legújabb megpróbáltatásairól.

Az a helyzet, hogy az új „Cseburaska” mozifilm lett a 2026-os év első heteinek piacvezetője az orosz jegypénztáraknál: a film bevétele meghaladta az ötmilliárd rubelt. A második rész a jelek szerint megelőzi majd az első részt is, ezzel a történelem legnagyobb bevételt hozó orosz filmje lesz, és 7,1 milliárd rubelt bevételre számítanak a kasszáknál. A film alkotói nemcsak a közönség soha nem látott érdeklődésével, szeretetével, hanem váratlan kritikákkal is szembesültek: elsőként Alekszandr Dugin eurázsianista „filozófus”, az „orosz világ” egyik legjelentősebb ideológusa bírálta a filmet, később pedig az Állami Duma tagjai is csatlakoztak hozzá.

Alekszandr Dugin még január ötödikén megszólalt az új filmről. Telegram-csatornáján azt írta: „Ha folytatjuk ezt a sok egészségtelen dolgot a Cseburaskával, Isten biztosan megátkoz minket. Térjetek észhez”. Hogy Dugin maga látta-e a filmet, azt nem közölte.*

*Furcsa egy istene lehet ennek a Duginnak, hogy kis mesehősök miatt átkozza meg a híveit, de hát ő tudja...

A filozófus felhívása nem váltott ki semmilyen reakciót, emiatt január 13-án Dugin egy egész sor rövid posztot tett közzé, amelyeket Cseburaskának szentelt:

Cseburaska arca szerinte „az ősi pentagrammákon alapul, amelyek a Shedbarshemot Shertatan holddémon* szimbolikus vonásait reprodukálják. Ha ennyit ér az egész orosz eszme, akkor nekünk annyi.”

*Elvileg én valamennyire járatos vagyok mindenféle misztikus irodalomban, de ilyen nevű démont sehol sem találtam. Mivel nincs. Egyedül ebben az egy bejegyzésben fordul elő a neve. Máshol a Google se találja. Szerintem legközelebbi rokona etimológiai alapon Sehallselát Dömör, aki viszont a szerző Duginnal is családi viszonyban lehet, lévén, hogy buta, mint hat ökör.

„Néha jobb egyáltalán nem lenni, mint valaminek és valakinek lenni. A Cseburaska annak a demenciának a koncentrált kifejezése, amellyel egész életemben küzdöttem.”*

*Ebben egyetértünk, mármint a demenciában. Milyen kár, kedves Alekszandr, hogy alulmaradt a küzdelemben! Különben ez a Demencija szép, orosz női név is lehetne. Elképzelem, Bulgakov stílusában: „Demencija Pavlova lesimította szőke fürtjeit, halovány mosollyal ajándékozta meg a villamoskalauzt és gondterhelten leszállt a Patriarsije Prudin.”

Dugint meghívták, hogy a Komszomolszkaja Pravda rádiójának adásában beszéljen a Cseburaskáról. Ott azt mondta, hogy mind Krokodil Gena, mind Cseburaska „idegen”, és hogy magának a történetnek semmi köze „a mi kultúránkhoz”. „A Cseburaska megjelenése időben egybeesik a polgári értékek és az infantilizmus felé való átmenettel”, ami a Szovjetunió összeomlásához vezetett, és most a modern Oroszországot fenyegeti, amely háborúban áll a Nyugattal „a történelemben való megmaradás jogáért” – mondta Dugin. Szerinte „Cseburaska tette tönkre” a Szovjetuniót. Az ilyen filmek gyártása a filozófus szerint „az orosz állam-civilizáció újjáélesztésének szabotálása”.*

*Hát ha egy kismajom vagy plüssmaci képes volt tönkretenni ezt a világhatalmat, nem állhatott nagyon erős lábakon...

Próbáljuk meg összefoglalni Dugin szavait, bár nem lesz könnyű.

„Az 1970-es és 1980-as években kezdődik az eszmék összeomlása. Megjelenik egy kék vagon és egy kék helikopter, a Krokodil alakja – Oroszország víz-elemet megtestesítő geopolitikai ellenfeleinek jelképe. És a holddémon Cseburaska. Átváltunk két, a kultúránkban nem sajátos szörnyeteg barátságára. Az egyik, Cseburaska, egyáltalán nem létezik. A másik, Krokodil, Gena sem létezik. Ahol pedig igen (például Egyiptomban), ott a gonosz Széth isten képmásának tekintik. Az egyetlen emberi szereplő, az öregasszony, Sapokljak néni, úgy néz ki, mint egy disznó és egy fattyú keveréke.”*

*Vegytiszta ezo-halandzsa, a néniről meg – már bocsánat – de előbb jutna eszembe, hogy egy, a forradalom óta betiltott grófnő, a cári balett valamikori primadonnája vagy nyugalmazott főkönyvelő, mint bármiféle állat. Különös tekintettel, hogy képes előkapni a retiküljéből egy egész tangóharmonikát. A kék vagon pedig, ha nagyon akarom, épp lehet az emigráció jelképe is.

„Cseburaska megjelenése egybeesik a polgári értékrendre és az infantilizmusra való áttéréssel. Így omlott össze a Szovjetunió. Cseburaska tette tönkre!”*

*Nem sikerült a cárnak, Churchillnek, Trockijnak, Hitlernek, a Tennónak, Eisenhowernek, Nixonnak, Mao Ce-tungnak, Nagy Imrének és Brezsnyevnek (bár ő már jó úton járt), de bezzeg Cseburaskának sikerült. Imádom ezt a plüsit.

„Mi most a Nyugat ellen harcolunk, harcolunk a történelemhez való jogért. És a teljes szellemi hanyatlásnak ezt a képét a zászlónkra emelni egyszerűen agyrothadás.”*

*Kedves Alekszandr, annyi jogotok mindenképpen van a történelemhez, mint mondjuk Dzsingisz vagy Batu kánoknak, ezt tőletek senki el nem veszi.

„Nézzük, ahogy egy kék vagon gurul el mellettünk, a tetején két szörnyeteg énekel. Ez tiszta szabotázsa az orosz állam-civilizáció újjáélesztésének. Szerintem ez bűncselekmény.”*

*Dugin bátyuska, tudja maga, hogyan történik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet? Igen, forradalom útján. És a szocializmusból a kapitalizmusba való? Vonat útján, goszpogyin...

A 2023-as első rész megjelenése után is kritizálta Dugin a filmet. A következőket írta:

„Tisztában vagyok vele, hogy mindenkivel szembekerülök, de a Cseburaska nem az, amire Oroszországnak szüksége van. Nincs szükségünk Cseburaskára, ez valamiféle demencia.”

Ugyanebben az évben „Oroszország új ideológiája” című előadásán a „filozófus” azt mondta, hogy megveti Cseburaskát, mert az „egy gyökértelen, hontalan kozmopolita”, aki nem alkalmas a nemzeti szimbólum szerepére.

Dugin akkor is hivatkozott Cseburáskára, mint jelképre, amikor a poszt fő témája nem egy új film volt a hosszúfülű lény kalandjairól, hanem például a mesterséges intelligenciáról szóló viták esetében („Nincs aljasabb és álnokabb a liberálisnál. Egyszerűen rohadt. És a mesterséges intelligencia nem rohadt. Csak mesterséges. Mint, Isten bocsássa meg, egy Cseburaska...”) vagy a hazafias mozgalom hanyatlásáról szólva („A liberálisok a specopercija után drámaian veszítettek a kultúra terén. De ezzel szemben a hazafiak, sajnos, nem javítottak jelentősen a megítélésükön. Hogyan lehetne védekezni Cseburaskával szemben...?”).* Dugin 2023 februárjában egy krími tizenéveseknek tartott előadáson beszélt erről.

*Miért, kéne ellene védekezni?

A filozófus egészen 2025 nyaráig nem hagyott fel Cseburaska kritikájával, amikor a mesefigura neve a posztjaiban, ha nem is szitokszóvá, de a „kitaszítotthoz” hasonló jelzővé vált: „valósággal cseburaska oroszoknak” nevezte azokat, akik még nem mennek háborúba az Európai Unió ellen, és a „cseburáska-arcú orosz digitalizálókat” hibáztatta az amerikai „hálózati fegyverkezés” bevezetéséért.

Ezután az Állami Duma képviselői is csatlakoztak a Cseburaska bírálatához. Szerintük a filmet „a pénz kedvéért” készítették.

Január 14-én az Állami Duma kulturális bizottsága tervezett ülést tartott. Ezen részt vett a bizottság vezetője, Olga Kazakova, az Egységes Oroszország képviselője, az Új Emberek párt képviselője, Dmitrij Pevcov színész, Denis Majdanov énekes (Egységes Oroszország), Elena Drapeko színésznő (Igazságos Oroszország), Mihail Solohov író unokája, Alexander Solohov és mások.

A találkozó résztvevői az állami támogatásban részesülő filmek kiválasztási eljárásának megvitatását tervezték, de fél óra elteltével a beszélgetés az orosz filmművészet helyzetéről szóló vitára terelődött. A gyermekfilmekre szánt támogatásról elmélkedve a képviselők a szovjet rajzfilmek remake-jeiről kezdtek beszélgetni. Ekkor Ivan Muszatov, a „Liberális Demokrata Párt” képviselője (aki soha nem dolgozott a kulturális ágazatban) azt mondta, hogy a modern gyermekmeséket azok készítik, „akik nem tudtak elmenni Nyugatra”:

„Voltak olyan producereink, mint Alekszandr Rodnyanszkij, később pedig az ötödik hadoszlop dolgozott – ők külföldre mentek. És voltak olyanok, akik nem tudtak nyugatra menni, és itt maradtak. Régen hazafias filmeket forgattak, de most mesefilmeket készítenek, és nagyon nagy összegeket kapnak a minisztériumtól és mindenki mástól, és ezeket a franchise-okat forgatják. Valahogy ki kell szűrni ezeket az embereket.”*

*Még a végén megcsinálják a „Nu, págágyí!” folytatását is, és ezzel vége is lesz a Szent Oroszországnak.

A „Cseburaska” rendezője, Dmitrij Djacsenko nem fejezte ki nyilvánosan véleményét az orosz–ukrán háborúról, amire Muszatov utalt. Saját filmjéről így nyilatkozott:

„Nagyon szeretném, ha a filmünk kiemelné a nézőket a mindennapi rutinból, felrázná őket, és ha rövid időre, másfél órára is, de világossá tenné, hogy a legfontosabb dolog az életünkben a család, a gyermekeinkkel és a szüleinkkel való kapcsolatunk.”*

*De hiszen mi egyéb is lehetne egy családi mesefilm célja?

Dmitrij Pevcov színész, az Állami Duma kulturális bizottságának első elnökhelyettese kategorikusabban fogalmazott, mint „liberális demokrata” kollégája. Azt mondta, hogy a „Cseburaska” „megalázza a gyerekeket”. Szerinte az animációsfilm csak azért készült, hogy „pénzt keressenek”, és a fő probléma az erkölcs és a példaképek hiánya. A képviselő azt is kifogásolta, hogy a filmben egyetlen pozitív „emberi” hős sincs, az egyetlen „jó” szereplő a „rosszul megrajzolt Cseburaska”. „El kell felejteni, hogy mit gondolnak az emberek” – mondta Pevcov. – „Cinikusan beszélek, de a mozi helyzete most olyan, amilyen. Ami a vászonra kerül, és ami hatalmas pénzt hoz, annak semmi köze a mozihoz vagy a művészethez”.*

*Azért láttam én már jó és egyben népszerű filmet. Még orosz filmet is. Ott van például „A sivatag fehér napja” („Белое солнце пустыни”), valóságos remekmű, és emellé kasszasiker is volt. Bár ebben Bulat Salvovics Okudzsavának is volt némi része,

Pevcov szavaira reagálva az Igazságos Oroszország képviselője, Elena Drapeko színésznő azt javasolta, hogy töröljék el a „Kultúráról” szóló törvény 9. cikkelyét, és tegyék lehetővé, hogy a kulturális minisztérium beavatkozzon még az alkotói folyamatba is! A Drapeko által említett cikk egyszerűbben fogalmazva lehetővé teszi az oroszok számára, hogy művészeti alkotásokat hozzanak létre önkifejezés céljából, de az állam jogait ezen a területen az állampolgárok jogai fölé helyezi. Ennek eltörlése potenciálisan még szigorúbb cenzúrához vezethet.*

*Elképzelem, hogyan nézne ki ilyen beavatkozások után a Doktor Zsivágó vagy a Sztalker... illetve inkább el sem képzelem.

Komolyan mondom, ehhez orosznak kell születni, ez nem tanulható: ez adottság, képesség, skill. Egy szegény kis plüssfigurától, aki mindenki szeret, alig pár lépésben eljutott az Állami Duma az alkotások teljes cenzúrájáig – ehhez Aljechinnek kell lenni vagy Karpovnak. Más nem is lehet képes így golfozni a sakktáblán.

Mit lehet végül is erről mondani? Csak el ne tanulják tőlük a budapesti bojárok. Nyugodt ember vagyok, de ha valaki Süsüre vagy Pom-Pomra rosszat mer mondani vagy be akarja tiltani, nem állok jót magamért.

Szele Tamás