Eléggé bonyolult kérdés az, hogy miféle örökséget hagyott a még csak nem is gyanús körülmények között megboldogult vagy megboldogtalanodott Jevgenyij Prigozsin zsoldosvezér a világra úgy általában és Afrikára különösképpen. Még azt sem egyszerű eldönteni, igazából ki volt ő: a világ előbb „Putyin szakácsaként”, aztán „a Wagner-csoport vezéreként” ismerte, bár egyik megnevezés sem illett rá maradéktalanul.

(Képünk illusztráció)

Putyinnak inkább volt rendezvényszervezője, mint „szakácsa”, de az tény, hogy komoly részt vállalt a mindenféle bankettek és vacsorák lebonyolításában, hiszen komoly érdekeltségei voltak mindenféle vendéglátóipari vállalkozásokban. Azonban a Wagner vezérének a gyakorlatban inkább Utkint lehetett volna nevezni, aki a harctereken is aktív volt, sőt, a kiképzésekkel is foglalkozott, mi több, épp mostanság kezd kiderülni, hogy a zsoldoscsoport alapítója sem Prigozsin volt, hanem a GRU – Prigozsin általános és gazdasági szervezőként volt pótolhatatlan a csoport vezetőségében.

Ráadásul az a helyzet, hogy maga a Wagner sem oszlott fel vagy olvadt bele nyom nélkül az Afrika Korpszba: mint az alábbiakból láthatjuk majd, „Társaság” néven tovább működnek Prigozsin befolyásoló alakulatai Afrikában, sőt, talán nem csak ott.

Az alábbi dokumentum, mely a Wagner-csoport maradványainak jelenlegi helyzetéről és tevékenységéről szól, egy nagyobb sajtónyomozás része, melynek lehetséges, hogy lesz Európával foglalkozó folytatása is – a mostani epizód mindenesetre a Dossier Centertől származik. Lássuk tehát, mi lett a sorsa Zsenya Prigozsin örökségének. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg.

Jevgenyij Prigozsin 2023 nyarán halt meg, de munkássága tovább él. Az afrikai politikatudományi projektet, az üzletember „cégét”, amely amerikai szankciók alá került, felváltotta annak frissített verziója, vagyis a 2.0-s verziójú „afrikai politológia”. A Dossier Center, a The Continent, a Forbidden Stories, az INPACT, a Vazsnoje Isztorii és a Nyílt Demokrácia a The Continent című pánafrikai kiadvány által 2025 októberében megszerzett szivárogtatásnak köszönhetően részletesebben is megismerhette az új projektet. A munkatervekből, a stratégiai és pénzügyi jelentésekből kiderül, hogy a részben Prigozsin régi munkatársaiból toborzott „afrikai politológusok” afrikai újságírókat vesztegettek meg, provokációkat rendeztek, álhíreket és a Kreml propagandanarratíváit terjesztették, valamint megpróbáltak beavatkozni az afrikai és latin-amerikai választásokba. A néhai Prigozsin ma is dolgozó politikatechnológusai havonta több tízmillió rubelt költenek ezekre a tevékenységekre, és most az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) felügyeli őket. Erőfeszítéseik részét képezik annak a stratégiának, amelyet azért dolgoztak ki, hogy a Kreml számára lojális bástyát (vagy inkább „előretolt helyőrséget”) hozzanak létre Afrikában, és nemzetközi támogatást szerezzenek az Ukrajnával vívott háborújához. A dokumentumok közel 1500 oldalnyi orosz nyelvű stratégiai anyagot, számlákat, repülőjegyeket, a propagandakampányok, dezinformációs tevékenységek és azok költségeinek bizonyítékait, valamint több tucatnyi munkatárs nevét tartalmazzák, akik közül néhányan ismertek a Dossier előtt Prigozsin afrikai és oroszországi dezinformációs kampányainak tevékenységével kapcsolatos korábbi vizsgálatokból.

Az „afrikai politológia” újjászületése

A sikertelen lázadás és az azt követő 2023-as repülőgép-szerencsétlenség után Prigozsin lenyűgöző örökséget hagyott hátra, többek között egy a „Társaságról” elnevezett politikai részleget, amelynek nem hivatalos neve „afrikai politológia”. Ez orosz alkalmazottakból, valamint helyi vállalkozókból áll, és megpróbálja – gyakran sikeresen – manipulálni az afrikai közvéleményt (főként a médiában és a közösségi hálózatokon keresztül terjesztett, fizetett dezinformációval).

Nem sokáig maradtak árván Prigozsin politikai elemzői. Az európai biztonsági szolgálatoknál fellelhető dokumentumok és a Forbidden Stories forrásai szerint az Afrikai Politikai Tudományok projektjét még 2023 decemberében átvette az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat. Prigozsin korábbi munkatársai közül sokan ismét „szakterületükön” találtak munkát, és 2024 februárjára a szentpétervári Szent Izsák-székesegyház és a Mariinszkij Színház közelében lévő Pirogova utca 8/A szám alatt nagy nyüzsgés kezdődött: két „afrikai politológus”, Szergej Kljukin és Artyeom Gornyij beköltözött új irodájukba. A cégüket – új nevén Stratconsult – egy hónappal később hivatalosan is bejegyezték, de ahogyan régebben, most is az afrikai országok ügyeibe való megszokott beavatkozásokkal foglalkoznak.*

*It tegyünk egy kis rendet: az „afrikai politológia” vagy „African Political Science 2.0” tulajdonképpen a beavatkozási-befolyásolási módszer neve, az ezzel foglalkozókat a könnyebbség kedvéért „Társaságnak” nevezi az orosz sajtó és ők is így hívják magukat. Ennek a „Társaságnak” vannak aztán mindenféle osztályai, részlegei, alvállalkozói és alkalmazottai, nem ritkán különböző neveken és fedőcégek formájában – de azért csak ugyanarról van szó, mint Prigozsin idejében. És nem teljesen biztos, hogy a „Társaság” céljai kizárólag politikai jellegűek.

A Stratconsult alapítója, Szergej Kljukin szociológusként dolgozott a Sudan Projectnek, és legalább 2018 óta Khartoumban élt. A Prigozsinnak szóló személyzeti jelentésekben „kabinetfőnökként” szerepelt, és feladatai közé tartozott a szudáni reformok és elnöki rendelettervezetek kidolgozása, kérdőíves felmérések végzése és fókuszcsoportok szervezése.

Ebben az időben ő fogalmazta meg „A Szudáni Köztársaság társadalmi és politikai helyzetének stabilizálását célzó kampány koncepciója” című dokumentumot is, amelynek célja Omar al-Bashir szudáni rezsimjének megmentése volt. Az orosz politológus tanácsai azonban nem segítettek a helyi diktátornak, akit kevesebb mint egy évvel később katonai puccsal eltávolítottak a hatalomból.

Artyom Gornyij, a Stratconsult informatikai igazgatóhelyettese Kljukin régi kollégája volt. A Dossier Center rendelkezésére álló „Társaság-dokumentumokban” könyvelőként szerepelt, és a cég alkalmazottainak dokumentumkezeléséért és elhelyezéséért felelt, majd 2019-re a szudáni politikatudományi projekt helyettes vezetőjének pozíciójába került. Az új cég 2024 áprilisában alkalmazta a szudáni projekt korábbi vezetőjét, Szergej Maszkevicset is.

A Stratconsulton keresztül ömlött a pénz az afrikai projektek új szentpétervári háttérintézményének fenntartására. A kiszivárgott adatokból kiderül, hogy 2024-ben Kljukin szervezte az elemző részlegek munkáját, és 34 orosz alkalmazottból álló hálózatot irányított.

A cég tevékenysége hamarosan láthatóvá vált a francia nyelvű információs térben: 2024 nyarán például egy sor cikk jelent meg arról, hogy Ukrajna miképpen támogatja a terroristákat Afrikában. A Mali Web című hírportál egy olyan cikket közölt, amelyben azt állította, hogy Ukrajna aktívan segíthet terrorista csoportokat a Száhel-övezetben, mivel fegyverekkel és kiképzéssel támogatja őket. A belső dokumentumok szerint ezért az anyagért az „afrikai politikai elemzőknek” 450 dollárt fizettek. Más hasonló anyagokért is pénzt adtak – az afrikai újságírók 100 és 2000 dollár közötti összeget kerestek velük. A kampány fő célja az volt, hogy csökkentsék az Ukrajnának nyújtott támogatást Afrikában és a nemzetközi platformokon.*

*Ezek a hírek különösen hatékonyan terjedtek, annyira, hogy nem csak az európai sajtóba kerültek be az afrikai források nyomán, hanem – Európán keresztül – még magába az ukrán médiába is.

Szergej Kljukinnak is része volt a narratíva terjesztésében, de már 2024 augusztusában át kellett váltania egy másik kontinensre. Az „afrikai politológusok” új célpontja Bolívia lett, ahol néhány hónappal korábban katonai puccskísérlet történt Juan Jose Zúñiga tábornok vezetésével. Luis Arce bolíviai elnök egyes ellenfelei „önsorsrontásnak” nevezték a történteket, úgy vélték, hogy azt azért rendezte meg, hogy növelje a népszerűségét. Maga Zúñiga tábornok azt mondta, valójában Arce kérte meg, hogy „tegyen valamit”, ami növelné a népszerűségét az országban. Bolíviában Kljukin egyik fő feladata az volt, hogy segítsen a hatóságoknak kidolgozni és elindítani egy ellenideológiát, és ezzel gyengíteni a tiltakozó mozgalmat.

Maszkevics, mint a dokumentumok megjegyzik, részt vett a „Ukrajna, mint az afrikai terroristákat támogató ország” alapötletet terjesztő 2024-es kampány kidolgozásában és végrehajtásában is, és koordinálta azoknak a tiszteknek a munkáját, akik Bolíviában az „önpuccs” kísérletét dolgozták ki.*

*Milyen érdekes ötlet, bár nem túl eredeti: Erdogan is valami hasonlóval szerezte meg a teljes és abszolút hatalmat. Látni fogjuk még sokszor és sokfelé működni ezt a technikát.

Prigozsin egy másik ismert ex-szociológusa, Maxim Sugalej Csádban tette le a névjegyét, ahol 2024 tavaszán választásokat tartottak. Sugalej számára az afrikai választási folyamatok befolyásolásának kísérlete Csádban szintén nem az első alkalom volt: 2019-ben Líbiában „híresült el” arról, hogy letartóztatták manipulációs tevékenységért. Az új dokumentumok szerint Sugalej Csádban Mahamat Déby elnök kampánystábjának adott információkat akkori riválisáról, Xuxes Masráról, akit állítólag az Egyesült Államok támogatott. Orosz kollaboránsok segítségévvel később médiakampányt készítettek elő, amelyben Sugalej nyilvánosan azt állította, hogy az USA megpróbált beavatkozni az ország választásaiba. A választásokat a hivatalban lévő csádi elnök, Mahamat Déby nyerte meg, Sugaleynek azonban gondjai akadtak a hatóságokkal: 2024 szeptemberében három társával együtt őrizetbe vették a fővárosban, N'Djamenában. Később azonban vádemelés nélkül szabadon engedték őket.

A támogató személyzet között a dokumentumok Kszenyija Szoboljevát említik különösen sokszor. Ő hamis Facebook-fiókokat rendelt meg, és költségvetéseket kezelt, hogy népszerűsítse az orosz nyelvű, Sovereign című, 9000 követővel rendelkező Telegram-csatornát, amely Afrika, Latin-Amerika és a Közel-Kelet titkainak feltárását ígéri – ezek azok a régiók, amelyekben a Társaság alkalmazottai tevékenykedtek. A csatorna előfizetőinek megvásárlása mellett Szoboljeva fizetett a Sovereign kiadványainak az Arab Africa, a Galop po Afriki, az Algeria Today, a SHARQ és az Abbas Djuma írásainak másodközléséért is. Ebben Prigozsin korábban a Bloggers Projectnél dolgozó „promóciós szakembere”, Dina Trumm volt a segítségére.*

*Igen ritka dolog, ha manapság fizetnek a másodközlésért. Majdhogynem gyanús is.

A dokumentumok szerint az orosz csapat afrikai jelenlétének és terjeszkedésének egyik fő célja az úgynevezett „Függetlenségi Konföderáció” megalakítása, amely a Kreml befolyásának feltételezett fellegvára kéne legyen. Az egyik jelentés szerint az orosz alkalmazottak azon dolgoznak, hogy egyesítsék „az Egyenlítő feletti államok oroszbarát rezsimjeinek övezetét”. Ezek: Guinea (Conakry), Mali, Burkina Faso, Niger, Csád, Szudán, Eritrea, Szomália, Etiópia és a régió más országai. A tervek szerint a „Függetlenségi Konföderáció” a „politológusok” csádi, szudáni, kongói és szomáliai műveletei után jönne létre, és Afrika legnagyobb nyugatellenes koalíciójává válna. Ugyanez a jelentés megfogalmazza ennek az elképzelésnek az előnyeit is a Kreml számára: a Nyugat figyelmét Ukrajnáról Afrikára kellene terelnie, rombolná a Nyugat képét, mint megbízható partnerét, és „erősítené a repedést a világrend régi architektúrájában”, az egypólusú világban. A Kremlnek a politikatechnológusok ígérete szerint „új szövetségeseket kell szereznie az ENSZ Közgyűlésben való szavazáskor”, és „új szénhidrogén-, mezőgazdasági termék- és fegyverpiacokra kell belépnie”.*

*Nos, az új piacok kialakításának legbiztosabb módszere a háború: abban épp elég fegyver, lőszer és szénhidrogén szokott fogyni. Csak az nem világos, Oroszország hogyan termelne még a mostaninál is több hadianyagot, holott az ukrajnai háború a teljes kapacitását felemészti, és hogyan juttatná el az energia-hordozókat mondjuk Csádba vagy Nigerbe feltűnés nélkül és ahhoz elegendő mennyiségben, hogy az üzlet rentábilis legyen.

A jelentések szerint az Afrikában és Latin-Amerikában végzett 10 hónapos személyzeti munka költségvetése mintegy 660 millió rubelt tett ki. A befolyásolási műveletek fő módszere az volt, hogy fizetett publikációkat adtak fel a helyi médiában és a közösségi hálózatokban. A havi kiadások gyakran meghaladták a 27 millió rubelt. Egy belső jelentés 607 megrendelt cikket, posztot és videót sorol fel, összesen több mint 34,4 millió rubel értékben. Ahogy Prigozsin műveletei esetében, úgy tűnik, hogy az „afrikai politológusok” munkatársai is többnyire készpénzben kapták a költségvetésüket. Ez lehetővé teszi számukra a szankciók és a banki korlátozások kijátszását, valamint megnehezíti a pénzügyi tranzakciók nyomon követését.

Az African Political Science 2.0 belső dokumentumai többször is megemlítik az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálatot mint partnert. A politikai elemzők többek között azt várták az orosz hírszerző szolgálattól, hogy segítsen biztosítani a Kreml támogatását a „Száhel-államok konföderációja” számára és egyengessék Mali „Száhel-államok konföderációja” felé vezető útját, valamint Mali „önállóságra és a nyugati befolyás korlátozására” irányuló terveit.* Emellett a külföldi hírszerző szolgálatnak el kellett érnie, hogy egy orosz ügynök bekerüljön az ENSZ MINUSCA missziójának vezetőségébe, valamint egy orosz szakértő az ENSZ Közép-afrikai Köztársasággal foglalkozó testületébe. Hasonló terv valósult meg még 2018-ban, amikor Prigozsin stábja segített Nyikolaj Dobronravinnak, a Szentpétervári Állami Egyetem afrikanisztikai professzorának, hogy az ENSZ szudáni regionális szakértője lehessen.

*Tessék mondani, ugye ezt hívjuk „afrikai szuverenizmusnak”?

A dokumentumok megemlítik, hogy a politológusok egy szenegáli katonai puccs forgatókönyvén dolgoztak – bár az nem világos, hogy maguk is részt akartak-e venni a hatalomváltásban, vagy csak felkészültek egy ilyen fejleményre, valószínűnek tartva azt. Ha a puccs sikerrel járt volna, az „afrikai politológusok” csoportja arra számított, hogy az SZVR az orosz biztonsági ügynökségek támogatásáról biztosítja a szenegáli hadsereget.

A legérdekesebb, hogy az afrikai országokban nyújtott diplomáciai támogatás mellett a „Társaság” arra is számított, hogy az SZVR megvédi a Wagner-csoport megmaradt egységeinek tevékenységét a Közép-afrikai Köztársaságban és Líbiában az orosz védelmi minisztérium ellenkezésével szemben: a volt zsoldosok egy része még nem kötött szerződést az orosz katonai tárcával, és nem tudni pontosan, hogy kinek az érdekében tevékenykednek most.

Egy „hamiskás” művelet

Az „afrikai politológusok” számára a 2024 nyári-őszi időszak egyik fő projektje a Lobito Corridor klónoldalának létrehozása volt – ez egy, az USA és az EU által támogatott infrastrukturális és logisztikai projekt, amely az angolai Lobita kikötőjét kívánja összekötni a KDK és Zambia réz- és kobaltbányáival, hogy felgyorsítsa és olcsóbbá tegye a nyersanyagok és egyéb áruk tengeri exportját. A politikai technológusok egy klón-domaint regisztráltak a „corridor” szóból az egyik „r” betű elhagyásával . Feltehetően azért hozták létre a hasonmás-oldalt, hogy valótlan információkat terjesszenek a projekt nevében. A vállalat alkalmazottait a médiában dezinformációs kampányok szervezésével is megpróbálták megakadályozni. Angolában például hamisítottak egy levelet, amelyben azt állították, hogy a Lobito Corridor vezérigazgatójától származik, és azt állították, hogy a projekt által okozott környezeti károk kompenzálására kártérítési alapot hoztak létre. Ezzel megerősítették a projekt mérgező voltáról szóló narratívát, amelyet a lefizetett helyi újságírók népszerűsítettek. Az egyik jelentésben az orosz alkalmazottak azt állították, hogy a Lobito Atlantic Railway elnökének, Francisco Francának személyesen kellett felhívnia az angolai szerkesztőségeket, hogy cáfolja a híreket és megkérje őket a hamis információk eltávolítására.

A vállalat tisztviselői Namíbiában is hasonló módszerhez folyamodtak. Ott megpróbálták lejáratni az ellenzéki pártokat, miközben Netumbo Nandi-Ndaitwu elnököt népszerűsítették, aki akkoriban a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet jelöltje volt, azé a párté, amely az ország 1990-es függetlenné válása óta birtokolta a hatalmat. Az orosz politikatechnológusok Sarah Deborah Champion brit politikus Keir Starmer brit miniszterelnöknek írt levelét hamisították meg, amelyben állítólag azt állította, hogy a britek kedvező olajüzletekért cserébe ellenzéki pártokat finanszíroznak. A jelentésben azzal dicsekedtek, hogy „dobásuk” arra kényszerítette a namíbiai brit főbiztost, hogy cáfolatot adjon ki erről egy helyi újságban.

A hamis weboldalról és az e-mailekről szóló történet része volt a „Társaság” nagyobb mértékű kiépítésének, amely földrajzi szempontból 2024-ben jelentősen kibővült. Míg februárban az „afrikai politológusok” tevékenysége főként Malira, Szudánra, Líbiára és Közép-afrikai Köztársaságra irányult, addig októberre a lista 13 országra növekedett, beleértve Dél-Amerikát is.

Prigozsin munkatársainak működéséhez hasonlóan az új projekt szociológusai, politológusai és politikatechnológusai stratégiákat és módszertanokat dolgoztak ki a helyi hatóságok számára, amelyek célja a Nyugattal való konfliktusok kialakítása volt, akciókat és tiltakozásokat szerveztek, valamint bloggereket és újságírókat fizettek le.*

*Ej, de ismerős ez valahonnan, sokkal közelebbről, mondjuk a Duna partjáról.

Például a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol a Wagner-csoport és a Társaság továbbra is de facto monopóliummal rendelkezik a biztonsági szektorban és befolyást gyakorol a helyi hatóságokra, a franciaellenes narratívát kiegészítették egy Amerika-ellenes narratívával. Ez annak is köszönhető, hogy 2024-ben az amerikai Bancroft zsoldoscsport alkalmazottai azt tervezték, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban kiképzési szolgáltatásokat nyújtanak a helyi katonáknak – vagyis átveszik a Wagner harcosainak helyét. A politikai technológusok a wagneristák segítségére siettek, és dezinformációs botrányok sorozatát dolgozták ki, hogy kiszorítsák a Bancroftot az országból.*

*Naná. Ez már túlment minden határon, átlépte a politikai nézeteltérés lehetőségeit: itt már kenyérharcot látunk!

Az egyik jelentés szerint 2024 márciusában az orosz alkalmazottak flashmobot szerveztek „búcsúzót a Bancrofttól”, valamint egy (valószínűleg amerikai) zászlót is elégettek annak a telephelynek a közelében, ahol az amerikai zsoldosok állomásozni akartak. Bár a Közép-afrikai Köztársaság hatóságai és az amerikai vállalat 2023 nyarán tárgyalásokat folytattak, az utóbbi kénytelen volt visszalépni az orosz alkalmazottak által a Közép-afrikai Köztársaság kormányára és társadalmára gyakorolt nyomás miatt.

Az afrikai politológusok alkalmazottai csak 2024 februárjában közel 14 millió rubelt költöttek el a Közép-afrikai Köztársaságban – derül ki a költségnyilvántartásból. E büdzsék egy része rendkívül egzotikus akciókra ment el: több mint ötmillió rubelt fordítottak például többek között a „Közép-afrikai Köztársaság Trumpért” elnevezésű tüntetés megszervezésére, amelynek során 50 motorosból álló konvoj hajtott végig a főváros, Bangui központján, és az amerikai nagykövetség előtt tüntettek. A megmozdulásról szóló tudósítás a Közép-afrikai Köztársaság határain túl is elterjedt, bár a dokumentumokból kiderül, hogy ennek jelentős részét (48 publikációt a nemzetközi médiában és a közösségi hálózatokon) oroszok fizették.*

*Ez olyan húsz-huszonötmillió forintba került, már csak az a kérdés, megérte-e ezt a voltaképpen szerény összeget.

A Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasóban a vállalat munkatársai különös figyelmet fordítottak a külföldi ügynökökre vonatkozó orosz mintájú törvény népszerűsítésére. Az egyik jelentés szerint az orosz politikatechnológusok azt javasolták Burkina Faso hatóságainak, hogy tartóztassák le a „külföldi ügynököket”, valamint hogy állítsák le a francia nyelvű média sugárzását. A Közép-afrikai Köztársaságban Prigozsin politikatechnológusai legalább 2018 óta támogatják a külföldi ügynökökről szóló törvény elfogadásának ötletét. A Közép-afrikai Köztársaság információs tere „kezelhetőségének biztosítása érdekében” például javasolták a külföldi ügynökökről szóló törvény bevezetését, az internet szabályozását és a weboldalak blokkolásának legalizálását, valamint az újságírók ellenőrzésének szigorítását és a weboldalak és a médiaorgánumok jogi szempontból egyenértékűvé tételét.

Ez a példa jól mutatja a két kontinens politikájának bizarr összefonódását. Az afrikai országok egykor az Oroszországban alkalmazott propagandamódszerek „tesztelésére” szolgáltak, majd az Oroszországban kipróbált és bevált cenzúrázási technikákat felajánlották az afrikaiaknak is Ennek ellenére bárhogyan is igyekeznek a politikatechnológusok, még egyetlen afrikai ország sem fogadott el törvényt a külföldi ügynökökről – talán attól félnek az oroszok által támogatott politikusok, hogy ők maguk is a törvény hatálya alá esnek.*

*És a magyar Parlament elé is került már ilyen javaslat, csak az valahogy „lekerült” a napirendről. De bármikor visszakerülhet. Úgy mellesleg: ne legyünk olyan nagyon büszkék európai mivoltunkra és kultúránkra: mint láthatjuk, a nálunk (is) alkalmazott orosz befolyásolási módszerek szinte semmiben nem különböznek attól, amiket a „Társaság” Angolában, Közép-Afrikában vagy Burkina Fasoban vet be.

Az „afrikai politológusok” a Közép-afrikai Köztársaságon kívül Maliban, Burkina Fasóban, Nigerben, Csádban, Szenegálban, Elefántcsontparton, Guineában (Conakry), Togóban és Beninben is végeztek műveleteket – ezek mindegyike legalább egy-egy kampányt jelentett 2024-ben. A dokumentumok szerint a vállalat jelentős összeget költött szociológiai kutatásokra is: 2024 júliusában például Namíbiában és Bolíviában 5,6 millió rubelbe kerültek az általuk megrendelt telefonos felmérések.

A „Társaságnak” tulajdonítják Mali új bányászati törvényének kidolgozását is. A törvény módosításai révén Mali összeütközésbe került olyan nemzetközi bányavállalatokkal, mint a kanadai Barrick Gold, amely az orosz média kampányainak célpontjaként is ismert. A konfliktus közepette, amelynek során a mali hatóságok egy évre őrizetbe vettek négy Barrick-alkalmazottat, és leállították a vállalat működését, az ország 2025-ös aranytermelése 23 százalékkal csökkent – jelentette a Reuters a mali bányászati minisztérium előzetes adataira hivatkozva. A második legintenzívebben befolyásolt terület a dél-afrikai régió volt, a vállalat alkalmazottai Angolában, Namíbiában és Dél-Afrikában próbálták befolyásolni a belpolitikai folyamatokat. A 2024-es namíbiai és dél-afrikai választásokat célzó tevékenység egy részét zimbabwei partnereken keresztül végezték.

Egyelőre tehát ennyit tudunk a „Társaság” afrikai munkájáról, és ez nem sok, de nem is kevés. Ne feledjük: az Oroszországi Föderáció Afrika-politikája nem feltétlenül a „klasszikus” gyarmatosításról szól, annál jobb is és rosszabb is. Jobb abból a szempontból, hogy a befolyásolt államok legalább látszólag megőrzik a függetlenségüket (hogy aztán az ENSZ-ben támogathassák szavazatukkal Moszkvát), és rosszabb, mert a nyersanyag-források megszerzésének érdekében alkalmazott módszerek kíméletlenek. Ugyanakkor... mintha ez az egész tevékenység mintha kissé megkésett lenne, és nem csak az Alapító Atya, vagyis Prigozsin halála miatt. Afrikában már évtizedekkel ezelőtt megkezdődött a kínai terjeszkedés, ha nem is a fentiekben bemutatott, hanem kifejezetten gazdasági módszerekkel, ráadásul ha az orosz befolyás nagyon Peking útját állja, van olyan komoly részesedésük Moszkva gazdaságában, hogy bármilyen akadályt elháríthassanak pár szóval.

Ráadásul az Afrikában fennálló orosz–kínai ellentét eltörpül ahhoz képest, hogy Szaúd-Arábia is komoly gyarmatosító terveket dédelget és erre a radikális, szalafita politikai iszlám fegyveres erőit mozgósítja, mostanában elég komoly sikerrel.

Szegény Afrika: a huszonegyedik század külpolitikai laboratóriumának használják. És szegény Európa: nálunk fogják folytatni.

Szele Tamás