Akárhogyan is vesszük, a külföldi orosz befolyás terjedése erősen leszálló ágba került az utóbbi időben, és ennek kicsit sem örülnek az orosz szolgálatok. Azt persze csak az idő döntheti el, hogy ez egy átmeneti hullámvölgy vagy a végleges hanyatlás kezdete, de tény, hogy az idegen országok választásait befolyásoló orosz törekvések egymás után fulladnak kudarcba.

(Képünk illusztráció)

Először Chișinăut vesztették el, Moldova nem hitt sem Moszkva ígéreteinek, sem hazugságainak, aztán Bukarest mondott nemet a Kreml szirénhangjaira, Varsóban is csak félsikert értek el, Budapestet nemrég vesztették el, ha hihetünk a híreknek, Aleksandar Vučić is a lemondását fontolgatja, a végén itt marad a Szent Oroszország egy szál Ficóban – és mához egy hétre Jerevánban is választások lesznek.

Melyeket ugyan próbálnak befolyásolni Moszkvából, de ha most megkérdeznénk a jereváni rádiót, ki fog győzni, mindent összevéve valószínűleg Pasinjan mostani elnököt neveznék meg favoritként. Lássuk, hogyan elemzi ezt a helyzetet Nicholas Castillo a Moscow Timesban – megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg.

A Jereván és Moszkva között évek óta lassan növekvő feszültségek az elmúlt hetekben tetőpontjukra értek, miközben Örményország a június 7-i országos választásokra készül. A választási küzdelem során Moszkva már most is kísérleteket tesz befolyásának érvényesítésére.

Áprilisban Örményország volt a házigazdája az Európai Politikai Közösség (EPC) csúcstalálkozójának. A viszonylag kis területű, történelmileg Oroszországhoz közel álló Örményország számára aligha lehet túlbecsülni annak a diplomáciai eseménynek a jelentőségét, amely tucatnyi európai vezetőt vonzott Jerevánba. Az esemény különösen emlékezetes volt, mivel Volodimir Zelenszkij 24 éve az első ukrán elnök, aki Örményországba látogatott.

Néhány nappal később Pasinjan kihagyta szokásos moszkvai útját az Oroszország számára rendkívül fontos május 9-i, győzelemnapi megemlékezésre. Annak ellenére, hogy Örményország az elmúlt években kezdett eltávolodni az orosz befolyástól, Pasinjan mindezidáig továbbra is részt vett a szimbolikus jelentőségű parádén.

Másnaptól kezdve az orosz politikusok egyre ellenségesebb nyilatkozatokat tettek Örményországról. Az EPC-re hivatkozva Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy a találkozón „oroszellenes kijelentések” hangzottak el anélkül, hogy az örmény vezetés ellentmondott volna azoknak. Továbbá hozzátette, hogy az esemény „nem állt összhangban a kapcsolatok szellemével” Örményország és Oroszország között.

Ettől függetlenül Vlagyimir Putyin orosz elnök kommentálta Örményország kezdeti EU-csatlakozási törekvéseit, mondván, hogy Jerevánnak népszavazást kellene tartania a kérdésben. De – meglehetősen sokatmondóan – azt is megjegyezte: „Mindannyian látjuk, mi történik most Ukrajnával. De mivel kezdődött az egész? Ukrajna EU-csatlakozási kísérletével.”*

*Ez még nem hadüzenet, de már nyílt fenyegetés az orosz diplomácia nyelvén.

Pasinjan és az ő Polgári Szerződés nevű pártja egy megosztott ellenzéki mezőny ellen fog kiállni, amelynek éllovasai az orosz-örmény milliárdos Samvel Karapetjan (aki jelenleg házi őrizetben van kormányellenes kijelentései miatt) és Robert Kocsarjan volt elnök.

Egyes kiszivárgott dokumentumok és jelentések arra utalnak, hogy Oroszország kiterjedt erőfeszítéseket tesz Pasinjan szavazati arányának minimalizálására.

Szergej Kirijenko, a Kreml egyik vezetője, akinek a feladatkörébe tartozik többek között a megszállt ukrán és grúz területekkel kapcsolatos politika meghatározása is, állítólag Moszkvából irányítja a tevékenységet. Örményországban az elmúlt években megnövekedett az orosz FSZB- és SZVR-ügynökökből álló hálózat aktivitása. Az ellenséges médiakampányokat már összekapcsolták Moszkvával, és az örmény tisztviselők meggyőződéssel állítják, hogy Oroszország nyomást gyakorol a nagy örmény diaszpórára, hogy támogassa a Kreml által preferált frakciókat.

Moszkva számára egyértelműen fontos Pasinjan eltávolítása – de az sem zárható ki, hogy egyszerűen csak a káosz felszítása a cél Jerevánban, a választás napján.*

*Ezt ne feledjük: az orosz külpolitika ugyan alapvetően terjeszkedő, imperialista jellegű, de ha egy területet, országot nem bírnak sehogyan sem megszerezni, átmenetileg azzal is beérik, ha sikerül káoszba taszítaniuk és legyengíteniük. Nincs is jobb számukra egy jó kis zűrzavarnál és polgárháborúnál.

Pasinjan vezetése alatt Örményország lassan kikerült Oroszország befolyási övezetéből, miután Moszkva nem tudta (és talán nem is akarta) megakadályozni Azerbajdzsán előrenyomulását Hegyi-Karabahban. Pasinjan egyre jobb kapcsolatokat épít ki Brüsszellel és Washingtonnal, az orosz fegyvervásárlásokról áttért a Franciaországgal és Indiával kötött megállapodásokra, sőt, az EU-tagságot is kitűzte az ország végső céljaként – bár ez kétségkívül távoli perspektíva. Pártjának belpolitikai retorikája élesen oroszellenes hangnemet öltött, „orosz ügynököknek” bélyegezve az ellenzéket, és a KGB-t vádolva az örmények, azeriek és törökök közötti gyűlölet szításával.*

*Amiben egyébként van is valami, habár az örmény-azeri-török ellentétet felesleges szítani, az volt, van, lesz, örök és elpusztíthatatlan. De ettől még Pasinjan ellenfelei valóban orosz ügynöknek tűnnek.

Másrészt az olyan ellenzéki személyiségeket, mint Karapetjan és Kocsarjan, inkább oroszbarátnak tartják. Karapetjan élete nagy részét Oroszországban töltötte, és vagyonának jelentős részét is ott szerezte. Orosz és örmény kettős állampolgársággal rendelkezik, és üzleti érdekeltségei vannak Oroszországban. Vannak bizonyítékok arra is, hogy tagja maradt az oroszbarát Lazarev Klubnak, amelynek célja a Moszkva és Jereván közötti kapcsolatok erősítése. Kocsarjan eközben kifejezetten ruszofil hangot üt meg, tavaly például kijelentette, hogy Örményországnak „vissza kell állítania stratégiai partnerségét Oroszországgal.”

Mindkét politikus úgy gondolja, hogy Örményországra nem Oroszország, hanem Azerbajdzsán és Törökország jelenti a valódi fenyegetést. Azerbajdzsán szolgájának nevezték Pasinjant, és azt állították, hogy az elkövetkező években több százezer azerbajdzsáni letelepedését fogja engedélyezni Örményországban.*

*Érdekes, valami ilyesmit Magyarországon is terjesztettek, csak migránsokkal... oppardon, most is terjesztik, tegnap például az Arsenal-PSG mérkőzés közönségéről készült fotókkal riogatták a máig harcoló orbánumok a magyar közönséget azt állítva, hogy „megjöttek a betelepülő migránsok”. Ha megjöttek, el is mentek: ha meg szerintük még itt vannak, mutassák meg őket. Van abban valami nagyon jellemző, hogy az oroszbarát körök még új hazugságokat sem szoktak kitalálni, ugyanazt szajkózzák Jerevántól Budapestig. Még az a szerencse, hogy már kezdenek mindenhol kudarcot vallani velük.

Az orosz befolyásszerzési kísérletekre számítva Pasinjan kérte, hogy az EU küldjön megfigyelőcsoportokat Örményországba, és Brüsszel helyt is adott kérésének.

A legutóbbi orosz propagandakampányok azonban vegyes eredményeket hoztak. Moldovában ugyan segítettek mejdnem megakadályozni egy népszavazást, amely az EU-tagságra irányuló törekvéseket 2024-ben törvénybe foglalta volna, de nem tudták megakadályozni az EU-párti Cselekvés és Szolidaritás Párt döntő győzelmét a 2025-ös parlamenti választásokon. Ezt követően Moszkva létrehozta a Stratégiai Partnerségért és Együttműködésért Felelős Elnöki Igazgatóságot. Vagyim Tyitov, ennek a szervnek a Kreml által kinevezett vezetője a 2026-os választások előkészületei során például Magyarországra is elutazott. A Kreml befolyásolási erőfeszítései ellenére azonban Magyar Péter pártja mégis földcsuszamlásszerű győzelmet aratott.

Egyes vélemények szerint Örményországban is nehéz körülmények várnak az orosz befolyásolási kísérletekre. A valószínű szavazók körében Pasinjan blokkja döntő fölénnyel vezet a közvélemény-kutatások szerint. Egy friss felmérés szerint a potenciális szavazók 33%-a támogatja Pasinjan Polgári Szerződés nevű pártját. Karapetjan Erős Örményország pártja a második helyen végzett, mindössze 11,4%-os támogatottsággal, míg Kocsarjan Örmény Szövetsége a harmadik lett 4,2%-kal.*

*Hogy lóverseny-nyelven fogalmazzak: az oddszok mindenképpen Pasinjan mellett szólnak, de a futam még nem ment le, bár nyertelen kétévesek nem indulnak benne.

Örményország ellenzéke megosztott, demoralizált, és Pasinjan kormányának célzott nyomásának van kitéve. Karapetjant és több szövetségesét különféle vádak alapján letartóztatták, és sokan úgy vélik, hogy letartóztatásuknak politikai oka van.

Az örmény állampolgárok már régóta elégedetlenek a politikával. A Pasinjan miatt kialakult fáradtság vagy szkepticizmus azonban láthatólag nem fordul át az ellenzék támogatásába, amely maga is kapcsolódik a múlt kormányaihoz és projektjeihez. Pasinjan nagy horderejű washingtoni csúcstalálkozója óta, amelyen Donald Trump amerikai elnök és Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök is részt vett, az örmények egyre nagyobb hányada tekint valójában pozitív várakozásokkal a jövőbe. Pasinjan bebizonyította, hogy képes egyaránt vonzani az amerikai és európai figyelmet és pénzt. A Törökországgal és Azerbajdzsánnal folytatott, régóta elakadt normalizációs programja végre kezdi meghozni a gyümölcsét.*

*Amennyire ez egyáltalán lehetséges: sok múlik ilyen szempontból az elkövetkező mintegy három-négyszáz éven. Ha annyi ideig kitart a nyugalom a Kaukázusban, van esély a megbékélésre is, csakhogy már a következő két-három év nyugalma sem garantált, mi több, majdnem biztos, hogy tűzfészek fog arrafelé kialakulni, ha nem is pont az említett országok között.

Ilyen körülmények között nem világos, hogy az orosz befolyásolási kísérletek milyen mértékben lehetnek sikeresek. Ez nem jelenti azt, hogy a Kremlnek nincsenek ütőkártyái Örményországban. A 2024-es moldovai népszavazás megmutatta, hogy az orosz választási befolyásgyakorlás külföldön hatékony lehet, ha valóban helyi hálózatokat használnak szavazatvásárlásra, buszoztatásra vagy más mobilizációs célokra. Döntő fontosságú lehet, hogy az orosz ügynökök alkalmaznak-e ilyen közvetlen szervezési stratégiát. Ha alacsony a választási részvétel, az maximalizálja az ilyen típusú orosz mobilizáció előnyeit. Mivel azonban Pasinjan máris ellehetetlenítette ellenfeleit, nehéz elképzelni, hogy a miniszterelnök hagyja, hogy ilyen taktikákkal megdöntsék hatalmát.

Hosszú távon nézve Oroszország továbbra is jelentős gazdasági befolyással bír Jereván felett. Az olyan orosz állami vállalatok, mint a Gazprom és a Roszatom továbbra is monopóliummal rendelkeznek az örmény energia- és gázszektorban. A kritikus infrastruktúra, például a vasutak, szintén orosz állami cégek tulajdonában van – bár Pasinjan kijelentette, hogy ezen változtatni kíván.

A lakosság szintjén az örmény közvélemény nagy része még mindig kritikus partnernek tekinti Oroszországot, nem pedig ellenségnek. Akárcsak más, Oroszországhoz közeli posztszovjet országok esetében, Jereván külpolitikájának jövője is inkább vegyes megközelítésűnek tűnik, mintsem olyan irányvonalnak, amely teljesen szakít Moszkvával.

2022 óta azonban a posztszovjet térség nagy részén az a tendencia dominál, hogy Oroszország centrális politikai szerepe csökken. Fehéroroszországot kivéve egyetlen posztszovjet állam sem támogatta Oroszország ukrajnai háborúját. Szinte mindegyikük jobb kapcsolatokra törekedett Európával és az Egyesült Államokkal, és a korábban szimbolikus jelentőségű győzelemnapi parádék és kormányközi találkozók elvesztették korábbi jelentőségüket. Alijev például már második éve kihagyja a május 9-i felvonulást anélkül, hogy ez nagy felháborodást váltott volna ki.*

*Valójában a felháborodást, de legalábbis a meglepetést az váltaná ki, ha Alijev Bakuban jövő május 9-én rendezne egy saját felvonulást, melyen bemutatná az orosz hadseregnél sokkal jobb állapotban lévő, állig felfegyverzett azeri erőket. Szükség és igény esetén még erre is sor kerülhet.

Az EU 2020 óta több száz millió eurót fektetett be Örményországban. Oroszország nem. Mivel Örményország most már tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, Putyin 2022 novembere óta még csak meg sem látogathatta az országot.

Az összes posztszovjet állam közül csak Grúzia és Fehéroroszország közeledett Oroszországhoz az elmúlt években. Miután döntő lépést tett a Moszkvától való távolodás irányába, nehéz elképzelni, hogy Örményország drasztikus átalakulás nélkül visszaforduljon, függetlenül attól, hogy milyen taktikákat alkalmaznak a Kreml ügynökei a közelgő választások során.

Mindenesetre reméljük, hogy akárhogyan is rohamoznak a moszkovita erők, kozákok és sztrelecek, Jereván kitart.

Szele Tamás