Hosszú írás következik – én szóltam előre, senki se reklamáljon! – de annyira abszurd, hogy se Bulgakov, se Szorokin nem lett volna képes ilyent kitalálni. Lesz benne aljas merény, koholt vád, időgép, FSZB, de még sátánfattya püspök is, szóval egyszerre volna jó rém- és kémregénynek egyaránt, ha nem lenne igaz minden szava. Ilyen az orosz valóság, kérem, ezt a Novaja Gazeta Evropa beszámolója is tanúsítja, amiből dolgoztam. Megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem majd meg. Mielőtt belekezdenék, megismétlem: hosszú lesz a történet, de tanulságos és nagyon-nagyon orosz.

(Képünk illusztráció)

A moszkvai FSZB már majdnem másfél éve nyomoz a „Tyihon metropolita elleni merénylet” ügyében. Minél tovább tart a nyomozás, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy az ügynek nincs semmiféle alapja. Ez azonban egyáltalán nem befolyásolja Tyihon letartóztatott novíciusainak sorsát, akiket csillagászati időtartamú börtönbüntetés fenyeget.

Hanyag szervek hanygag munkája

Formális-logikai és jogi szempontból a „Popovics–Ivankovics-ügy” – amely az Orosz Ortodox Egyház papjairól szól, akik állítólag merényletet készítettek elő Tyihon (polgári nevén Sevkunov) krími metropolita ellen – már rég összeomlott. Minden olyan bírósági tárgyaláson, amelyen az előzetes őrizet meghosszabbításáról vagy az ellen benyújtott fellebbezésről döntöttek (az ügy érdemi tárgyalása még nem kezdődött meg), az FSZB által vezetett nyomozás újabb és újabb szarvashibái kerülnek napvilágra.

Így például a moszkvai Első Általános Joghatóságú Fellebbviteli Bíróság ülésén június 29-én Gyenyisz Popovics gyanúsított ügyvédje, Maria Ejszmont felhívta a figyelmet az ügyben felbukkanó robbanószerkezet szakértői vizsgálatának eredményeire, amelyet az egyházi személyek állítólag a Terleckij-park területén rejtettek el. A vizsgálat megállapította, hogy a szerkezetet 2025. február 10. és 12. között készítették, miközben a nyomozás szerint Ivankovics február 9-én rejtette el, és a szerkezetet bizonyos „ukrán ügynökök” már decemberben összeállították.

A „Sady Pridonyja” gyümölcslé csomagolásán, amelybe a robbanószert elrejtették, megtalálták Popovics DNS-nyomait, azonban a csomagoláson található QR-kód alapján sikerült megállapítani, hogy a gyümölcslevet 2025. február 10-én adták el.* Addigra Denis Popovics már több mint egy hónapja előzetes letartóztatásban volt a speciálisan orosz „körhinta típusú” („karusszel”) letartóztatások áldozataként. (Ez, röviden fogalmazva, azt jelenti, hogy mikor lejár az előzetes letartóztatás, a delikvenst még a kapun sem engedik ki, azonnal újabb előzetesbe veszik, vagy az eredeti gyanú alapján, vagy bármi más miatt).

*Akkor lássuk csak. Február 10-én megvették a gyümölcslevet, aztán Popovics 9-én elrejtette azt a bombát, amit még több, mint egy hónapja állítottak össze az „ukrán ügynökök”, csakhogy – mint látni fogjuk – Popovicsot már január 13-án este letartóztatták, hogy február 9-én elrejthesse a később elkészülő pokolgépet. Ez csak időgéppel és bilokációval lehetséges.

Korábban a gyanúsítottak többször is kijelentették a bíróság előtt, hogy megkínozták őket és „tárgyi bizonyítékokat” hamisítottak ellenük, a sajtó pedig azzal foglalkozott, milyen könnyen leleplezhetők az ügyetlen nyomozók nem túl kreatív módszerei. A jelenlegi orosz viszonyok között azonban ez semmilyen hatással nincs a bíróságok „álláspontjára”.

A tavaly februárban súlyos terrorizmus vádja alapján indított ügyet gyakorlatilag nem vizsgálják, viszont hangos PR-akciók és magas rangú biztonsági tisztviselők és hivatalnokok politikai nyilatkozatai kísérik – még maga Putyin is megszólalt a váddal kapcsolatban. Az ügy érdemi tárgyalásának előestéjén – amely az eljárásjogi szabályok szerint ősszel kell megkezdődnie – emlékezzünk vissza arra, hogyan és mikor indult az ügy, és vizsgáljuk meg a nyomozás legsúlyosabb hibáit.

Lucifer atya kisded játékai

Augusztus 12-én lejár a 18 hónapos nyomozási határidő a Gyenyisz Popovics és Nyikita Ivankovics ellen indított büntetőügyben, amelyet az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyve 205. cikkelyének 2. bekezdése (terrorcselekmény előkészítése) és 222.1. cikkelyének 2. bekezdése (robbanóanyagok jogellenes beszerzése, tárolása és értékesítése) alapján az Oroszországi FSZB nyomozóirodája által indított büntetőügyben. Az Oroszországi Föderáció Büntetőeljárási Törvénykönyvének 109. cikkelye szerint a nyomozásnak miatt tilos 18 hónapnál tovább őrizetben tartani a gyanúsítottakat anélkül, hogy az ügyet bíróság elé utalnák. Lehetséges, hogy emiatt jelentette be májusban az FSZB , hogy új eljárást indít Popovics és Ivankovics ellen a 205.4. § (terrorista szervezetben való részvétel), a 272. § (információk jogellenes megszerzése) és a 205.3. § (terrorista tevékenységre való kiképzés; ez utóbbi vádpont csak Popovics ellen szól) alapján. A védelem tájékoztatása szerint az új vádiratot még nem terjesztették elő, de elméletileg annak benyújtásától számítva megkezdődhet az új, megint 18 hónapig tartó előzetes letartóztatás. Tihon novíciusai 2025 áprilisa óta az FSZB lefortovói előzetes letartóztatási intézetében tartózkodnak.

Gyenyisz és Nyikita már tanulmányaik kezdetétől fogva nyíltan vállalták politikai meggyőződésüket, és a szeminárium informális „ukránbarát körének” magját alkották. Blogjaikban hímzett ukrán ingekben készült szelfiket és ukrán nemzeti szimbólumokat tettek közzé, valamint beszámoltak ukrajnai utazásaikról. A „hibrid háború” idején (tehát 2022 februárja előtt) ez nem minősült egyértelműen bűncselekménynek, de a szemináriumi hallgatókat alaposan szemmel tartották.

Az első riasztó jelzés 2022. szeptember 11-én érkezett, amikor még akori mentorukkal – Tyihon metropolitával – együtt szolgáltak a Pszkovi egyházmegyében. A figyelmeztetés egy speciális, „Lucifer püspök” néven futó Telegram-csatornán hangzott el és inkább magának Tyihonnak szólt, „akinek legközelebbi környezetében” a csatorna – amely egyszerre áll közel Kirill pátriárkához és a titkosszolgálatokhoz is – „alvó banderistákat” azonosított. A „Novaja Gazeta” akkoriban úgy jellemezte a „Lucifer püspök” Telegram-csatornát, mint „az egyházi besúgások kulcsfontosságú gyűjtőhelyét”. Egyházi körökben ezt a csatornát Vaszilij Scsipkovval hozzák összefüggésbe – a „Orosz Szakértői Iskola” igazgatójával és Kirill pátriárka világméretű orosz népi zsinatért felelős helyettesének, Alekszandr Scsipkovnak a fiával. Tyihon metropolitának, aki akkor népszerűségének csúcsán állt, ami komoly aggodalmat keltett Kirill pátriárkában, a „Lucifer püspök” azt sugallta: ha nem szabadul meg kedvenc novíciusaitól, további információszivárogtatások következnek.*

*Azért elképzelem azt az FSZB ügynököt, aki kitalálta, hogy egy fiktív püspököt Luciferről nevezzenek el... és még mondják, hogy az Oroszországi Föderációban nincs kábítószer-fogyasztás. Márpedig ez a név nem egy vodkásüveg fenekén lapult, a vodka ehhez kevés.

Tyihon nem engedett a durva zsarolásnak, minek következtében a csatorna már ugyanazon év október 4-én közzétette Gyenyisz Popovics magánbeszélgetéseinek felvételeit, amelyekben bírálta az „specoperaciját”-t és szimpátiáját fejezte ki Ukrajna iránt.

Ugyanezekben a napokban „Lucifer püspök” megjelölte második áldozatát:

„Popoviccsal együtt Ivankovics is a kijevi rezsim nacionalista ideológiáját terjeszti a teológusok körében, szentesítve a donbásszi lakoság nyolc éve tartó gyilkolását, és sárral mocskolva be azt az országot, amelyben ő maga is él.”

Ezeket a figyelmeztetéseket követően egy évvel később Tyihont áthelyezték Szimferopolba, ami után pozíciói Moszkvában gyengülni kezdtek. A Putyinnal való találkozók szinte teljesen megszűntek, Tyihon megalomániás projektjeinek finanszírozása pedig apadni kezdett.

2025 elejére nyilvánvalóan már nem rendelkezett olyan hatalmi eszközökkel, amelyek lehetővé tették volna beosztottainak védelmét, és a „Popovics–Ivankovics-ügy” Tyihon „kiszorításának” szimbolikus gesztusává vált.

Ha ez Kirill pátriárka bosszúja volt azon ember ellen, akit akkortájt „az elnök gyóntatójának” neveztek, és aki nem fordított különösebb figyelmet az Orosz Ortodox Egyház fejére, akkor ez a bosszú nagyon kegyetlen volt.

Letartóztatás a templomba menet

2025. január 13-án este, egy ortodox ünnepen tartandó éjjeli virrasztásra vezető útján a rendőrség őrizetbe vette Gyenyisz Popovicsot: állítólag egy sétány közepén hadonászott a karjaival és trágár szavakat használt, amiért két nappal később Marija Szmirnova, a Mescsanszkij Kerületi Bíróságon az enyhébb rendzavarásra vonatkozó közigazgatási cikkely alapján a lehető legszigorúbb büntetést szabta ki rá – 15 napos őrizetet.

Január 22-én a már említett „Lucifer püspök” azt írta, hogy Popovicsot „ukrajnai terrorista szervezetekkel tartott kapcsolata miatt vették őrizetbe”. Abban az időpontban erről hivatalosan még nem esett szó, így a bejegyzést gyorsan eltávolították (a képernyőképe viszont megmaradt nyilvános forrásokban). 2025. január 27-én, amikor a fogvatartás ideje lejárt, Popovicsot az ideiglenes fogvatartási helyről való kilépéskor őrizetbe vették, egy másik közigazgatási cikkely – a rendőrtiszttel szembeni engedetlenség – alapján vádat emeltek ellene, és ismét 15 napos fogvatartásra ítélték. Végül, ennek az időszaknak az utolsó napján, február 12-én, ellene és Nikita Ivankovics ellen felhozták a terrorizmus gyanúját, amelyről „Lucifer püspök” – lássunk csodát – előre tudott. Kora reggel maszkos biztonsági erők törtek be Ivankovics lakásába, ahol beteg édesanyjával élt. Az ágy alól elővettek egy gondosan fehér szövetbe csomagolt lapátot, amelyen szándékosan földnyomokat hagytak a moszkvai Terleckij-parkból.*

*Ez a példa távolról sem mutatja, még mi mindent képesek megtalálni az FSZB jó képességű ügynökei szükség és igény esetén. 2022-ben történt, a Szolovjov, Szimonjan és Kiszeljov propagnadisták ellen tervezett állítólagos merényletkísérlet után, hogy parancsba kapták ezek a lángelmék, hogy „találjanak” a gyanúsítottaknál „három SIM-et”, vagyis SIM-kártyát. Csak kicsit tévesen fogták fel a parancsot, és a telefonba való kártya helyett megtalálták a SIMS 3 videójátékot. Sőt, nem csak megtalálták, de egy sajtótájékoztatón be is mutatták, bizonyítékképpen. Az egész világ hangosan röhögött a nagyeszű orosz titokszolgákon.

Később a bíróságon Ivankovics kijelentette, hogy természetesen nem tartott ilyen ásót otthon, azt a korai és hívatlan „vendégek” hozták magukkal. Ahogyan az ilyenkor szokás, a közelben találtak egy telefont, amelyen az ukrán titkosszolgálatok munkatársainak elérhetőségei voltak. A házkutatás után Ivankovicsot a parkba vitték, a „rejtekhelyhez”, amelyet alig takartak el avarral. Onnan elővettek egy műanyag dobozt, amelyben a már említett „Sady Pridonyja” gyümölcsleves flakon és mások nevére kiállított ukrán belső útlevelek voltak, amelyekbe Popovics és Ivankovics fényképeit ragasztották be. A bíróság döntése alapján mindkét gyanúsítottat előzetes letartóztatásba helyezték.*

*Itt tisztáznunk kell valamit: a „belső útlevél” a mi európai fogalmaink szerint egyszerűen csak személyi igazolványnak számít. Viszont oroszul ezt is meg a nemzetközi utazásra jogosító valódi útlevelet is „paszportnak” hívják, az FSZB-sek ezt is összekeverhették, mint majd látni fogjuk.

Február 27-én a „Novaja Gazeta Evropa” írt erről az ügyről és annak furcsaságairól, majd február 28-án az FSZB Sajtóközpontja közzétett egy hivatalos közleményt és – valószínűleg sebtében készített – videofelvételt, amelyen látható a házkutatás, a „titkos rejtekhely” felfedezése és a novíciusok „őszinte, töredelmes vallomása”.*

*Ez is mutatja az orosz jogrendszer sajátosságait: annak idején Visinszkij szovjet főügyész kitalálta, hogy „a töredelmes vallomás a bizonyítékok királynője” és azóta is ennek kicsikarására törekszenek arrafelé, minden áron, ugyanis, mint ebből az ügyből is látható, tárgyi bizonyítékot nehéz hamisítani, mert kéne hozzá egy kevés ész is, ellenben a vallomást kínzással is meg lehet szerezni. Itt is ez történt.

Az FSZB Sajtóközpontjának közleménye „terrorcselekmény megakadályozásáról” szól, amelynek célja „Tyihon metropolita fizikai eltávolítása” volt az Ukrán Védelmi Minisztérium Fő Hírszerző Igazgatóságának (GUR) megbízásából. Ugyanezen a napon ejtett szót Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő is Popovics és Ivankovics letartóztatásáról (amelyre valójában jóval korábban került sor):

„A kijevi rezsim semmitől sem riad vissza. Számukra semmi sem szent, ez ismét bebizonyosodott.”

Kicsit később az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult Vlagyimir Legojda, a pátriárka ideiglenes sajtótitkára és az Orosz Ortodox Egyház Zsinati Információs Osztályának vezetője. Szerinte „a terrortámadás célja a konfliktus eszkalálása volt… Reméljük, hogy ezt a felháborító terrorcselekményt a nemzetközi közösség megfelelően fogja értékelni.” Érthető okokból Vaszilij Nebenzja orosz ENSZ-nagykövet nem hívott össze biztonsági tanácsi ülést ebben a kérdésben.

Cserébe március 6-án, mikor Pszkovban találkozott a „Hazánk Védelmezői” alapítvány aktivistáival, maga Putyin döntötte el előre a letartóztatottak sorsát:

„Az ellenség merényletet kísérelt meg Tyihon püspök ellen… Már a papokig is eljutottak, pedig ők senkivel sem háborúznak.”

A mai Oroszországban nincs olyan nyomozó vagy bíró, aki vitatkozni merne Putyinnal. Talán éppen ezért volt annyira laza a nyomozás, és ezért eszkábált össze egy nagy horderejű ügyet arra teljesen alkalmatlan részletekből?

Ahogy Gyenyisz és Nyikita a hozzátartozóikkal való találkozók során és a barátaiknak írt leveleikben elmesélték, hónapokig semmiféle nyomozati intézkedést nem hajtottak végre velük szemben, és a kínzásokra vonatkozó panaszukat sem vizsgálták ki. November elején a nyomozás megkísérelte kibővíteni az ügy gyanúsítotti körét: letartóztatták és kihallgatták Tyihon néhány volt munkatársát Moszkvában és Pszkovban. Közöttük volt Georgij Bitbunov, a Szretyenszkij Teológiai Akadémia egyházi-gyakorlati és általános bölcsészettudományi tanszékének vezető oktatója, valamint Alekszej Borodaj, az akadémia volt hallgatója, aki ugyan ukrán állampolgár, de az egyik moszkvai templom kántora. Az FSB által közzétett videón Borodaj elmondja, hogy a szeminárium hallgatói körében Popovics és Ivankovics „negatívan nyilatkoztak a specoperacijáról”, valamint hogy Gyenyisz Popovics vér szerinti testvére az ukrán fegyveres erőkben szolgál, és Denis egyszer találkozott vele Törökországban.

Visszhangok a nyilvánosságban

A „Novaja Gazeta Evropa” idézte azt a „mélyreható” politikai következtetést, amelyre a nyomozás fél évvel a kezdete után jutott:

„A tervezett merénylet fő célja az volt, hogy meghiúsítsa az Oroszország és az USA közötti tárgyalásokat az ukrajnai konfliktus rendezéséről.”

A „Popovics–Ivankovics-ügy” nevű Telegram-csatorna, amelyet a gyanúsítottak barátai vezetnek, erősen gúnyolódott ezen a kijelentésen:

„Képzeljék el: önök az SZBU, és meg akarják akadályozni az USA és Oroszország közötti béketárgyalásokat; ehhez úgy döntenek, hogy Moszkva kellős közepén meggyilkolják Tyihon (Sevkunov) metropolitát, aki nagyon közel áll Putyinhoz. Ehhez keresnek egy embert, akire már korábban felhívta a figyelmet a „Lucifer püspök” nevű Telegram-csatorna, mint a háború ellenzőjére és ukránbarát álláspontot képviselő személyre. Egy olyan embert, aki ukrán állampolgársággal és útlevéllel rendelkezik… Miért kellett volna a szigorúan őrzött Tyihon metropolitát választani, ha ott van Moszkvában például a sokkal hevesebb és sokkal kevésbé őrzött Szavva érsek (polgári nevén Tutunov)? Ha olyan emberekre volt szükségük, akik ezt anélkül hajtották volna végre, hogy felhívnák magukra a figyelmet, akkor miért alkalmaztak olyanokat, akiket már nyilvánosan hiteltelenítettek és akik megfigyelés alatt állnak?

Ennek az ügynek a valódi célját és értelmét nyilvánvalóan a PR területén kell keresni, amit alátámaszt a „Pártfogók” (másik címe: „Árulás”) című film is, amelyet a „Rosszija 1” csatorna idén február 1-jén, az ügy kezdetének évfordulóján vetített. A film szerzője Andrej Medvegyev, a VGTRK igazgatóhelyettese, ismert orosz televíziós propagandista és az EU szankciói alatt álló Moszkvai Városi Duma alelnöke. A szovjet kémelhárító tiszti családból származó Medvegyev jól ismeri Tyihont – édesanyja, Szaida Medvegyeva révén, aki Sevkunov híres „programfilmeinek”, a „Birodalom bukása. Bizánci lecke” és a „Birodalom bukása. Orosz lecke” című alkotások producere volt.

Azt hinné az ember, hogy ilyen kapcsolatok és ilyen cselekmény mellett Tyihon megjelenése a filmben – aki végig egyetlen szót sem ejtett legközelebbi tanítványai sorsáról – egyszerűen elengedhetetlen. De nem, a „hallgatási fogadalomat” – amelyet állítólag Tyihon tett – nem kellett megszegnie. A film „hősei” főként azok a tinédzserek, akik vasúti biztosítékszekrényeket gyújtottak fel, valamint Darja Trepova, aki pokolgépet adott Vladlen Tatarszkijnak. Mindannyian beismerték bűnösségüket, de Medvegyev minden fenntartás nélkül egy sorba állítja velük Popovicsot és Ivankovicsot, akik nem csupán megtagadták a „bűnösség” beismerését, hanem részletesen el is mesélték, milyen módszerekkel kényszerítették őket arra, hogy hamis vallomást tegyenek. Medvegyev mégis bűnösnek nyilvánította őket, megsértve az Oroszországi Föderáció Alkotmányának 49. cikkelyében és az Oroszországi Föderáció Büntetőeljárási Törvénykönyvének 14. cikkelyében foglalt kifejezett tilalmat (hiszen a bíróság még nem hozott ítéletet), valamint közzétette az ügy iratait, megsértve a nyomozás titkosságát (az előzetes nyomozás adatainak nyilvánosságra hozatala az Oroszországi Föderáció Büntető Törvénykönyvének 310. cikkelyében leírt bűncselekmény). A filmben szerepelnek a vádlottak telefonjairól származó üzenetváltások, titkos felvételek, mint tárgyi bizonyítékok”…

A Moszkvai Városi Bíróság 2025. május 6-i ülésén, amelyen Popovics és Ivanovics előzetes letartóztatását augusztus 12-ig meghosszabbították, a gyanúsítottak panaszt tettek a nyomozati anyagok média számára történt „kiszivárogtatása” miatt.

Szavuk szerint a filmben szereplő telefonok sosem voltak a birtokukban, a bemutatott képernyőképek pedig a régi („ukránbarát”) üzenetváltásaikból származó töredékek és a nyomozók által nekik tulajdonított mondatok bonyolult keverékét jelentik.*

*Az Oroszországi Föderáció két legfejlettebb és legnagyobb mennyiségben gyártott terméke a maszkirovka és a kompromat.

Védelem: felesleges útlevelek és elektrosokk

Az ügy irataiban található legfőbb ellentmondást a régi mintájú ukrán belső útlevelek jelentik (ezekben még minden felirat szerepelt oroszul is), amelyekbe Popovics és Ivankovics fényképeit beragasztották. Az FSZB Sajtóközpontja által tavaly február 28-án közzétett videóban azt állítják, hogy ezeket a Terleckij-parkban találták meg, egy rejtekhelyen, egy gyümölcsleves doboz és egy rejtélyes pendrive mellett. A nyomozás verziója szerint ezekkel az útlevelekkel kellett volna a szerencsétlen terroristáknak a Tyihon elleni merénylet után átlépniük a határt. Nem világos, mire lettek volna jók az iratok, mivel mind az orosz határőrök, mind az ukrán állampolgárok (akik közé – emlékeztetünk rá – Popovics is tartozik) pontosan tudják, hogy ukrán belföldi útlevéllel nem lehet átlépni a határt: ehhez külföldi útlevelet kell használni. Ráadásul 2015 óta Ukrajnában gyakorlatilag nem állítanak ki papíralapú belföldi útleveleket – ezeket műanyag személyi igazolvány-kártyák váltották fel.

Az FSZB Sajtóközpontja maga is közzétette azoknak az útleveleknek a számát és a valódi tulajdonosok nevét, amelyekbe Popovics és Ivanovics fényképét ragasztották. Az első számú útlevél (EV 263491) Ivan Vlagyimirovics Smarko tulajdonában van, aki szerepel az ukrán „Mirotvorec” adatbázisban. Ukrajnában ugyanis Smarkót távollétében dezertálással vádolták meg: 2014-ben a szevasztopoli ukrán haditengerészeti akadémia kadétja volt, és a Krím annektálása után átállt az Oroszországi Föderáció oldalára. Popovicsnak van saját ukrán útlevele, és egyetlen ukrán adatbázisban sem szerepel a körözöttek listáján. Ivankovics fényképét Vaszilij Olegovics Dubenszkij AJU 234477 számú útlevelébe illesztették. Az útlevél elvesztéséről szóló bejelentést – amely 2023 májusában a Luhanszk megyei harci cselekmények során történt – annak idején közzétették az ukrán médiában.

Popovics és Ivankovics már több bírósági tárgyaláson is részletesen beszámoltak azokról a kínzásokról, amelyeknek tavaly februárban alávetették őket, hogy kamera segítségével rögzítsék „őszinte vallomásaikat”. Ahogyan az a már említett Telegram-csatornán megjelent bejegyzésekből kiderül, Gyenyisz és Nyikita barátai szerint ezek az emberek „jól ismertek a moszkvai egyházi közösségben” – többek között háborúellenes álláspontjukról is. „Azokat a vallomásokat, amelyeket a médiában sugároznak” – idézi Ivankovicsot a „Mediazona” –, „valójában áramütés hatására kényszerítettek ki belőlünk; több felvételt is készítettek annak érdekében, hogy konkrét, pontosan összehangolt vallomásokat tegyünk.”

A február 12-i letartóztatása és a „békés megegyezésre” irányuló kísérlet után a fiatalembert „arccal a mikrobusz padlójára fektették, zsákot húztak a fejére, a szemét és az orrát ragasztószalaggal leragasztották, a kezeit megkötözték és valamiféle csipeszekkel rögzítették”. Ezek segítségével – ahogyan Nyikita a bíróságon elmondta – kínozni kezdték:

„Amikor az Alkotmány 51. cikke alapján megpróbáltam hallgatni és nem tanúskodni magam ellen, hogy legalább minimálisan megvédjem az igazamat és ártatlanságomat, és nem úgy válaszoltam, ahogy kívánták, akkor áramütést kaptam… Pánikroham lett úrrá rajtam és erős fájdalmat éreztem a rajtam alkalmazott áramütések miatt.”

Hasonló módon „győzték meg” Popovicsot is:

„Kérdéseket tettek fel nekem arról, hogy miért akartam támadást intézni Tyihon metropolita ellen. Elmagyaráztam, hogy ez teljes képtelenség, hogy ő számomra apafiguraként jelenik meg, és így tovább, de ezek az emberek (az FSZB ügynökei) egy bizonyos ponton elkezdték megmagyarázni nekem a szabályokat… Azt mondták: ezek nem kérdések, hanem állítások, ezért csak egy válaszom lehet… Szexuális erőszakkal fenyegettek, aztán még valami mással is, minden lehetséges módon megpróbáltak megalázni. Végül pedig még az úgynevezett „likvidálást” is kilátásba helyezték.”

Popovics megpróbálta elmagyarázni helyzetét a bíróságnak:

„Soha nem kerültem kapcsolatba semmilyen fegyverrel, és életfelfogásom, vallási meggyőződésem alapján ellenzek mindenfajta erőszakot és törvénysértést… Különösen abszurdnak hangzanak a velem szemben felhozott vádak – állítólag meg akartam ölni egy számomra fontos és valóban nagyon szeretett embert, aki számomra mind lelki atyám, mind pedig sok szempontból majdhogynem édesapám is.”

Gyenyiszt már felszentelték hipodiakónussá, és a közeljövőben azt tervezte, hogy pappá szentelteti magát, apja és testvére nyomdokaiba lépve.

A novíciusok ellen felhozott vád abszolút hihetetlenségének érzése egyre erősödik, ahogy megismerjük társadalmi hátterüket: mindketten értelmiségiek, teológiai iskolákban tanítottak, Ivankovics pedig egyenesen tudományos karrier építésébe is kezdett.

„Egész életem a templomban telt” – mondta a bíróságon. „23 éven át hűségesen szolgáltam… Tíz évet szenteltem a teológiai tanulmányaimnak: először a szemináriumban, Tyihon püspök vezetése alatt, majd más oktatási intézményekben.”

A valódi célpont: Tyihon

Annak ellenére, hogy a nyomozás módszerei (még a mai viszonyokhoz képest is) túlságosan durvák voltak, a jogászok feltételezése szerint Tyihon metropolita novíciusait a vádak alapján akár 25 év szabadságvesztés is fenyegeti. Nehéz elképzelni, hogy Tyihon metropolita, aki a gyanúsítottakat gyakorlatilag gyerekkoruk óta jól ismeri, képes lenne elhinni egy ilyen őrült történetet. De a szervezeti és egyéb kötelezettségek, amelyek kötik őt, hallgatásra kényszerítik. Még azokat a kísérleteket is feladta, amelyeket tavaly tavasszal tett, hogy találkozót engedélyezzenek számára Popovicscsal és Ivankovicscsal. A Lefortovo előzetes letartóztatási intézetbe már nem érkeznek csomagok sem tőle. Lehetséges, hogy sejti: ez az ügy tulajdonképpen ellene irányul, a novíciusok szinte véletlenül keveredtek bele. Az Orosz Ortodox Egyház konzervatív köreiben Tyihon metropolita egyike volt a kevés „tiszteletre méltó” egyházfőnek. A Popovics–Ivankovics-ügy nemcsak adminisztratív pozícióit, hanem hírnevét is komolyan megingatta. Ez is volt a célja.

Egyelőre eddig tart ez az orosz abszurd tragikomédia, melynek távolról sincs vége: Bulgakov vagy Szorokin a fasorban sincs az orosz hiperrealizmushoz képest. De ha már szóba került a Mester és Margarita szerzője, az ügy forgatókönyvírója jól tenné, ha mostanság nem nagyon sétálna a Patriarsije Prudin. Biztos forrásból tudom, hogy Annuska már kiöntötte az olajat és a villamos is a sarkon csenget...

Szele Tamás