Tegnapi írásom megjelenése után néhány olvasó érdeklődött, hogy miként megy a sora jelenleg a Krím-félsziget polgári lakosságának. Sokat természetesen nem mondhattam róluk, csak annyit, hogy jól nem állnak, de éhen sem fognak veszni, hanem azért az orosz megszállás nem leányálom. Amelyik leány ilyent álmodik, és még tetszik is neki az álom, azonnal forduljon szakorvoshoz.

(Képünk illusztráció)

Épp ezért meglehetősen örültem, mikor ma megláttam egy hosszú és részletes riportot a krími tatárok mostani életéről – pont ezt hiányolták tegnap, lesz öröm! Csak aztán végigolvastam és elmondhatom: nincs minek örülni, ezerféle módon nyomorgatják, kínozzák, fenyegetik, zsarolják a megszállók a jó krími tatárokat. Koholt perek alapján csukják le őket, az lehet az FSZB végső célja, hogy el is üldözze a teljes tatár népességet. De lássuk az összképet a The Insider riportja nyomán. Megjegyzéseimet szokás szerint a bekezdések végén, csillag alatt teszem meg, bár ma kevesebb lesz belőlük, mert maga az írás is elég hosszú, kifejezetten az elszántabb, igényesebb olvasóknak ajánlom.

Az Ukrajna elleni teljes körű invázió kezdete után az orosz biztonsági erők sorozatosan indítottak eljárásokat a Noman Cselebidzsihan nevét viselő zászlóaljhoz kapcsolódó személyek ellen. Ez az önkéntes szervezet a Krím-félsziget 2015-ös polgári blokádja idején jött létre a Krím határvidékén. A Krími Tatár Erőforrás Központ (KRC) adatai szerint 2022 februárjáig hat ilyen esetet ismertek, jelenleg viszont már legalább 74 letartóztatásról van szó. A vádlottak a megszállt Herszon megye és a Krím lakói, a vád indokául pedig régi videók, hamis tanúk vallomásai, sajtócikkek, sőt még a taxisofőrként végzett munka is szolgálhat. Az orosz hatóságok számára a zászlóaljjal kapcsolatos ügyek a krími tatár aktivisták megfélemlítésének és zsarolásának eszközei, egyúttal pedig a vagyonuk elrablásának is bevett módját jelentik.

Emberrablás vagy letartóztatás?

2022. április 18-án, dél körül fegyveres, maszkos és katonai egyenruhát, valamint orosz és donyecki népköztársasági jelvényeket viselő emberek törtek be Ruszlan Abdurrahmanov házába Azovszkoje faluban, mely Genicseszk körzetben fekszik. A fogdából küldött levelében Abdurakhmanov azt írta, hogy a földre teperték, megverték, fekete szemeteszsákot húztak a fejére, ragasztószalaggal tekerték be, és Genicseszkbe vitték. Mindez a felesége és két gyermeke szeme láttára történt.

Ruszlant először a 17-es számú iskola épületébe vitték, ahol saját elmondása szerint megkínozták: verték, árammal gyötörték, azzal fenyegették, hogy levágják a nemi szerveit és megölik a családját. Később Abdurrahmanovot a Csongar településen lévő ellenőrzőponthoz vitték, ahol a kihallgatások folytatódtak, majd a szimferopoli FSZB épületébe került. Ott, ahogy állította, embertelen körülmények között tartották fogva, szinte nem adtak neki enni és inni. Végül Abdurrahmanov aláírta a papírokat, pontosabban a vallomását – amelyek tartalmát azonban nem ismerte.

Az ügy irataiban ezek az események másképp szerepelnek. A hatóságok szerint 2022. április 20-án Abdurrahmanov saját maga érkezett a „Dzsankoj” ellenőrzőponthoz, hogy bejusson a Krímbe. Állítólag csak az ukrán fegyveres erők katonai igazolványa volt nála, ezért nem engedték be, és őrizetbe vették. Ezt követően vádat emeltek ellene az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyve 208. cikkének 2. pontja alapján – ez részvételt jelent egy olyan fegyveres szervezetben, amelyet azon állam jogszabályai nem ismernek el törvényesnek, amelynek területén működött.

A nyomozás szerint 2016 februárjától Abdurrahmanov részt vett a Noman Cselebidzsihan nevű zászlóalj tevékenységében: őrszolgálatot látott el, ellenőrizte a járműveket a határon, tűzifát gyűjtött, és a zászlóalj alapítója, Lenur Iszljamov személyi testőrségének tagja volt.

2022. augusztus 9-én a megszállt Szimferopol kijevi kerületi bírósága öt év szigorított börtönbüntetésre ítélte Abdurahmanovot. Vallomásán kívül a vád bizonyos tanúk vallomásaira, a telefonjáról előkerült fényképekre és az internetes oldala vizsgálatának jegyzőkönyveire támaszkodott.

A telefonon talált fényképen egy Abdurrahmanovra hasonlító férfi volt látható, kezében egy Kalasnyikov gépkarabéllyal. A nyomozás során elismerte, hogy a felvétel a zászlóalj állomáshelyén készült. Az ítélet kihirdetése után Abdurrahmanov a fogdából levelet küldött, amelyben kijelentette, hogy vallomását emberrablás, kínzás, fenyegetések és nyomásgyakorlás hatására tette.

A vád egyik tanúja Szejt-Ibram Zajtullajev lett – a csoport egykori tagja, aki a nyomozás verziója szerint önként jelentette be az FSZB-n, hogy kilép a csoportból, és ennek következtében mentesült a büntetőjogi felelősség alól. A „Memorial”, vagyis az orosz politikai foglyokat támogató, mára illegális projekt szerint Zajtullajev gyakorlatilag minden, a zászlóaljjal kapcsolatos ügyben is tanúskodott.*

*Márpedig nem kevés ilyen ügyről van szó, csak mostanáig 74 ítélet született. Zajtullajevnek ennyiszer kellett volna tanúvallomást tennie, valósággal be is költözhetett volna a bíróságra, de persze nem így történt: a tanúvallomását átmásolták, átschmittelték a legelső per irataiból az összes többibe, csak a vádlott nevét változtatték eg benne, aki ellen a vallomás szólt. És ha azt vesszük, hogy legalább 250 ítélet szerepel az FSZB tervében a szakértők szerint, akkor még sokszor fogják fel- és kihasználni Zajtullajevet.

A büntetőügyek alapja: a blokád

2015 őszén az annektált Krímmel határos területen megkezdődött a félsziget polgári blokádja. Ezt Kijevben hirdette meg Musztafa Dzsemilev és Refat Csubarov ukrán népképviselők, a Rada tagjai, valamint Lenur Iszljamov vállalkozó, a Krími Tatárok Világkongresszusának alelnöke.

Követelték az orosz hatóságoktól az ukrán és krími tatár aktivisták szabadon bocsátását, a krími tatárok üldözésének beszüntetését, az ukrán és külföldi média Krímbe való bejutásának engedélyezését, valamint azt, hogy oldják fel a krími tatár mozgalom vezetőinek beutazási tilalmát. A blokád résztvevői az átkelőhelyeknél őrködtek és megpróbálták leállítani a félsziget felé irányuló áruforgalmat – elsősorban a Krímbe tartó, élelmiszert és egyéb árukat szállító teherautók áthaladását.

Ugyanekkor Iszljamov bejelentette a Noman Cselebidzsihan nevét viselő zászlóalj létrehozását, amelynek végső célját a Krím felszabadításában való részvételként határozták meg. A kezdeti szakaszban azonban a résztvevők elsősorban a félsziget határánál kialakított blokád fenntartására összpontosítottak.*

*Noman Cselebidzsihanról, aki a zászlóalj nevét adta, érdemes tudnunk, miszerint krími tatár politikai, állami és közéleti személyiség volt, a Krími Népköztársaság kormányának első elnöke, a krími tatár nép első kurultájának megszervezője, a krími, litván, lengyel és belarusz muszlimok első megválasztott ideiglenes muftija. Ismert az „Ant etkenmen” („Megesküdtem”) című vers szerzőjeként is, amely a krími tatárok himnusza lett. 1918. február 23-án forradalmi tengerészek ölték meg tárgyalás nélkül Szevasztopolban, holttestét pedig a Fekete-tengerbe dobták.

A zászlóalj Csongar településen, az Ukrajna szárazföldi része és a Krím közötti közigazgatási határ közelében állomásozott. Tagjai az átkelőhelyeken teljesítettek szolgálatot, ellenőrizték a járműveket és a rakományokat. Maga a blokád polgári kezdeményezésként indult, de 2015 decemberére a Krímmel való áruforgalom kérdését az ukrán hatóságok döntései rendezték.

Iszljamov megpróbálta elérni, hogy a zászlóalj hivatalos státuszt kapjon, azonban nem sikerült Ukrajnában katonai egységként bejegyezni. Végül ugyanazon kezdeményezés alapján bejegyezték az „Asker” nevű civil szervezetet. Emberi jogi aktivisták szerint ennek tagjai az ukrán határőrséggel együtt járőröztek a határon és az átkelőhelyeken.

A zászlóalj státusza a kezdetektől fogva tisztázatlan maradt. Tatjana Ivanova, a Memorial projekt munkatársa, aki több tucat, a feltételezett tagok ellen indított ügyet tanulmányozott, azt állítja, hogy a zászlóalj soha nem létezett teljes értékű fegyveres alakulatként. Inkább paramilitáris szervezetnek lehetne nevezni.

Anton Naumljuk újságíró ezt a jelenséget, mármint a zászlóalj besorolását egyfajta „szürke zónás állapotnak” nevezi: hivatalosan a zászlóalj nem tartozott az ukrán biztonsági szervek struktúrájába, de tagjai olyan feladatokat láttak el, amelyeket militarizáltnak lehetne mondani – őrködtek a határon, ellenőrizték az iratokat és a rakományokat.

Tatjana Ivanova szerint az egyetlen eset, amelyet az orosz hatóságok ebben az ügycsomóban konkrét cselekményként, és nem csupán a zászlóaljban való részvételként tulajdonítottak a csoportnak, néhány villamosvezeték-oszlop felrobbantása volt 2015 novemberében. Azokon keresztül érkezett az áram a herszoni régióból a Krímbe.

Az orosz biztonsági erők a robbantást szabotázsnak minősítették. Ezt Lenur Iszljamovnak rótták fel, az illegális fegyveres csoport létrehozásának és Oroszország területi integritásának megsértésére való nyilvános felhívás vádjával együtt. 2020-ban Iszljamovot távollétében 19 év szigorított börtönbüntetésre ítélték. Az ügy többi alperese később már az illegális fegyveres csoportban való részvétel vádjával került bíróság elé.

Naumljuk szerint azok közül, akiket jelenleg a zászlóaljhoz való tartozással vádolnak, sokan éppen az energiablokád idején kerültek az orosz biztonsági erők látókörébe: „Felbukkantak egy videón az elektromos vezeték oszlopai közelében. Egyszerűen egy videó alapján azonosították őket, amely akkoriban terjedt.” A újságíró szerint már az Iszljamov ügyében zajló nyomozás során összeállítottak egy listát azokról az emberekről, akiket az orosz biztonsági erők később üldözni kezdtek.*

*Szóval gyakorlatilag lecsuktak mindenkit, aki a térfigyelő kamerák felvételei szerint aznap a vezeték környékén járt. Azt is, akinek csak arra vitt az útja, azt is, aki csak átszaladt alatta. Hiába, az orosz igazságszolgáltatás hatékonyságának nincs párja: ennyi elítélt között tán csak akad egy valódi bűnös is. A többiek pedig szó szerint rosszkor voltak rossz helyen.

„Maguktól mentek” a Krímbe

Abdurrahmanov története sem volt kivétel. 2022 májusában derült ki, hogy elrabolták Ajder Umerovot, a genicseszki járás Rykovo nevű településének lakóját. A Krími Tatár Erőforrásközpont adatai szerint az orosz biztonsági erők házkutatást végeztek Umerov otthonában, majd elvitték a Krímbe, és a szimferopoli előzetes letartóztatási központba zárták. Maguk a biztonsági erők ezt később egészen másképp állították: Umerov állítólag saját maga próbált bejutni a Krímbe a herszoni régió területéről, és már a határon elfogták.

A vád állítása szerint Umerov önként csatlakozott még 2016-ban a Noman Cselebidzsihan nevét viselő zászlóaljhoz. A bíróság azt állapította meg, hogy a csapat tagjaként őrködött az átkelőhelyeken, ellenőrizte az embereket és a járműveket, árkokat ásott és háztartási munkákat végzett.

A bíróságon Umerov bűnösnek vallotta magát, azzal indokolva tetteit, hogy nehéz életkörülményei miatt döntött úgy, hogy csatlakozik a zászlóaljhoz. Azt is elmondta, hogy 2022 májusában a Krímbe tartott, hogy benyújtsa a zászlóaljból való önkéntes kilépésről szóló kérelmét. A bíróság ezt a vallomást nem fogadta el, és 2022. november 10-én „illegális fegyveres csoportban való részvétel” vádjával hat év szigorított börtönbüntetésre ítélte Ajder Umerovot.

Az ügyben nem volt tárgyi bizonyíték Umerov zászlóaljban való részvételére. Az ítélet az ő beismerő vallomásán és két titkos tanú nyilatkozatán alapult, akik azt állították, hogy korábban maguk is a zászlóalj tagjai voltak, és ott látták Umerovot.*

*Az egyik feltétlenül Zajtullajev kellett legyen – aranyat ér ez az ember, én mondom, valóságos Tanúpipőke, bírósági Jolly Joker!

Az írásbeli bizonyítékok arra korlátozódtak, hogy Umerov 2015–2016-ban a zászlóaljról szóló anyagokat tartalmazó internetes oldalakat böngészett. A vád egy másik eleme a zászlóalj úgynevezett „megállapított taglistája” volt, azonban maga a lista nem képezett bizonyítékot az ügyben, nem mutatták be a tárgyaláson és a bíróság nem állapította meg sem annak eredetét. sem hitelességét.

Tatjana Ivanova szerint ez a felépítés jellemző azokra az ügyekre, amelyek a herszoni terület egy részének elfoglalása után indultak. Szerinte a vádlottakat egy időre eltüntették, majd a Krímmel határos átkelőhelyre szállították őket, ahol „felfedezték” őket – mintha maguktól, okmányok nélkül érkeztek volna oda. Ezt követően a már kidolgozott forgatókönyv következett: az illető állítólag néhány évvel ezelőtt részt vett a zászlóaljban, nem jelentette be kilépését, így a hatóságok szerint továbbra is tagnak számított.

Más ügyek is hasonlóképpen alakultak. 2022. április 11-én Genicseszkben egy házkutatás után katonai álcaruhás emberek elvitték Artur Memecajevet. Később a biztonsági erők azt állították, hogy akkor tartóztatták le, amikor önállóan próbált átjutni a Krímbe. Ugyanezen év április 15-én, Rusztem Oszmanov állítása szerint, orosz katonák törtek be kalancsaki házába, megverték, megbilincselték, zsákot húztak a fejére, majd a Krím-félsziget határához szállították. Az FSZB közleményében Oszmanov letartóztatását szintén a félszigetre való beutazási kísérletként írták le.

A szállodától a szerkesztőségig, avagy vádemelés bármiért

Eszkender Barijev, a Krími Tatár Erőforrásközpont* vezetője szerint 2022 óta a zászlóaljjal kapcsolatos ügyek nemcsak azok ellen szolgálnak nyomásgyakorló eszközként, akiket a nyomozás a blokád résztvevőinek nevezett, hanem a helyi krími tatár aktivisták – a regionális és helyi medzsliszek (tanácsok, önkormányzatok) képviselői, vállalkozók, taxisofőrökre, kulturális személyiségek ellen is.

*Ideje ezt az érdekes nevű szervezetet is bemutatnom: A Krími Tatár Erőforrásközpont (angolul: Crimean Tatar Resource Center, ukránul: Кримськотатарски Ресурсни Центр) egy kijevi székhelyű ukrán civil szervezet, amely a krími tatárok emberi jogainak védelméért, a Krím erőszakmentes felszabadításáért és az őslakos népek kollektív jogainak érvényesítéséért küzd.

Ezenkívül Bariev szerint az ilyen ügyek révén a biztonsági erők hozzáférést nyernek a krími tatár vállalkozók tulajdonához – szállodákhoz, panziókhoz, házakhoz, irodákhoz. Ezt a vagyont az orosz katonaság szükségleteinek ellátására használják fel, magukat a büntetőügyeket pedig pénz kizsarolására az enyhébb büntetés és a minimális letöltendő idő ígéretéért.

Ez a logika figyelhető meg Nariman Abljazov ügyében is – aki Genicseszkben jól ismert vállalkozó és közéleti személyiség. Családja egy szállodát és egy építőanyag-üzletet birtokolt, Abljazov pedig a genicseszki medzslisz tagja volt, és a „Krími tatárok honfitársai” szervezet helyi képviseletét vezette. A Krím elfoglalása után támogatta a félszigetről kényszerűen elmenekült honfitársait, valamint részt vett a krími tatár aktivista, Edem Bekirov szabadon bocsátásáért folytatott kampányban.

Genicseszk megszállása után a biztonsági erők először a családját vették elő. 2022 áprilisában a megszállók elrabolták Abljazov feleségét, és egy ideig a genicseszki 17. számú iskola pincéjében tartották fogva. Magát Abljazovot 2023. szeptember 4-én vették őrizetbe, miután házkutatásokat tartottak otthonában és szállodájában.

A nyomozás szerint 2014–2015-ben csatlakozott a Noman Cselebidzsihan nevű zászlóaljhoz, saját üzletéből építőanyagokat szállított a „Csongar” ellenőrzőpont közelében lévő bázis felszereléséhez, ingyenesen biztosított szállást a zászlóalj vezetői számára, embereket toborzott, és taxisofőröket beszélt rá arra, hogy ingyen szállítsák a résztvevőket az őrszolgálatra. 2024 augusztusában a megszállók bírósága Abljazovot három és fél év szabadságvesztésre ítélte.

A taxisofőrök esetében a zászlóaljban való részvételre vonatkozó vád ugyanezen az állításrendszeren alapult, de már a szállítási szolgáltatások köré épült. Rusztem Gugurik, egy novoalekszejevkai krími tatár, aki egyébként sokgyermekes apa, letartóztatása előtt taxisofőrként dolgozott. 2022 márciusában, a teljes körű invázió kezdete után, feleségével, idős édesanyjával és hatéves kislányával együtt a herszoni területről a Krímbe utazott. A család a gyermeket biztonságosabb helyre, rokonokhoz akarta vinni, Bahcsiszerájba. A határátkelőhelyen orosz határőrök fogták el őket. Gugurik felesége szerint 56 órán át tartották őket a határátkelőhelyen: ez idő alatt a családnak csak vizet adtak, és nem engedték, hogy ismerőseik ételt vigyenek nekik. Ezt követően Gugurikot a szimferopolbeli krími FSZB-irodába vitték.

A vád szerint Gugurik 2015 novembere óta részt vett a Noman Cselebidzsihan nevű zászlóalj tevékenységében, élelmiszerrel és ruházattal látta el bajtársait, és nem jelentette be, hogy önként kilép a szervezetből. Gugurik maga nem ismerte el bűnösségét. Azt állította, hogy nem volt tagja a zászlóaljnak, nem tudott annak létezéséről, és kizárólag taxisként dolgozott a herszoni régióban – fizetés ellenében fuvarozott embereket, többek között a Krímmel közös határra és a Krímbe is. Ügyvédje a bíróság előtt kifejtette, hogy Gugurik ugyan elvihette ügyfeleit arra a környékre, ahol a piac, a parkoló és a zászlóalj állomáshelye is volt, de tagként semmilyen aktív tevékenységet nem végzett.

Ennek ellenére névtelen tanúk vallottak Gugurik ellen: állításuk szerint látták őt a zászlóalj területén, és azt állították, hogy pénzt gyűjtött élelmiszerek és egyéb cikkek vásárlására. 2022 októberében a szimferopoli bíróság nyolc és fél év szigorított börtönbüntetésre ítélte Gugurikot.*

Ha úgy vesszük, minden dolgozó ember ezt teszi minden nap: pénzt gyűjt több-kevesebb sikerrel élelmiszerek és egyéb cikkek vásárlására, melyeket aztán családtagjaival vagy barátaival együtt felhasznál és/vagy elfogyaszt. Jó tudni, hogy ez az Oroszországi Föderációban büntetendő, míg a magántulajdonú vécécsésze vagy mosógép elrablása a megszállt területekről nem az. Mondtam már, hogy csodálatos az orosz jogrendszer?

A taxisofőr története ezzel az ítélettel nem ért véget. 2025 februárjában a megszálló hatóságok letartóztatták idősebb testvérét, a 63 éves Bekir Gugurikot is Genicseszkből. Őt is a „Noman Cselebidzsihan nevű zászlóaljjal” fenntartott kapcsolatokkal vádolták, a bizonyíték pedig egy „A Krím – Ukrajna” felirattal ellátott krími tatár zászló képe volt, amelyet fia számítógépén találtak.

A Krími Tatár Erőforrásközpont adatai szerint nem voltak bizonyítékok arra, hogy Bekir Gugurik kapcsolatban állt volna a zászlóaljjal vagy bármilyen politikai tevékenységet folytatott volna. Letartóztatása után a csongari előzetes letartóztatási központba vitték, teljesen elszigetelték a családjától, majd később négy év szabadságvesztésre ítélték. Az emberi jogi aktivisták arról is beszámoltak, hogy a letartóztatás után a biztonsági erők jogtalanul beköltöztek a magánlakásába.

Gennagyij Oszmak ügyében a „részvétel” fogalma még tovább tágult – egészen az újságírói munkáig. Oszmak a genicseszki független online lap, a „Novij vizit” főszerkesztője volt, amely a város és a környék híreiről számolt be, valamint korrupcióellenes nyomozásokkal is foglalkozott.

Genicseszket az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió első napján elfoglalták. Oszmak két hétig dolgozott a megszállás alatt, majd bejelentette a lap megszűnését. Később Eszkender Barijev szerint az orosz hatóságok megpróbálták felhasználni újságírói tapasztalatát, és rávenni, hogy a megszálló hatóságok számára dolgozzon, de Oszmak ezt elutasította, és inkább taxisofőrnek állt.

2024. március 7-én Oszmakot letartóztatták Genicseszkben. A vád szerint 2016 februárjában csatlakozott a Noman Cselebidzsihan nevét viselő zászlóaljhoz, annak „információs és propagandisztikus támogatásával” foglalkozott, és ingyenesen ellátta a bajtársait élelmiszerekkel. 2024 augusztusában a megszálló Genicseszki Kerületi Bíróság három év és két hónap szigorított börtönbüntetésre ítélte.*

*Oszmakot tehát voltaképpen azért csukták le, mert valamit nem tett: nem írt orosz propagandát a honfitársai számára. Ha írt volna, akkor meg majd az ukrán hatóságok csuknák le, a Krím visszafoglalása után. Nehéz a krími szerkesztők élete, kérem, nagyon nehéz.

A Memorial projekt jogvédői rámutatnak, hogy Oszmak ügye még a többi hasonló ügy közül is kiemelkedik: hivatalos források szerint a zászlóaljban való „részvételét” a Krím polgári blokádjáról szóló publikációi jelentették. Ugyanakkor nincs semmiféle arra utaló információ, hogy Oszmak valaha is felhagyott volna újságírói munkájával, és belépett volna a zászlóaljba. Éppen ellenkezőleg, a rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években folyamatosan a helyi lap főszerkesztőjeként dolgozott.

Néha még a zászlóaljjal közvetlenül nem kapcsolatos dokumentumok is az „ahhoz közeledés” jeleivé váltak. Barijev szerint az FSZB operatív felvételein a letartóztatások során még a Krími Tatár Erőforrásközpont tanúsítványait is bemutatták bizonyítékként, amelyek a helyi medzsliszek képviselőinek szóló képzésekről szóltak.

Ezek a képzések a krími tatárok nemzeti önkormányzati szerveinek és az ukrán helyi önkormányzati szervek közötti együttműködésről szóltak. Barijev hangsúlyozza, hogy a Krími Tatár Erőforrásközpontnak semmi köze nem volt a Noman Cselebidzsihan nevét viselő zászlóaljhoz.

„Copy-paste perek”

A Krími Tatár Erőforrásközpont adatai szerint Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója előtt hat olyan esetről volt tudomás, amelyekben a Noman Cselebidzsihan nevű zászlóaljhoz való kapcsolattal vádoltak meg valakit. 2022 februárja után a helyzet megváltozott: a szervezet legalább 74 letartóztatást regisztrált a zászlóaljban való részvétel vádjával. Ezek közül 51 a Herszoni Területen, további 21 a megszállt Krímben történt, beleértve a hat háború előtti esetet és tizenötöt a teljes körű háború kezdete után. Még egy-egy esetet regisztráltak Volhínia és Hmelnyickij megyékben.

Anton Naumljuk az ügyek számának növekedését elsősorban a Herszoni Terület egy részének megszállásával hozza összefüggésbe – beleértve azokat a körzeteket is, ahol a Krím polgári blokádjának eseményei zajlottak, és ahol nagy számban, tömbben éltek a krími tatárok. „Voltak, akik nem tudtak időben elmenni, volt, aki nem akart elmenni, volt, aki egyszerűen nem tehette meg – és így a megszállók uralma alá került” – mondja. Ezután, Naumljuk szerint, az illetőt „szűrésnek” vetették alá: a biztonsági erők lehetőséget kaptak arra, hogy őrizetbe vegyék, kihallgassák, információt szerezzenek tőle, vagy ügyet fabrikáljanak ellene, többek között vallomást is kicsikarva belőle. Naumljuk szerint az FSZB már 2015 óta alkalmazta ezt a taktikát: az anyagokban fokozatosan új nevek jelentek meg – mind azoké, akik valóban kapcsolatban álltak a csapattal, mind pedig azoké, akiknek a kapcsolata a csapattal kétséges volt, vagy egyáltalán nem volt bizonyítva.

2022. június 1-jén az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bírósága a „Noman Cselebidzsihan nevét viselő krími tatár önkéntes zászlóaljat” terrorista szervezetnek minősítette, és betiltotta tevékenységét Oroszország területén. A Krími Tatár Erőforrásközpont igazgatótanácsának elnöke, Eszkender Barijev úgy véli, hogy ez a döntés az orosz hatóságok számára „jogi eszközként” volt szükséges az újonnan megszállt területek – elsősorban a herszoni és a zaporizzsjai területek – lakóinak üldözéséhez, ahol sok krími tatár él, és ahol regionális és helyi medzsliszek működtek.

A vádak tömegét az is magyarázza, hogy maga az emelésük módszere már bevált. Tatjana Ivanova ezt úgy írja le, mint egy rendszert, amely önmagát kezdi reprodukálni: a nyomozásnak vannak régi anyagai, listái és készen álló vádkonstrukciói.

Ezenkívül szerinte 2019 óta a zászlóaljjal kapcsolatos ügyekben rendszeresen felbukkannak ugyanazok a hamis tanúk – Szejt-Ibram Zajtullajev, Erneszt Abljazimov, Rusztem Oszmanov és mások. A nyomozók egyik ügyből a másikba kopírozzák a vallomásaikat.

A tanúk általános képet adnak a zászlóaljról, létszámáról és fegyverzetéről, de ritkán nyújtanak konkrét bizonyítékot arra, hogy éppen az a személy vett részt a bűncselekményben, akit bíróság elé állítottak. „Már az összes vádiratot elmentették a pendrive-jaikra. Ezek könnyű ügyek. Elég könnyű összerakni őket.” – mondja Ivanova.

Ivanova a hasonló ügyek nagy számát többek között azzal is összefüggésbe hozza, hogy az orosz biztonsági erők a krími tatárokat kifejezetten hűtlen nemzeti kisebbségként kezelik. Bariev úgy véli, hogy ez az üldözési politika a krími tatárok által sűrűn lakott területeken élő lakosság megfélemlítésére és az oroszellenes beállítottságú polgárok elűzésére szolgál.

„A Krími Tatár Erőforrásközpont információi szerint az orosz biztonsági erők feladata körülbelül 250 ember letartóztatása a Noman Cselebidzsihan nevű zászlóaljban való részvétel vádjával” – figyelmeztet a szervezet igazgatótanácsának elnöke.*

*Ez a legszebb a tervgazdálkodásban, kérem. A Lubjanka téren előre tudják, látják, hogy hány ellensége van a Krím-félszigeten az orosz megszállásnak: 250. Nem 249 és nem 251, hanem pont 250. Ezeket kell lecsukni, mind egy szálig és Oroszhon fényre derül. Különben a régi román Securitatenak is negyedéves vagy harmadéves terve volt, annak alapján termelték a hazaárulókat és a nép ellenségeit. Ha nem volt elég hazaáruló, mert gyenge volt épp ebből a terményből az aratás, hát csináltak: bárkiből, bármiért.

Szegény krími tatárok... ugyan a dicső eleik pár száz éve alaposan megkeserítették a mi dicső eleink életét, de a maiak teljesen ártatlanok, igazán nem érdemlik ezt a gonosz sorsot, bánásmódot. Hogy Fazekas Mihály Lúdas Matyiját idézzem:

„Az Isten mentse az illyentől még a’ jó Krimi Tatárt is!”

Szele Tamás