Tulajdonképpen nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni, de mivel többen is érdeklődtek nálam, mennyire lehet komolyan venni a „Nemzeti Ellenállás” nevű mozgalmat, kicsit körüljárom a témát, bár előre szólok, hogy szenzációról szó sem lesz, de jobb eloszlatni a misztikus ködöket még időben, mielőtt ki nem ugrik belőlük pár haramia vagy markoláb.

(Képünk illusztráció)

Szóval az a helyzet, hogy a Vadhajtások, mely Orbán Viktor „napi igéje” az elmúlt napokban különös leveleket talál Budapest közterületein. Illetve eddig csak kettőt leltek, de azok valóban figyelemre méltóak a maguk műfaji keretein belül. A szöveg minőségét valahová a szánalmas és a nevetséges közé tudnám elhelyezni, de hát a névtelen leveleket ritkán fogalmazzák Arany Jánosok vagy Kazinczy Ferencek.

Fontos ténykörülmény azonban, hogy ezeket a leveleket csakis és kizárólag a Vadhajtások olvasói találják meg. Más orgánumhoz nem jutnak el, más olvasók nem találkoznak velük, ráadásul a Vadhajtások olvasóinak komoly szerencséjük is van, mivel ezeket nem szétszórják, mint agitátor a röpcédulát, ezekből mindig egy készül, és ezt az egyet is celluxszal ragasztják ki a falra, csoda, hogy az eső le nem mossa, szél el nem fújja, egyet nem értő polgártárs le nem tépi.

Szerencse kell az ilyen találatokhoz, piszok nagy szerencse, vagy az, hogy maga a becsületes megtaláló ragassza ki a falra a papírt, mielőtt lefotózná. Megint más kérdés, hogy ha valaki így is tesz, akkor ugyan hazudik, mivel azt állítja, hogy „találta” a levelet, de ezen kívül semmit sem kockáztat a világon, ugyanis az utcai hirdetésragasztás ellen még nincs törvényünk és nem is nagyon hiszem, hogy lesz.

De lássuk az első levélkét (vigyázat, nem rövid):

„Az első üzenet

A választási vereség fájdalmas napjainak vége. Nincs több időnk. Nem pazarolhatjuk önsajnálatra tovább az erőinket. A hazánkat fenyegető veszély nem tűri tovább a bénultságot és a tétlenséget. Az ellenség belép a kapun és megkezdi Magyarország kifosztását. Miniszterelnöki jogkört kap az idegen hatalmak és gyarmatosító nemzetközi tőke magyarországi megbízottja. Sorosék, Bajnaiék. A brüsszeliek. És a felsorakozó Tisza-oligarchák, Bigétől Bojárig kész tervekkel kezdenek munkához.

Célkeresztben a közvagyon Orbánék által visszaszerzett vagyontárgyai.

Kivezetik a bankok és a multik adóit, felszámolják a népbarát védintézkedéseket, a kamatstopot, az árréstopot, a védett árat, a rezsicsökkentést.

Ez baj. Nagy baj.

De még nagyobb baj, hogy Magyar Péter hivatalba lépése a magyarok nyílt megalázása. Közös szégyenünk.

Egy ember, aki bántalmazza a családját, lehallgatja és feljelenti a feleségét, botrányhős, drogos, és ideggyenge.

A magyarság tragédiája és történetének erkölcsi mélypontja, hogy ezt még a rá szavazók tömegei is tudták és tudják. Azt is tudják, hogy a magyarországi büntetőjogi felelősségvonástól csak Brüsszel védhatalma mentette meg. Azt is tudják, hogy külhatalmak titkosszolgálatai kezében ott vannak a bizonyítékok, amelyekkel kényük-kedvük szerint zsarolhatják. Egyszer még le kell lepleznünk, hogy ez hogyan történhetett meg.

De most az a feladatunk, hogy megakadályozzuk Magyarország és a magyar emberek kifosztását, megakadályozzuk, hogy ismét gyarmatot csináljanak Magyarországból, ahogy 2010 előtt tették.

Ezért született meg a nemzeti ellenállás. Mindenhol ott leszünk. Nem nyugszunk, amíg az új miniszterelnöktől és vele a közös szégyentől meg nem szabadulunk.

Hamarosan elérkezik a pillanat, amikor a magyarok ráébrednek, hogy megint átverték őket. A nemzeti ellenállás célja, hogy amikor eljön a pillanat, az egész ország egyszerre szabadulhasson, megszabadulhasson a gyarmatosítóktól, és visszaállíthatja Magyarországot saját nemzeti pályájára. Ez az első üzenetünk.

Soha nem adjuk fel. Állj készen. Szervezkedj.

A NEMZETI ELLENÁLLÁS”

Az irományt a Batthyány-örökmécses talapzatán lelték, jó alacsonyra ragasztva, talán, hogy ne olvassák túl sokan. Amatőr kéz munkája, a kezdő „Az első üzenet” szavak arra utalnak, hogy valaki ezt kivágta egy több üzenetből álló listáról, csak hanyag volt, és benne hagyta a sorrendet jelző kifejezést is. Maga az iromány nyomtatóval készült, amint azt a Vadhajtások képe alapján meg lehet állapítani, eredetileg négybe hajtva vihették a helyszínre, ennek láthatóak is a nyomai. Különben manapság nem is készülhetett volna írógéppel, azok sajnos szinte eltűntek, viszont nem értem, hogy ha ebből ki tudtak nyomtatni egyet, miért nem nyomtattak vagy fénymásoltak belőle a nagyobb hatékonyság kedvéért százat vagy ezret? Belefért volna még egy szűkös költségvetésbe is. Mondhatnánk, hogy ezt egy kőhajításra találták a Kossuth tértől, épp az új kormány eskütételének a napján, amit zajos utcabállal ünnepelt a nép, és nem lett volna okos a bulizókat ilyesmivel hergelni, de hát vagy van valakinek Nagy Nemzeti Küldetése, vagy nincs. Tessék, kérem, a nemzetért fázni, éhezni, átlövetni az oldalukat és az ifjúi vért is kifolyatni a szívükből, különben megette a fene a hitelességet, és anélkül nem működik a Patrióta Miskulancia!

Tartalmi szempontból az unásig ismert, moszkovita panelek köszönnek vissza a szövegből, pont azok, amikbe a Fidesz is belebukott már, Brüsszel gonosz, Európa gonosz, jön a Soros, de majd a Nemzeti Ellenállás vagy Kondenzátor, netán Tekercs kikergeti őket az ilyen levélkékkel. Addig is tessenek szervezkedni. Hogyan, miként, milyen néven, minek az érdekében? Azt majd meg fogják mondani, egyelőre szervezkedve legyen, az a lényeg.

Figyelmen kívül is hagytam volna ezt az ostobaságot, ami feltűnésre vágyó tizenévesek munkájának tűnik, de még megbüntetni sem lenne érdemes, csakhogy ma „megtalálták” a második levelet is a Citadellánál. Lássuk.

„Második üzenet (Ópusztaszerre)

Mi szóltunk előre. A Magyar Péter-kormány felállásával legrosszabb félelmeink váltak valóra.

A gyermekvédelmet odaadták az SZDSZ-es LMBTQ-aktivistáknak: felelőse a hintalovon: Gyurkó Szilvia. Az oktatást odaadták az SZDSZ-es progresszív oktatási brancsnak. Felelőse miniszterként: Lannert Judit.

A pénzügyminisztériumot átadták a bankároknak. A minisztert, Kármán Andrást az Erste, az államtitkárt, Barabás Gyulát az OTP küldte. Jön a bankárkormány! A gazdaságot és az energiát átadták a multiknak: a fedélzeten kapitány István és bandája, a Shell-minisztérium.

A Miniszterelnökséget az elmebeteg miniszterelnökhöz illő ellenzéki Lenin fiúknak adták: Ruff Samuely Bálint. Amire számíthatunk: durva, könyörtelen leszámolási kísérlet a nemzeti erőkkel. Állami vagyon kiárúsítása a külföldieknek. Bankok által megkopasztott magyar tömegek.

Mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Tiszára szavaztatok, megérdemlitek. Ideje észre térnetek.

Mindenhol ott vagyunk. Szervezkedj.

NEMZETI ELLENÁLLÁS”

Helyesírásból és fogalmazásból megint elégtelen, például azt nem is tudtam, hogy Ruff Bálint egyrészt többen van (úgy is, mint Lenin fiúk), másrészt Samuely a középső neve (helyesen írva: Szamuely). Egy bankárkormánynak lehetnének hátrányai is, de egy előnye bizonyosan volna: az, hogy lenne saját pénze is, nem a miénkből építene Pénzmúzeumot kőszikláról szökellő, öngyilkos, aranyozott csodaszarvassal. A tartalom tehát a korábbról már ismert, indulatvezérelt és paranoiás politikai Tourette-szindrómát tükrözi, ilyenből bármely Mediaworks-kiadvány (de különösen a Pesti Srácok) kommentszekciójában tizenkettő plusz ÁFA egy fél tucat. Annyi érdekes van a második levélben, hogy a szervezkedésre felszólított néptömegeket még le is tolja a szerző, mondván: „Tiszára szavaztatok, megérdemlitek”, de akkor nem értem, mit akar ezeken az embereken szervezni, vezetni? Tessék eldönteni, agitál vagy sérteget, a kettő együtt nem megy.

Mindenesetre ez a második levél is van akkora sablonos, ócska szamárság, mint az első. Viszont ha volt már kettő, akkor lesz három, sőt, akárhány is (szigorúan és csakis a Vadhajtásokban, máshol sehol!), és már kezd is körvonalazódni a „mozgalom” ideológiája: harcot hirdetnek a „gyarmatosítók” ellen, nyomtató és falragaszok útján.

Köztudott, hogy a gyarmatosítók ettől szoktak kiszaladni a világból.

Nevetséges lenne, de van pár momentum, ami miatt mégis érdemes foglalkozni a jelenséggel.

Az első az, hogy én már láttam ilyen stílusú, kaliberű és hangvételű szöveget, éspedig majdnem húsz éve, 2006 szeptemberében. Akkor juttattak el a Budapest Rádió (és más médiumok) szerkesztőségébe egy CD-t, amin a „Demokrácia Harcosai” nevű se azelőtt, se azután nem ismert, állítólag országos szervezet nevében valaki azzal fenyegetőzött, hogy az akkor épp frissen megválasztott Gyurcsány-kormány „hazugságai miatt” „lángba és vérbe borítják Budapest utcáit”, amennyiben a kormány tárgyhó huszadikáig nem mond le. Mondjuk akkor a demokráciára hivatkoztak, nem a nemzetre és a függetlenségre, de ez végső soron mindegy is. Hivatkozhattak volna Magdi anyus partvisára is, az is épp olyan jól megfelelt volna a szent célnak.

Mindenki röhögött és mindenki azt mondta, amit én most, miszerint két tizenhat éves srác hülyéskedik, és majd megússzák egy közepes pénzbírsággal, mert terrorcselekménnyel való fenyegetésért mégiscsak jár némi büntetés. Aztán mire észbe kaptunk, már ostromolták a tévészékházat és városszerte égtek az autók.

Az akkori események – azzal együtt, hogy nem érték el közvetlen céljukat – óriási segítséget adtak a Fidesznek a 2010-es kétharmad megszerzésében, tehát ne becsüljük le a jelentőségüket.

Amint az sem elhanyagolható, hogy ezek a mostani levelek épp abban az egyetlen, politikával foglalkozó orgánumban (sőt, pár napja joggal mondható, hogy orbánumban) jelennek meg, amit Orbán Viktor volt miniszterelnök még egyáltalán olvas, mármint Nemzeti Sporton kívül. Az neki a második napi „igeforrása”.

Úgy nézem, nincs kizárva, hogy valaki itt 2006-ot akar játszani. Orbánról el tudnám képzelni, hogy a csődöt mondott pártjától még sokkal inkább jobbra álló erők élén akarjon visszatérni a hatalomba, bér feltételezek róla annyi józan észt, hogy tudja: ezek a „nemzeti radikálisok” nincsenek túlzottan sokan, és jó részük már elkötelezte magát a Mi Hazánk oldalán. Az sem zárható viszont ki – hiszen a „Nemzeti Ellenállás” már azután jelent meg, hogy azt nyilatkozta, miszerint napi olvasója a Vadhajtásoknak – hogy valaki épp vele akarja elhitetni: létezik egy nagy, szélsőjobboldali ellenállási mozgalom Magyarországon, aminek elég lenne az élére állnia.

Végül pedig az sem lehetetlen, hogy ezeket a levélkéket a szerkesztőség írja saját magának, manipulatív céllal. Láttam én már ilyent a másik oldalon is: volt olyan online médium, ami még ennél is ostobább leveleket hamisított, feltalálták ugyanis az ötvenes évek „munkáslevelezőit”, és egymás után jelentek meg a felületen a marhaságok „Egy tanító levele”, „Egy munkás levele” vagy „Egy gazda levele” címmel, mondanom sem kell: mindegyiket ugyanaz a tintakuli írta. Szóval, létezik ilyen megfejtés is, és még csak nem is jellemzően jobboldali a találmány.

Száz szónak is egy a vége: mennyire érdemes komolyan venni a „Nemzeti Ellenállást”, mint mozgalmat?

Akár ellenállás, akár kondenzátor, akár tekercs, akár egyéb alkatrész, mozgalomként nem lehet jelentős. Semmi értelme nem lenne még annak sem, ha nyomoznának utánuk: ez egy-két, maximum három-öt ember. Intézkedni vagy nyomozni ellenük nem érdemes, ágyúval nem lövünk verébre. De akkor mi a teendő?

Érdemes résen lenni és odafigyelni a Nemzeti Ellenállás leveleire. Senki sem örülne egy újabb tévéostromnak.

Se a Szabadság téren, se a Gumibunda, bocsánat, Kunigunda utcában.

Pedig mintha valaki a 2006-os receptet próbálná alkalmazni.

Szele Tamás